|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.06. 18:31 - |
Ez a hely a Varázslovakról híres. Minden szépet és jót mesélnek e helyről, amely igaz. De viszont valamikor nagyon kegyetlen lények jelenhetnek meg, amelyek akár ölni is képesek! Innen a lovak nem tudnak elvándorolni.
|
[892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
- Juhúúúúú ez nagyon gyors! Ez nagyon jó! *örvendezett a kisfiú*
- Akkor mi legyen a farkassal:? *vette fel őt Hakuron és bevitte a házba, hakuo is elaludt a lány mellett*
- Chimei... mi jobb ha megyünk! *simogatta meg Chimei fejét Shikyo*
- Shikyo... *ölelte meg hátulról Ukyio testvérét* - Ne haragudj... ne haragudj Szelecskére rendben? Eleget szenvedett!
- Hát persze, mert ez csak ilyen egyszerű... Forgó belecsöppent az életünkbe és tudod, hogy milyen ára volt ennek!
- Nem az ő hibája! Nantan volt aki...
- Elég! *fogta be Ukiyo száját* - Még a végén Sarasa és Yume meghallják... nem mondhatjuk el nekik, hogy mi történt... nem bírnák ki... Sarasa biztosan nem, Nantan nagyon sokat jelentett neki...
- De nem szelecske tehetarról, hogy Nantan rossz helyen volt rossz időben, baleset volt...
- Hát persze.... Gyere Chimei menjünk! *indultak el az erdő irányába, amerre Sarasaék is*
- Mi haza megyünk...
- Rendben! Viszlát... *Shikyo nem tudta de Yume mindent hallott és követte őket*
     
|
*Sarasa elvigyorodott.*-Hát Juki tényleg magas,és amilyen nagy akkor a szíve is!Nagyon kedves tud lenni,elmegyünk egy kicsit az erdőbe!Itt még úgyse jártam!*Mosolygott aztán jelzett a tigrisnek hogy induljon és ment is,ugrott eget és már bent is voltak a lombok között.*
*Heiwa a kandúrhoz bújt.*-De igen...*mosolygott a nőstény majd ismét lehunyta a szemeit és lassan elaludt.*
   
|
- Értem... *feküdt a lány mellé az ágyra és átölelte* - Pihenjünk együtt... jobb lesz így nemde? *mosolygott bár Heiwa ezt nem láthatta*
*Inferno nagyon örült a magasságnak* - Hűűű ez nagyon klassz! Hova megyünk? *kérdezte*
|
-Hát...*Nézett Chimeire aztán annak a gazdájára.Juki sétálva odament Akuma mellé és várta hogy Inferno ráüljön volt még annyi hely hogy Sarasa elé be tudjon ülni.*
*Akuma letette fiát a tigris hátára aztán a ház felé nézett.*-Hát ez a sok kaja azért mégsem lenne jó ha kárba veszne!Elvégre nektek készült!*Nézett férjére elmosolyodva.*
*Heiwa elmosolyodott.*-Persze,csak egy kicsit fáradt.Juki nem kis macska és nem volt egyszerű a bátyám okozta sebét begyógyítani!*nyitotta ki félig szemeit.*
|
- De van... de utazhatok a szárnyas lényen is? *kérdezte miközben Chimeire nézett*
- Inferno az a lény veszélyes! Nem szabad! *mondta kisfiának Hakuron*
- Látjátok... itélkeztek... éppen ezért nem akartam elmondani nektek, hogy Chimei ilyenre is képes... de azt is értsétek meg, hogy ő csak akkor tudja kiragadni más lelkét ha én parancsot adok rá... *magyarázta*
*Hakuo Heiwa után ment* - Jól vagy szerelmem? *kérdezte*
|
*Akuma csak fogta fiát és a kis farkasra nézett.*~Hát még ha olyan könnyen fog menni mint amilyen könnyen mondjuk!~*Gondolta magában nyűgösen.*
*Heiwa lassan besétált szobájukba nagynehezen,eléggé forgott lába alatt a talaj aztán lefeküdt az ágyr és lehunyta szemeit.*-Pedig ez is csak egy egyszerű délutánnakindult!*Sóhajtott fel elfeküdve az ágyon.*
*Sarasa felült a tigris hátára aztán Inferno felé nézett.*-Nincs kedved kipróbálni milyen tigrisen lovagolni?*Kérdezte kiváncsiana kisfiút.Juki kiváncsian nézett,már egyáltalán nem volt dühös,sőt még jókedve is lett hogy mostmár mindenki jól van.*
|
- Szerintem maradjon csak az üvegcsében... de a teste nem fog... tudod bűzleni.
- Nem olyan ez mintha csak aludna, semmi komoly amíg szét nem töröm, de a szelleme mindent érzékel odabennt a palackban... hallja hogy mit beszélünk *magyarázta meg*
- Akkor csinálok neki egy szép kis szobát abba egy ágyat és a teste ott fog feküdni... amíg el nem döntjük, hogy mi is lesz vele...
*Ukiyo felélesztette anyukáját, éppen volt még annyi ereje hozzá, mert egy nap csak egy embert hozhat vissza a másvilágról*
- Anya... Chikarat is meggyógyítják?
- Szerintem őt bekötözzük és majd rendbe jön, kimerültek a lányok... *mondta Hakuron Akuma helyett*
- Értem... de ugye nem lesz semmi baja?
- Biztosan nem... *mosolygott*
|
*Akuma a kislányra nézett aztán le Doragonra.Tanácstalan volt,ha visszahozzák az életbe mindenki megint veszélyben lessz.Az egész családjuk.De meghalni sem halhat meg,a legjobb talán hogy maradjon az üvegcsében de inkább párjától akarja hallani az ítéletet.*
*Heiwa elmosolyodott.*-Persze!*Válaszolta kedvesen majd a kis állat felé helyezte kezét és megint életenergiát adott át.Nem volt annyira megterhelő így nem szédült meg és semmi sem történt.*
*Sarasa báttyjára nézett és fájdalmasan elmosolyodott.*-Köszönöm...hát örültem volna neki ha látja de már elég régóta nem láttam!*Sóhajtott fel és kisétált a szobából.*
*Juki felsóhajtott és leült.*=Fogjuk rá!*Válaszolta a tigris aztán felállt és a házhoz sétált.Sarasa is odament Heiwához.*-Segítenél Jukin is?Elég nagy seb van a hasán!*Kérdezte.*
-Igen!*Sétált oda a tigrishez Sarasa segítségével.Kezét az állat sebéhez rakta és begyógyította a sebet.Mostmár megszédült egy kicsit,ez meg is látszott azon mikor felállt kicsit megingott de utána jobban volt már.Sarasa megölelte a nőstényt.*-Köszönöm!*Hálálkodott aztán Jukit ölelte meg.*
|
*AMint Hakuo meglátta öccsét, ledermedt, a fiú sebei szinte neki is fájni kezdtek, oda ballagott és lehajolt hozzá, valami furcsa érzés kerítette hatalmába* - Nem az ő hibája... *simított végig a jeges arcon* - A szüleink engem eladtak... valószínüleg őt is... amikor még kicsik voltunk, megfogadtuk, hogy mindig jók leszünk... Kizu... hogy tévedtél a rossz útra? *kérdezte amolyan költői kérdés formájában*
- Rendben... megtarthatod a farkast.... de most szerintem nem ezért kéne aggódnunk... *emelte fel Halonát a földről* - Vörös... akarom mondani... Shikyo... szerintem az anyukádnak szüksége lesz Ukiyo segítségére!
- Már itt vagyok! *jelent meg az ajtóban, Szelecske azóta is kapaszkodott belé, Paot a mancsában hozta, nem halt meg, de az ő erejét az élesztésre kellett koncentrálnia, így Heiwához vitte* - Segítenél rajta? *kérdezte*
- Tudom hogy nem beszéltem a képességemről.. vagyis a képességünkről, de nem akartam, hogy valaki tudomást szerezzen róla, ez veszélyes fegyver... Amúgy... milyen ítéletet szabtok ki Doragonra? *kérdezte* - Eltörjem az üvegcsét, hogy végleg meghaljon, engedjem vissza a lelkét vagy még tartsam az üvegcsében fogságba? *sorolta fel a három lehetséges választást*
= Jól vagy pajtás? *kérdezte Chimei Jukit* = Elég nagy az a seb a hasadon... *jegyezte meg*
* Yume lassan kisétált a szobából, majd Sarasahoz ment és büszkén nézett rá* - Ügyes voltál... apa is büszke lenne rád Sarasa...
 |
*Akuma megrökönyödve nézett a kislányra.*-Nekem még ezt nem mutattad,csak a másik képességedet!*Motyogta neki.Furán érezte magát,mintha Doraogn meghaltával üresebb lett volna a világ neki.Bár nem mutatta ki de fura volt neki tényleg.Lenézett a fiára.*-Meg fog gyógyulni,Heiwa majd rendbehozza!És hogy megtarthatod-e...?*Nézett férjére tanácstalanul,ő megengedte volna de a multkor nemleges volt a válasz a dologra.*
*Sarasa félreállt és az ablakon egy hatalmas üvöltés keretében beugortt a hatalmas hím és leteperte Kizuatot.Vicsorogva nézett rá,karmai már csak feketék voltak nem kékek így csak belemélyesztve a kandúrba csak sebet okozott.Összekarmolászta a kölyköt majd fogait vállába mélyesztve okozott még egy utolsó fájdalmasabb élményt aztán pedig karmai ismét kékek lettek és ledermedt.Fogai közé vette a megtépázott gyereket és kivitte a ház elé és ott lerakta Doragon mellé.Sarasa felsóhajtott és kisétált a többiekhez.*-Mindenki jól van?*kérdezte aggódóan.*
*Heiwa bólintott és visszaemlékezett arra percre amikor Kizuato most az életét akarta elvenni.*~Egész eddig mást akartál,de hogy most az életemet is...~*Mondta magában.*
|
*Shikyo nem szólt semmit, ilyenkor mindig egy kicsit magába zuhan, ilyenkor mintha ő is meghalna, de nem mutatta hogy fájna neki* - Már régóta képes vagyok erre, de senkinek sem mutattam... Én és Chimei egyek vagyunk és csak ketten működünk, külön külön nem megy a varázs... de Doragont senki sem képes feléleszteni csak én, ha vissza engedem a lelkét... tehát ez nem olyan halál amiből nem lehet felkeni csak ha összetöröm az üveget... olyankor meghal... egyszer megijedtem amikor megöltem így egy ártatlan állatot... ő többé nem kelt fel... *motyogta, Hakuron nem tudott szóhoz jutni, felállt bár nehezére esett, Hakuo is ezt tette, de neki Hakuron segített megállni*
*A fiatal kandúr így is tett, ahogy azt Sarasa elgondolta és beleesett a csapdába, így vált végül az üldözőből üldözött*
- Vérszag... *szólalt meg Szelecske, Ukiyo megölelte*
- Semmi baj... majd meggyógyítjuk őket rendben? *Szelecske bólintott*
- Anya... *nézett Akumára Inferno* - Chikara meggyógyul ugye? És ugye megtarthatom őt?
|
*Akuma csak állt és nézte,nem tudta mit tehetne de fia cselekedetén nagyon megijedt.Mikor Doragon elejtette felvette Infernot és magához ölelte.*-Inferno!Mit csináltál?Ezt mégegyszer meg ne tedd!*Nézett fiára szigorú szemekkel.Meglepetten nézte végig ahogy megölik Doragont.*-Lehetséges ez...?Doragont képes volt bárki is megölni....?*Nézett Shikyora Doraognról.*
*Juki nem ijedt meg,közelebb lépdelt és már bent is volt a házban.Tudta hogy Ukiyo képes újjáéleszteni a meghalt embereket így annyira nem volt megijedve.De mégsem kockáztathatta a dolgot így vicsorogva megállt.Sarasa testvérére nézett és elmosolyodott de jártatni kezdte agyáth ogy nem hagyhat itt senkit.Elmosolyodott.*-Ha rajtam mlik nem!*Suttogta mosolyogva.Úgy ugrott Kizuatora hogy az nem tudja felsérteni a nőstény nyakát aztán felállt és az egyik szoba ajtóban megállt.*-És most kérdezte gúnyosan,de közben Yume felé is vetett egy pillantást hogy a segítségére lenne szügség.Volt egy terve hogy csalhatná csapdába a fiatal kandúrt,ha utána jön ő beljebb szalad a szobában és Yume becsukja az ajtót az ablakon keresztül Juki bejön és ismét leteperi.*
|
- Helyes... *mondta a tigrisnek, majd Hakuron felé támadt, amikor az nem éppen a gyerekek felé nézett a házba, így sikerült kicsipkednie testét, de Hakuo sem állt csak úgy ott, ő is támadott, de ugyanolyan súfos véget ért, egyszerűen ez a kandúr leállíthatatlan és nagyon erős volt, aztán bekövetkezett valami amit senki se várt, Inferno meglátta ahogy az apukáját bántják és hírtelen oda szaladt ahoz, aki már egyszer végezett vele*
- Hagyd békén a papámat! *üvöltötte síró szemekkel és a kandúrnak támadt*de az elkapta, és mérgében már majdnem végezett vele, amikor egy barna kisfarkas a megmentésére sietetett és a kandúr kiejtette kezéből a kölyköt, majd a farkasba eresztette karmait és mikor az már keservesen felnyüszített alrébb dobta* - Csikara! Neeee!
- Te szívtelen féreg... *gyűltek a harag lángjai Shikyio szemében, hírtelen sötét aura keletkezett körülötte, majd mutatóujjával a kandúrra mutatott* - Chimei si! *üvöltötte,mire Chimei feketén izzot s a kandúrnak ütközött, vagyis inkább áthaladt rajta, kiragadva a lelket a testből, s egy fekete palack jelent meg amibe ezt bezárta, Shikyo odament és felvette az üvegcsét, amin Doragon képe bontakozott ki* - Meghalt... *mondta és eltette a fiolát*
- Vigyázz tigriske, ha egy kicsit is közelebb jössz, elvágom Heiwa torkát! *mondta a kékhajú fiú, majd Heiwa torkához egy éles kést nyomott, Yume fenntről belopódzott rókájával együtt és jelzzett Sarasanak, hogy ha menekülni akarna a fiú, ott van és elkaphatja*
|
*Juki felmordult a karmokra de csak leszállt pár perc múlva a kandúrról fájó hassal,vicsorgott de nem akart támadni.A ház felé nézett keresve Kizuatot és mikor meglátta hogy nincs a helyén egy ugrással a ház ajtajába termedt.*
*Heiwa a gyerekek előtt állt és próbálta őket valahogy megvédeni.Csak felnyögött a kandúr lábától de aztán ránézett.*-Szerintem most nem lenne alkalmas az időpont!*Mosolyodott el mikor meghallotta Juki morgását.*
*Juki az ajtóban állt és Kizuato felé nézett,nem akart bemenni de ha kell befog menni és megtépázza a kissebbik kandúrt.Fején a jel vörösleni kezdett,karmai kékek lettek.Ez jelzés arra hogyha valakit megkarmol akkor az már jéggé dermed.Egy hatalmasat üvöltött ismét.*=Már megint helyre kell téged rakni?*Morogta a hatalmas hím.*
*Valahogy Sarasa is belekeveredett a gyerek seregbe és a tigrisére nézett majd fel Kizuatora.*-Engedd el ha nem akarsz jéggé dermedni!*Gúnyolódott a kislány Heiwa mögött.*
|
*Hakuron viszont nem adta olyan könnyen, s vasmancsait a cica hasába fúrta, de nem annyira mélyen* - na mii van cicus? Ha nem akarsz meghalni jobb ha elengedsz és nem szelem fel az egész hasad, ahogy viszont Juki elengedte Kizuatot, könnyedén surrant be a házba, talán észrevétlenül is*
- Ó... mennyi nő... *lépett Heiwa mellé, Szelecske Ukiyohoz bújt, szinte halálfélelme volt, nagyon félt, és erősen kapaszkodott Ukiyoba*
- Te meg ki vagy? Menj innen! *szólt a kandúrnak Ukyio, Pao ugatni kezdett, mire a kandúr egy nagyot rúhott bele és a kölyök elterült a földön* - Pao! *lettek könnyesek Ukiyo szemei* - Te szemét.. *sziszegte, a fiú közelebb lépett Heiwához és lábai közé nyomta egyik lábát, majd végig simított arcán*
|
*Juki továbbra is Kizuatot nyomta a földnek de mikor Halonát bántották és az a földre rogyott vérben forgó szemekkel teperte le Doragont.*=Hogy merészelted?*Üvöltött egy hatalmasa,tmég a ház is beleremegett.*
-Juki mit csinálsz?*Kiáltotta ilyedten Sarasa.*
-Te...*Ment volna oda Doragonhoz de jött Hakuron és megállt előtte.*~Sosem fogom megérteni,miért kell megölni bárkit is ok nélkül...?~*Nézett le Halonára.*
*Heiwa hallott mindent de ő bent vigyázott a kicsikre,nem mehetett most ki.Segíteni nem tudott és sajnálta is nagyon mert így bárki meghalhat.*
|
- Kik ezek Akuma? Én nem megyek el harc nélkül! *szorította ökölbe kezét Shikyo, Halonának viszont most más jutott eszébe*
- Akuma! Szerintem te inkébb a kölykeidért aggódj! Ők kicsik és végtelenek! *mondta de hírtelen valaki átszúrta a hasát, vért köpött, majd a földre rogyott*
- Hívtál, itt vagyok... *nézett Akumára*
- Anya... *kiálltott Shikyo majd a kandúrra szegezte tekintetét, felismerte, ugyanaz a macska volt aki régen vele is jól elbánt* - Ezért megfizetsz Doragon! *csapott le rá, de Doragon elkapta és egy fának hajította*
- Doragon... ez már nem mehet így! Mégis mi az ördögöt képzelsz? *kiálltotta Hakuron, majd Akuma elé állt* - Ne merd bántani a családomat!
|
*Juki meglepetten nézett az új kandúrra és vicsorogva állt fel.*=Dehogynem!Ha rajtam múluk többet nem áll fel!*Tette hozzá ördögien majd ráált az új kandúrra és morogva nézett le rá,hatalmas fogait is kimutatta,karmait kiengedte de csak jelzésképpen ahogy a kandúr felett állt.*=Tűnj el!*Morogta neki bár tudta hogy semmit nem ért belőle.*
*Akuma megérezte a fiú szagát.*~A fenébe!De miért most?~*Kérdezte magában és kifutott a ház elé visszafordult Halonához.*-Menjetek innen amilyen gyorsan csak tudtok,az egyik baj már itt van és hamarosan a másik itt lessz!*Mondta aggódóan és karmait kiengedve nézett körbe hogy valyon Doragon merre jár és honnan támad.*-Mutasd magad!*Szólt rá,ha őt nem bántja talán meg tudja győzni hogy senkit ne bántson vagy csak a gyerekeket ne.*
*Közben Sarasa is kirohant tigrise morgására és megállt az ajtóba,nem látta még Jukit ilyennek de mondjuk megérti ha veszélyben vannak.*
*Heiwa csak megérezte hogy itt van Kizuato és máris félve nézett az ajtó felé és halgatózott.*
|
*A két idegen nem akarta megvárni amíg jókat falatoznak, Chimei fülei mozogni kezdtek, s amikor az idegen rácsapott volna, hírtelen eltűnt, majd felette jelent meg, így az újonc macskafiú csapdába került, mert Chimei ráállt, hogy mozdulni se tudott* - Chimei! *szaladt ki Ukyio amint megérezte, hogy baj van* - Ez meg ki? *nézte érdeklődve a kandúrt, Chimei viszont Jukira nézett*
= Nem akarod lefogni cimbora? Alólad nem tudna elmászni! *érdeklődött Chimei* = Van itt még valaki.... valaki aki nem közénk való... érzem
- Merre van? *kérdezte és becsukta szemeit, így jobban hallott, jobban érzékelt mindent*
|
*Sarasa megrántotta vállát és a tigrisének adta a falat másik részét.*-Tessék Jukikám!*Ölelte meg az állat nyakát aki vidáman morrant fel és nyalta képen hatalmas nyelvével a lányt.*-Én is szeretlek de most mosthatom meg az arcom!*Nevetett majd felállt és beszaladt a házba megmosni arcát és kezeit.*
-Majd ha bejöttek a fiúk,és ők kóstoltak először!Akkor ehetünk már mi is!*Válaszolta vigyorogva.*-Jöhettek!*Kiáltott Akuma és remélte hogy az izük olyan jól sikerült az ennivalóknak mint amilyen a látványuk.*
|
[892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
