|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:31 - |
Az örök hó birodalma ez, ahol néha fogvacogtatóan hideg van, hol zord szél, de olyan is előfordul, hogy minden csendes és békés.
|
[880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
*Heiwa remegve lógott a kandúr kezei között bár egyszer megkisérelt kiszabadulni.Mikor a fának csapódott fájdalmasan sikoltott fel de ahogy a hang jött úgy is tűnt el mert levegőt alig kapott.Fájdalmasan huntya le szemeit,háta és válla nagyon fájt megkisérelt felállni is de nem tudott.Amikor hallotta Hakuo hangját felpattantak szemei és felnézett rá.Rossz volt így látni azt akit szeret de felkelni sem tudott.Miután Hakuo ismét a hóba esett meredten nézett rá,meg sem bírt mozdulni mintha odafagyott volna.Akuma a lábán állt viszont és lenézett a kislányra.*-Azonnal segítened kell vagy Doragon mindenkit megöl!*Hadarta kétségbeesetten fiát magához ölelve.* |
*A két kandúr már moccani sem bírt, sebeik túlságosan mélyek voltak, Akuma eltűnt így Doragon szépen lassan kimérten Heiwa-hoz sétált* - Hmmm... hagyod meghalni atársaidat ahelyett hogy segítenél? Milyen egy kis nyafka macska! *kapta fel a nőstényt nyakánál fogva* - Azt hitted elbújhatsz mi? De mindent látok és hallok! Nem menekülhetsz tőlem! *vészjóslóan kacagott fel, majd a nőstényt teljes erejével egy fának dobta* - Nem vagy kivétel akkor sem ha apánk közös... mekkora egy ringyó lehetett az anyád! *készült lecsapni a lányra, s már majdnem belemélyesztette vaskarmait amikor Hakuo elkapta hátulról*
- Hagyd őt békén te mocsok!
- Na mivan te még szuszogsz? *kapott újabb karmolást a fiú, s nem csak egyet, tán tizet is, s ezek után úgy hullott a hóba, hogy talán sohasem kel már fel onnan, eközben Shikyo megérezte a bajt, s Doragon haragját, lélekszakadva rohant feléjük, de talán így is későn érkezett, nagyot esett amikor szembe találta magát Akumával, s egymásba ütköztek, levegő után kapkodva próbált felállni* |
*Akuma újra kieresztette karmait amikor fia mögé állt.Legszivesebben ő maga esett volna neki de nem merte hisz fiát védenie kellett.Heiwa csak bólintott és amennyire csak lehetett próbált észrevétlenül elsurranni a fák közé,megakarta gyógyítani Hakuot de nem lehetett vagy őt is megölik.Akuma gondolkodás nélkül felkapta fiát és elindult vele Shikyoért amilyen gyorsan csak lábai győzték.* |
*Hakuo eltolta magától a lányt* - Jól vagyok hagyj... hagyd későbbre az erőd... menj távolabb nehogy elkapjon! *parancsolta szinte a nősténynek*
- Nem érdekel hogy nincs itt, hozzátok ide, szerezzétek vissza, különben a kölyöknek vége és mindannyiótoknak! *szemei szinte szikrákat szórtak, Inferno viszont kitalált valamit, s apró kis karmaival belemart a kandúrba, akinek ugyan nem fájt de elterelte figyelmét, így Hakuo tudott támadni, s akkora sebet mért Doragonra amekkorát csak tudott, de ez nem használt valami sokat, viszont a kölyök kiszabadult, s ahogy tudott elszökkent anyja mögé, Hakuo viszont csúnyán megfizetett ezért, egyenesen koponyájába kapta a karmokat, szemei fennakadtak, s ahogy Doragon eldobta éppen Heiwa elé esett, de már nem kelt fel... *
- Anyu! *bújt mégjobban anyjához a kölyök, szemei elkerekedtek a sok vér látványától, szinte bele szédült, Hakuron lassan kelt fel, testéből több helyen kések álltak ki, volt ami eltörött, de volt olyan is ami egészben állt benne*
- Nem bánthatod a családom! *üvöltötte a kandúr és újra támadásba lendült, de túlságosan gyengének bizonyult így csak újabb sebet szerzett*
- Akuma! Indulj a lányért különben nem éli túl a párod! Senki nem éli túl ha nem hozod ide! *üvöltött*
|
*Akuma rémülten kapta fejét férje felé és mikor meglátta Doragont karmait amekkorára csak tudta megnövesztette,ismét az simerős hang.Mintha kardot húztak volna ki a hüvelyéből.Vicsorogva nézett rá de amikor meglátta fiát megtört.*-Inferno...*Mondta aggódóan.*-Engedd el!Nincs nálunk!*Mondta Akuma határozottan.Heiwa csak meredten nézte hogy mit művelnek Hakuoval de erőt vett magán és odament gyógyítani,ilyenkor kívánta bárcsak megint ne lenne látása.S bár a gyógyítás ismét életerejébe került erőt vett magán.* |
*Egyszercsak fura árnyék suhant el fejük felett, s Hakuron fájdalmas kiálltással hullott a puha hóba, vérével festve pirosra* - Eltűnt a zálog! Most meghaltok mind! Mindannyian! *üvöltött, majd vaskarmai Hakuoba fúródtak, s benne is maradtak, a kandúr úgy szabadította ki vaskarmait, hogy szétszabdalta a fiú mellkasát, Hakuron végülis talpra állt*
- Tűnj innen! Nem vagyunk kiváncsiak rád! Dolgunk van!
- Valóban? *rántotta elő Inferno-t egy apróka zsákszerűségből*
- Anya! *a kisfiú rémülten kapálózott anyja után, de a macska egy fához sétált, s szabályosan nekinyomta apró testét, a kisfiú tüdejébe nem jutott elég oxigén, kapálózott levegő után de hiába volt minden, nem tudott szabadulni*
- Te szemét! *Küzdötte talpra magát Hakuo is, bár alig tudta tartani súlyát, Hakuron sziszegve nézte a jelenetet majd támadt, de a kandúr készült erre, s kések zápora hullott a macskára, ott sebezve ahol csak éri*
- Adjátok vissza Shikyot! És talán megkegyelmezek nektek és a kölykötöknek! |
*Heiwa nem nagyon mászkál el Hakuo mellől de most inkább látásával foglalkozik mint hallásával vagy szaglásával.Kiváncsian tkeingetm inden fele,nagyon boldog volt jelen pillanatban.Akuma felsóhajtott és a sort zárva haladt mindenki mögött.Mostmár nem nézett hátra,aggódott kölykeiért még mindig de a virágra koncentrált mert most semmi más nem volt fontos.*~Miért is jöttem el...?~*SÓhajtott fel.* |
*Hakuo azért nagyon figyel a lányra, nem nagyon meri elengedni messzire hiszen nem ismeri még a világot, Hakuron csak tör előrefele, nem áll meg sehol azt se figyeli hogy lehagy e valakit, meg akarja keresni a virágot hiszen Árnyék sokkal többet segített nekik mint amennyit gondoltak volna, életét is neki köszönheti, így nem gondol most másra csak a célra, tudja hogy fontos megtalálnia azt a virágot* - Ne maradjatok le! *szól hátra majd folytatja útját*
- Megyünk... *Szól vissza Hakuo bár nem nagyon tudja mi ez a kapkodás, ugyanis csak Hakuron tudta hogy ebbe az unikornis belehalhat, időben kell neki eljuttatni a növényt, Hakuron felkapja felét s beleszimatol a leveőbe, ismerős szagot érez de nem ér rá evvel törődni* |
*Akuma kiváncsian nézegetett körbe és gondolkodva nézett néha hátra,aggódott a kölykeiért.Nem szivesen hagyta ott őket de minden segítség elkelt most.Heiwa érdeklődően tekingetett minden fele,fura volt neki látni hogy hol is élt.Életében nem látott még a kéts szemével és legszivesebben elszaladna mint egy kisgyerek és körbenézne mindenhol hogy mi van errefelé.* |
*Kowaku karjával átfogta lánya vállát és rámosolygott aztán Namara nézett fel.*-Mindenki megérdemel egy második esélyt....*Válaszolta kedvesen most először talán a kandúrral szemben.*
|
- Hihi! Annyira jó ez így! *bújt közéjük a lány, úgy érezte, hogy mostmár tényleg igazi családja van* - Köszönöm... *suttogta, de nem csak egyszer*
- Én is köszönöm neked Kowa... nagyon köszönöm!
|
*A kandúr jelenléte még mindig fura volt azért,az érintése méginkább hiszen annyi ideig sulykolta magába hogy utálja hogy elszokott tőle teljesen.Lánya érdekében mindenképpen megkell próbálniuk a dolgot.Hirtelen ötlettől vezérelve megölelte Nama-t és csak halkan válaszolt.*-Igen...*Válaszolta talán gyermekének és a kandúrnak a legszebb szót.*
|
*Nama végig figyelte Kowaku reakcióit, majd amikor elmosolyodott közelebb ment hozzá és megfogta kezét amire a gyűrű került* - Örülök, hogy ismét láthatlak mosolyogni... mint régen... annyira gyönyörű vagy... *adott egy puszit a homlokára* - Megpróbáljuk mégegyszer Kowa?
|
*Kowaku csak halgatta a lányát,tudta hogy igaza van de még mindig nem akarta magának beimserni.Egyszerűen nem akarta,de igaz volt és ez fájt neki hiszen mindig is letagadta a kandúrt és utálta most meg élje negyütt vele.Lányáról most Nama felé tekintett és életében először Yoru előtt levette rideg állarcát és a kandúrra mosolygott.Nem tudta hogy Nama mit fog reagálni de most egyenlőre úgy érzi képes kicsit megbékélni a dolgokkal.*
|
-veled nőttem egy fél életet az életemből, aztán apával, de... én akkor is szeretlek anya, és bár volt idő amire nem vagyok és te sem vagy büszke, szerintem az az idő sem vész kárba. Azt szeretném ha apa is haza jöhetne velünk, ha mi egy család lennénk, ez nem késő... tudom hogy te is akarod!
|
*Kowaku megfordult és lányára nézett.*~Hogy mondhatnám el neki hogy mostmár a saját érdekében hagyom az apja mellett...?~*Kérdezte,észrevette a gyűrűt és kivette Yoru kezéből.Pár másodpercig nézegette majd egy hatalmas sóhaj közepette felhúzt az ujjára.*-Biztos nem akarsz apád mellett maradni?Elvégre mostmár mellette nőttél ilyen nagyra és kaptál tőle szeretet én meg...*Sóhajtott fel.*
|
- Várj... *mondta Yoru apjának és kikaparta a hó alól a gyűrűt és anyjához szaladt, majd oda nyújtotta neki* - Itt hagysz engem anya? *kérdezte, szemei már majdnem könnyesek voltak* - Annyira örültem h újra látlak és te megint itt hagysz engem.... *Nama csak a távolból figyelte az eseményeket*
|
*Kowaku felsóhajtott a cselekedeten.*~Ha nem érdekelne nem adtad volna oda és nem hoztad volna el!~*Mondta magában és ő is hátat fordítva neki indult le az ellenkező irányba.Érezte hogy valamit nagyon elrontott de most akkor is ez a pillanat talán nem volt alkalmas rá hogy megkérjék vagy hasonlók.Magát átkarolva sétált,agyában vagy ezer gondolat cikázott.*
|
- Dehát... *lettek szemei hírtelen szürkék, és valahogy búskomorak, majd kitépte a nőstény kezéből a tartót és a földhöz vágta, a gyűrűt hamarosan hó borította* - Nem kell csak azért elfogadnod, ha nem kell hát ne legyen senkié, érdekel is engem... *fordított hátat a nősténynek, de legbelül nagyon fájt neki* - Gyerünk Yoru, indulás haza... *sóhajtotta*
|
-Nem csoda hogy elviharzottam elvégre fühös voltam rád...*Nézett oldalra aztán halgatta a kandúrt.Nem tuda mit csináljon még mindig de végül elvette.*-Hogy te milyen alattomos vagy még mindig,kezded megint a nagy boci szemeiddel a könyörgést hogy fogadjam el amit éppenadni akarsz vagy csináljak meg valamit!*Sóhajtott fel kicsit durcásan.*
|
[880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
