|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:36 - |
Különös hely ez. Lebegő kövekkel tarkított part, fel-felcsapó tengervíz, melyben ehető vizilények találhatók. Egy holdja és egy kicsi aszteroidája van, melyeknek köszönhető az apály és dagály váltakozása.
|
[Későbbi] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
- De ez nem lesz olyan egyszerű... sajnos. De ha ennyire szeretnéd maradhatok még! - mosolyog a fiúra és elvörösödik, ahogy az a szemeibe néz, de óvatosan hozzá bújik - Egyébként ez az árvaház csak fiúknak volt, a lányok valahol máshol voltak, azt hiszem két részre bontották a bandát. Az után szöktem meg, hogy megöltek ott egy fiút. Állítólag nem akarta azt csinálni amit mondtak neki, ezért megverték és ebbe bele halt. Nem akartam így járni, tehát az egyik haverommal megszöktünk, de mint már mondtam őt utána el is kapták. lehet hogy ezért a szökésért az életével fizetett ő is.
|
-Szívesen sétálok veled. S kíváncsi is vagyok, mi van még errefele. -húzza magához finoman Nantant. -Nan... én nem engedlek sehova. -néz a szemébe mélyülve. -Nem számít, ha keresnek, mi itt vagyunk és megvédünk. Nem futhatsz életed végéig. Valahol meg kell állnod és sátrat kell verned. -mondja őszintén, szívből a fiúnak. -Ahogy mondtad, már szinte felnőttél, ideje megtanulnod megvédeni magad. S ezt komolyan mondom. -látszik arcán, tényleg komolyan beszél. -Elhiszem, hogy borzalmas hely.
|
- Igen, úgy van. Holnap megnézünk még több területet is? - kérdi kiváncsian Atsuitól - Biztos vannak még szép helyek. Az az erdőféleség is nagyon szép volt! Szeretek új dolgokat felfedezni, de majd el kell mennem innen is. Biztosan a nyomomban vannak már, bár nyertem két napi haladékot a vizes trükkel. Én nem akarok vissza menni az árvaházba, különben is már szinte felnőttem, most elitélnének azért, mert már rég megszöktem... ez hülyeség. Jó neked, hogy nem éltél árvaházban, borzasztó hely! - borzong meg a fiú
|
-Szerencsére nem hideg. -mosolyog a fiúra. Karját feje fölé emeli, majd megpróbálkozik a vállaira tenni. -Különösek, érdekes és szépek. Szerintem. Még sosem láttam ilyen repülő és csavart köveket, mint itt vannak.
|
- Nem tagadtam sose, hogy nem vagyok az! - nevet és megkapaszkodik Atsuiban, majd ő is bemegy - Tényleg elég szűkös, de legalább nem hideg - mondja és Atsui mellé ül, fejét hátra dönti a falnak - Különös helyek vannak errefelé...
|
-Bolond vagy. -mosolyog, majd magára ölti a kabátkát. -De jó meleg. -öleli magához, majd bebújik az üregbe és kinyújtja mancsait, hogy ha kell, meg tudjon benne kapaszkodni Nantan.
|
- Ó... ne haragudj - nyújtja át a kabátkát jogos tulajdonosának és elindul az üreg felé - Még a végén tényleg megfázol miattam és azt nem bocsájtanám meg magamnak soha! - mondja mosolyogva
|
-Akkor gyere. -invitálja oda a fiút. -Majd elkérem a kabátom, hogy ne a hideg kőnek támassam a hátam, rendben? -jön nagyon zavarba. -De persze kaphatsz belőle. -teszi hozzá.
|
- Nantan nem válaszol, csak nemet bólogat, majd megszólal - Jó lesz itt. - mondja és nézi az üreget - Nehogy te is megfázz! Azt hiszem nagyon betett nekem az a két napi vízben áldogálás.
|
-Köszönöm. -fogja meg kisujjával a fiúét. Nem mutatja ki, de kabát nélkül valósággal didereg. Körülnéz. -Nézd! Van ott egy olyan szikla, ami valósággal körbeölelne minket. -biccent fejével egy üregszerű sziklatömbre. -Ott nem fáznánk ennyire. De kicsit össze kéne húznunk benne magunk. -legyez farkával zavarában. -Vagy menjünk vissz az erdőbe?
|
- Szerintem meg nagyon is meleg van itt. - mutat mellkasára és elpirul - De itt kint tényleg hideg... - rázkódik meg kicsit és szinte köhögési roham jön rá, sokáig nem is hagyja abba, mire sikerül a fiúra mosolyog - Én... nem mondom el senkinek jó? Becsszó! - nyújtja oda kisujját a fiúnak
|
-Kéne keresni valami kevésbé szeles helyet. -mondja és körbenéz. -Azt hittem, ugyanazért löksz el, mint mindenki más, de most úgy érzem, hogy erről szó se volt. -zárja karjaiba a fiút lenézve rá. -Valójában semmi köze a bundámhoz, hogy elzavartak. -lapítja le füleit. -Nem akartam hazudni, de nem mondhattam el az igazat. -néz nyíltan a fiú szemébe. -Anyunak is hasonló színe vagy egyébként.
|
- Én csak... sajnálom - omlik a fiú karjaiba, mint egy rongybaba és átöleli - Nem is tudtam, hogy merre jövök, csak jöttem - köhög ismét, itt elég szeles az idő, így kicsit ki is hült a teste, bár belül a forróság égeti - Nem akartalak megbántani... csak... - folytja el mondatát és a szempárba néz - Azt hiszem tudom... ezért üldöztek el? Nem a bundád miatt ugye?
|
-Nantan! -érkezik meg futva, de ahogy közelít a fiúhoz, lelassít, majd távolabb tőle megáll. -Én... izé... Valami rosszat csináltam? -kérdi végül, pedig tudja, hogy nem. -Gondolom, már tudod, amit titokban szeretnék tartani. -mondja lesütött szemekkel, majd kis gondolkodás után a háta mögé áll és a vállára teríti kabátját. -Meg vagy fázva, te meg a tengerpartja jössz. -mondja neki barátságos mosollyal.
|
- Nantan itt megáll és körbenéz, teste még mindig lángol és nem tudja miért. - Miért van ez? - kérdi hangosan magától - Égek... - szorítja kezét mellkasára. ~ Ahogy Atsui nézett rám... akkor kezdődött, mit csinált velem? - gondolkodik mostmár halkan - Én meg elrohantam... pedig maradni akartam... most lehet, hogy nagyon megbántottam... - két könnycsepp hagyja el a szemét - Mi? én sosem sírok, akkor meg... mik ezek?
|
Különös hely ez. Lebegő kövekkel tarkított part, fel-felcsapó tengervíz, melyben ehető vizilények találhatók. Egy holdja és egy kicsi aszteroidája van, melyeknek köszönhető az apály és dagály váltakozása.
|
[Későbbi] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
