|
Témaindító hozzászólás
|
2007.11.22. 12:57 - |
Ezen a helyen könnyen el lehet tévedni, de a táj gyönyörű.Veszélyes lények nincsenek, de sötétség ijesztő. Felülről betör a fény, és varázslatos lepkék szárnyalnak a napsugarakon. Ez a hely rejtélyes, titokzatos jungel, ha jössz ezernyi kérdés lesz a fejedben, de ha meglátod a lepkéket mindet elfelejted, mintha minden kérdésedre válaszolnának. Majd hírtelen elindulnak. Ha követed őket a leghőbb vágyaidat teljesítik.
|
[165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
*Sinedd kedvesen bólintott,majd mikor Natane megszólalt kedvesen rámosolygott és legugolt hozzá.*Szia.Sinedd vagyok,Téged hogy hívnak?*majd megvárta míg válaszol a nőstény,majd felkelt.*Nincs olyan messze.Gyertek,megmutatom.Egyébként,ne aggódjatok a neve miatt.Legendák fűzödnek hozzá.Egyébként,ha van egy testvéred,akkor miért nem a közelében maradsz?*érdeklődött a kandúr.* |
- Rendben, azthiszem inkább a vér tavánál próbálkoznánk, a misztikus terület talán túlságosan is veszélyes lenne Natanenak... el tudsz minket vezetni arra? Azon a területen még nem jártam... nem tudom merre is kéne indulni *mondta őszintén, hiszen tényleg nem tudta az úticélt, Natane végre egy kicsit felbátorodott és meg is szólalt*
- Szia! *mondta a kandúrnak, az elmaradt köszöntőt*
 
|
Szóval távol mindenkitől...Tudok egy-két helyet.Van egy Mystikus sziget,bár nagyon misztikus és talán nem olyan jó Nektek.Mármint úgy értem,hogy higany-folyók vannak arra és egyéb ilyen furcsaság.Próbáltátok már a Vér tavát?Nemrég jártam arra és nem találkoztam senkivel.*jelenti ki ötletét,majd várja,hogy mit szólnak hozzá,közben töri a fejét,hogy hol lehet még ilyen hely.* |
- Csak úgy kószálunk... nincs különösebb célunk, olyan nyugodt helyet keresünk ahol csak ketten élhetünk... nyugodtan, mindenkitől távol *magyarázta* - De ahova csak megyünk, sehol sincs megfelelő hely, nem tudsz véletlenül egyet? *érdeklődött, Natane kimászott apja háta mögül és nézegetni kezdte az idegent*
|
Örömmel hallom,hogy vannak még rajtunk kívül.Egyébként Ti merre tartotok,ha szabad kérdeznem?Nem mintha rám tartozna,de nem aggódtok egyedül egy sötét dzsungelben...*kérdezi a kandúrokat,majd körülnéz.*Ha szeretnétek el tudlak kísérni benneteket egy ideig. |
- De igen, a hugom és a kölykök a színes erdőben élnek, egy fura fiú pedig a tengerparton, Yahto a neve... *gondolkodott el és eszébe jutott a csók is, amit a fiú lopott tőle akarata ellenére* - Találkoztunk még pár macskával, de ők aztán vagy tovább álltak, vagy máshova telepedtek le *magyarázta*
|
*Sinedd egy halvány kedves mosolyt küldött Natane felé,majd Nantanra nézett.*Társaságot keresek,miközben felfedezem a területeket.*válaszolta,majd visszakérdezett.*És Ti?Egyébként a nevem Sinedd és valamerre bóklászik D'Jok is.Nem találkoztatok macskalényekkel mostanság?*kérdezte az idegeneket* |
*Nantan kicsit meglepődött a kandúron, de nem ijedt meg,Natane viszont az apja mögé bújt, vagyis csak félig rejtőzött el mögötte* - Szia! *köszönt Nantan* - Mi járatban erre? *érdeklődött, mást nem tudott kinyögni, túlságosan össze volt zavarodva mostanság*
|
*Ahogy ment előre gondolatmenetéből lépések zaja zökkentette ki.Hirtelen felkapta a fejét és elindult a hangok irányába.Ahogy haladt egyre beljebb a dzsungelben kicsit jobban kezdett verni a szíve.*~Biztos jó ötlet,hogy csak úgy bemegyek az ismeretlenbe különös zajok gazdája után kutatva?~*egy pillanatra megtorpant,majd ment tovább a zajok felé.Pár pillanat múlva már Nantan és Natane előtt találta magát.Nyelt egy nagyot,majd megkönnyebbülve megszólalt.*Sziasztok. |
*Nantan már több napja vándorolt Natane-val, de még mindig nem találta meg azt a helyet, ahol nyugodtan élhetnének ketten, el akadt szakadni attól a világtól, ami magába zárta és Natane-nak is jobb életet akart mint amit nyújtani tudott neki
|
*Sinedd most épp egyedül sétált,míg testvére körülnézett más területeken.Ezen a területen még nem járt,de első látásre beleszeretett.Gyönyörű hely volt.Ahogy ment előre magába mélyedve töprengett.*~Milyen rég nem találkoztam más macskalényekkel rajtam kívül.~*majd a földet nézve ment előre.Egy lágy szellő belefújt a hajába,mely kellemesen hatott rá.Mély levegőt vett,ami megtöltötte a tüdejét,majd kifújta.* |
- Nem... nem tudom magam kontrolálni! *búgta majd a fiú ajkaira kapott, végig húzott gerincén, majd lassan lenyomta a földre, két karjával lenyomta Helakuét, belecsólolt nyakába, bele bele harapott puha fehér bőrébe, mellbimbóit izgatta lassan és finomna majd durván és erősen, sközben feltett egy kérdést* - Akarsz engem Helaku? Akarsz úgy mint én téged? *vörösödött el, igazából már nagyon akarta hogy a kandúr megtegye vele, már rég akarta, de egy kicsit félt tőle*
|
-Jajj szerelmem én is nagyon szeretlek,sőt imádlak!-Csókolta meg újra,és még százszor.
|
- Szóval... *vett mély levegőt, hangja nagyon is komoly lett* - Szeretlek, jobban mint bárkit ezen a földön, jobban mint a saját életem, és én mindenemet feláldoznám érted, igazából nem tudom miért de erre pár napja jöttem rá, tényleg igazán nagyon szeretlek na... *ringatta idegesen a farkát* - Csak ennyit akartam mondani..
|
-Jó,rendben!Végighallgatlak...jajj szerelmem-Sóhajtott Shirei,és megsimogatta az arcát Shireinek.
|
*Shirei vissza csókolt, először vadul és éhesen majd lágyan és cirógatva* - Örülök hogy itt vagy velem... Shirei tartozom neked egy vallomással... nagyon nehéz nekem mert még senki iránt nem éreztem így... tehát kérlek ne szólj közbe csak hallgass meg rendben?
|
-Csak kiszellőztettem a fejemet.nem lényeges.De az a lényeg hogy ittvagyok..és hogy te is ittvagy.-Mondta a fiú,majd magához húzta szerelmét,és megcsókolta.
|
- Hogy lehet? *ölelte át, felkapta és pörgött vele, majd mebotlott és hátra esett Shireivel, szemében csillogtak a boldogság fényei, mennyei boldogságot érzett, majd fejét sírva a fiú mellkasára nyomta* - Annyira hiányoztál már nekem... merre voltál? Ugye nem történt semmi bajod?
|
-Shirei!!-Bukkant fel a fák közül Helaku,majd megölelte a fiút.
|
[165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
