|
Témaindító hozzászólás
|
2008.07.21. 00:09 - |
Ez a terület csodálatos, egyetlen bökkenő csak az vele, hogy láthatatlan, védőburok veszi körbe amit Nantan és Yume emelt fel, és csak a tiszta szívű macskalényeknek van egyenes út ebbe a védett világba. Biztonságot nyújt mindenki számára, aki képes belépni.
|
[563-544] [543-524] [523-504] [503-484] [483-464] [463-444] [443-424] [423-404] [403-384] [383-364] [363-344] [343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
-Jobb itt veled mint otthon a szobában,bár ha megtudják hogy eljöttem nem fog nekik tetszeni!De ez csak az első alkalom nemhiszem hogy bármit is kapnék érte!*Mosolygott angyalian aztán csak mosolyogva bólintott.*~Bár kicsit be kell ismernem,fura volt..~*Gondolta azért végig.Juki leül melléjük és körbefülelt nem jön-e valami veszélyes de eddig semmit nem észlelt.* |
*Inferno hallotta a hangokat, de azt hite, hogy csak képzeli őket, hiszen Nikko nincs itt, hogy is lehetne amikor eljött onnan és a szülei meg biztosan nem enghgedték volna el.. és ő jó fiú, nem jött volna utána. Végül csak-csak kinyitotta álmos szuemeit* - Nik... Nik te... TE ITT VAGY? *csattant fel, s szemei kikerekedtek* - Ümm... nem gondoltam volna, hogy utánam jössz... ezekszerint... jó érzés volt? *kérdezte vigyorogva* |
-Juki!Megyek Inferno után,jössz te is?*kérdezte mosolyogva felmászva a párkányra.Juki felállt.*=Állj meg fiatal úr!A szüleid nem engedtek el!*Nézett szigorúan.Nikko elgondolkodott.*-Ez igaz,de utána kell mennem!Ha nem akarsz jönni nekem az is jó,megyek egyedül!*Vigyorgott majd kiugrott.Juki felsóhajtott majd utána ment és felkapta hátára.*=Valakinek vigyáznia is kell rád...*Mondta majd a kisfiú illatát követve kereste.Végül megtalálta és megállt mellette.Nikko leszállt a nagymacskáról és leült mellé nézegetve őt.*-Inferno!*Szólította meg kérdőn.* |
*Inferno nagyon boldog volt, össze vissza ugrált a levegőben, de nem volt kedve most másra koncentrálni, mint Nikkora, furcsa dolgok reppentek fel képzeletében, amikre eddig nem is gondolt* ~ Miket is gondolok én... ő jó gyerek jó szülőkkel... úgysemt enne olyat amit a szülei nem akarnak.. de akkor is ekdvelem! * mosolyogva feküdt a fűben, míg végül el nem nyomta az álom, de még álmában is csak mosolygott*
|
*Nikko meglepetten fogta meg száját.Juki is meglepődött a "gesztuson".*~EZt én nem értem,szerintem ez nem volt normális dolog...!~*Rázta meg fejét.*-Juki ez normális dolog volt?*Kérdezte meglepetten.Juki letette a fejét a földre.*=Szerintem nem de...*Halgatott el.Nikko kinézett za ablakon Inferno után és halványan elmosolyodott rajta,meg azon is ami kapott.* |
- Tetszel nekem... *mosolygott, s pusziot nyomott a fiú szájára* - Még visszatérek Nik! Jó légy és fogadj szót a szüleidnek! *vigyorgott, s kipattant az ablakon, úgy ahogy be is merészkedett, tényleg nem félt, még Jukitól sem, a levegőben futott, nem is érezte a talaj rezgését, számára ez nem jelentett veszélyt...* ~ Mit csináltam? Ő egy fiú... de olyan aranyos volt... tényleg mint egy jó kislány... ^^' nem tehettem mást... hmmm majd egyszer tényleg visszajövök... és meghódítom őt... *ugrált a levegőben, szinte táncra perdült* |
*Juki hátracsapta fülét és felemelte a fejét.Nikko furán nézett a fiúra.*-Juki nem kell!*Hagyta mancsát a nagymacska fejét.*-Ahoz nem kell sértegetni hogy játszani menjek!*Csapta ő is hátra füleit.*-És én nem okozom fölösleges aggódást a szüleimnek hogy csak úgy elszököm...Van így is elég baja most ,szerintem nem véletlen küldtek ide be Jukival!*Válasolta.* |
*Inferno beugrott az alakon XD* - Na gyere már... ne legyél már ennyire gyáva... annyira lányos vagy... pedig ha jól tudom fiúnak kéne lenned... *próbálta felhergelni kicsit, hátha el tudja csábítani a rosszra XD* - Na mit mondasz? |
*Nikko hatalmasakat pislogott.*-Nincs tesóm,csak Juki van és a szüleim!De még van Olivér és egy fényes róka!Elvagyok velük!*Vigyorodott el vidáman.*-Nem kell nekem testvér,elvagyok én egyedül is akár!*Rántott vállat még mindig vigyorogva.*-Bár rám Juki szokott vigyázni ha elmegyünk valahova!*Simogatta meg megint a hatalmas macskát.*-És a hátán hoz-visz,ez benne a legjobb!*Ölelte meg Juki nyakát.* |
- Te mindigazt csinálod amit a szüleid mondanak neked? De unalmas lehet... *motyogta de lehetett hallani, hogy mit beszél* - Miért félnék? nem eshet bajom... meg tudom védeni magam én már nagyfiú vagyok! *dicsekedett* - Neked nincsenek tesóid? Nekem három is van képzeld... és van egy farkasom de ő vigyáz a hugomra... igazából már lassan az ő farkasa... inkább kettőnké... |
-Anya azt mondta hogy maradjak itt bármi történik is!Földrengés is volt,te nem félsz hogy valami baj fog történni?*Kérdezte félénken.*-Egyépként meg apu hív így,de néha anya is!Nem tudom miért kaptam,de azért tetszik!*Mosolyodott el ő is.Juki kiváncsian fülelt a konyha felé mert Sarasa ott volt.* |
- Örülök a találkozásnak... igazán jó neved van Nikko... az én nevem Inf... *kicsit elkomorodott mivel tudta mit jelent az inferno szó de remélte, hjogy ezt a másik kölyök nem érti* - Inferno... szóval... nagyon örülök Nikko és Juki... *mosolygott mint a tejbetök* - Nem jössz ki játszani Nikko? Amúgy miért hívnak Torinak? nem igazán van köze a Nikohoz... *gondolkodik el ezen, eközben Yume próbálja megtartani a pajzsot de ereje egyre jobban csökken...zihálva, térden próbálja visszafogni az ostromot* |
*Juki vicsorogva nézett rá.Nikok felált és kiváncsian nézett a fiúra.*-Szia!Az én nevem Nikko,de Torinak is szólítanak!*Mosolygott majd Juki fejére tette a kezét.*-Nyugi Juki!*SImogatta meg a fehér macskát aki lefeküdt.Sarasa bólintott és bement.* |
* Egy fejecske bukkan fel az ablakban, elcsodálkozik a hatalmas termtményen, s észrveszi a fiút is, elég gyengécskének és törékenynek tűnik számára* - Hahó! Az én nevem Inferno... ti kik vagytok? Ez a ti házatok? *érdeklődik és mosolyog*
- Megtartom nantan nélkül is... *ő már nem hívta apjának, valahogy nem ment mióta eltűnt, jobb volt rá csak egy sima személyként gondolt rá, nem fájt annyira a lelkének* - Menj be a fiúnkhoz... nagyobb szüksége van rád most... |
*Sarasa kicsit megijedt a hallottakon és beleremegett.Amik a múltban történtek vele,senkinek sem kívánná.*-Apa nélkül egyre rosszabb a helyzet...*Motyogta fájdalmasan.Majd sarkon fordult és besietett Jukihoz.*-Juki,bármi történik is ne mozdulj el Nikko mellől!*Parancsolt a macskára aki bólintott,majd Sarasa megint kiment.Nikko értetlenül nézett a nagymacskára.*-Miért mi a baj?*Kérdezte.*
=Valaki nyilván emgtámadta apajzsot,itt maradunk!*Válaszolta az ablakhoz sétálva és kilesett rajta.* |
~ Valaki támadja a pajzsot... nem tudom ki ez... *hunyorított, s a távolba kémlelt, meglátta Doragont és hakuront, kikerekedtek szemei* ~ Megvárjuk amíg elmennek... fent tudom tartani a pajzsot ne aggódj! Nem juthatnak be... nem enegdem be őket... de nem fogom haghyni hogy megisétlődjön ami a múltban történt... |
*Sarasa épp válaszolt volna mikor megérezte a rengést felállt.Párja mellé kiszaladt de ahelyett hogy szólnia kellett volna Juki szaladt vissza a hátán az értetlen Nikko-val.*-FIjam menj be a szobába Jukival!*Szólt fiára komolyan.Juki gondolkodás nélkül dobogott be a szobába és magukra csukva az ajtót ült le és fülelt.Sarasa Yume-ra nézett.*-Yume mi ez?*kérdezte aggódóan.* |
~ Semmi bajom... csak Sohnora gondoltam... *sóhajt* ~ Rég láttam, hiányzik... mintha nem lennék most teljes... hiába sok időt voltunk együtt... s nem értem... miért nem jön vissza hozzánk... *megremeg a föld, hírtelen kapja fel fejét* ~ Mi volt ez? *rohan ki, s körbe néz. A fal egyik oldala meggsérült, s bár még nem enged át betolakodókat, mégis gyengül, s evvel Yume ereje is rohamosan csökkenni kezd* |
*Sarasa néhány finom gyümölcsel tért vissza és letette az asztalra.Személyszerint ő elvett egyet és azt kezdte el enni,nem vágyott most semmi más ennivalóra.Aggódóan nézett párjára.*-Minden rendben szivem?*Kérdezte agódóan.Nikko gyorsan befalta a reggelijét és lecsusszant a székről.*-Megyek játszom kicsit!*Vigyorgott.Juki felállt és a fiúval a hátán elsétált.* |
*Yume kicsit elmerült a távolban, aggódott... Sohno már jópár napja nem jött haza, hiányzott neki a társasága, de mégsem akart beleszólni a magánéletébe, hiszen mindketten a saját útjukat járták... mégis volt a szívében bűntudat, hiszen csak magának köszönhette, hogy a róka lelépett, s azóta makacsságból nem jön haza. Először kaptak össze, először eddigi életük során, s Yumet azóta facsarja a lelkiismeret. és a bánat is kicsit*
|
[563-544] [543-524] [523-504] [503-484] [483-464] [463-444] [443-424] [423-404] [403-384] [383-364] [363-344] [343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
