|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:44 - |
Itt a fény megannyi darabra törik a törhetetlen üvegű leveleken. Minden színpompában úszik. Ideális búvóhely is lehet akár, vagy vadászmező, netán romantikus percek okozója.
|
[1160-1141] [1140-1121] [1120-1101] [1100-1081] [1080-1061] [1060-1041] [1040-1021] [1020-1001] [1000-981] [980-961] [960-941] [940-921] [920-901] [900-881] [880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [Korábbi]
*Yume felállt, nem bírta ezt tovább, s amilyen gyorsan mellette termett az előbb, most olyan gyorsan hagyta magára, persze nem ment messzire csak az ajtó elé, hiszen vigyázott rá, ezt mondta is neki és nem is szegte volna meg semmiért, Natanet ellátta Halona és már lassan magához tért, Shikyo és Szelecske pedig lefürödtek, de Halona sem volt nyugodt, Shikyo miatt aggódott és ez senki figyelmét sem kerülte el, Chimei pedig kinnt volt Jukival*
= Bárcsak ne tartaná be az igéretét... bár vissza jönne hozzám... *sóhajtott, majd üvöltözni kezdett az éjszakába, mivel közben besötétedett* = Gyere vissza Shikyo... gyere vissza... *lassan abbahagyta, s leheveredett de aludni nem tudott* |
*Még mindig nem tudott Yume szemébe nézni csak maga elé.Mikor megérintették csak összerezzent és összébb húzta magán a törölközőt,minden igaz volt amit mondot...Félt tőle de hogy miért azt maga sem tudta és soha senki nem emelt rá kezet a családból.*~Ne...nem tudom mi lenne a jó...Félek tőle de ha egyedül maradok mégrosszabb lesz!~*Tanácskozott magában.*-Nem kell megölnöd...ha nagyon akarja jön és megöl mindenkit...*Mondta halkan Yumenak.*
|
- Mit tettek veled? *kérdezte, tudta hogy valami nincs rendben, de Sarasatól akarta hallani* - Gyerünk... mondd el hogy mit tett veled.. nem akarom látni ezt a fájdalmat a szemedben és azt sem, hogy kerülöd a tekintetem... *érintette meg* - Jóég még az érintésemtől is félsz... félsz tőlem érted? Látom rajtad, pedig sosem... sose bántottalak és sose tudnálak érted? ha attól megnyugszol elmegyek és megkeresem azt a szemetet és kinyírom, nem érdekel az sem ha belehalok, csak egy szavadba kerül és megteszem! |
*Sarasa csöndben ült a szobájában s bár fizikailag úgy érezte hogy magáról mindent lemosott ami történt,lelkileg még teljesen benne égett az ami ott történt és nem hiszi el hogy Yume emiatt egy kicsit sem érzi rosszul magát.*-Nem arról van szó hogy láttál-e már vagy sem,de tudok magamról gondoskodni!*Próbált erősnek látszani bár belül égette a "heg" hogy Kamiya mit tett vele.Véletlenül sem nézett a báttyjára csak fogta magán össze a törülközőt.*
|
- Ne hülyéskedj, segítek... *mondta komolyan és tényleg nem viccelt* - Láttalak már meztelenül hugi, nem kell másnak lennie attól még hogy már... egy pár vagyunk... *fejezte be majd elkisérte Sarasat vissza a szobájába* - Komolyan segítek ha akarod... rendben? *keresett elő a szekrényből egy ruhát* - Ez megfelel? *érdeklődött* |
*Sarasa örült hogy Yume mellette van és segít neki.Fájdalmasan és halkan nyögött fel miközben a vért mosta le magáról és sebeit tisztította.*~Ki nem..mozdulok...ebből a házból...többet és akkor nem érnek...meglepetések!~*Határozta el magát szenvedései közepette.Miután végzett egy tiszta törülközőbe csavarta magát és kisétált Yume mellé bár még elléggé nagy fájdlamat okozott neki a mozgás.*-Az öltözéshez nem kell díszkiséret!*Mosolygott fájdalmasan.*
|
- Gyere... kiviszlek... *vette ismét karjaiba majd a fürdőszobához sietett vele* - Itt leszek kinnt... ha akármi is kellene, mostantól mindig melletted leszek, nem teszek nélküled egy tapottat sem... *jegyezte meg majd kiment a fürdőből és kintt az ajtó melletti falnak dőlt, sírni tudott volna, de egy kandúr nem sír, Sohno is oda ült mellé és ketten várták, hogy a lány kijöjjön a fürdőből* |
*Sarasa fájdalmasan gondolt vissza hogy mit is kellett átélniük...De már végre itthon van ő is és mindenki,de nem tudja feledni hogy apja mit tett vele és hogy csak egy üres báb aki parancsra akár ölni is kész.*-Hát...nem...ártana fürdenem...*Nyökögte.Örült hogy lemoshatja magáról a vért és a gyalázatot egyben amit Kamiya csinált vele.*
|
- Nincs semmi baj... már itt vagyok... itt vagyok veled és vigyázok rád... *vitte be a lányt saját szobájába és lefektette az ágyába* - Sajnálom, hogy ennyi mindenen kellett keresztülmenned.... annyira sajnálom... *terített rá egy türülközőt, hogy mégse legyen meztelenül* - Szeretnél fürdeni? *érdeklődött, majd pár pillanat múlva betoppant Chimei, szemeiben látszott a keseredettség, amit Shikyo hiánya okozott* - Sajnálom pajtás, őt nem találtuk meg... vagyis nem tudtuk elhozni...
- Különben is csak egy áruló! *morgott Ukiyo, és felvette Paot, aki vakkantásokkal és nyalogatással örült gazdájának* - NEm is kell nekünk, hogy itt legyen...
- Ukiyo hogy beszélhetsz így a testvéredről? *Lépett be a szobába Halona is* - Azt hiszem Shikyo a pontos másom... én is éreztem magam sötétnek ahogy most Shikyo is... |
*Sarasa először nem tudtam it tegyen de még felállni sem volt ideje hisz máris elsötétült szeme előtt a világ és elájult.Még mikor tudatánál volt valami a zeszébe villant,illetve valaki hogy ki tehette és mit akarhat.*
|
*lomb zörrent, s csendesen egy kandúr vadászott áldozataira, majd hírtelen köd lepte el a házat, valószínű h a lányok ájultan estek össze* - Pont a terveim szerint haladunk... ez tetszik... *vette fel Szelecskét és Ukiyo-t, majd elviharzott velük, pár perc múlva vissza tért Natane-ért és Sarasaért, majd őket is a laborba vitte, ki tudja mi vár még a lányokra. Paot és Chomeit, na meg Sohnot is ott hagyta, úgy gondolta nem kellenek semmire* |
*Sarasa meglepetten nézett a macskára,ilyennek még soha nem látta.Mikor összeesett előtte megsimogatta kicsit.*-Chimei...nyugodj meg!Halonáék majd megtalálják Shikyot!*Igyekezett megnyugtatni a nyugtalan állatot és remélte hat is rá bár nem hisz bene hogy túl sok esélye van.Juki felállt és Yumeék után szaladt hátha tud segíteni és lassan már ott dobogo mögöttük.Nem hiszi hogy különösebben segítségre szorulnak a lányok hiszen már a fiú nincs a házban és más meg nem fenyegeti őket.*
|
*Dübörgő léptek zaja rázta meg a csendett és egy szárnyas macska lépett be a terembe mint aki megbolondult, a falhoz vágta magát, majd csak tántorgott, végül Sarasa előtt esett össze, hangosan zihált, fájdalmasan kiálltott elveszett gazdája után, ez mindenkit kizökkenett egy pillanatra, még Yume-t is* - Chimei... chimei mi törént hol van Shikyo? *de Chimei nem felelt, csak hörgött és kapálózott a levegő után* - Valami baj van, meg kell keresnünk Shikyot... *pattant fel* - APán már nem segíthetek de Shikyon igen! *Halona is felállt*
- Megyek én is, lányok ti maradjatok itt! El ne mozduljatok innen! *kiálltott majd Yumeval elszaladtak, Chimei ugyanolyan nyugtalanul hörgött fel, s hallatott furcsa hívó hangokat, de a hangra nem jött válasz* |
*Sarasa még nem látta ilyennek Yume-t semmikor.Fájdalmasan rezzent össze a fiú kiabálására.Nem tudta mitévő legyen,látott mindent és ő volt a tehetetlen az egész jelenetben és méghogy ne hibáztassa magát.*-Persze hogy nem fogm fel...mivel...*Halgatott el aztán Yumera nézett.*-Én voltam a tehetetlen,engem nyomtak a falhoz,én voltam az aki apának segíteni tudott volna és nem tudtam,nekem kellett végignéznem ahogy megölik és elviszik!A képességem semmit nem ér ha azt nem tudom megvédeni aki fontos nekem!*Emelte fel most ő a hangját de még mindig sírt.Juki meredten nézett gazdájára,még nem sűrűn látta hogy Yumeval kiabált volna.*
|
- Elég legyen ne emészd magad! *rázta meg a lányt Yume* - Hagyd abba, apa magának kereste a bajt, nem a te hibád, ne halljam meg mégegyszer! *üvöltözte, mint aki nem önmaga, Halona Leállította gyorsan*
- Yume elég megijeszted!
- Nem nem elég mert nem tudja fellfogni hogy nem ő a hibás... ha valakit vádolni lehet az igazából én lennék mert... nem voltam itt amikor apunak szüksége lett volna rám, és sosem voltam vele akkor... hát én vagyok az akinek most halottnak kellene lennie... *fordult valahogy magába, elengedte Sarasat, Sohno csak a háttérből figyelt, a lányok némán hallgattak és Pao is* |
-De többet is tehettem volna ha...ha jobbak a képességeim...ha többet tudok...*Mondta szomorúan,úgy érezte hogy most minden ami történt azaz ő hibája.Hogy meghalt az apja,ő egyezett bele abba is hogy idehozzák a fiút.Mindenben ő a hibás,most még Yume sem tudta őt megnyugtatni sőt senki.Juki csak feküdt és nézte szomorú gazdáját.*
|
*Yume magához szorította* - Nem... te mindent megtettél, biztos vagyok benne! Apu valami olyan zűrbe keveredett ahonnan nem tudott élve kijutni, ez nem a te hibád volt, senkinek se... ez... ez csak a világ hibája, az elveké, amiket űzünk, de... biztos vagyok benne, hogy te nem vagy hibás ebben! *jelentette ki* |
*Sarasa fájdalmasan sírt még mikor megjöttek a többiek de Yume közelsége kicsit megnyugtatta ismét.*Elviték...nem tudom hova...de...megölték...*Sírta ismét,itt volt és látott mindent és semmit sem tudott tenni.Hisz képpességei sem olyanok voltak mint kellett volna neki.Végignézte haogy megölik apját és elviszik.Juki is felelősnek érezte magát hiszen ő sem tudott semmit tenni,és akármit próbált sehogy nem jutott be hogy segíthessen.*-Az én hibám...nem tudtam segíteni...*Sírta Sarasa.*
|
*A többiek csak pár órával később értek haza, Yume számára furcsa csend volt, s amint belépett a házba érezte h baj van, oda sietett Sarasahoz, amikor látta, hogy a lány sírni kezd megölelte* - Mi történt Sarasa? Mi baj? Miért sírsz, hol van apu? *Ukiyo is bejött Paoval, nyomában Szelecske bandukolt, majd Halona is besietett és a lányhoz szaladt* - Mi baj Sarasa? *kérdezte, tekintetén látszott az aggodalom* |
*Sarasa fájdalmasan nyögött fel feladta,nem tud mit tenni hiszen indái mit sem érnek a fiúval szemben mást még nem tud annyira.Képességét még ennyi idő alatt sem tudta rendesen fejlesztgetni mert úgy volt vele hogy apja mellett akarja így csak végignézte ahogy apját ismét elveszik tőle.Fájdalmasan kiáltotta apja nevét aztán a földön maradt sírva.Juki bement gazdájához és végignézte a sírástól remegő testet hogy seb van-e rajta de csak arcán volt egy kicsi.Lefeküdt mellé és próbálta nyugtatni.Eszébe villant Oli is de most apja miatt van a legjobban kiborulva hogy megint elvesztette mikor épphogy visszakapta.*
|
[1160-1141] [1140-1121] [1120-1101] [1100-1081] [1080-1061] [1060-1041] [1040-1021] [1020-1001] [1000-981] [980-961] [960-941] [940-921] [920-901] [900-881] [880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
