|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:33 - |
Fákkal, bokorkkal övezett mocsár ez, aminek vizében különféle lények élnek. Nem árt vigyázni velük, mert nincs kizárva, hogy veszélyesek is tudnak lenni.
|
[448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
-Sakae,én megérzem az ilyet.Tudd,hogy a szíved mélyén mindig is aranyos leszel.-Mondja,és puszit nyom arcára.Kezét mellkasán tartja.-A szeretet nem abból áll hogy csak szex,és más semmi.Mert ha most tetszem neked,akkor valószinüleg később több lesz belőle.-Magyaráz a komor képű fiatalsrácnak.-Tudod Sakae,én is nagyon megkedveltelek,de ez még nem elég.Az kell hogy többet legyünk együtt,és jobban megismerjük egymást.Ha kell,hát barátilag tesszük.De ez nem abból áll hogy megtiltod magadnak:Én már pedig NEM leszek szerelmes.A szerelem az jön.Nem kell tiltani.-Mondja,és az ő kis stilusán,bájos szemeivel felemeli Sakae fejét állánál,és biztatóan,mosolyogva néz a kandúrra.-Tetszel amikor komor és komoly vagy!-Mosolyog,és leveszi kezét Sakaeról.-Most pedig fürödhetnénk egyet.Van kedved?Imádok lubickolni!-Nevet fel,majd elragadja a fiút,és kéz a kézben fut vele,egészen az éjszakai folyóig.
|
- A lesz nem az én területem. Nálam a most van és a múlt. A lesz majd eldől. - mondja és kihúzza magát. - Apró mag? Megmondjam, mi az? Tetszel, mert szép és kívánatos lány vagy. Aranyos, kedves és érzem, hogy szeretnék segíteni. Persze, hajt a vágy is, hogy az enyémmé válj egy kis időre, de erről le tudok mondani. Barátilag minden stimmel... de a szerelem... ha erre vágysz... - lesüti tekintetét. Barna szemei cseppnyi szomorúságban és komorságban úsznak. ~ Nem tudom megadni... képtelelen vagyok rá. ~ fejezi be csak magában a megkezdett mondatot. ~ mélyet sóhajt.
|
-NEm Sakae.Nem.-Mondja,és elhúzódik a fiútól.-Tudom hogy lesz benned valami,és már most is van egy apró mag,ami még nem kelt ki a földből.-Mondja neki,majd puszit nyom a fiú arcára,és elsétál.
|
- Azt hiszem... ezt inkább nem kellene... - nem mozdul, nem tolja el és nem is húzza a lányt magához. - Nem akarok hamis érzéseket kelteni benned... nem akarlak becsapni és hülyére venni. - mondja csendesen a nősténynek. - Te arra gondolsz, hogy ha majd mindketten szerelmesek leszünk és bízunk a másikban... igaz? De én nem hosszú távban gondolkodom, csupán segíteni szerenék. Annak pedig most van itt véleményem szerint az ideje. Tudom, mi a megoldás, de ha nem akarod, hogy segítsek, nincs jogom megpróbálni.
|
-Megszólal.-Igen,szeretném.-Mondja,és leveszi a fiú tapogató kezét.-De nem most.Majd ha annak is eljön az ideje akkor.-Mondja,és belemélyül a szép szemekbe,majd szégyenlősen a fiú szájához hajol,és csókot szeretne,de előtte kivárj a fiú reagját.
|
Sakae csak néz a szép szemekbe. Ő nem mutat érzéseket, csupán kíváncsian és kicsit üresen néz Kheera szemeibe. ~ Vajon mire gondol? ~ fürkészi a lélektükröket. Abbahagyja a hajban való simogatást, majd keze a lány hátán köt ki. - Mire gondolsz? S akkor... akarod, hogy segítsek?
|
-Kheera őszintén,félénken néz a kandúr szemébe.-Sa...-Akarná mondani,de nem bír.Nem is bír,és nem is akar megszólalni.-Némán nézi a fiú szemeit,és mostmár tudja, azt amit tudnia kell,biztos abban amiben biztosnak kell lennie.Érez valamit Sakae iránt.Szemei is erről árulkodnak.
|
Figyeli, mit csinál Kheera. Meglepi, hogy megfogja kezét, majd felé húzódik, s mellkasára teszi fejét. Először nem tudja, mit csináljon, a szótlan beszélgetés, az érzelmek átadása nem az ő tehetségének való. Egyik kezét a lányéra teszi, ami az övé mellett landolt, a másikkal pedig haját kezdi simogatni. ~ Olyan ez most, mintha a párom lenne. ~ fut végig a gondolat fejében, s ebből megindul egy őrült vesszőfutás. ~ Mit tegyek? ~ addig töpreng, míg felemeli a lány arcát, hogy lássa, mi van szemében.
|
-Hirtelen felriad a nyugtató cirógatásra,és megfogja a fiú kezét,majd egyre jobban húzódik hozzá,lassan óvatosan,bizonytalanul,félénken,majd végül odabújik,és mellkasára hajtja a fejét.A fiú szívdobogását is hallja.Nem beszél,nem jön ki szó a torkán,csupán némán ül,és mereng.Keze a fiú kezére vándorol.Először elhúzza,majd óvatosan mellérakja,de csak mellé,nem rá.
|
- De én tudom. Tudom, mert ismerem ezt a helyzetet. - bizonygatja Kheerának. - Mindenkinek más a korai és a késő. - mondja, s mikor ellöki őt a lány, az alkarjaira támaszkodik a háta mögött, majd felül és megpróbál a nőstényhez kúszni. - Tudom, hogy őrültség ilyet kérni, de bízz bennem. Ha csak meg akarnálak fektetni, már vagy begyúrtalak volna rétesnek és megtettem volna, vagy hagytam volna a pokolba az egészet, hisz nem hagyod magad olyan könnyen, mint hittem. - kezét lassan a rémült macska arca felé nyújtja, s hüvelykujjával megcirógatja azt.
|
-Nem is tudom...-Szeppen meg,és elbizonytalanodik.Barátságos,és kedves arcot lát Sakaéban,de mégis bizonytalan.-Nem korai még ez egy kicsit?-Néz rá,majd egyszerre elsötétül előtte minden ahogy 5 percig egyfolytában a fiú szemébe néz,és meglátja benne Osorerut.-NE!!!Eressz el!!-Sikít,és ellöki magától Sakaét,majd a sarokba húzodik,és elájul.
|
- Nem vagy buta. - mondja, mielőtt meghallaná, hogy mit tett vele rokona. Megijed belül, s érzi, hogy valami kalapácsként üt lelkébe. Még nem érzett ilyet igazán, így nem tudja megmagyarázni, hogy mi lehet ez, de azt tudja, hogy döbbenet és fájdalom bizonyára van benne. - A bosszú nem megoldás. Mert az én vagyok. - gondolkodás nélkül, nyugodtan teríti le a földre a nőstényt. - Én nem hagyom megszakítani a megkezdett dolgot, mert ha folyton megteszed, folyton elmenekülsz, márpedig akkor sosem szabadulsz meg tőle. Akard legyőzni. - erő és dinamika költözik hangjába, a szenvedély elillan, mintha ismeretlen fogalom lenne a kandúr számára. - Szóval... te voltál az unokabátyám ágyasa? - kérdi csendesen, majd megsimogatja Kheera arcát.
|
-KIcsit megszeppen a fiútól,de szemébe nézve meglátja hogy nem akar rosszat,mosolya kedves,és szelíd.-Én..nem tudom ne haragudj rám,én olyan meggondolatlan,és buta vagyok.Osoreru..ő..egyszer megerőszakolt engem...és azóta ilyen vagyok.Elkezdek valamit valakivel,és nem merem végigcsinálni mert rám jön az 5 perc.Osoreru halál fia lesz,ha egyszer meglátom.-Mondja,és a bosszútól újabb könycseppek peregnek szeméből,majd amikor puszit kap, elpirul,és Sakaéra néz.-Ezt most miért kaptam?-Nézi még mindig a fiú liláskék szemeit.
|
- Ha így elengednélek, félő még valami őrültséget csinálnál. Nyugodj meg. - mondja határozottan, majd távolabb húzódik Kheerától. - Nem tettél semmi rosszat, csupán teljesen felhúztál és kiéheztettél. - hiába kacérak szavai, hangja nyugodt és közlő, mosolya pedig kedves és szelíd. - Idő mindig mindenre van, de kétélű ez a dolog, néha van, ami előtt nem kell várni. - letöröl egy könnycseppet, majd szájához emeli és egy puszi keretével eltűnteti ujjáról.
|
-Kheera megdermed a félelemtől.-Olan és Moghana a volt barátaim.-Pirul el kissé,de még mindig falfehér.-Nem tudom...nem tudom Sakae.-AZt sem tudom mit tettem..-Mondja,és zokogni kezd.-Olyan hirtelen jött ez az egész.Kérlek engedj el..adj nekem időt.Nem tudok semmit.-Mondja,és a könnyek egyre szaporábban kezdenek peregni arcán.
|
Blackwhite egy oduba mászikbe ott talál egy egeret elkapja, megeszi és elalszik, mert sokat gyalogolt.
/Motley, kérlek használd a másik lapon található kisképeket, mert amik a fórumokba be voltak szúrva, mind eltűntek, mivel az oldalról töröltük őket./ |
- Mi van velem? És Osorerut honnan ismered? - elkapja a lány karját és visszarántja. - Nem mész sehova. - az üreg mélyére tuszkolja, majd egyik kezével ott tartja. - Nem bántalak, de tudnom kell. Már egyszer mondtad, hogy rossz emlékeid vannak róla és utálod, de nem indokoltad meg, most meg elrohannál, mikor a cerkám simogattad az előbb. - értetlen, de nem bántaná Kheerát, mégis meg akarja tudni, mi áll a hirtelen változás mögött. - Ha nem akarod, nem nyúlok hozzád, mondtam, hogy nem kenyerem az erőszak. - elengedi, hogy ne tekintsen rá úgy, mint aki lefogja, de úgy ül a zugban, hogy kiutat ne lelhessen a lány.
|
-Ponto....-Karja mondnai,de torkán akad a szó,és elmereng azon hogy mit művelt vele Osoreru,azon hogy nem is tud erről a fiúról semmit,és arról hogy most nem is önmaga volt.-Sakae..OSoreru...Moghana...Olan....-Keringenek feje körül a macskalények arcai.-Mit akartok!!!Nem,nem tehetjük meg!!-És visszajött a félénk,igazi énje.-Sakae..nem tehetjük meg.-Nézett a fiú szemébe,búcsúzóul puszit nyomott arcára,és elszaladt.
|
- Utóbbira, de én beleillek ebbe és nem is tétovázom kihasználni a kínálkozó alkalmat. - felhúzza a lány ruháját, majd hasára hajtja fejét és rálehel a bőrre. Szájába veszi az anyagot, majd felhúzza, míg egy vonalba nem kerül orra Kheeráéval. - Milyen srácok? - kérdi még a fogai közt tartva a lány felsőjét, majd elengedi. - A rámenősek? Azok, akik nem tétováznak? Akik megteszik? - kéjes hangon kérdi a rá jellemző dolgokat, majd a lány füléhez hajol. - Akik tudják, mitől döglik a nőstény? - s végignyal Kheera füle szélén.
|
-Jó rendben, menjünk oda.- Indul meg a folyó felé. Út közben gondolataibe mélyed. (bűvös folyó!)
|
[448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
