|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:33 - |
Fákkal, bokorkkal övezett mocsár ez, aminek vizében különféle lények élnek. Nem árt vigyázni velük, mert nincs kizárva, hogy veszélyesek is tudnak lenni.
|
[448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
*Sopphie szerencsére egy árva szót nem hallott abból ami kicsit távolabb a parton folyt. Ruhája a parton volt kiterítve tisztán, hogy száradjon kicsit, ő maga meg még mindig a vízben mártózott. Nem érezte szükségét, hogy vissza siessen, mert Kinmének úgyis pihenésre volt szüksége, és neki se ártott már kicsit átgondolni a dolgokat.*
*Kitty kíváncsian figyelte Kinme elmefuttatását, és igyekezett leplezni a vigyorát, csak hogy ne éreze úgy, hogy kineveti.* -Gikszerek mindig közbejönnek. De ezek csak segítik, hogy az élet ne legyen annyira unalmas.- *Majd meghökkent, mikor hirtelen elindult. ~Na de nem rohangászhat!~ gondolta méltatlankodva. Aztán próbált rájönni, hogy Misa mit mondhat a fiúnak.* -Én is kedvelem az anyádat, izé, Misát.- *Mosolygott a cicára. A kérésen aztán elgondolkodott, majd lassan, megfontoltan bólintott egyet.* -Rendben segítek, bár szerintem nem lesz nehéz dolgod. Ahogy nézem a nővéremet., hát nem így szokott viselkedni.-
 
|
- A nővéred nagyon kedves és szép lány... ha nagy leszel biztosan te is nagyon gyönyörű cicus leszel *vakarta meg ismét fejét, s kicsit elpirult* - Szerinted... van esély rá, hogy esetleg... hogy én és a nővéred... *húzott apró kis vonalkékat a földbe, maj Kittyre nézett* - Áhh felejtsd el, mintha nem is mondtam volna semmit... *állt fel, s csak nézett maga elé* - Meg akartalak védeni titeket és csak mégnagyobb galibát okoztam... *hangja kesernyés lett, de szemében nem gyűltek könnyek, ő férfi volt s erősebb annál minthogy elsírja magát* - Misa.... haza megyünk... *indult el a ködös tó felé, vagyis indult volna, ha a cica hangos nyávogása nem fordítja vissza. A cica leült, s nem moccant* - Misa ne szórakozz* A cica hangosan nyávogott* - Én... én nem félek az újtól, én csak... *a kandúr szava elakadt* - Én csak... félek hogy elveszítem, ezért magam dobom el... *a fekete cicus most Kittyre nézett, s hangosan nyávogni kezdett a lány felé, Kinme tolmácsolt a kölyöknek* - Misa azt mondja, hogy nagyon kedvel téged és köszöni, hogy megmentettél engem... *lassan lenyugodott a fiú, s elmosolyodott* - Rendben Misa... nem futok el... *simogatta meg a cicus fejét, s reménykedett hogy ebből Sopphie nem hallott semmit. Közelebb ment a kölyökhöz, majd a fülébe suttogta* - Hé, leszel a szövetségesem? Segíts nekem... *kérte* - azt hiszem bele szerettem a nővéredbe... de nem tudom mit is kéne tennem... segítesz nekem meghódítani a szívét? *érdeklődött a kölyöktől, s levegőt is elfelejtett venni ahogy várt a válaszra* |
*Sopphie furcsállva és gyanakvóan nézte Kinmét, majd lelépett, hogy haladjanak, és jóval távolabb ment csak be a tóba, fák takarásában. A vízben kicsit lehiggadt, és felfrisült, a korábbi rossz emlékeket is sikerrel igyekezett elfelejteni, vagy legalábbis kicsit méllyebbre ásni a tudatában, hogy ne jöjjönek fel folyamatosan.*
*Kitty lehuppant a földre, és onnan nézett fel a fiúra.* -Hát, mondhatni úgy is.- *Vigyorodott el, majd suttogva, mintha titkot mondana hozzátette.* -Sopphie kicsit leblokkolt, szóval nekem kellett végül kiagyalnom valamit.- *Kitty elgondolkodott.* -Család... Nekem is már csak Sopphie van. De egy idő után már unalmas csak vele lenni, úgyhogy megértelek, hogy új családot keresel. Én is azt tenném, csak Sopphie nem engedi.- *Kuncogott, és a fekete cicát figyelte.*
|
*Kinme elmosolyodott, majd vigyor került az arcára, s nevetni kezdett, végül hozzá tette* - Na de kérem hölgyem én úriember vagyok *terült el a földön, szervezete még nem jött rendbe teljesen, lehunyta szemét és arra gondolt, hogy vajon mi is történik itt, furcsa képek cikáztak a fejében majd pár másodperc múlva hírtelen elaludt, szuszogása betöltötte a teret, aztán hírtelen felpattant, s megrázta magát* - Mi lelt engem? Olyan fáradtnak érzem magam... *nézett a kis nőstényre* - Neked köszönhetem hogy még élek Kitty? *tette fel a kérdést hiszen a nővére szavaiból ezt szűrte le* - Tudod nem gondoltam hogy mérgezettek lehetnek azok a lények, az volt a fontos hogy titeket megvédjelek... olyan avgytok nekem mint a családom... nekem olyan sose volt *Misa hozzá dörgölőzött* - Kivéve Misát... *tette hozzá* |
*Sopphie kicsit megilletődötten állt ott.* -Jah sápadt, az lehet, de én jól vagyok. Te viszont az előbb majdnem meghaltál.- *Tért vissza a hangja, és hozzá a leszidhatnékja is, bár nem kiabált hozzá.* -Itt hősködsz, hogy minddel elbánsz, aztán a méreggel meg nem számolsz, mi meg aggódhatjuk halálra magunkat.- *Kittyre nézett, és megsimogatta a fejét.* -Köszönöm, hogy nem hallgattál rám.- *Mosolyodott el, majd újra Kinmére nézett.* -Azért pihenj még egy kicsit. Ez nem tréfa, tényleg már majdnem... Én addig azt hiszem megfürdök, mert már kezd rászáradni a ruhámra meg a hajamba a sár, és én ezt nem bírom tovább.- *Mondta még, és újra Kittyhez fordult.* -Hugica, vigyázz rá, hogy ne rohangásszon, és leskelődjön.- *Mondta neki, és rákacsintott, mintha csak egy rosszcsont kisgyereket kéne felügyelni.*
*Kitty vigyorgott, majd mikor megkapta a feladatát, azt komolyan is vette.* -Igenis, nem futkározunk, és leskelődünk!- *Szalutált, és még kacsintott egyet.* -Ne izgulj, rám bízhatod nyugodtan.- *Tette hozzá még.*
|
*Kinme azonnal elpirosodott, de nemlökte el a lányt, ahnem ha az hagyta, akkor ó szorosan magához ölelte* - Nem emlékszem mi történt... csak hogy valami zöld trutyik aztán rosszul lettem és... és most itt vagy... *törölgette meg a lány arcát, ha még talált rajta egy egy könnycsepp maradványt* - Ne haraguj, hogy bosszúságot okoztam... én jól vagyok... de te elég sápadtnak tűnsz... nem vagy beteg? *érdeklődött, s hírtelen mielőtt a lány még ellenkezet volna, ajkait a nyakához nyomta, majd elvette* - Úgy érzem lázad az nincs... *mosolyodott el* |
*Sopphie szeméből eltűntek a könnyek, és Kinem nyakába ugrott. Aztán eljutott az egyáig amit mondott, elengedte és elpirult.* -Én csak... te az előbb... ott feküdtél és... már azt hittem...- *Nyögte és megdörgölte a szemeit. Majd legszívesebben kiabált volna vele, ezért elkomorodott, de végül mégse tette.* -Jól vagy?- *Kérdezte inkább, és végignézte, hogy produkálja-e még az előbbi tüneteket.*
*Kitty is majd szívbajt kapott, mikor olyan merev mozdulatokkal kelt fel. ~Te jó ég, zombi lett!~ Futott át az agyán, majd megkönnyebbült, mikor végül is feléledt. Félrebillentett fejjel nézte, ahogy Sopphie Kinme nyakában lóg, majd össze vissza dadog. ~Ennek elvitte valami az eszét.~ Sóhajtott, és várta, hogy akkor most mi lesz.*
|
*Ahogy az adag lejutott a fiú torkán, teljesen elfehéredett az arca, majd hírtelen felpattantak szemei, de ezen kívül semmit sem mozgott, csak meredt a levegőbe, majd hírtelen felült, lassúak voltak a mozdulatai mint egy zombinak, s tekintete is erről árulkodott, majd hírtelen megrázta a fejét és nagyokat pislákolt, Misa nagyon figyelt, hogy mi fog történni, először azt hitte hpgy fia valamiféle mocsári lény lesz mint azok ott, hírtelen felpattant ahogy meglátta a nőstény könnyeit s ha még nem vette észre hogy a fiú felkelt, megrázta s kérdőn nézett rá* - Miért sírsz? Mi a baj? *nem emlékezett semmire ^^' * |
*Sopphie a kardra nézett. Más esetben rögtön leszidja Kitty-t, hogy ne játszadozzon vele, mert veszélyes, de most erre nem tellett tőle.* -Persze, ha meg nem, akkor tovább mérgeznénk vele, és biztos nem lenne semmi esélye.- *Vetette el az ötletet, végig sem gondolva. Felhúzta térdeit, átölelte kezével, majd homlokát támasztotta rá, közben továbbra is valami megoldáson törte a fejét. Nagyon feszült volt, és ettől pár könnycsepp is legördült az arcán, amit aztán a ruhája felitatott.*
-Így sincsen sok, ha csak ott ülsz.- *Vetette ellen Kitty, és Misára nézett, aki viszont támogatta az ötletet. Akármilyen gusztustalan is volt, de Kitty végül is beadott a mocsári lényeg maradékából Kinmének, és bízott a dolog sikerében. Árgus szemekkel figyelte a fiút, hogy lát-e valami változást. Egyszer sem fordult mega fejében, hogy akár balul is sülhet el a dolog.*
|
*Misa nyávogni kezdett, volt valami abban amit a kölyök mondott, füleit hegyesen égbe meresztette s úgy figyelt, amikor a másik nőstény zavarodottságát észrevette oda sétált hozzá és dorombolva körbe járta, jelezve hogy nyugodjon meg, nem lesz semmi gond, de Kinme pulzusa egyre jobban eltompult, s érezhetetlenné vált* |
*Sopphie a reakciót látva nem kicsit esett kétségbe. Megrenegett a keze, és elpattant valami, mert a maradék józan eszét is elvesztette. Leroskadt, és tanácstalanul nézett maga elé. ~Méreg... méreg...~ csak ez járt a fejében, de semmi olyan ami használható lett volna.*
*Kitty viszont teljesen nyugodt maradt, és gondolkodott is. Igaz a lehető legvalószínűtlenebb dolgok jutottak az eszébe, de teljesen úgy érezte, hogy az a helyes, azt kéne tenniük. Kihúzta Sopphie kardját, és mielőtt még a nővére akár le is reagálhatta volna, lekapatra róla a ráragadt mocsárlény maradékot.* -Mi van, ha maga az izé az ellenméreg?- *Vetette fel ötletnek.*
|
*Kinme reagált a gyógyszérumra, de nem pozitív irányba, lassan teste önmagától felöklendezte s kifolyt a száján, Misa engedte hogy a lány megsimogassa, még egy csöppnyit dorombolt is hozzá, de figyelmét feszülten lekötötte Kinme, aki épp egy kicsit fuldoklott a nedütől* |
*Sopphie végre húgára nézett, madj eszébe jutott neki is.* -Még jó, hogy itt vagy nekem.- *Öltelte át sebtiben, madj az oldalán lévő táskájából előkotorta a flaskát amiben a virágból készített gyógyító folyadék volt. Persze általában a sebre kell csepegtetni, de a jelen eset az más volt. Kinyitotta a fiú száját, és lefolyatott a torkán belőle, majd visszacsukta, nehogy kiboruljon, és reménykedett, hogy hatni fog. Nem volt benne száz százakékig biztos, hogy hatni is fog, de jelen esetben úgy érezte többet nem tehet az ismeretlen méreggel szemben, ha ugyan az volt tényleg a baj.*
*Kitty leguggolt melléjük, és feszülten figyelte, hogy javul-e Kinme állapota. Aztán Misára nézett, és keze tétován kinyúlt feléje, hogy megsimogassa. Ha a cica nem megy arrébb, akkor nyugtatóan végigsimítja a buksiját.*
|
*Misa figyelte a párost, igazából ő nem igen értett az ilyen gyógyítási folyamatokhoz de nagyon aggódot "fia" miatt, halkan nyávogott, majd egyre erőteljesebben, a fiú sápadni kezdett, arcán már nem látszott élet, de szíve még hevesen dobogott* |
*Sopphie kezdett kétségbeesni, de gyorsan mély levegőt vett. ~Tiszta fejjel kell gondolkodnom, kölünben semmire sem megyek.~ Szidta le magát, és Kiityre nézett.* -Azt mondtad... hogy ott is?- *Elgondolkodott, összeráncolta a homlokát.* -Biztos nem voltak finomak azok a lények...- *Ajkába harapott, és nem értette mitől romlik így a fiú álapota.* -Lehet, lehet hogy mérgezőek is?- *Kerekedtek ki a szemei a felismeréstől, és kicsit ideges is lett tőle.* -De ha méreg, ellenszer kéne.- *Nyögte kétségbeesetten, és zakatolt az agya, hogy eszébe jusson valami használható.* -Esetleg az a kis fehér virág, az sebgyógyításra, és engyhébb mérgek ellen jó. Esetleg... mi is a neve? Nem lényeg.. de az nem mocsarakban nő, nem is a környéken, ahhoz hegyekbe kell menni. És lehet hogy nem is használna. És ha használna is, nem jönne időben a segítség. Jajj istenem, mit tegyek??- *Ha hangosan gondolkodott az segített neki, de kissé összefüggéstelenül beszélt.*
*Kitty csöndesen hallgatta nővére elmefuttatását, nem akarta megzavarni, nehogy kizökkentse, de mikor a virágot emlegette, és kezdett kétségbe esni, hogy ugyan segíthet is akár, de nem talál időben, akkor közbeszólt.* -Sopphie!- *A lány észre se vette, ezért újra megismételte, hangosabban.* -Sopphie figyelj már rám!- *Bökte oldalba.* -De hisz az van nálad. Mindig van nálad!- *Emlékeztette őt, mert látta, hogy kezdi elveszteni a fejét, és a józan gondolkodását.*
|
*A fiú lélegzete egyre jobban kezdett halkulni, s alig vett levegőt, torka összeszorult, szemei még néha meg meg rebbentek, de ezt már nem akaratosan tette, teste összecsuklott a lány karjaiban, s nem hallotta már azt sem ahogy a lány leszidta őt, Misa aggódón nyávogott, s a kiskölyökkel tartott a "felderítő útra, de mivel hiába is nyávogott, a nőstények nem hallották így inkább nem is szólt semmit* |
*Sopphie nézte ahogy elmegy a bokorhoz, majd összeesik, és odarohant hozzá.* -Méghogy jól vagy!- *Mondta kicsit dühösen, de inkább csak ijedt volt. Óvatosan hátára fordította a fiút, és hirtelen fogalma se volt, hogy mi baja lehet, mert nem úgy nézett ki, mint aki csak a kimerültségtől rosszul lett picit. ~Mi bajod lehet?~ Kérdezte sak magában, mert nem tudott volna megszólalni. Misára nézett, és Kittyre, nem hitte hogy akármelyikük is tudna válaszolni, Kinme meg jelnleg úgy nézett ki, mint akit kiütötek, tehát egyedül kéne rájönnie?*
*Kitty félrebillentett fejjel figyelte, és nem értette mi van. Odament Sopphie mellé.* -Mi baja van?- *De aztán látta nővére tanácstalan arcát. Igaz nem hitte hogy a legszebb látvány fogadja majd, de elsétált a bokorhoz, megnézni, hogy talán csak a gyomrát rontotta el. Mikor odaért, csodálkozva jött vissza.* -Te jó ég, vagy egy lény járt erre, vagy Kinme megkóstolta óket, és nem ízlett neki.- *Tudósította a látottakat fintorogva.*
|
- Ugyanmár! Semmi bajom... csak egy kicsit úgy érzem hányingerem van.... *kapott szájához hírtelen* - Kérlek... forduljatok el! *bukdácsolt egy bokorhoz és mindent amit csak lehetett kiadott magából, zöld váladék hagyta el testét, feltehetőleg a mocsári lények miatt, amikor megszabadult a nyálkás zöld valamiktől hírtelen szédülés kapta el, tett még pár lépést, szemei lecsukódtak, próbálta vissza tartani őket, de azok csak nem akarták a fiú igazát, lába megbicsaklott, s a földre hullt, négykézláb tartotta magát, fel akart kelni, de túl nagy volt a méreg hatása, akármennyire is erőlködött, a végén elterült a földön. A méreganyagok bejutottak a szervezetébe mivel szájával is tépte a lényeket, s a méreg lassan szétmarta belülről* |
*Valószínűleg jó irányba haladhattak, mert egy rövid idő után eltűntek a fák, és megtaláltak egy, valahol a széle felé sejthető tavacskát, a nyílt vízfelszín miatt, sokkal világosabb volt, mint a növények között. Sopphie hátra nézett, és most vette csak észre, hogy Kinme nincs jól. Hirtelen lelkiismeretfurdalása lett.* -Álljunk meg! Pihenned kell.- *Mondta, aggódva, de ellentmondást nem tűrő hangon, és közelebb ment hozzá.*
*Kitty sem vette észre, hogy Kinme nincs jól, mert a lába elé figyelt, nem akart elsüllyedni sehol sem. A kis tavacskának megörült, de a megállónak annyira nem.* -Mi lesz, ha jön megint valami?- *Kérdezte ijedten.*
|
- Persze semmi bajom, menjünk! *füllentette a macskafiú, s most lemaradt, a nőstények után ment, kezdte egyre rosszabbul érezni magát, hányinger kerülgette és szédülés fogta el, hasába görcs állt, s levegőt is nehezen vett, mindennek csak anyni jele volt a külső szemlélők számára, hogy lassabban haladt, Misa a fekete nősténymacska mellette ment, neki feltűnt hogy valami nagyon nincs rendben* |
[448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
