Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:36 - |

Különös hely ez. Lebegő kövekkel tarkított part, fel-felcsapó tengervíz, melyben ehető vizilények találhatók. Egy holdja és egy kicsi aszteroidája van, melyeknek köszönhető az apály és dagály váltakozása.
|
[1456-1437] [1436-1417] [1416-1397] [1396-1377] [1376-1357] [1356-1337] [1336-1317] [1316-1297] [1296-1277] [1276-1257] [1256-1237] [1236-1217] [1216-1197] [1196-1177] [1176-1157] [1156-1137] [1136-1117] [1116-1097] [1096-1077] [1076-1057] [1056-1037] [1036-1017] [1016-997] [996-977] [976-957] [956-937] [936-917] [916-897] [896-877] [876-857] [856-837] [836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [Korábbi]
*Akuma mosolyogva nézi a kölykét,mikor az felé nyújtja kicsi mancsait megfogja és felveszi.*-Tényleg gyorsan tanul!*Vigyorodott el a nőstény.Aztán ő is lábaira állítja és elengedi hogy ismét sétálgasson egy kicsit.*

|
- Jobb ha felkészülsz a rosszra, minthogy beléd csapjon a ménkű és aztán kelljen mindent feldolgoznod. Persze most még előttünk az élet, de ha beszélünk az élet folgairól talán nem fáj majd annyira a búcsúzás... *sóhajt, majd fiát talpra állítja* - Na gyerünk legényke, mutasd meg, hogy ügyes macska vagy, és hogy gyorsan tanulsz! *Inferno nem esik el, bár lábai kanyarognak még és térde kicsit összerogy, de nem esik el, anyja felé nyújtja két mancsát, hogy az vegye fel*
 
|
-Értem,persze hogy értem!*Sóhajtott fel.Már megint ez al emez hogy ki vigyáz rá ha ő már nem lessz.Ő úgy érezte hogy ezen ráérnek még gondolkodni de már nem akarta mondani hogy ez a téma unalmas kicsit,megint elmosolyodott.*-Kiváncsi vagyok hogy milyen lessz,nyugodt lélek vagy az a tipikus rosszcsont,csínytevő mint én voltam!*GOndolkodott hangosan.*

|
- Hmmm... sugall e valamit azt nem tudom, de... azt szeretném, hogy a fiúnk jó legyen és tiszta és hogy egyszer majd ne kelljen félnetek Doragon haragjától... ha majd én egyszer majd... nem leszek... hogy akkor majd ő vegye át a helyem és vigyázzon rád, azt akarom, hogy majd minden jót megtanuljon és a sötétség ne szívhassa magába... érted?
 
|
*Akuma mosolyogva nézi Hakuront.*-A mi kicsi Poklunk!Helyesbítek ha nem baj,drágám!*Kuncogott a nőstény.*~Ennél jobb nevet én sem találhattam volna ki!~*Állapította meg magában.*-Ez a név még sugall majd mást is ak özel jövőre?*Kérdezte kiváncsian.*

|
*Hakuron csak töprengett, igaából nem is jutott el a tudatáig, hogy mit mond a fiát nézte, majd egyszercsak felcsattan* - Inferno... *emeli a magasba a kölyköt* - Inferno lesz a neved, mert azt akarom, hogy jobb légy nálam, hogy a neved ne kötelezzen, légy hát te az a láncszem aki megfordítja a családunkra mért átkot... légy te az, kicsi Poklom!
 
|
-Annak igazán nincs értelme hogy odamenj,ha a közelében vagy nem éppen épeszű módjára viselkedik...*Csapta hátra füleit a nőstény.*-Arra meg méginkább nincs értelme hogy ne járj sikerrel és még meg is öljön!*Mondta fiára nézve és egy néven kattogtatta az agyát de ne jutott semmi az eszébe.*

|
- Végülis ez is igaz... de állítólag anyánk nagyon szép, kedves és aranyos nő volt, miután elhagyott minket, a bátyám nem talált már magára és akkor lett ilyen amilyen most... tehát részben ez az én hibám. Meg kéne próbálnom jobb útra téríteni, de úgy se menne, nem lenne semmi értelme az egésznek!
 
|
-De igen!*Válaszolt elmosolyodva Akuma.Mostmár tudott gey keveset a párja múltjából de a véleménye így sem változott meg.*-De ha te nem születsz meg akkor én nem találok magamnak ilyet kíváló párt és ő sem látja meg a napvilágot soha!*Figyelmeztette.Amikor feltette a kérdés gyorsan gondolkodóba esett.Előszörre lövése sem volt...*

|
*Hakuron a kölyökért nyúlt, óvatosan vette magához, s mintha kitalálta volna a nőstény gondolatait* - Olyan mint én... a fülektől és a farkaitól eltekintve... nem gondolod? *terelgette kicsit a nőstény érzelmeit bátyjáról* - Tudod amikor én megszülettem, az anyám belehalt a szülésbe, attól kezdve utált engem a bátyám és azért mondja, hiszi... s lehet hogy részben igaza is van, hogy én öltem meg anyánkat, mert ha nem születek meg, ez az egész nem lett volna... *komorodik el, de még mindig mosolyog fiára* - Milyen nevet adjunk neki? *kérdi hírtelen*
 
|
-Te kinézed belőlem hogy én azt vele élvezem?Ezerszer rosszabb mint a pokol...Félek tőle,hogyne félnék!Nála rosszabbat még a föld nem hordott hátán!*Válaszolta Akuma a szerelme szemeibe nézve.Aztán ismét lenézett alvó fiára.*~Maga a csoda hogy nem tőle lett kölyköm...~*Mondta magában.*

|
- De te ezt nem érted... ha a bátyám megint a magáévá tenne téged én azt nem élném túl... mégis hányszor tette meg veled az a szemét ha? Mondd csak nem félsz attól, hogy megint megteszi? Vagy élvezed is? *kérdi, de nem hangosan, csak megszokott hangján, a kiskölyök lassan elalszik anyja karjaiban*
 
|
*Akuma már látta a fiút sírni és úgy vélte semmi rossz nincs abban ha valaki sír.Gyengéden elmosolyodott és fájó kezével nem törődve tenyerét párja fejére tette és fiát is maga mellé halászta utána ismét Hakuronra nézett.*-Tudom hogy csak jót akarsz,de az nem megldás hogy félig eltűnsz az életünkben!Majd együtt szembenézünk a rossz dolgokkal...*Szólalt meg kedvesen,aztán lenézett a fiára hátha mostmár teljesen megnyugodott mióta maga mellé vette.*

|
*Forró könnyek hullottak a macskalány arcára, felsőjére, Hakuron már nem tudta vissza tartani könnyeit, nem... elfáradt, és amit Akuma mondott úgy érezte mind igaz, lassan kezei elgyengültek és halkan, gyengéden omlott a lány ölébe, nem szólt, csak megszorította a nőstény pólóját, mint egy kisgyerek aki fél a szörnyetegtől az ágya alatt, úgy bújt most Hakuron Akumához, kisfia sírása csillapodott, de apjáé egyre erősödött* - Én csak... meg akarlak ... védeni... titeket... *szipogta* - Ezért......... sajnálom.... *dörgölőzött a lányhoz amennyire csak tudott, az sem érdekelte, hogy kedvese sírni látja*
 
|
*Akumát meglepetésszerűen érte a hirtelen kitörés,karja fájni kezdett de ami igazán fájt neki az a párja viselkedése és a fia sírása volt.*-Én döntöm el kiben bízok meg!Te magad mondtad hogy engem nem tudsz bántani de úgy látszik hazudtál,ennek ellenére én nem utállak.De szerintem te is jól tudod hogy gyerek csak akkor tud normálisan felnőni ha mind a két szülője mellette van,azért mert neked más volt a családi háttered azért a fiadon kell bosszút állni?*Kiabált vissza a nőstény és próbált szabadulni.*-Én téged nem olyannak ismertelek meg aki csak úgy kihasznál valakit!Ha miattam nem is akkor legalább a fiad miatt viseld el a bátyádat!Semmiben nem hasonlítasz a bátyádra,te nem annál sokkal jobb vagy!Ő sosem lessz olyan jó ember hog akár valakivel is kedves legyen!De te velem az vagy és ebből is látszik hogy te nem vagy elmebeteg!Te ok nélkül senkit nem bántanál!Te még mindig ugyanaz vagy akibe beleszerettem!*Kiabált Akuma.*

|
*Hakuron hírtelen dühös lesz és a lány kezeit hátra nyomja, a pici kieshet kezeiből, s ez valószínű meg is történik, s hangos sírással jelzi, hogy nincs minden rendben, de Hakuron szemei csak lángolnak, s erősen szorítja a nőstényt a földhöz* - ELÉG! Ne felejeselj velem! Különben is honnan tudod, hogy hűséges maradok hozzád, hogy nem kaparintok meg más nőstényeket? Ne bízzál már ennyire bennem, sőt egyáltalán ne bízz, én egy elmebeteg állatvagyok érted? Sosem szabad bennem megbíznod! *üvölti torka szakadtából, s lehet hogy nem veszi észre de felsebezheti így a lány karját ahogy a sziklának szorítja, a fiú még mindig sír, de Hakuron nem tágít* - Eredjetek mellőlem! Különben is csak kihasználtalak, csak azért kellettél, hogy tovább vidd a családom, már nincs rád szükségem! *folytja el könnyeit, amit mond az nagyon nem igaz és marja belülről, fél hogy elveszit őket, a családját akiért halna ha kell*
 
|
-Engem nem érdekel milyen a multad,eddig sem érdekelt hogy mi történt régen!Akkor most miért érdekelne?*Kérdezett vissza.*-Persze hogy nem akarom de azt sem szeretném hogy alig lássunk!És bármilyen remek anya vagyok egyedül nem fog menni,egy gyereknek szügség van apára akire felnézhet és akitől tanulhat!Mert tőlem ilyesmit nem tud...*Mondta Akuma.*-Egy fiúnak pedig főleg...

|
- Te képes vagy rá, remek anya vagy, nincs szüksége egy sötét multú apára, aki azt sem tudja mit tegyen ezután. Éppen ezért kérlek, hogy tartsd tiszteletben a döntésemet... persze ha akarod akkor meglátogathatlak majd titeket, de csak titokban... Doragon kiszűrné és ismét megtámadna téged... titeket, ezt akarod?

|
*Akuma végighalgatta a párját de elszomorította az amit hallott.*-De miért mondod ezt?Most is minden az én hibám volt,én jöttem el egyedül!És szerintem te is jól tudod hogy egyedül nehezebben fogom felnevelni a fiunkat!Nekem szügségem van rád ahogy neki is!*Utalt a kölyökre a kezében.*~Ez nem lehet igaz,ha most is elmegy és geyedül maradok mi lessz a vége...?~*Kérdezte magában de nem tudta a kérdésére a választ.*

|
- Akuma... *motyogta a kandúr amikor meglátta, hogy párja ébredezik, majd a köszöntésre felelt* - Jó reggelt! *fülei lapulva simultak fejéhez, össze volt zavarodva, olyannyira, hogy értelmesebbet nem is tudott volna mondani, szemei előtt lejátszódtak a képek, a születés, az élet, a halál pillanatai, minden ami csak bántotta, végig futott az agyán* - Akuma... nem vagytok mellettem biztonságban... ha a bátyám megtudja, hogy élek, nem fog többé békén hagyni titeket... remélem te sem akarod, hogy a fiúnknak baja essen, éppen ezért most elviszlek titeket egy helyre, ahol senki sem talál rátok, és ott fogtok élni... engem pedig felejts el... nem lehetek veletek, értsd meg nem lehet... *állt fel*
*Miután a fiúk elfáradtak kiültek megszárítkozni, meleg volt a parton, így bőrük teljesen biztonságban volt a megfázástól, legalábbis azt hitték amíg Nan nem kezdett el prüszkölni* - Úgy látszik nem valami strapabíró a szervezeted! *jelentette ki Yahto*
- Nem is tudom ki volt az az idióta aki bele lökött a vízbe! *jelentette ki durcásan és amikor ruhái megszáradtak felvette őket* - Mostmár haza megyek, aggódni fognak miattam, örülök a találkozásnak Yahto! *hajolt meg majd indult volna, de Yahto magához rántotta és szájuk egybe olvadt, Nan nagyon megijedt és azonnal ellökte magától* - Mégis mit képzelsz te magadról?
- Magányos vagy nemdebár? *ment közelebb, Nan hátrált* - Gondoltam segíthetek abban, hogy ne legyél az. *nézett rá bájos szemekkel*
- Nem vagyok magányos, ha nem tudnád van párom!
- Jól tudom... de hol van ő most? *ez a mondat kirázta Nant, így igaz Atsui nem sokat volt mostanság vele, mégis elképzelhetetlennek tartotta, hogy egy másik kandúr veszi át az ő helyét*
- Otthon... vár engem! Én most megyek! *szaladt el hazafelé*
- Itt várlak... *kiálltott utána* ~ Vissza jössz még ide, ha magányos leszel... Nantan!
   
|
[1456-1437] [1436-1417] [1416-1397] [1396-1377] [1376-1357] [1356-1337] [1336-1317] [1316-1297] [1296-1277] [1276-1257] [1256-1237] [1236-1217] [1216-1197] [1196-1177] [1176-1157] [1156-1137] [1136-1117] [1116-1097] [1096-1077] [1076-1057] [1056-1037] [1036-1017] [1016-997] [996-977] [976-957] [956-937] [936-917] [916-897] [896-877] [876-857] [856-837] [836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [Korábbi]
|