|
Témaindító hozzászólás
|
2008.07.21. 00:09 - |
Ez a terület csodálatos, egyetlen bökkenő csak az vele, hogy láthatatlan, védőburok veszi körbe amit Nantan és Yume emelt fel, és csak a tiszta szívű macskalényeknek van egyenes út ebbe a védett világba. Biztonságot nyújt mindenki számára, aki képes belépni.
|
[563-544] [543-524] [523-504] [503-484] [483-464] [463-444] [443-424] [423-404] [403-384] [383-364] [363-344] [343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
*Sarasa lassan megterített de az illatokkal együtt a család másik két kedvence is megjött.Olivér és a kis fényes róka aki végül leült Juki hátára aki a szobaajtó előtt feküdt.*-Egyetek fiúk,mindjárt jövök!*Mosolygott a lány majd kiment néhány gyümölcs után nézni.* |
*Yume elengedte a lányt, lehajtotta a fejét, így tincsei a szemébe lógtak, fájdalom mardosta odabennt, mintha csak késsel szúrták volna át a testét.. nem tudta miért érzi ezt... mindene megvolt, s valahogy valami mégis hiányzott... a hangja... az az egy dolog volt ami mindenben megakadályozta őt... *felnézett, s bámulta a plafont, ebből a kusza létből Sarasa hangja és fia rázta fel, elmosolyodott...* |
*Sarasa egy kicsit összerezzent aztán vigyorogva fejeztbe a reggeli készítést.*-Én is téged!*Mosolygott.*-És ha elengedsz még reggelit is kapsz Hercegem!*Kuncogott.Nikko hamarosan felkelt és szemét dörzsölve állt fel és sétált ki.*-Szijasztok!*Köszönt kisétálva,ásítva Jukival a nyomában.Sarasa a fiára nézett.*-Jó reggelt kicsim!*Mosolygott.* |
*Yume maga elé bámult, nem voltak különösebb gondolatai, szerette ezeket a meghitt napokat, s egy hírtelen ötlettől vezérelve Sarasa mögött termett és átölelte, csókot nyomott arcára, s nyakát is telecsókolta, édes szavakat suttogva gondolatban... ~ Szeretlek Sarasa, jobban mindennél és mindenkinél jobban... *suttogta még hosszú ideig* |
*Sarasa nézegette egy darabig fiút aztán párjára nézett.Rajta is jót mosolygott és minden veszekedés,fájdalom már olyan messze volt és csak rossz emlék.Halkan kicsusszant az ágyból és becsukva maga mögött az ajtót indult el reggelit csinálni párjának és fiának.Óvatosan pakolászott nehogy valamit hangosan szedjen elő,esetleg leetsen vagy valami.Végül nekilátott a reggeli készítésének.Juki a hangokra felébredt de nem akart Nikko miatt megmozdulni így csak feküdt és nézett az ajtó felé,érezve az illatokat,hallva gazdáját.* |
*Yume kicsit félt a gyermek születése előtt... korcsnak érezte magát és ezt nem tudta titkolni, gyakran veszekedtek Sarasaval... lassan telt az idő, mégis visszagondolva gyorsan elrebbent... kicsit távolabb költöztek már rég a többiektől, saját házuk volt, nem csak egy kis szobájuk, így nem nagyon tudtak semmit a kinti eseményekről. Yume rosszul ébredt, bár gyermeke egészségesen született, ő mégis nagyon féltette, hogy bármikor bármi baja esik. Óvatosan bánt vele mindig, mint egy törékeny virággal, s bár fia nem hallhatta őt, mindig el tudta érni, hogy megértse amit közölni akar vele... valahogy nem vágyott más társaságra csak az övékére* |
*Sarasa-nak elég lassan teltek a napok,hetek,hónapok úgy érezte terhessége közben és még mind ezek tetjében ugye reggelente rosszul volt áltlában de annyira nem zavarta.Boldog volt.Aztán végre megszületett a kis Nikko.Békésen tel el nekik két év.Nikko nőtt és rendes gyerek volt de azért néha ő is elkövetett csínyeket.Szerette képességét miszerint Jukival tudott beszélgetni és gyakran is kihasználta.Halgatott szüleire és sosem mászkált túl messze.Egyik reggel Sarasa felkelt és látta hogy Nikko Jukival alszik.A nagymacska békésen aludt de a kisfiú is.Mosolyogva nézte őket.*~Fura egy gyerek,én nem tudtam beszélni sosem Jukival és ő mégis..~*Ült fel.Juki szokásához híven hortyogott oldalán a kölyökkel akit nem zavart a fura belső hang.* |
*Amikor Halona hallja eme szavakat Renjitől, hírtelen úrrá lesz rajta a félelem és mikor kirántja kardját, elkapja a kezét* - Nem akarom... nem akarom! *kapaszkodik Renji hátába, mintha utoljára érinthetné* - Én... vártam rád... ki tudja hány évig voltál távol... *nyúl a fehér tincsekbe* - NEM! nem engedlek el újra, neme mehetsz... megtiltom... *könnyei áztatják a páncélt, nem is hallja Samui szavait... * - nem megyek sehova... de... akkor te is maradj kérlek... nem tűnhetsz el megint... azt nem teheted...*sír mint egy kölyök, pedig ő kedte az egészet, de csak most ébredt rá... Renji eme tetével, hogy mekkora fájdalom is élhet Renjiben, ha ő oda megy és meghal... nem akarja hogy Renjinek legyen vége...*
- Apa... *bújik hozzá Szelecske is... * nem akarom hogy menj... azt se akarom, hogy anyu menjen... nekünk szükségünk van rátok... mindkettőtökre...
* Pao csaholva néz kifelé, megkaparássza az ajtót, menni akar, de senki sem engedi ki, Ukiyot lefoglalja a kölyök, ezért Pao nyüszíteni kezd, s amikor Tengo eltűnik felemeli fejét... pomőás ötlet jut eszébe és kiugrik a nyitott ablakon*
- Hmm úgy látom elég segítőkész lény... *mosolyog Tengon Ukiyo* - Mondd... azóta vele vagytok, mióta megszületett? *érdeklődik Nayong iránt* - Meg... megérinthetlek? *kérdi Kirutól* - Kérlek... *szemei csillognak* ~ Olyan mint egy nagy plüsscica XD
*Inferno és Natane egy fa egyik ágán ücsörögnek, Inferno próbálja vígasztalni a lányt, de annak csak potyognak könnyei, igaz már nem annyira de még mindig megállíthatatlan a sírása, Inferno nem tud mondani... kifogyott az ötletekből*
~ Nem mintha nem szeretném hogy apa és anya éljenek... de... én.... én más vagyok mint ők... ennyire más... miért? Nem érzem azt, hogy akarom maradjanak... én... én menni szeretnék... *komorodik el, amikor hangos puffanás rázza meg a védőburkot, s az kicsit meginog, majd vissza áll ereje*
- Shikyo! *üvölti egy ismerős hang... Shikyo beleborzong, s hírtelen abba kapaszkodik akit ér... Samuiba... szorosan ragadja meg pólóját, hangosan zihál, s ha tudná most azonnal beásna magát valahova, hogy ne találjk meg, de ledermed, s csak szorítja a kandúrt* - Shikyo! Azonnal gyere ki kölyök!
- Nem... nem lehet... nem lehet....nem jöhetett ide... nem tud átjönni a pajzson... nem nem nem... nem tudja betörni*
- Doragon...! *eszmél fel Halona* - Nem... nem kapod meg a lányom... nem nem adom... *rebegi Renji felé, de inkább csak magának mondja* - Mégis harcolnunk kell... de a lányunkért Renji... *szemei kikerekednek, fél... ennyi csapást egy napra nem várt...*
*Amikor csapás éri az édenkertet, hírtelen meginog a fa is, Inferno megtartja a lányt, s mivel tud sétálni a légben, lassan lehozza biztonságban, Natane viszont megijed és amikor leérnek elszalad be a többiekhez, majd be a szobájába és a takaró alá bújik, Inferno pár pillanatig pislog utána de neki érdekesebb dolog jut eszébe és elindul felkutatni ezt a területet és hogy kik a támadók*
      
|
Renji Halona szavait hallva mélyet sóhajt. Szívét kínozza a fájdalom. Fél. Attól fél, hogy megint hosszú időre nem látja szerelmét, lányait, s a testvérét. De végül meghozza a döntést. Előhúzza kardját. - Elmegyek én. Egy anya nélkülözhetetlen, te fel tudod nevelni Nayongot. Én nem. - ismeri be hiányosságát. - Nem engedlek el, a veszélybe. A világon a legfontosabb nekem a családom, ha valaki meghalna, abba beledöglenék. - mondja keményen az utolsó szót, azzal felemeli kardját. - Ha valakiért, akkor értem annyira nem kár, mint érted.
- Nagyszerű. Egyik szánalmasabb és hülyébb, mint a másik. - csap a fejére Samui. - És mi lesz a kölykeitekkel?! - csattan fel, mikor Renji nehézkesen rábólint arra, hogy együtt menjenek. - Nem hagyhattok itt egy csoport lánnyal, egy bömbölő bébivel és a beteg Lieával! - kiabál mérgében és tehetetlenségében. Közben Ameliea elbújva, támaszkodva a falnak, rövid nadrágban és egyetlen trikóban figyeli a jelenetet és magában kuncog Samui kétségbeesésén. - Ha kell, idefagyasztalak titeket, míg Nantant vissza nem hozzák, de nem hagytok itt! - fenyegetőzik. Szemei furcsa, dühös fényt vetnek, igazából fél attól, hogy kettesben marad Lieával és egy csapat kölyökkel. Ideges mozdulatokat tesz, fülei is mocorognak.
- Apa? - kérdi Tengo.
- Renji. - felel neki Kiru.
- Igen, ismerjük. - válaszolja ezt már a lánynak. - Te maradj itt, én a hang forrása után megyek.
- Nem dolgunk mással is foglalkozni. - figyelmezteti a macskasárkányt morgósan.
- Nem baj. Most nincs veszélyhelyzet, nyugodtan megkereshetem. - azzal szó nélkül elmegy megkeresni Natanét és Infernot, ha még a területen vannak.
- Hogy ezzel a sárkánnyal mindig csak a baj van... - morog kicsit Kiru.
    
|
*Megijed amikor párja betoppan, s csak néz a szemeibe* - Nem meghalni megyek oda... segítenem kell, Nantan már annyit tett értem... segített felnevelni a kölykeinket is *emeli ki a kölykeink szót* - nem hagyhatom cserben... Renji én nem akartam eltűnni... de nem pucolgathatoom az edényeket, míg ő bajban van... *érinti a kandúr arcát* - Kérlek... épp oly fontos nekem, mint neked a kardod... *szemeibe könny szökik* - Jó harcos vagyok, te is tudod... *eközben Shikyo és Szelecske is előbújik*
- Anya... mi ez a fura ruha rajtad? *még sose látták rajta, hiszen sosem hordta előttük*
- harci ruha... még régről... nem fontos... a múltam egy töredéke... *magyarázza, s megsimogatja a lányai fejét szabad karjával, mert a másik még mindig Renji arcán pihen* - Bízz bennem Renji... tudod hogy sohasem hagynálak el... eddig is hűségesen vártalak téged... de meghal a lelkem ha most nem segítek... oly rég kihalt belőlem ez az ösztön és most... egyre erősebben mar belém... ~ Igen... nem fogok meghalni, csak engedj el Renji könyörgöm... nem ülhetek tétlenül... muszáj mennem... - Ha nem engedsz egyedül.. akkor gyere velem... mint régen.... *kérleli*
- Hát rendben... ha nem hát nem... *mosolyog, s meghallja kintről a zajokat.* - Azt hiszem haza jött apám... ő ismer titeket? *érdeklődik a két lénytől. Pao csóválni kezdi farkincáját és felvakkant* - Igen... apa lesz az...
|
Renji boldogan nézi, ahogy Shikiyo előre rohan, majd rámosolyog Szelecskére is. Nem tudja, mit mondhatna, ezért a némaságba burkolózik és tekintetével mondja el, mennyire boldog és mennyire szereti őket.
Samui meghökken, mikor az első szót meghallja. - Meg vagy veszve?! - előre ugrik és megragadja Halona vállait. - Neked kölykeid vannak! - mordul felelősségteljesen a nőstényre. - Nem mehetsz el! - rivallja. - Befagyasztalak négy fal közé, ha megpróbálod. Apa nélkül még fölnő egy kölyök, de anya nélkül nem! - mikor Halona mégis elindul, a kandúr mancsaira jégkesztyűk nőnek. - Figyelmeztettelek. - azzal jéglövetet küld a kilincsnek és a zárnak. Renji épp kinyitná az ajtót, mikor odafagy még a keze is. Ijedten és fájdalmasan felkiált.
- Lányok! Bújjatok fedezékbe! - parancsol tehetetlenségében Szelecskére és Shikiyora. Nem akar rosszat, nem akarja ugráltatni őket, csupán a féltés szól belőle. - Ki van odabent? Mi történik? - kérdei az ajtónak kiabálva.
- Renji...? - kérdi Samui. - Szép kis nőstény vagy. Megjött a párod, s ráhagynád a kölykeid. - felolvasztja a kilincset és a zárat, mire a fehér kandúr beront és kardot ránt. A két kandúr farkasszemet néz. - El akar menni. - mutat Halonára a jégúr, azzal a jégkesztyűk eltűnnek mancsairól. - Csak meg akartam állítani.
- Igaz ez? - fordul döbbenten Halonához a harcos. - De... - képtelen megszólalni, szívébe félelemtövisek szúródnak. Nagyon sok érzés önti el, legszívesebben megölelné szerelmét és addig tartaná szorosan karjaiban, míg le nem tesz ötletéről.
Nayong megkapaszkodik Ukiyo ruhájában, míg másik kezével felnyúl arcához, s megtapogatja bőrét. Megfogja a lány orrát, majd keze a nőstény szájára csúszik. Tetszik neki, hogy mozognak ajkai. A két testőrféle csak nézi, szinte rezzenéstelen arccal.
- Pao, a kutya. - nyugtázza Tengo. - És okos. Értem. Megjegyzem. De nekünk nem kell segítség.
- Hallottad ezt, Tengo? - szólal meg fülelve Kiru. A két lény összenéz. - Egy kölyöklény az apjáért kiáltott.
|
- Mondtam én! *nevet Szelecske, mire Shikyo csak legyint és rá hagyja a dolgot, cikázva ugrál felettük, majd a háznál már megválik a fáktól és leugrik a fűre, majd onnan szalad tovább, valami iszonytosan jó érzés ad neki lendületet
- Harcba... Nantan bajban van... Atsui, Yowaiko, Yahto és Mila már elmentek hogy megmentsék... nekem is mennem kell.... nem hagyhatom bajban a bátyám... *kezét ökölbe szorítja, s Samuira néz...* - Különben sem való nekem ez a háziasszony élet... *próbál mosolyogni* ~ Ha meghalok is... muszáj lesz... tennem valamit... - Most mennem kell.... *indult meg, s igyekezett előbb eltűnni mint ahogy a többiek hazaérnek.*
- Igen, úgy van... és az anyukám Halona... igaz én anyukámra hasonlítok inkább, veszi át Nayongot, rámosolyog, majd kicsit magához öleli* - Nem vagy éhes Nayong? *simít végig a kölyök szürkés tincsein* - Nagyon aranyos fiú vagy! *alig hallja amit a két lény mond, mivel épp lefoglalja Nayong (XD)* - Értem... rendben nem mondom el senkinek és Pao sem fogja elmondani... Pao a legjobb barátom... ő egy kutya... de már kölyök kora óta én nevelem. Ő is bármikor a segítségetekre lehet, nagyon okos kutyus! *simít végig a kutyus buksiján, aki hozzá dörgölőzik a tenyérhez*
- Utánuk megyek! *csattan fel Natane, s már indulna is ha Inferno vissza nem rántja*
- Atsui azt mondta maradj itt... nem mehetsz utánuk, nekem kell vigyáznom rád!
- Apu... gyere vissza! *kiálltja, mintha apja meghallaná*
|
Renji már épp mesélne öccséről, mikor Szelecske közbe vág. Felnevet, gurgulázó hangja betölti a teret. Jóízű nevetés ez, nem kinevető. Olyan jól eső. - Nayong az én testvérem. - mondja végül, mikor csend ül közéjük. - Elmentem szülőföldemre, s ráakadtam édesanyámra. Rám bízta Nayongot, mert ő már nem vigyázhatott rá tovább. - mondja csendesen. - Nektek rokoni értelem talán... - elgondolkodik, mert nem biztos benne, hogy amit mond, az úgy van. Végül biztossá válik benne. - Rokoni értelemben ő az unokabátyátok. Igen, vicces az elnevezés, pláne, hogy fiatalabb nálatok jóval. - mosolyog. - Szeretném, ha testvéretekként szeretnétek.
Samui kicsit magára hagyja Lieát, had pihenjen. Kijön a szobából, Halonát keresve. Meg is találja, már mikor harci ruhába öltözött. Meglepetten bámul rá. - Te meg hova készülsz? - kérdi döbbenten.
- Az apád Renji? - kérdi meglepetten Tengo. Kirura néz, aki bólint.
- Olyan szaga van.
- Ha Renji kölyke vagy, nincs mitől tartanod. - mondja végül a fekete sárkánymacska.
- Nayong segítői? - kérdi a foltos kandúr. - Érdekes elgondolás. Mi... valójában a védelmezői és fegyverei vagyunk.
- De egyben a részei is. - teszi hozzá fontoskodva Tengo. Mindketten helyet foglalnak a kiságy előtt. Nayong mosolyogva nézi a három lényt, majd nyújtózkodni kezd Ukiyo felé.
- Téged akar. - jelenti Kiru, azzal kérdő pillantással jelzi, átadja a picit, ha a lány is úgy akarja. - Kérdésedre visszatérve... Nem vagyunk titkosak, de fenntartom az ajánlatod elfogadását, ne szólj rólunk. Váratlanul kell érjen mindenkét a jelenlétünk, hogy a meglepetés erejével csapjunk le Nayong gazdánk ellenségeire.
- Ő ki? - biccent Tengo Paora. Hosszú fülei nyílként mutatnak a kutyusra.
|
- Na jó... *felei lemondóan Shikyo, majd szökellve ugrándozik mint egy megkergült őzike, majd felkapaszkodik egy fára és ágról ágra folytatja bohókás útját* - Apa... mesélj Nayongról... most ő akkor ki nekünk? *érdeklődik a kis fehérség után, Chimei eközben repülve követi a lányt*
- Jaj de buta vagy Shikyo... hát a testvérünk... *szól fel neki Szelecske, mint aki mindent tud, pedig enm úgy van, valójában ő sincs tisztában evvel az egész dologgal, Halona eközben elvégezte a házimunkát, az egész ház csillogott villogott, de nem érezte "művének" fontosságát...
~ Segítenem kéne én meg itt... csak fényezem ezt a vackot... a bátyám bajban van... *rohant be a szobájába, felkutatott mindent, de végül megtalálta harci ruháját.* ~ Milyen rég volt... remélem még jó lesz rám.. *veszi fel, s a pompás darab így is teljesen illeszkedik, a bélyeg így mégjobban látszódik nyakán, de mióta a gonosz macskát legyőzték, már nem foglalkozott vele, de a nyakörv akkor is halálos lehetet, ha Trial vissza tér*
*Natane és Inferno eközben csak vártak, próbálták elfoglalni magukat de nem nagyon sikerült, csak unatkoztak* - Mikor érnek már vissza?
- Nem tudom... de nemrég mentek csak el ne aggódj... én azt se tudom hol van az anyám... nem nagyon hiányol...
- Hát nem is hasonlíthatunk, az apukám azt mondta, hogy ő félig kutyalény... az apukám Renji... őt sem ismeritek? Harcos és Nayongra nagyon hasonlít... elhiheted, de nem kötelező... nem tőlem kéne féltenetek hanem a rossz macskáktól... nem messze tanyáznak innen, de a pajzs megvéd minket... eltakar... láthatatlanná tesz... ti amúgy Nayong segítői vagytok? És miért nem jelentetek meg eddig? Titkosak vagytok? Ha akarjátok nem szólok senkinek rólatok! *Pao oldalra fordítja fejét, majd szimatolni kezd, de nem megy túl közel az jdegenekhez*
fogunk szeretni...!
|
Rejit nagyon meglepi, hogy az előzetes nemleges jóslat ellenére Szelecske belemegy a kardforgatás tanulásába. Elmosolyodik örömében, látszik, hogy meglepődött. - Rendben. Ha nem tetszik, nem fogom erőltetni. Ez olyan dolog, amit szívvel-lélekkel kell csinálni, vagy sehogy. - elneveti magát. - Eszembe jutott valami. - mondja elgondolkodón. Ő is elindul visszafele. - Csak egy emlék. - legyint szórakozottan, majd másik lányára pillant. - Ma még nem, fáradt vagyok hozzá. - kuncog. - De holnapra kipihenem magam. Megegyeztünk? - kérdi játékosan.
Liea mosolyogva pillant még Halonára, mielőtt kislisszolna. Ezzel köszöni meg a segítséget, majd lelapult füllel néz Samui szemeibe. - Bocsánat. Alighanem elment az erőm. De már sokkal jobban vagyok.
- Elment az erőd?! - hördül fel a kandúr. S tovább beszélgetnek a szoba rejtekében.
Tegno még egy kicsit morgott, aztán hogy végre csend lett, visszaugrik Kiru mellé. - A rokona? Lehetséges ez? - kérdezi a foltos lénytől, aki kicsit még ringatja Nayongot, majd felnéz Ukiyora.
- Nem hasonlít rá, de nem tudhatjuk, hazudik vagy igazat mond-e. Nayong sértetlen, nyílvánvalóan nem bántotta. Hihetünk a szavadnak, Ukiyo nevű kölyöklány?
|
*Szelecske gondolkodik az ötleten, kicsit vonzza ez a világ, de nem annyira mint a tárgyak készítése, faragása* - Rendben! *mondja mégis, mivel kiváncsi rá, hogy milyen ez a tudomány* - De egyenlőre csak próbaképp rendben? Nem biztos, hogy ez nekem való! *mosolygott majd hozzá tette* - mehetünk! Persze! *pattant fel, s elindult, de bevárta a többieket is, Chimei is felpattant majd átváltozott szárnyas alakjában, úgy mégiscsak jobban érezte magát, s Szelecske után indult miután Shikyo is felpattant*
- Én viszont már nagyon várom! *ujjongott a halált hozó lányka, s perdült egyet a levegőben* - Mikor kezdjük? Még ma neki látunk? *csillogtak szemei*
- Hát nagyon remélem, hogy hatni fog, ez egy gyógyfőzet, általában hatásos mindenfélénél, begyógyítja a sebeket és a test energiájit vissza adja... *morfondírozott, hogy tán nem lesz jó a lánynak, de megnyugodott mikor az megszólalt, s hogy ne is zavarjon, mint egy láthatatlan árnyék, távozott a szobából*
- Áááááá *kiálltott fel a lány, s szinte felbukott, Pao ugatni kezdett az idegenekr és morogni, Ukiyo elé állt, de a lány átfogta és megsimogatta, végül a lényeket végig nézve válaszolt* - A nevem Ukiyo... mit akartok nayongtól? Ő még nagyon kicsi, finoman kell vele bánni... én vigyázok rá amíg az apukám és az anyukám nem tudnak figyelni rá... és nem vagok az ellensége hanem a rokona... *Pao furcsán vizsgálta meg a lényeket, s nyüszörögni kezdett, majd leült és macsát nyújtotta mintha barátkozni próbálna* - Ja és az ő neve Pao, nem bolhazsák! *mondta durcásan* |
Renji mosolyogva figyeli Chimeit, nem meri megérinteni, mert egyrészt ugyanolyan lény, mint ő, másrészt sokkal különlegesebb nála. - Hát... nekem a kardforgatáson kívül másom nincs. A kardomban van egy nagy erő, de a kardom nélkül semmi vagyok. - mondja kissé szégyenlősen. Nem mondja ki, de nagy félelme, hogy egyszer fegyvertelenül kell kiállnia egy gonosz macskalény ellen, s nem tudja megvédeni a szeretteit, ezért úgy dönt, eltereli a témát, hogy ne is kelljen beszélnie a dologról. - Megtanítalak kardot forgatni. - vigasztalja Shikiyot, majd Szelecskére néz. - Téged érdekel a kardművészet? - kérdezi meg, hátha mégis vevő lesz a dologra. Ezután meghallja Chimei dorombolását, s elnézegeti a teremtményt. - Mehetünk, ha egyetértesz te is, Szelecske. - mosolyog lányára.
- Ne aggódj, a kis barátnőd amúgy sem tud sokáig testet adni nekem. Sajnos. - kissé túljátssza a szerepét, mintha egy beszélő pantonim lenne. A mozdulatai is árulkodóak, nagy, jól látható, lendületes gesztusai vannak. - A fenyegetőzéssel amúgy nem érsz el semmit, nem félek a haláltól, mert már meghaltam és nem félek a túlvilágtól sem, hisz onnan jöttem vissza. Pokol és Menny pedig nem létezik, ne is álltass ilyesmivel. - beszéde közben elindul, ruganyos léptekkel halad a titokzatos Szivárványhíd felé.
Atsuit váratlanul éri Yahto érintése, egy pillanatra értetlen bámul a kandúrka szemeibe, majd ahogy meglátja a képeket, a semmibe veszik pillantása. Lihegni kezd, szemei megtelnek könnyel, homlokán azonnal gyöngyözni kezdenek az izzadságcseppek, majd hirtelen elfordul, hogy a többiek ne lássák kiborulását. Gyorsan megtörli szemeit, azzal Yowaiko vállára csap. - Szedd a lábad! - parancsol határozottan rá, mire a lány ijedten ugrik egyet és meglepetten felnéz a macskafiúra.
- Látom, megértetted, mi folyik ott. - elégedett mosoly ül a lány arcára, de látva a kandúrban lévő haragtüzet, amiért vesztegel, jobbnak látja, ha teljesíti "kérését". Tudja, hogy nem eshet nagy bántódása, de ha felbőszíti Atsuit, talán megégeti Yowaikot, amit ő fog érezni, míg el nem tudja hagyni a testet. Aztán talán meggyógyíttatják valakivel. De mindenesetre nem akarta kipróbálni, milyen a tűzúr haragja.
- Menni akarok én is, Yahto. - fordul aztán vissza a fiúhoz Atsui. Már elindul Yowaiko, s ő követi is szorosan a nyomában jár, de hátrafele menetben megfogja a kandúrka vállait. - De ahogy elmondta, hogy milyen szörnyű az a hely... Nem tudom. Szeretném megmenteni, de attól félek, még a tűzem leghevesebb tombolása sem elég ehhez a feladathoz. - csak halkan osztja meg félelmeit, a szellem így is hallja. Most nem űz gúnyt a társaságból, megpróbálja komolyan venni a szerepét, hátha megjutalmazzák valamivel.
Samui idegesen szemléli Halona ténykedéseit, mikor előkerül a gyógylötty, azonnal közelebb merészkedik. - Az micsoda? - kérdezi izgatottan. - Mikor ébred fel? - tódítja szinte azonnal a második kérdést is a nőstény nyakába. - Ha felébred, minden rendben lesz? Úgy értem, akkor majd kikelhet az ágyból, meg minden? - szinte hadarja a kérdéseket, majd kissé megpróbál lenyugodni, amit úgy tesz lehetővé, hogy egyik mancsára jégkesztyűt fagyaszt és megdörgöli vele mindkét orcáját. Ettől felfrissül és kissé lehűl. - Köszönöm. - mondja, miután megköszörülte a torkát. Leül újra Liea ágyára, s onnan néz Halonára. - Mindenképp vissza akartam jönni. - mondja csendesen. - Látnom kellett a bátyám, de még meg kell találnom a kishúgunk is. Takumi elvileg érte ment, de ha az a kandúr közben az ujja köré csavarja Minakot, kibelezem.
- Nem kell mindig úgy védened őt. - suttogja erőtlen a mögötte fekvő lány. - Nagylány már.
- De akkor is a húgom! - ellenkezik a kandúr, azzal megfordul és megfogja a nőstény kezét. - Hogy érzed magad? És miért ájultál el? Mi történt? - kérdezgeti őt, de Ameliea csak mosolyog a fiún.
Tengo közelebb megy Ukiyohoz, de ahogy Pao csaholni kezd, Nayong felébred és keserves sírásba kezd. A fekete sárkánymacska összekuporodik a földön és mancsait a fülére teszi. - Ezt nem bírom... ez az éles hang... Nayong, megsüketülök tőled. - mondja kínzottan, de a pici csak nem akarja abbahagyni a bömbölést. Újabb füstszerű képződmény kúszik ki a levélből, s megjelenik Kiru is.
- Tengo, hallgattasd el azt a vakarcsot. - mondja ridegen, azzal kézbe veszi Nayongot. - Jól van, semmi baj, minden rendben, nem kell üvöltened. - elkezdi ringatni, ami elég furcsán hat, de a kicsi lassan megnyugszik. Tengo Pao irányába megy, majd morogva kezd közeledni hozzá.
- Te bolhafészek. - szólítja meg a kutyust. - Felébresztetted a gazdám. - morogja neki dühösen.
- Mi a neved, kölyöklány? - kérdezi a bent maradt lény, Kiru. - Az én nevem Kiru, a társamé pedig Tengo. Az a feladatunk, hogy megvédjük a gazdánkat, Nayongot. - közli magabiztosan Ukiyoval. - Ha ártani akartál neki, azt tanácsolom, bánd meg bűnöd és fuss, ha kedves az életed.
 
|
*Chimei büszkén húzza ki magát, majd hogy produkálja magát, kissebb füsttömeg múlva, már csak egy kismacska áll előttük, s nyávogón dörgölőzik Renjihez, s Shikyo ölébe szalad vissza* - Ez Chimei cicus alakja, a másikat sose fogod megtudni... azt hiszem...*simogatja meg a mostmár apró lényt*
- Ugyan ez semmiség, szeretek fabrikálni.... amúgy az hogy ilyen képességeink vannak, nektek köszönhető! *céloz anyjára és apjára* - Én ha jól tudom anyunak sincs képessége ami ilyen jellegű lenne... de fénygömböket tud csinálni!
- De amúgy nem is baj, ha nem tudnád forgatni a kardot nem is lehetnél lovag *szól közbe Shikyo* - bár én is így értenék hozzá... *kalandozik el képzelete, s elmosolyodik* - Nem megyünk vissza a többiekhez? *érdeklődik, majd simogatni kezdi Chimeit aki dorombolásba kezd, most egyáltalán nem félelmetes*
*Mila elsápad, látszik rajta az ijedtség* - Rendben, amíg elviszel minket hagyom, hogy a testét elfoglald, de amint oda érünk vissza adod, vagy nagyon meg fogod bánni! Nem viccelek, értek a szellemekhez, bennem is élt hozzád hasonló! *vicsorgott a szellemre, amikor megcsókolja letörli a csókot, egy szellem csókja... * - Én megöllek! *morog, s követi őket*
*Yahto mindent lát, s elmereng, majd elindul* - Gyerünk nem érünk rá, ki kell hoznunk onnan mielőtt végleg meghal és a lelke is megsemmisül! Induljunk már! *üvölt, s elindul amerre az utat véli, de ez nem is biztos hogy a jó irány, szemei előtt leperegnek a képek, majd hírtelen megfordul, s Atsui homlokára nyomja kezét, átküld pár képet neki amit ő is lát, ahogy megölik Nantan, ahogy megszégyenítik, ahogy feltépik bőrét, ahogy felsikolt a fájdalomtól, majd elveszi kezét* - Érted már Atsui? El kell mennünk érte... én akkor is megyek ha azt akarja hogy ne menjünk!
*Halona lassan lépdel be, megnézi van e láza a nősténynek,de úgy érzékeli, hogy semmi baja* - Talán csak megbomlott az ereje... hmmm talán ez segít... *ad be a lánynak valamilyen folyadékot amit összekotyvaszt, igyekszik hogy egy csepp se menjen félre* - Nem ígérek semmit... de talán rendben lesz... komolyabb baja nem lehet, él... amúgy nem kell kimenned... semmi gond ha itt maradsz, biztos keresni fog ha felébred... *mosolyog, s anyáskodón beszél, de ez az éveknek és a gyerekeknek köszönhető* - Rég volt már hogy elmentetek innen... én már azt hittem sosem tértek vissza... örülök, hogy nem lett igazam...
*Ukiyo rémültében hátra ugrik és a földön landol, majd talpra áll és nézegetni kezdi a lényt* - Ukiyo vagyok... hát te ki vagy és mit keresel Nayongnál hmm? Mi vagy te vagy ki vagy? *pislákolva nézi, s még mindig azt hiszi hogy ő örült meg, Pao csaholni kezd mellette és ugatni, ő is megérkezett, eközben Inferno elráncigálta Natanet, hogy ne is járjanak gondolatai apja távollétén* |
Renji újra ránéz Chimeire. Szeretné tudni, milyen a másik két alakja, de úgy érzi, ennél csodálatosabb nem lehet. - Semmi baj. - mosolyog békésen rájuk. - Még sosem láttam ilyen macskalényt. Bevallom, s ezzel nem szeretnélek megsérteni - néz a teremtményre, s hozzá intézi szavait -, de sokáig úgy hittem, griff vagy, amit csak mesekönyvekben láttam. Lenyűgöz a másságod. - vet még egy utolsó pillantást Chimeire, aztán Szelecskéhez fordul. - Én is örülök, hogy végre találkozhattunk. - fejezi ki neki örömét. Érzi a lány zavarát, s ő is küzd kicsit ezzel az érzéssel, de jobban uralkodik a dolgon, mert nagy vágya egy tökéletes családba tartozni, amit gátlásokkal érzése szerint nem tehet meg. - Sajnálom, hogy nem lehettem veletek, de mostantól mindig itt leszek. - ígéri kedvesen. Elmosolyodik, ahogy a tüzifára tér Szelecske. Tetszik neki a képessége, ahogy másik két lányáé is. Ahogy meglátja a falovat, meglepetten veszi át. Közben hozzáér a lány kezéhez is. - Ez nagyon szép munka, ügyes vagy. - dicséri meg meghatottan. Beteszi a páncéljába. - Itt biztonságban lesz, míg haza nem érünk. Ott keresek majd neki egy olyan helyet, amit mindig látok. - mondja izgatottan. - Egyébként én csak a kardomhoz értek. - mondja kicsit szégyenlősen. - Nincs semmilyen más képességem, ezért lenyűgöz a ti tudásotok. - osztja meg őszintén a dolgot.
Atsui nagyon meglepődik Mila kirohanásán, de aztán kezdi megérteni, mi történhetett. Yowaiko viszont fura mosollyal néz a nőstényre. - Csak én tudom, merre kell menetek. - szól hízelkedő és egyszerre fölényes hangnemben. - Ha bezársz oda, a barátotok hamarabb meghal, minthogy kimondanátok, egyszer egy. - elvigyorodik az örömtől, attól a kárörvendéstől, ami felgyullad a szellemben. - Erőszakolj! - sikkant végül kéjes örömmel, azzal szájon csókolja Milát, majd ellöki magát és röhögni kezd. Atsui leteszi Natanét, azzal egy gyors mozdulattal elkapja Yowaikot a karjánál fogva.
- Vigyél oda! - parancsolja Yahto sürgetése hatására erélyesen az egyébként valaha volt kandúrszellemnek. - Nem bántalak, mert tudom, hogy csak Yowaikonak ártanék, de akár kinyiffantom magam, hogy kibelezzelek, ha nem segítesz megmenteni Nantant! - fenyegeti meg lángoló szemekkel a szellemet, aki csak vigyorog rajta.
- Segítek, mert jó érzés újra élőnek lenni.
- Nem élsz. Ez nem a te tested és Yowaiko nem fogja hagyni, hogy kiűzd őt belőle. De most ne pazaroljuk tovább az időnket, mert sietnünk kell! - szól idegesen, azzal pár lépést idegesen megtesz előre. Aztán újra meghallja Nan hangját, s egyszeriben megdermed. - Nantan... - suttogja döbbent és fájó arccal. - Azt kéri... azt kéri... - elcsuklik a hangja, de erőt vesz magán. - Azt kéri, ne menjünk érte... a pokolba.
- Nem a pokolban van. - szól könnyedén a Yowaikoban lévő szellem. - Kegyetlenebb helyen van annál.
Samui megijed, ahogy meghallja Halona hangját. Odakapja fejét, de nem akarja jégfolyammal meglőni, ahogy a szabadban tette volna. - Ö... - nyikkan meg. - Ameliea... nem tudom, mi lett vele... Fényes lett, majd elájult. - mondja aggódó hangon. - Gyere be nyugodtan. - szól érdes hangon. - Ha értesz hozzá, kérlek, vizsgáld őt meg. - kéri szépen, azzal elengedi a nőstény kezét és feláll az ágyáról. - Én addig ki is megyek akár, csak szeretném tudni, mi lelte. - mondja egyre esdeklőbb hangon. Távolabb húzódik az ágytól, hogy ha Halona bejön, kényelmesen odaférjen. Valójában azt sem tudja ez a butus kandúr, hogy Liea nagy titka, hogy nem lehet kölyke. Nem tűnt neki fel, hogy ha valóság volt az a tűz, az a mozgás, az az élmény, amely bizony valóság volt, akkor már gömbölyödnie kellene a nősténynek, ám ennek legkisebb jelét sem mutatja.
Nayong édesdeden alszik tovább, ám ahogy megszorítja fekete lélektartó levelét, abból füstként kiszáll egy fekete árny. Lassanként kibontakozik belőle Tengo, egy fekete, hosszú fülű, sárkányszárnyú, hosszú farkú, kék szemű lény. Kifejezéstelen arccal ránéz a Nayongot eddig vigyázó lánykára, mustrálja szemeivel. - Ki vagy? - kérdi hideg hangon.
|
- Rendben... és igen értem...*figyeli apját ahogy mesél, s teljesen belefeledkezik mindenbe, most olyan jól érzi magát, rég értette csak meg magát valakivel, s apja most olyan mint egy mesemndó, aki érdekes és izgalmas történeteket tud, ami felizgatja fantáziáját és minden kis jelenetet elképzel, Chimei csak ül, nem szólal meg, hallgat, de Shikyo nem, úgy érzi az apjának mindent elmondhat* - Értem amit mond, ő is ért minket... ő is ugyanolyan lény mint mi... Három alakja van összesen, ebből a háromból a többiek csak ezt látják, de Chimei hatalma egyszerűen lenyűgöző... amikor olyan alakban van mint mi akkor sem igazán olyan mint mi, kicsit más... nem szereti ha más ezt látja... *mesélné tovább de Chimei elkapja finoman afülét, és duzzogva ül tovább* - Sajnálom... ennél többet nem mondhatok... *neveti, de megjelenik Szelecske és akkor gyorsan elhallgat, mint aki nem is tud beszélni.
- Hát... körbejártam pár területet... tudom hogy ki vagy *gyűri pólóját* - Anya mesélt rólad... én.... nagyon örülök, hogy találkoztunk végre... *pirult bele* - De anyira furcsa ez a helyzet... nem ismerlek és mégis az apám vagy... igen nagyon furcsa persze ez nem jelenti azt hogy nem jó... az én erősségem a forgószél készítés, mindent el tudok söpörni az útból... és gyorsan készül a tüzelő *neveti, de igazából csak zavartsága mondatja vele, nagyon szégyenlős lány* - Ja igen... ez a tiéd... *nyújt át apjának egy apró falovat, ami kisértetiesen hasonlít egy igazihoz* - Én... szeretek faragni... sok mindent... gondoltam örülnél neki...
* Mila elkapja Yowaiko karját, s magához rántja a nőstényt* - Na te kis dög... ha nem takarodsz ki belőle, úgy járhatsz mint ez a szellemtársad * mutatja felé a plüssállatot, melybe a szellem van szorulva* - és nem leszek kíméletes... szóval most távozol, vagy kierőszakoljalak belőle hmm? *húzza magához nagyon közel, szája majdnem egybeér a nőstényével*
*Natane majdnem sírva fakad, de erős kislány lévén úgy dönt megadja magát az idősebb szavának* - Apa... *csúszik ki a száján, s nem is veszi észre, úgy folytatja mondatát* - Kérlek hozd vissza nekem aput... *a szőkeség előre jön és megfogja a lányka kezét*
- Nem lesz baj, majd én vigyázok Natanera... *igéri, s elvezeti őt Atsui lábaitól, de Pao még mindig ugatva jelzi, hogy ő biza már nem kiskölyök, menni akar, s farkával csahol is hozzá, de Yahto leinti*
- Pao te pedig vigyázz a gyerekekre rendben? Légy okos kutya... *a kutyus nyüszít de végülis megérti, hogy nem mehet, a négyes ígyis elég feladattal fog megküzdeni, s talán csak hátráltatna, akármennyire is bátor kutya* - Indulni kéne... múlik az idő...
~~ Atsui... Atsui... *küld üzenetet Nantan, de a képét már képtelen fenntartani csak képessége marad, hogy párjának üzenhessen* ~~ Ne gyertek ide... ne mentsetek ki... ez a hely maga a pokol, maga a kín és szenvedés, nem akarom látni ahogy meghaltok, felejtsetek el engem... könyörgöm Atsui... ne... *nem marad több ereje, nem bírja befejezni mondandóját, éles kard szúrja át testét, s ő ismét eltűnik az élők soraiból, miután elszenvedte idejétm s kifolyt vére. De újra éled s minden előről kezdődik, bánja már hogy segítséget kért... miért nem mndta hogy várjon rá, s majd jön... most mindenkit bajba kevert...
*Halona eközben bemegy Samuihoz, vagyis csak benéz az ajtón* - Samui... mi a gond? Tudok segíteni valamit vagy távozzam? *nem akar kötekedni a fekete macskával, segíteni szeretne de nem tudja mennyire lenne ínyére a dolog* - Vannak varázsfőzeteim... talán valamelyik segíhet... *eközben Ukiyo még mindig csak nézegeti a csöppséget és várja, hogy felébredjen, minden mozdulatát éberen lesi, s egyszer egyszer megsimogatja apró szürke tincseit*
- Igazán különleges kis lény vagy te Nayong... ugye tudod? de ne aggódj, ezen a helyen sok fura lény van és mi nagyon fogunk szeretni...!
 
|
[563-544] [543-524] [523-504] [503-484] [483-464] [463-444] [443-424] [423-404] [403-384] [383-364] [363-344] [343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
