|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.02. 19:23 - |
A Ködös-tó egy félelmetes hely, tele van vizi szörnyekkel és néha a ködtől nem lehet semmit látni.
|
[486-467] [466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
- Ó! Micsoda úriember! - mondja, majd eltűnik és a kandúr háta mögött terem, de csak lök rajta egyet, hogy a kandúrnak kicsit nagyobb lendületet adjon, ^^ nem sebesíti meg, csupán be akarja bizonyítani, hogy tudna vigyázni Arisára, ha szükség lenne a védelemre.
|
-Neharagudj Tora, nem ismerem azt, akit mondtál. De hátrébb állnál egy kicsit! Nem akarlak megsebesíteni. Nekünk itt Kazu palytással, muszály elintéznünk egy becsületbeli ügyet. - majd meg sem várja a reakciót Kazu nyakának ugrik.
|
*Jason Scarral a karjában a Ködös tóra tévedt,majd meghall egy lányt.Közelebb megy hozzá,majd a bokorból figyeli.Aggódásra nincs oka,mert a köd eltakarja.*
|
- Minket ott ahol kiképeztek ott a szörnyeket is személyeknek tekintjük, bár valamikor én nem mondom úgy. Igen - *Válaszol a sok kérdésre* - Csak szóltam ,hogy tudj elről - *válaszol mosolygósan* - Nyugodj meg! A kardomat tudom uralni úgy ,hogy nem lesz semmi baj!
|
Személy? mért nem szörnyeket ölsz, aki megtámad valakit? Meg hogy értes, hogy mi? mármint te és a kardod? - mondta, és közben érezte, hogy tart az illetőtől.
 |
- Szerintem szörnyűlködve néznél minket mikor egy személy életét elveszük... - *mondja kicsit mosolyogva * - De inkább ne! Hiszen elég brutálisak vagyunk mi ketten!
|
| De hát, nem gond az? mármint hogy a kard "éhes". Nekem szerencsére nem éheznek a kardjaim vérre. Szép is lenne 3 kardot etetni. - mondta nevetve.
|
- A kardom... Régen egy faluban éltem ahol szörnyek támadták le a falu lakoságát, ez addig tartot míg nem egy nap létre nem hoztak egy Club-bot ahol szörny vadászok voltak. Köztük én is voltam. Mindenkinek volt egy kardja és azzal harcolt meg még a saját képességeivel ami volt. Köztük én voltam az egyik legjobb szörny vadász és a kardom mindig vérre szomjazott és így csilapította az étvágyát. De most már nem csatázok így nincs mivel csillapítanom...
|
| Ezt hogy érted? - nézett kérdőn a lányra.
|
- Bocs! Csak érzem,hogy valami rosszat akar cselekedni... - * válaszol a kardra nézve * - Úgy látszik azoknak a szörnyeknek a vére nem volt elég neki... - * A lány érzi a kardtól áradó lüktetést és nyugtalanítja de ugyanúgy uralni tudja *
|
| Héhéhé! - orditotta lányra, hátrált, de azért a kezét a Heaven-re / kardja/ helyezte, ha netán támadna. - nem akarom bántani! kiskorom óta ismerem, de egy idő után nem találkoztunk. és azt hallottam ezen a területen él.. valahol
|
- Elénézést Tora de nem ismerem... - *válaszol kicsit cslódottan hiszen még szinte nem ismer senkit* - Ha szabad érdeklődöm a személy iránt, kicsoda? Vagy is miért keresed? -* húza ki magát a lány s kardja markolatát fogja*
|
| Helka! Tora vagyok.. és ők... hát róluk őszinteén szólva fogalmamsincs kik. - felelte hebegve, ezt a kicsit értelmetlen mondatot, majd a tárgyra tért. - te, Sryea, ismered Miakodát?
|
* Sryea észre vette az integető lányt és oda ment hozzá* - Üdv! A nevem Sryea! - *mutatkozik be *
|
| Miközben várta a választ, körül tekingetett. Meglátta a közelben a sziklán ülő macskát, és intett neki, hogy jöjjön nyugodtan közelebb.
|
Kazu nem használja ki azt, hogy Asher nem figyel, nem akar tisztességtelen lenni, inkább mégjobban védekező állásba áll, nem is figyel igazából a két lányra, de a kérdést hallja - nem ismerem... - válaszol és tovább figyeli a kandúrt
|
*Sryea a környéken mászkál és leül egy sziklára s felsóhajt - Dög unalom van... - *gondolja és a tóra néz* ~ egyáltalán van itt valaki? ~
|
| Oh.. elnézést a zavarásért.. Tora Kowai vagyok.. Miakodát keresem, nem tudjátok merre lehet? - kérdezte, közben nézte az alakokat. |
Asher újból támad. De megszakad a lendülete, megáll fél uton. Majd lassan a köszönő alakra nézz. Szia! Hát te ki vagy? És mi szél hozzott erre?
|
| Tora a ködben megbujva figyelte őket, majd közelebb ment, és rájuk köszönt. Sziasztok!
|
[486-467] [466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
