|
Témaindító hozzászólás
|
2006.09.09. 20:35 - |
Egy fákkal szegélyezett út. Ha valaki erre jár, olyan mintha álmodna, amit elképzel, az lehet, hogy a következő pillanatban szembe jön vele. Itt senki se sérülhet meg, de vigyázni kell, nehogy halálra rémüljön. Az ösvénynek a be- és a kijárata szinte bárhol van, minden területről el lehet ide jutni és ha lelépsz az ösvényről, oda jutsz, ahova akarsz. Ez a közlekedés legkönnyebb módja.
|
[198-179] [178-159] [158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
Olyasmi!Régóta együtt járjuk a világot.*majd füttyent egyet és Mork gyönyörű ívvel leszáll Ahito kezére.*Üdv Mork.
|
- Ó! Értem! Olyan mint nekem Silver? Mármint társ... de gondolom azért jobban viseli magát mint ez a kis rosszaság! - simít végig a dárkány buksiján, aki megnyalja a lányt
|
*Ahito az idegenek felé kapja a fejét és reménykedik,hogy Thran az egyik,de nem...Ismeretlenek számára is,mint a lánynak.*Nem utazom egyedül.Van egytársam a közelben.A neve Mork.
|
- Nem nem köszönöm! Hiszek neked! - vigyorodik el, majd észre veszi a távozókat - Vajon ők kik lehetnek? - fordul a kandúr felé - Egyébként te miért utazgatsz egyedül?
|
Ahha.Sok tapasztalatott gyűjtöttem eddigi életem során.Például el tudom nyelni a támadásokat egy ideig.Folytogatáshoz,idegbénításhoz is értek és effélékhez,de ha akarod megmutatom.*mondja egy ördögi mosoly kíséretében.*
|
- Ez jó kérdés, nem tudom! - néz a kandúrra - Csak valahogy az az érzésem, hogy veled kell tartanunk... - próbál valami magyarázatot adni - Nagyon erősnek tűnsz... nem hatott rád a fagyasztás... nekem még sokat kell tanulnom és edzenem, hogy olyan erős legyek, mint te! Milyen képességeid vannak még?
|
HMM.Nem tetszik ez a hely.Nem látok egyetlen szörnyet sem vagy valami hasonlót.*majd a lányra néz.*Egyébként miért akarsz velem tartani?
|
Nem tudom, de érdekesnek tűnik! - néz körül a bámulatos ösvényen - Hűha... - ámul mint egy kisgyerek
|
*Ahito belép a sárga fényoszlopba és eltűnik előle a külvilág és egy különös hely jelenik meg előtte.*Mi ez a hely?
|
Stello megrémül egy kicsit mikor hallja hogy mi ez a hely.-Áh tehát akkor ők is csak olyan valóravált képzelgések?-Kérdezi lelombozva aztán meglátja hogy a másik lány is szenvedni kezd. Hallja hogy a fiú azt mondja neki hogy blokkolja érzéseit és ekkor eszébe jut képessége amit Hikaritól. És most hogy minden álma teljesülhet, 9 holdat álmodik magának. Az égen nemsokára meg is jelenik a 9 égitest és Stello ereje fiolyamatosan nőni kezd. Lehnyja szemét és behatol a lány elmélyébe (ha engedi)...
-Köszönöm-Nyögi ki aztána a jég felolvad és ismét támadnak a rokonok. Aztán meghallja a lány szavait-Rendben-Aztán hirtelen egy kép jelenik meg fejében és egy másodperc múlva ott is terem a színes erdő. Aztán hirtelen két alak: az egyik ő maga a másik pedig egy idegen. Mintha már látta volna őt álmaiban...Olyan ismerős volt neki. A mágikus vihar kitörölt mindent emlékeiből és csak az emlékek töredéke maradt meg. De ze valahogy reményt keltett bene hogy az élet mást is tartogat. Aztán látja hogy Amai is szenvedni kezd. Nem tudja hogy jelentek meg a szellemek mikor elvileg rá nem hat ez az erő de ezen nem is töpreng többet hanem megpróbál segíteni-Semmi baj...Ezek nem igaiak! Le tudod őket győzni! Győzd le az álmok erejével!-Bíztatja a lányt és közebn aggódik. Lehunyja szemét és próbálja gondolatival valahogy eltűnteni a szellemeket de nem megy neki. Úgy látszik ezt csak Amai tudja legyőzni.
Stello behatol a lány elmélyébe ahol teljes a káosz. Nagy fehér fényként megjelenik előtte és beszél hozzá~Nem hallasz semmit és nem látsz semmit rajtam kívül. Nem hallasz semmit...És nem látsz semmit~ Mondja és próbálja eltűntetni a rossz emlékeket. Egy szép képet vetít a lány fejébe hogy attól megnyugodjon. Reméli hogy sikerül elterelni figyelmét.
-Tarts ki Amai!-Mondja Kaze aztán Stelloval együtt elindulnak Nayong után...
 
|
- A nevem Nayong. - kezd bele a fiú. - Az Álmok ösvényén jársz, ami arról híres, hogy bármit képes valóra váltani, amit megálmodsz, amit elképzelsz. - hatalmasat nyel.
- Kaze! - a nőstény odarohan a másikhoz, majd vállára teszi kezét. - Nyugodj meg, csak szép dolgokra gondolj. - a kis ijedelem előhoz valamit Amaiból. Hirtelen megjelenik Mina és Takumi szellemképes alakja, amint ordítani kezdenek egymással. Koi összerogyik félelmében, a legrosszabb álma mutatkozik meg a szeme előtt.
- Blokkold az érzéseid! - kiáltja el magát Nayong, de a lány meg sem hallja, teljesen a látottak hatása alá kerül. - Utálom ezt a helyet! - kifakad, azzal nagy léptekkel megindul az orra után. - Amai, gyere! - csak visszanéz a kis nőstényre, de nem áll meg, egyre csak trappol, mégis az út nem fogy a lába alatt.
- Jó... - szipogja Koi. - Én is megutáltam ezt a helyet. - beéri Nayongot, majd átöleli. A fiú megáll és viszonozza a gesztust.
- Blokkold az érzéseid, s nem lesz baj. Velünk tartotok? - visszanéz a másik két macskára. Nem szívesen hagyná ott őket, de már nem sokáig képes álmok birodalmában lézengeni.
 
|
-Hogy érted azt hogy képzeletbeli barát?-Fékez le Stello és értetlenül néz Kaze-ra-Egyébként a nevem Stello. Örülök hogy találkoztunk-Aztán várja Kaze válaszát aki jól láthatóan nem tudja hogy magyarázza el. Aztán mikor megjelennek a szörnyek akkor megilyed. Lebukik Kaze széke mögé és onnan figyel-Ezek a barátaid?-Kérdezi suttogva aztán ltája hogy emberekké változnak a szörnyek-Mi ez az egész? Mik ezek? Alakváltó démonok?-Bújik elő mikor már nem olyan rémisztő külsőben jelennek meg.
-Én is örülök Stello. A nevem Kaze-Aztán kész arra hogy belekezdjen a monológba mikor meglátja a szörnyeket.-NEEE!-Ordít és a szép hely teljesen megváltozik körülötte. A szék két karja megszorítja és nem engedi el a lányt. A tű egyre nagyobb lesz és már félelmetes mintsem hangulatos. A lángokból egyesével ugranak ki a katonák és családja tagjai. A kandalló helyén egy nagy mágja van és előtte a bíró áll. Mindenki gyűlölködő tekintettel néz rá.-ÁÁÁÁ!-Kilált keservesen a nőstény és elfelejti hogy ezek csak a képzelete szüleményei.
Arcane, Hikari és James eltűnnek szeme elől és előjönnek Kaze démonjai. Ő is nagyon fél tőlük de látja hogy őket csak Kaze érdekli. Valahogy segíteni akar. Hirtelen ara gondol mileyn jó lenne ha olyan képességei lennének mint Samuinak és akkor hirtelen megfagy az összes ember aki Kazet körülveszi és a szék ami fogva tartja a lányt semmivé válik.
|
Nayong jóízű kacagásban tör ki a képzeletbeli barát kifejezésre.
Amai nem egészen érti, mi baja a fiúnak, így csak leül. - Sziasztok. - köszön bártortalanul, mivel nem tudta, ki a világ szüleménye és ki valódi.
- Nem akarok bunkó lenni... de engem feszélyez ez a hely. - nézi a hangszereket, melyek egy idő után elcsendesülnek, majd szörnyek jelennek, meg, akik tartják őket. A kandúr erősen koncentrálni kezd, s a szörnyek emberekké változnak. - Nem jó! - megrázza a fejét, mire a két alak felé kezd közeledni.
- Valami baj van? - a lány abbahagyja a nevetést.
|
-Nem baj örülök neki hogy legalább ittt nem fenyeget semmilyen veszély.-Aztán arca elkomorul. Hát igen ki tudja hogy mikor jönnek utána rokonai hogy visszavigyék őt. Vagy elpusztíság azért amit tett. De érzi hogy hiába elmenekült a gyűrű átka mindíg kísérti. Ezt nem tudja leszedni az ujjáról. Amint ezen agyal felcsillan a szeme. Hirtelen a gyűrű csak úgy leesik az újjáról és beesik egy feneketlen gödörbe. Aztán a gödör eltűnik a gyűrűvel együtt. Nem nagyon érti hogy miről beszél a másik két lény de igazából nem is érdekli most. Csak azon gondolkozik hogy vajon a gyűrű visszajön-e valaha? De a választ sajnos úgyis tudja. Aztán mikor meghallja a két hangszer hangját az eltereli a figyelmét a problémáiról. Hirtelen 3 kényelmes szék jelenik meg és egy kandalló amiben ég a tűz. Teljes sötétség körülöttük és csak a tűz világít. Kaze leül a székre és élvezi a hangulatot.
Stello a semmiből előtűnik. Nem tudja hogy hogy került ide amikor éppen a hegyvidéken kereste Arcane-t és Jamest de nyomuk se volt. Alig várta már hogy megtalálja őket. Mikor megghallotta a zenét azt hitte hogy ők azok. Ezért Kaze mellett megjelent a három alak: Arcane, James és Hikari. Stello gyors szárnycsapásokkal repül oda hozzájuk. Hikari arcán derült mosoly. De ez enm olyan gonosz arckifejezés volt. Látszott rajta a szeretet ahogy a másik két barátján is. Mint a régi szép időkben-Arcane! Hikari James!.Kiált oda nekik
Kaze megilyed mikor a három idegen csak úgy megjelenik mellette. Egy nagy vilámot idézne mert azt hiszi ez is egyik agyszüleménye de nem tud. Eszébe jut hogy ő kívánta hogy kicsit erő nélkül éljen. Mikor meghallja Stello hangját hátranéz ~ne ez meg kicsoda?~ Mikor közelebb ér akkor odaszól neki-Hé ezek a te képzeletbeli barátaid? A frászt hozták rám...
|
- Hogy milyen erő nélkül élni? - hitetlenkedik a két macska. - Én erre sosem gondoltam. - mosolyog Nayong.
- Te mit álmodnál? - kérdi a kandúrt, de az csak elfordítja fejét.
- Pontosan tudod. - egy tócsa jelenik meg a fiú mellett, melyben Rejni mosolygó arca jelenik meg egy pillanatra.
- Szeretnéd, ha tudna rólad? - ahogy Amai megszólal, a kép eltűnik, mielőtt a kis Nayong megjelenne és a bátyja nyakába ugrana. Nem válaszol neki a kandúrka.
- Visszatér. De a mai világban már szerintem különféle képességek nélkül nem lehet élni. - mondja már mosolyogva Nayong. Nála se marad meg sokáig a komorság, inkább a vidámság jellemzi. - Most ezt álmodom nekünk. - távolabbra néz, ahol egy zongora jelenik meg, mely magától játszani egy kedves, halk, mégis boldog dallamot. Később egy fuvola is megjelenik, s követi az előző hangszert.
|
Sóhajt egyet. Legszörnyűbb gondolata valóra vált. Mégse viheti magával teremtményeit. De az megnyugtatja hogya szörnyek se jönnek utána többet. -Akor most megpróbálkozok valamivel amit régen mindíg is meg akartam tenni.-Mondja aztán távolabb áll aztán felrepül de nem túl magasra és lehunyja szemét. Belemélyül ebbe a gondolatba aztán hirtelen a gravitáció húzni kezdi lefelé és a szél se engedelmeskedik többet már neki. Lehuppan a földre aztán mosolyog-Sikerült! Végre megtapasztalhatom milyen erő nélkül élni pár órára. -Aztán feláll ~Legközelebb egy párnár teremtek magam alá..~Még mindíg fáj egy kicsit az esés neki-Mindíg is ki akartam próbálni milyen képességek nélkül élni...De gondolom ha kimegyek innen akkor az erőm is visszatér ugye?
|
- Blokkolom őket. Illetve az átérzők olyan lények, akik átveszik a mi érzéseinket. Én el tudom magamban rejteni az érzéseimet, így nem tudják átvenni, nem tudnak hasonlóvá válni és nem is tudják kihasználi ezeket. - magyarázza a nőstény. - Valószínűleg a hely is valami olyan alapján működik, hogy mit érzünk és mire gondolunk, amiket én el tudok bújtatni. Nincs kisugárzása, ha jól tudom.
- Ide valósi? - kérdi zavarodottan. Szeme sarkából Amaira pillant, aki tanácstalan arcot küld felé. - Nem... csak... ismerem a terepet. - motyogja. ~ Már megint egy fogós kérdés. ~ korholja magát, amiért nem mondhat el bizonyos információkat. - Nem, nem maradnak ment. Ezért ragadott ide sok lényt. Nem látszik, de sokan haltak meg itt. Teremthetsz magadnak bármit, de csak az időd töltöd, hisz ezek a többi földön nem valóságok. Álmok, álmokban pedig nem lehet élni.
|
-Örülök hogy megismertelek titeket-Mosolyog aztán hallgatja a hely jellemzését.~Az álmok ösvénye...Na ilyennel se találkozok minden nap.~ Kíváncsi hogy a lányra miért nem hat a varázslat-Ha szabad megkérdeznem akkor milyen különleges képességgel rendelkezel hogy rád nem hat se az átérzők se ennek a helynek az ereje?- Kérdezi meg Amai -t aztán ismét a fiúhoz szól- Te biztos idevalósi vagy ugye Nayong? Hogy ilyen jól ismered ezt a különös ösvényt.-Aztán mégegyszer körülnéz nem tudja elhinni hhogy ez a hely minden álmot valóra vált. De végülis tetszik neki a hely hiába az előbb a frászt hozta rá kósza gondolata megelevenedése. Gondolja kihasználja a lehetőséget és ismét gondol valamire. Végiggondolja legszebb álmait és kívánságait. Ha bármikor megkérdezték volna máskor tőle mit akar akkor ben nem állt volna szája de most nem jut eszébe semmi jó. De aztán mégis sikerül. Lehunyja szemét és egy gyönyörű pegazusra gondol amit mindíg is szeretett volna. Aztán hirtelen felé repül egy gyönyörű példány amilyenre mindíg is vágyakozott. Mikor az állat leszáll odamegy hozá és megsimogatja. Arca csak úgy ragyog az örömtől. Aztán eszébe jut egy gondolat ami a jókedvénél is nagyobb lesz. Nayongra néz-Mond csak a valóra vált álmok megmaradnak az ösvényen túl is?
|
- Ez az Álmok ösvénye. - mosolyog büszkén a kandúrka. - Bármit, amit elképzelsz, az itt valósággá válik. - magyarázza egy mondatban a hely különlegességét. - Itt nem halhat meg a macskalény, de szerintem sérüléseket igenis szerezhet, hisz ez valóra váltja az álmokat. - gondolkodik el hangosan, majd maga felé húzza Kazét. - A nevem Nayong. - mutatkozik be neki barátságos mosollyal.
- Amai Koi. - felel tömören a lány. - Nem értem... hogy ne hat rám?
- Azt mondtad, az átérzők is a sarokba dobhatják a képességük melletted. Lehet, hogy ennek köze van hozzá.
- Igaz! - megörül neki, hogy nincs semmi baja, csupán a képessége megvédi.
|
-Virágok?-Kérdezi a fiút halkan és megfogja a kezét. Nem érti hogy tudná legyőzni a szörnyeket ha egyszer virágokat képzel de inkább megpróbálja. Lehunyja szemét és szép-színes virágszirmokra gondol. És ekkor hirtelen a szörnyek bokorrá változnak. Kinyitja szemét mikor már nem hallja azt a szörnyű hangot amit a szörnyek adtak ki és megdöbbenten látja hogy a helyükön bokrok vannak-Mi ez a hely?-Fakad ki belőle az első kérdés-Hogy kerültek ezek ide és mi történt velük?-kérdezi a két macskalányt aztán ismét megszólal-Köszönöm hogy segítettetek. Nem is tudom mi történt volna ha ti nem bukkantok fel. Egyébként a nevem Kaze és a tietek?
|
[198-179] [178-159] [158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
