|
Témaindító hozzászólás
|
2008.07.21. 00:09 - |
Ez a terület csodálatos, egyetlen bökkenő csak az vele, hogy láthatatlan, védőburok veszi körbe amit Nantan és Yume emelt fel, és csak a tiszta szívű macskalényeknek van egyenes út ebbe a védett világba. Biztonságot nyújt mindenki számára, aki képes belépni.
|
[563-544] [543-524] [523-504] [503-484] [483-464] [463-444] [443-424] [423-404] [403-384] [383-364] [363-344] [343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
Renji fel sem fogja, hogy Halona elrohan mellőle. Már csak addigra ér oda, mire kitépi a macskaférfi karjaiból Shikiyot. Gyorsan mérlegel, látja a könnyeket, lánya könyörgését és szerelme haragját is. Végül úgy dönt, tesz egy próbát. Kardját felemeli és Doragon feje felé szegezi. - Tégy le minden fegyvert, esküdj, hogy nem támadsz meg! - hangja alázatos, mégis parancsoló, ám szeme villanásából lehet érezni, hogy szavait a legkomolyabban gondolja. A kard is ugyanebben az ezredmásodpercben megvillan, a sárkány sárga szemei előbukkannak a pengén, majd eltűnnek. Szeretné rendezni a konfliktust, mert tudja, hogy hosszú távon Halona és Shikiyo összevesznek és talán elveszítik lányukat, amit nem akart. Ha kell, úgy dönt, meg tudja ölni a férfit, ezért ad neki egy esélyt, hátha sikerül jó útra térnie mindenkinek. Egy bíztató pillantást küld lányának, egy bizalmast szerelmének és egy figyelmeztetőt a férfinek. Mereven tartja kardját és várja, ki mit lép. Tudja, hogy ezzel a húzással veszélybe sodorhatja családját, önmagát, vagy akár harag tárgya is lehet belőle, de úgy érzi, ezt meg kell kockáztatnia.
Nayong örül a lánynak, de lassan kezd éhes lenni, ezért nyöszörögni és mocorogni kezd. Tengo és Kiru folytatják szópárbajuk, míg fel nem eszmélnek gazdájuk nem jó életérzésére. Ezután összevitatkoznak, melyikük menjen enni keresni neki.
- Menj te, van kezed, amiben hozhatod az étket. - bök farka végével Kiru karjába a sárkánymacska, mire a foltos kandúr lendít egyet jobbján, s elsöpri Tengot. Morogva feláll.
- De ha valami bántódása esik Nayongnak...
- Ne becsüld ennyire fel magad.
- Hallottad. Valaki megtámadta a palyzsot, vagyis a gazdánk veszélyben van.
- Maradok és megvédem. - jelenti ki pökhendi hangsúllyal a fekete kandúr, mire Kiru olyan mérges-csúnya szemekkel néz rá, hogy az nem is igaz szinte. Kissé megfedné Ukiyot is, amiért azt állította róluk, hogy nem érdekli őket, hogy észre veszik-e őket, de Tengora jobban megharagszik, ezért nem is vesz tudomást a lányokról. Nayong végül felsír. Éktelen bőgése bántja a füleket, Tengo összekuporodik és mancsait a füleire teszi, Kiru pedig befogja sajátjait. - Most nézd meg! Már rég itt kellene lenned a kajával!
Samui egy pillanatra meglepődik, hogy a kis róka felel Yume helyett, de abban a pillanatban ráismer kettősükre. Elszégyelli magát, de mentségére szóljon, hogy utoljára kiskorukban látta őket, ezért nem emlékezhet rájuk. - Szépen megnőttetek. - mondja elismerően és utalva botlása okára, azzal teljesíti a megbeszélt feladatot. Kitartja mancsait, s azokból vékony, jeges vízsugár indul el a palyzs felé. Vékony réteget képez rá, jégkristályosodni kezd a burok, gyönyörű látványt nyújtva. - Így jó? Vagy vékonyabbra? - kérdezi bizonytalanul. Amelia csodálkozva nézi, ahogy a palyzs lassan megfagy, krisályvirágok borítják be, majd ahol eléri a jég, lassan eltűnik tőle a külvilág.
    
|
- Sosem kelltt volna, hogy elengedjelek... sajnálom... már érzem... *Shikyo szemeibe könny szökik* - Kérlek bocsáss meg... soha többé nem okozok csalódást neked...
- Hol az öcséd?
- vissza engedtem őt... a családjához... egyszerűen nem tudlak kiverni a fejemből... te csak egy kölyök vagy... és mégsem megy...
- Nem szeretnék menni Doragon... *őszintén beszél, itt most jól érzi magát, apja is velük van* - de... azt se szeretném ha eltűnnél... nemlehetne, hogy velünk maradj? *hírtelen valaki elkapja a lány kezét és hátra rántja, oda ahol Doragon már nem érheti el* - Anya! *sikkant fel, s csak nézi a nőstényt*
- Elég ebből, takarodj innen Doragon! *szemei dühösen csillannak meg*
- Anya kérlek ne csináld ezt!
- Még hogy ne csináljam... ez a szörnyeteg ezreket mészárolt le, ha nincs Ukiyo már én is halott lennék, azonkívül nem lennénk itt biztonságban vele, ki tudja mikor vágná át a torkunk...!
- Kérem... *a férfi hangja remegne, arcán könnyek hullnak, ez a jelenség még sose következett be a férfinél, mindennél jobban fájt a lelke Shikyo után, annyira, hogy nem bírta elviselni nélküle az életet....
*Yume nem felel Samuinak, szeretne de nem tud, a fiú meg nem tud gondolatban olvasni, viszont fehér tappancsok érkeznek, s a fehér róka gyorsan ott terem* ~ Sohno... *a fiú szemei kitágulnak, örül, s megpróbálja tartani a pajzsot*
- Samui... fagyaszd meg a pajzsot, de csak egy kis időre és óvatosan, nehogy darabokra törjön... nem leeht tudni milyen hatást vált ki belőle a jég... amúgy ismersz már minket... régről... de ez most nem olyan fontos...
- Natane! Rendben vagy? *simogatja meg a kölyök buksiját Ukiyo* - Mi történik odakint?
- Valaki támadja a pajzsot... és akkor ez a fura lény oda jött értem... és vele jöttem... ő ki? *érdeklődik Nayong után*
- Ő egy családtag, nemrég érkezett... és nagyon kell rá vigyázni, mert még apróka...
- Értem...! Én is vigyázhatok rá?
- Persze... de ezeket a lényeket kérlek tartsd titokban, bár ahogy látom nem nagyon érdekli őket, mégis jobb ha nem tudunk róluk túl sokan....
- Rendben! Megegyeztünk! *mosolyog a lány, s pár pillanatra el is felejti apját, leköti őt Nayong* |
Renji hallja Yume kiáltását. Nem tudja, mi történik, csak azt érzi, hogy nem jól működnek a dolgok. Szemeivel keresni kezdi lányát, az ellenséget, s már csak akkor veszi észre őket, mikor ölelik egymást. Nem is tudja, hogy Doragont, magát az ellenséget látja. Csak megdöbbenti, hogy lánya felnőtt, udvarlója van. Groteszk pillanat ez, megörül a szerelemnek, mert a távolból nem látja, hogy milyen az arckifejezése Shikiyonak. - Ki az a férfi? - kérdezi halkan a kandúr. - Még sosem láttam. - annyira paradox módon éri őt a felfedezés, hogy Shikiyot egy kandúr öleli magához, hogy fel sem fogja, hogy a palyzson kívül, belül, benne vannak-e, ahogy azt sem, hogy a macskaférfi maga a rettegett ellenség.
Samui Yume felé kezd rohanni. Nem tudja, mit tehetne, de támadt egy ötlete. Amelia kirohan a házból, lenge öltözete ellenére a jégúr után fut. Kicsit lassabban, mert még nem épült fel teljesen, de a sarkában marad. Samui megtalálja a palyzstartó fiút.
- Te ki vagy? - kérdezi tőle. Ösztönösen tudja, hogy a srác közéjük tartozik, de tudnia kell a nevét is. - Hogy lehet megerősíteni ezt a palyzsot vagy mit? Arra gondoltam, hogy megfagyasztom, azzal szilárdabb lesz a tartása és nem átszátlan lesz. Ami előny és hátrány egyben, de egyelőre ez jutott eszembe.
Tengo bátor léptekkel elindul Nayong felé. Érzi őt, hisz a nyakából származó levél az otthona, ahova bárhonnan visszatalál. - Nayongnak hívják. Elvezetlek hozzá. - azzal többet nem szól, megjelenik Natanéval Kiruéknál.
- Védőszentek? Még nem hallottam ezt a kifejezést. De ha úgy vesszük, igen. Nekünk elsősorban Nayong számít. Ha ő meghal, mi is meghalunk. Az ő életenergiája tart minket életben. - magyarázza a foltos kandúr Ukiyonak. Nayong belemarkol a lány hajába, de nem húzza meg. Inkább tekintetét a megérkező Natanéra és Tengora viszi és mosolyogni kezd. A könnyek elülnek a szemében.
- Túl sokat fecsegsz. - közli társával a sárkánymacska.
- Késtél. Merre voltál? És ő ki?
- A neve Natane. Nantan lánya. - mutatja be őt Kirunak.
|
*Yume felordít, már nem bírja sokáig, még Inferno is hallja a messzi hangokat, azonban Doragon nem támad többé, csak beletemetkezik saját magába, sose akarta bántani Shikyot de az álca miatt megtette, s eldobta mikor csak szabadon akarta engedni* - Nem tudom... *a suttogás lágy morajlása eljutott Doragonig, nem tudott meglenni a lány nélkül, a pajzsra helyezte kezét, vasmancsai már nem voltak ott, szikrák csaptak fel s végigjárták a férfi testét, kívül akarták tartani a betolakodót* - hagyd ezt abba! *csattant fel, s hírtelen már csak azt vette észre, hogy átölelte Doragont.... egy pillanatra ledermed... a férfi magához húzza, s átöleli* ~ Olyan gyengéd... miért? *Shikyo ki akar bújni az ölelésből de nem sikerül neki*
- Még kölyök volt... elvitte őt... nem volt még pajzs, képtelen voltam megakadályozni... aztán egy napon szabadon engedte... *magyarázza miközben halad Renji mellett, de a kép amit lát sokként éri a nőstényt*
- Nem értem... *motyogja Szelecske, majd gyorsan kisalad ő is a többiek után*
- Ki a gazdád? *fejét félre biccenti, majd megfogja Tengo farkincáját, megbízik benne*
- Szóval ti olyanok avgytok mint a védőszentek nem? Valami oylasmik akik mindig vigyáznak a családra... értem már... de a rázkódások abbamaradtak... talán nem lesz baj... Rendben vagy Nayong? *cirógatta meg a kölyök fejecskéjét*
        
|
Kirunak tetszik Ukiyo elszántsága, büszkén pillant a lányra. - Ki ez a Doragon? - kérdi a kandúr. - Miért akarja betörni a palyzsot? És ha elszabadul itt a pokol, ő leli legnagyobb poklát benne, mert Tengoval áttaposunk rajta, ha kell. Senki nem veszélyeztetheti Nayongot és a családját. Az a feladatunk, hogy megvédjük őt, s ha erőnkből telik, a számára fontosakat is.
Renji megdöbben a hallottaktól. Gondolkodás nélkül megiramlik az ajtó felé, meg akarja védeni Shikiyot. - Miért, Halona? Miért vitte el a lányunkat? - kérdezi aggódó és tehetetlen dühvel. - Mit tett vele? Hogy jött mégis haza?
- Nem, Szelecske. - válaszol neki mosolyogva Liea. Samui szégyenkezve elnéz oldalra. A lány közelebb hajol a kérdezőhöz. - Nehezen viseli, ha egy nőstény megérinti. - kuncogással kíséri mondanóját.
- Ne nevess, ez a te hibád! - morogja Samui, azzal faképnél hagyja a nőstényeket és Renjiék után megy.
- Nem tartom magam kedvesnek, de barátságtalan sem vagyok. - motyogja Tengo a lánynak. - Velem jöhetsz. - farkát nyútja Natanénak, mivel keze inkább mellső láb, s jár rajta. - Nem vagyok gonosz. Ha nem vagy a gazdám ellensége, nem is leszek az veled.
|
- Nem hagynám magamra nayongot akkor sem ha azt parancsolnád meg... *néz élesen Kiru szemeibe* - Nem... ez Doragon... be akarja törni a pajzsot de úgy látszik Yume még bírja tartani... ha elengedi akár elszabadulhat itt a pokol is... *Pao eközben ugatni kezd, nem érti miért remeg alatta a föld*
- Ez az a macska aki évekig tartotta fogva Shikyot... *Halona lassan elengedi Renjit, s ha az kimegy, ő is követi, rossz érzése van, rossz előérzet keríti hatalmába*
- Mi történt Samui? *Szelecske szemei érdeklődve pillanatanak a fekete macskára* - Ez betegsség? *kérdezősködik*
- Kedvesnek tűnsz... tényleg veled mehetek? *kérdi Natane és közelebbről szemügyre veszi a lényt* - Nem tűnsz gonosznak... talán... veled mehetnék... *nyújtja kezét a sárkánymacska felé*
- Sose mondtam, hogy játék lennél, értsd meg Shikyo... neked nem itt van a helyed...
*Chimei hangos káricálása még a holtat is felverné "álmából", Shikyo szemeiben könny gyűlik* -Menj innen Doragon... nekem itt van a családom, végre haza jött az apám és atestvéreimmel lehetek... nem dobok el mindent érted... Nem is akarlak látni többé! *üvölti az utolsó szavakat, Doragon testét éles kések járják át*
- Ez az utolsó szavad? |
Nayong csak néz Ukiyora, nem fél, lassan gyűlnek könnyek a szemébe a rázkódás és a támadás okozta kellemetlenségek miatt. Kiru baljós arccal feláll és körbekémlel. Nem tudja, mi történik, azt sem, hogy Tengoval mi van, ezért nem moccanhat Nayong mellől. - Itt maradunk. Vigyázunk Nayongra. Ez a faladatod, kölyöklány. Megértetted? - kegyelmet és ellentmondást nem ismerő hangon, mégis csendesen szól Ukiyonak. - Tengo intézkedik, ha kell.
- Halona. - szólítja a nőstényt. - Engedj el, így nem tudok segíteni a családomnak. - kéri halkan, ám ahogy megrázkódik minden, megszédül kicsit. Talpon marad, védi szerelmét. - Mi ez? Földrengés?
Samui lassan a földre rogy, ahogy megszabadul Shikiyo szorításától. Lassan tér vissza a valóságba, Liea nyugtatgatja őt.
- Semmi baj. Minden rendben van, Samui. Nem akart ő rosszat. Nyugodj meg, Samui.
- Jól vagyok. - motyogja kissé csillapodva. - Mi folyik itt?
- Nem tudom.
- A nevem Tengo. - mutatkozik be a lánynak. - Nem mehetek el innen, nekem a gazdámra kell vigyáznom. - mondja neki csendesen és kimérten. - Hallottam a hangod, azért jöttem, hogy megtudjam, mi bajod van. De így már értem. Nem tehetek semmit. Valami történik itt, s vissza kell térnem a gazdámhoz, hogy megvédjem. Ha velem jössz, rád is vigyázok.
|
- Ohh... *Ukiyo lelapítja füleit* - Nem baj... örülök, hogy vigyáztok Nayonrga, ez nagyon kedves dolog tőletek... *a lány is megérzi a becsapódás erejét, elveszti egyensúlyát, s hátra esik, de Nayongot magához ölelve tartja, nehogy bántódása essen* - Mi ez... mi történik?
*Halona nem engedi el Renjit, szorosan tartja maga mellett... majd újabb csapás rázza meg a területet, Shikyo önkívületében is szorítja a kandúrt, nem hallja mit mond neki a nőstény, Szelecske távolítja el kezeit a Samuiróll, s hagyja, hogy testvére had kapaszkodjon most belé, de a sokk hatása gyorsan múlik, s Shikyo visszatér a valóságba, elengedi Szelecskét, s kirohan, egyenesen a védőburok végéig, megáll, liheg... szemeiben könyn gyűlik* - Doragon... *mintha a félelem is elmúlt volna arcáról...* - menj jnnen, nem tudod áttörni a pajzsot... *motyogja neki*
- gyere velem... nem foglak bántani... ígérem... gyere velem... kérlek.... *a macska épp szemét a lányra szegezi, arcán még mindig ott van a kapucni, senki sem láthatta Shikyon kívül még ezt az arckifejezést*
- Nem... nem megyek veled... elég fájdalmat okoztál... *avval hátat fordít a kandúrnak, de nem képes csak így elsétálni* - Menj el... látni sem bírlak te vénember... *a férfi arca eltorzul és újabb csapást mér a területre*
- Shikyo gyer vissza hozzám...
- Az eldobott játékod... nem tér vissza hozzád Doragon... ne álmodozz.... *Shikyo mellett hírtelen megjelenik Chimei, s hangos rikácsolással adja az idegen tudtára, hogy távozzon most azonnal*
- Te ki vagy? *ugrik fel natane, kicsit megijed az idegen lénytől* - Az én nevem Natane... és az apukám veszélyben van... az ő neve nantan... *próbálja magyarázni* - Segíteni jöttél? Honnan jössz és miért?
|
Renji komolyan gondolta, hogy elmegy, de látva Halona kiborulását, kardját visszadugja hüvelyébe, s átöleli a nőstényt. Tudja, hogy a páncél nem lehet a legkellemesebb dolog, amihez hozzábújhat, de meg akarja nyugtatni. Megsimogatja Szelecske fejét, majd újra Halonát öleli át karjával. Nem is törődik semelyik macskával, beletúr a nőstény hajába, s úgy fordítja finoman fejét, hogy a füle a szájánál legyen. - Nagyon szeretlek, Halonám. - suttogja bele. - Nem akarlak elveszíteni, mert abba belepusztulnék. Utánad halnék, mert még a halál sem választhat el minket. - lehunyja szemeit és belecsókol a lány fülébe. - Ne sírj, kedvesem. Azt teszem, amit kérsz tőlem. Bármit. Bármikor bármit kérhetsz, én boldogan megteszem. - hangja egyre szenvedéllyel telik meg, amit észre sem vesz. Samui fintorogva kiölti a nyelvét, fejét fogja. Végül megunja és hirtelen elindul Liea szobája felé. Még egy pillanatra visszafordul, figyelmeztető a tekintete.
- Meg ne próbáljatok elmenni!
- Maradunk. Ugye? - kérdi Halonát a fehér kandúr.
- Ajánlom. - morogja. Amelia kuncog rajta.
- Segítőkész? - kérdezi Kiru a lányt. - Szerintem idegesítő. Folyton a baj van vele. - motyogja, mire Nayong megmarkolja a falevelet a nyakában. - Jó-jó. - megrázza fejét, s az ég felé néz. A kicsi nevetni kezd. - Azóta vagyunk vele, hogy hívott minket. - mondja egyszerűen, talán kissé titokzatosan. Fogalma sincs, hogyan magyarázná meg a kisnősténynek, hogy már Nayong születése előtt vele voltak. Talán nem is kell tudnia ezt Ukiyonak. Aztán az, ahogy megkérdi tőle a lány, hogy megérintheti-e, kizökkenti a gondolatfolyamból. Megrázza fejét, előre dől és kimeredt szemmel pillant rá, mert nem biztos, hogy jól hallotta, amit hallott. De ahogy látja szemeinek csillogását, hátrahőköl. - Kicsi vagy még ahhoz. - mondja csendesen, azzal elutasító testtartást vesz fel. Kissé félreérti a lányt, de ez fel sem tűnik neki. - Minden halandó nőstény furcsa, de te az egyik legfurcsább vagy. - motyogja Ukiyora sem nézve.
Tengo közben eléri Natanét. Először csak tisztes távolból figyeli, majd egyre közelebb merészkedik hozzá. - Üdv. - köszön neki. - A te hangod töltötte be a levegőt korábban? - kérdezi halkan, kimérten, s megáll pár lépésnyire a nősténytől.
Samuit ekkor kapja el Shikiyo. Valósággal megrémül, de nem tudja, hogy a robajtól, ami mindenki mást is megijeszt, vagy a lány érintésétől. Összerándul és reszketni kezd. Szemei megmerevednek, ugyanúgy zihálni kezd, mint a lány. Fülei az ég felé merednek. Renji szorosabban öleli szerelmét, közben pedig kirázza a hideg és idegesen körbekémlel.
- Mi volt ez? - sikít fel Amelia, azzal odarohan Samuihoz. Látja a fiú sokkját, s azonnal tudja, mit kell tennie. Letérdel Shikiyohoz, s megpróbálja lefejteni a kandúrról. - Engedd el, kérlek. Samui megfullad mindjárt. - kérleli csendesen.
- Harcoljunk! - mondja Renji, azzal mély sóhajjal elengedi Halonát és kiront a házból. Kivonja kardját és morogva keresni kezdi az ellenfelet, akiről még nem is hallott sosem.
Tengo nyugodt marad, ahogy Kiru is. Mindketten szemüket a kölykön tartják, Tengo Natanén, Kiru pedig Nayongon és Ukiyon. Mikor Natane rohanni kezd, Tengo hangtalanul követi. Örül, hogy visszamehet Kiruhoz, de marad a lánnyal.
|
*Inferno csak csámborgott erre arra, igazából nem nagyon volt hova mennie, haza nem volt kedve menni, de itt meg nem sok lényt ismert... nem akart zavarni, így elment vissza a tavacskához, s ott várta a fiúcsát, igaz még messze volt a másnap* |
-Rendben!*Mosolygott a puszi után bágyadtan aztán felmászott Juki hátára és elindultak visszafelé.Juki közbe gondolkodott hogy most mi lesz,számára kicsit fura hogy Inferno puszilgatja gazdáját de majd megszokja hisz látja Nikko-n hogy ő viszont boldog tőle.Szerencséjükre észrevétlenül visszamásztak az ablakon és leültek a szobában.* |
- Ümm Rendben... ugyanitt találkozunk... *mosolygott bájosan, majd újabb puszit nyomott a fiúcska szájára* - Hát akkor... sziasztok... örültem a találkozásnak! *simított végig Jukin, majd integetve még nekik, távozott* |
*Nikko elgondolkodott.Juki lenézett rá.*=Ez igaz...lehet tényleg haza kéne mennünk!Megértem hogy..maradni akarsz de Sarasa aggódni fog érted!És apád is!*Mondta a fiúnak.Nikko csak ült és gondolkodott.*-Nemis tudom Juki...*Nézett fel a nagymacskára.Juki felsóhajtott.*=Majd holnap elkéreckedsz és megint találkozhattok!*Bökte meg Nikko-t.Nikko felnézett INfernora.*-Hát tényleg haza kell mennem,de holnap kijöhetek megint játszani!*Válaszolta megoldásnak.* |
*Inferno kicsit félt tőle, hiszen nem ismerte, de ahogy beletúrt bundájába, már nem is félt annyira, jó érzés volt Jukit simogatni, másik kezével Nikko hajába túrt* - Haza kellene menned, a szüleid mérgesek lesznek ha nem fogadsz szót nekik... és nem akarom, hogy miattam legyen... *mosolygott, bár nem akarta, hogy elmenjenek* |
*Juki felállt mikor Nikko megint a földön volt és végig szimatolta,nézegette aztán leült és Infernora nézett.Nikko elmosolyodva nézett Infernora.*-Szerintem ez nem kérdés,persze hogy naná!*Nevetett.*-Juki úgy lett nevelve hogy kibírja a nyúzást és az egyebeket,hisz azért én is néha próbára teszem!*Ült le.* |
- Értem... hát az nem baj! *mosolygott és lassan levitte kis barátját a légből, visza Jukihoz* - Ne félj patás, vigyáztam rá! *mosolygott a nagy tigrisre* - Megsimogathatlak? *érdeklődött* |
-Pedig közelről milyen nagy!*Nézte Jukit milyen kicsi volt most.De a kérdésre hátracsapta füleit.*-Igazából eddig csak annyit tudok a képességeimről hogy Jukival tudok beszélni...semmi mást!Anya szerint még kialakul de nem tudom...*Sóhajtott.* |
*A burok tetejéjén megáll, nem akarja kivinni innen, itt biztonságban vannak mindketten* - Nézd mennyire apróbb lett minden! Még Juki is! Remélem nincs tériszonyod... tudod ez nem igazán repülés csak amolyan levegőben járás... de mondjuk akkor már repülés is... *vigyorgott* - neked mi a különleges képességed? *kérdezgette* |
*Juki kiváncsian néz fel utánnuk.Nikko kicsit meglepetten kapaszkodik Ifernoba aztán lábait felhúzva néz le a nagymacskára.*-Az igazat megvallva egy kicsit igen...*Válaszolta.Mivel mg életében nem repült nem tudta milyen.* |
- Gyere mutatok valamit! *fogja meg a kölyök kezeit, s hírtelen felviszi a légbe* - Ne félj... tartalak! *mosolyog és ad a fiú arcára egy puszit* - Nem félsz ugye? *viszi kicsit feljebb* |
[563-544] [543-524] [523-504] [503-484] [483-464] [463-444] [443-424] [423-404] [403-384] [383-364] [363-344] [343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
