|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:36 - |
Különös hely ez. Lebegő kövekkel tarkított part, fel-felcsapó tengervíz, melyben ehető vizilények találhatók. Egy holdja és egy kicsi aszteroidája van, melyeknek köszönhető az apály és dagály váltakozása.
|
[1456-1437] [1436-1417] [1416-1397] [1396-1377] [1376-1357] [1356-1337] [1336-1317] [1316-1297] [1296-1277] [1276-1257] [1256-1237] [1236-1217] [1216-1197] [1196-1177] [1176-1157] [1156-1137] [1136-1117] [1116-1097] [1096-1077] [1076-1057] [1056-1037] [1036-1017] [1016-997] [996-977] [976-957] [956-937] [936-917] [916-897] [896-877] [876-857] [856-837] [836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [Korábbi]
*Zoy is tökéletesen érezte magát.Végre a lányok nélkül,foglalkozhattak magukkal de legfőképpen egymással is.Bár estére még fel kell állítaniuk a sátrukat.Ugyanis a nőstény megtartotta a sátrat amiben először tölötték közös éjszakájukat.Boldogan telepdett le a pókrócukra és kezdte el kipakolni az ennivalót.*-Lehet kicsit többet kéne kettesben tölteni,isteni érzés.*Kuncogott Zoy.*
 |
*Akuma csalódottan sóhajtott és bólintott.*-Rendben,menjünk haza,Kowaku addig is megnyugszik...és a gyerekek is megnyugszanak kicsit!*Mosolygott fáradtan de tervezte hogy ez nem marad annyiban.Ahogy közeledtek házuk felé már tudta,ha Namakino belép a ház ajtaján ő eltűnik mögüle és férje keresésére indul.* |
- Sajnálom... vigyáznom kell rád, majd vissza jövünk érte, most nem tehetünk mást, mint hogy magunk is megmenekülünk... állítsunk csapdát, hívjunk segítséget, valamit ki kell találni.... ha mi is veszélybe sodródunk az senkin sem segít! *kiálltotta Akumának, majd amikor úgy érezte biztonságban vannak, lassított* |
-Ha jobban belegondolok...nem is tudom...*Gondolkodott el.Mikor elindultak vele meglepetten nézett hátra.*-De mi lesz Hakuronnal?Nem maradhat most csak így!*Kérdezte.Nem volt szive itthagyni párját de ha meg nem találnak rá lehet meg sem éri a másnapot.Beletörődve hagyta hogy menjenek és követte a kandúrt.És remélte hogy útközben nem találja meg őket a férje.* |
- Sajnos... nem értek az ilyesmihez... de.... talán ... talán más érthet... nincs olyan barátod aki ért az ilyesmihez? Szelleműzés vgy hasonló? Kell lennie valaminek... *gondolkodik el* - De... sajnálom semmi jó ötletm sincs.... viszont... gyere! *kapja el a nőstény kezét és elszalad vele* - nem maradhatuink most itt... akármikor visszajöhe.t... és addigra nekünk készen kell állnunk! |
*Akuma boldogan ölelte meg a kandúrt.*-Jól vagyok...de ez Hakuronról nem mondható el!*Nyúlt arcán a karcoláshoz.*-Azért volt ennyi ideig távol mert egy szellem benne van!És nem akarta hogy bajunk essen...és most megint előjött belőle és így kerültem ide!Valami megoldást kell találnunk hogy ezt a szellemet kiűzzük belőle!*Mondta aggódóan.* |
- Akuma... Akuma te vagy? *fehér haj libben, s hírtelen a láncok lekerülnek a lányról* - A nővéred aggódott, utánad jöttem... mi történt? *kérdőn nézett a nőstényre* - Nem esett bajod? *érdeklődött* |
*Akuma felsóhajtott miután egy pár órája ott volt csak úgy megkötözve.*~Minek is erőlködök én...Sosem voltam egy nagy harcos...csak még mielőtt meg nem puhultam...Akkoris talán azért mert Hakuron mindig ott volt ha szügség volt rá bármikor is...Valahogy vissza kell hoznom őt!~*Nézett szomorúan maga elé.Szomorúságába már egy kevés szerepet játszott éhsége is,bár szomjúsága kicsit nagyobb volt.* |
*Ahogy a férfi távolodott egyre inkább kezdtek motoszkálni fejében a gondolatok, elképzelte akumát véresen, ezer sebből vérezve, könyörögve neki, hogy hagyja abba a kínzást, ezek a gondolatok mind felizgatták a kandúrt, s tervezgette, hogy egy korbácsot is beszerez a nőstény számára* |
*Akuma vicsorogva nézte a kandúrt továbbra is,szeme lámpaként villogott.Karmait ismét megnövesztette.*~Csak gyere vissza...megkapod a magadét ha eloldozol valaha is!~*Tervezgette magában dühösen.Már nem félt annyira,rájött hogy míg itt hagyják ki tud tervelni egyet s mást.* |
- No vázolom a tervemet... most szépen itt hagylak ennél a fánál étlen és szomjan,... meglátjuk hogy bírod a gyűrődést... és ha majd kedvem lesz, tán csinálok veled egyet s mást is... ez legyen csak az én titkom *nyalta meg szája szélét* |
*Akuma meglepetten szorult a fának.*-MI a fenét akarsz te tőlünk?*Vicsorgott.*-Ha megölsz ne hidd hogy jobb sorsod lesz...a testvérem úgyis meg fogja bosszulni te átkozott élősködő!*Mosolygott ördögien bár legbelül félt azért hogy mit tesznek vele.* |
*Akumának nem is kellett kibújnia, a macska már a fa mellett is termett, majd egy újabb lánc szorult a nőstény köré, s egyenesen a fának szegezte* - Kár volt kiabálnod... hmmm nem is tudom, így talán kipróbálhatok rajtad pár dolgot mielőtt végzek veled! *nevetett* |
*Akuma rémülten nézett háta mögé ahogy egyre közeledett a kandúr.Alrébb akart menni de vagy meglátja,de ha mégsem akkor meg kipusztítja az egész erdőt és megtalálja de az sem lenne jó.Tanácstalanul ült és fülelt ahogy a macska egyre közelebb ért.Felállt de hátát még mindig a fatörzsnek vetette.*-Ha előjövök akkor miért lesz külömb a helyzetem mintha megölsz?*Kiáltotta el magát kérdőn.De egyenlőre nem állt szándékában előjönni.* |
- HHmmmm tehát nem jössz elő... értem... akkor kipusztítok mindent, hogy megtaláljalak! *avval nekilátott minden fát, növényt és állatot kiírtani a területen... mindent szétzúzott ami az útjába került, talán megállíthatatlan...* |
*Akuma mint egy árnyék gyorsan suhant a fák között.Esze ágában semvolt elő bújni mert akkor is megölheti.Így meg talán megis menekül,vagy csak halasztja a dolgot egy kis időre.Megállt egy fa törzsénél és hátát neki döntve leült és kiváncsian fülelt hogy merről jön,ha jön,a kandúr.*~Remélem itt nem talál meg,épp elég felé mehet...~*Szedte le a láncot a kezéről és visszahúzta karmait.* |
*Ahogy Akuma elrohant, úgy Hakuron testét is vissza foglalta a szellem, a csíkok és a fül színe visszatért, idegesen nézett körül de egynelőre nem látta sehol a lányt* - gyere elő! Ha nem jössz... előbb utóbb megtalállak és akkor megöllek! *nevetett* |
*Akuma továbbra is morogva nézte a kandúrt.Viszont mikor párja hangját hallotta meglepődött.*-Hakuron...*Suttogta.Nem akart elmenni de párjának igaza volt,ha meghal,semmit nem ér el vele.Sőt.Felállt és befutott egy közeli kis erdőbe és onnan egy fa mögül kukucskált ki.Fájdalmasan szorongatta a fatörzset.Tanácstalan volt,nem tudta mit tehetne.* |
- Hamarosan már ő lesz a parazita és én a test... nincs menekvés! *mégjobban a falhoz nyomta Akumát, amikor keze nem tette azt amit akart... a kék csíkok eltűntek jobb kezéről, s elengedte a láncot, jobb füle feketévévé vált* - Menj AKuma! Fuss innen, vissza tartom... de nincs sok erőm... nem segítesz avval ha meghalsz itt... *küldte el* |
*Fájdalmasan nyekkent mikor a sziklához nyomták.*-Te nem vagy a férjem...te csak egy parazita vagy az ő testében!*Szorította össze egyik szemét a vájástól.*-És ne hidd hogy hagyni fogom hogy odabent maradj!Éppenelég ideig élősködtél rajta!*Próbált meg szabadulni.*~De ez sem maradhat így sokáig...életembe kerülhet ha valahogy nem oldom meg!~*Aggódott legbelül amit nem mutatott ki.* |
[1456-1437] [1436-1417] [1416-1397] [1396-1377] [1376-1357] [1356-1337] [1336-1317] [1316-1297] [1296-1277] [1276-1257] [1256-1237] [1236-1217] [1216-1197] [1196-1177] [1176-1157] [1156-1137] [1136-1117] [1116-1097] [1096-1077] [1076-1057] [1056-1037] [1036-1017] [1016-997] [996-977] [976-957] [956-937] [936-917] [916-897] [896-877] [876-857] [856-837] [836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
