|
Témaindító hozzászólás
|
2006.09.09. 20:35 - |
Egy fákkal szegélyezett út. Ha valaki erre jár, olyan mintha álmodna, amit elképzel, az lehet, hogy a következő pillanatban szembe jön vele. Itt senki se sérülhet meg, de vigyázni kell, nehogy halálra rémüljön. Az ösvénynek a be- és a kijárata szinte bárhol van, minden területről el lehet ide jutni és ha lelépsz az ösvényről, oda jutsz, ahova akarsz. Ez a közlekedés legkönnyebb módja.
|
[198-179] [178-159] [158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
- Hát hasonlít az én otthonomra is... egy kicsit... tudod nekem van 2 testvérem, egy nővérem és egy bátyám... de már rég nem láttam őket, nem tudom hogy nézhetnek most ki, nekem be kellett teljesíteni a sorsom...
|
*Ahitonak ördögi mosoly jelenik meg arcán.*Igen.Itt nőttem fel.Valami baj van vele?*mondja büszkén,majd megsimogatja Morkot köszönetképpen.*
|
- Mi ez a hang? - néz a hely felé és hátrál pár lépést - Ahito ezt te képzelted el? - kérdi kislányos modorával, de szeme komolyságot tükröz, Silver beleszimatol a levegőbe
|
*Ahito a harcoló sárkányokat nézi.*Végre valami jó is van ezen a helyen.*mondja örömmel teli hangon,majd mikor meghallja,hogy a sárkány álma volt ez akkor egy gonosz mosoly jelenik meg arcán és szép helyekre gondol.Hirtelen elsötétül minden és egy különös ház jelenik meg.Régen itt élt és a házból vonyítás hallatszik.A fák mögül vörösen izzó szemek jelennek meg...*
=Ez az az Ahito akit én ismerek!Végre megszépíted a környéket.
|
| Endor körül hirtelen megváltozik a környezet, és egy elég különös ösvnyen találja magát. A föld fölöttérdekes köd gomolyog, és a fák is nagyon furcsák. Megáll az ösvény közeén, és hitetlenkedve körbenéz. ~Hogy kerültem ide? Hol vagyok? Hova lettek a többiek?~ Jöttek elő a kérdések az agyában. Aztán eszébe jtott az is, hogy mi történt az elött mielött ide került. Eszébe jutott Kikki, és abban a pillanatban megjelent elötte eg halvány másolat Kikkirül, de Endor majdnem azt hitte az igazi. -Kikki?- Kérdezte meg, de eltűnt egy pillanat alatt. ~Mi történik, olyan furcsa ez a hely...~ 
|
= Váó! - kiálltja a sárkány, majd hatalmas ezüst színű sárkányok jellenek meg, majd feketék is, elpusztitják az ezüst színűeket és morogva felemelt fővel fújnak forró tüzet, Silver nagyon megrémül, saját rémálmát látta viszont, a fajtája halálát... de megrázta fejét, arra már képtelen volt, hogy anyját és apját ismét meghallni lássa, Kisarahoz bújt
- Silver... mi volt ez? - kérdi Kisara, mire a sárkány elmeséli neki, hogy ez az álmok ösvénye. - Butusom... akkor ez csak egy rémálom volt... gondolj szép álmokra
= Jó... bocsánat!
|
Álmok tengere?*kérdezi vissza Ahito,majd döbbenten néz.*Hogy süllyedhettem eddig?*néz maga elé.*
=Vagy várjunk csak nem tenger hanem ösvény,bár ez esetben mindegy.Amikor repültem egy idegen mesélte,hogy amit elképzelsz az megjelenik.=*néz vigyorogva gazdájára és várja,hogy szörnyekkel szépítse meg a területet.:P*
|
= Álmok tengere? - gondolkodik el - Dehát itt nincs is tenger, na nem baj... - száll le Kisara hátáról és körbe kémlel = Érdekes...
|
=Gondolod?A látszat csal.Sokak egy egyszerű holló vagyok,de aki ismer az tudja,hogy nem igaz.Különleges vagyok különleges képességekkel!Ha minden igaz egy valami Álmok tengere vagy mi a szösz.=
|
= Hát tudod rajtad sem látszik különösebben mit ne mondjak... - néz rá kicsit gúnyosan = Méghogy nem? Kisaraval járjuk a területeket! Egyébként mi ez a hely? - kérdi megszakítva első gondolatait és fülelni kezd hátha hall valamit
|
=Hát igen,az idő múlása meglátszik a testeden,de az agyadon nem!Még,hogy én unalmas?Egész nap semmit nem csiholsz...=*hergeli tovább Silvert.*
|
= Mert kérdeztél! - mondja minden felháborodás nélkül, majd ásít egyet = Uncsi a szöveged... ha még csak olyan fél éves körül lennék, még be is venném és oda mennék....
|
=Ha nem érdekel akkor miért válaszolsz rá?Nem félsz?HMM bizonyítsd be!=*bosszantja Mork Silvert.*
*Ahito Morkra néz és egy gonosz mosollyal jelzi,hogy örül neki.*
|
= Nem érdekel különösebben! - repül fel picit, hogy egy síkba legyen a varjúval = És nem is félek! - mondja durcásan, majd leszáll Kisara vállára és nyelvet nyújt
- Silver! Mi ütött beléd? - simomagtja meg a sárkány fejét
|
=Nem tudom,de ha annyira érdekel akkor menj és nézd meg!Vagy talán félsz?*mondja gúnyosan Mork a kis sárkánynak.*Nem ismerem.*mondja tömören Ahito és a lány irányába sandít.*
|
Silver csak nézi nagy szemekkel a madarat, fejét néha balra, néha jobbra jártatja, majd szinte egyszerre néznek Kisaraval a lány irányába - Vajon ki lehet az a lány? - tűnődik rajta
= Valamiért sír... de vajon miért?
|
Több évtizede!Rengeteg ideje együttvagyunk már.És senki nem veheti el tőlem Morkot!Nagyon okos és hűséges madár.*dicsekszik hollójáról,aki gúnyosan mosolyog Silverre,ezzel is hasonlítva gazdájára:P,majd mikor meghall egy idegen hangot a hang irányába fordítja a fejét.*Én is hallom,mintha valaki sírna.*mondja mit sem törődve a többi dologgal.*
|
-Oli idejön,és lekuporodik egy fához,majd zokogni kezd.Rossz emlékek jönnek elő,és még jobban sír.A többiekkel nem törődve,lefekszik a földre,és csak sír,sír tovább.
|
Mikor Stello bejut a fiatal nőstény fejébe, az hirtelen megbénul, majd elernyed. Ha Nayong nem kapná el, a földre hullana, mint egy rongy, amit elfújt a szél. Sikolyra nyitja Koi a száját, hang mégsem hagyja el a torkát. Hirtelen ellenállásba kezd, megpróbálja kiűzni Stellot.
- Nem! Az én fejembe sosem túr senki! - kiáltja el magát, majd felegyenesedik, önkívületi állapotban van, így az ifjú kandúr is csak ijedten tartja, szólni nem nagyon tud és mer neki. Fehér hályog húzódik hirtelen Amai szemeire, majd egyre sűrűsödni és élénkülni kezd. Az érzéseit elzárja, s a gondolatait is igyekszik, mégis egy kép beleég a tudatába. Egy kép, mely a jövőt és a múltat kapcsolja, Takumi öleli Minát, védi valamitől, fiatalok még, a kis Amai, alig tud még beszélni és járni, annyira pici. Tűz van a pár körül, a kisnőstény az ágyikójában üvölt, mint akit nyúznak. Félelem uralkodik mindenütt, a levegő megfagy mégis, ahogy belép egy sötét árny, amit azonnal el is takarnak csatlósai, a kutyalények. Ez az utolsó kép, majd sikoly, üvöltés, harc, kiáltások, őt viszik, majd valahogy mégis meglóg a kutyalények fogságából és elbújik egy zugban. Mire a képek leperegnek, Amai újra a kandúr karjaiban lóg, könnyei sűrűn mossák az arcát, ajkai remegnek. Még hallja a hangokat, látja a képeket, majd hosszú szőke hajú apja az egykori fényes kastély romjainak kapuján felszegecselve, feltűzdelve, felaggatva, széttépve, holtan. - Nayong! - üvölt fel fájdalmában, de még nem ér véget a szörnyűség, anyja még hátra van. Végignézheti, amint az életéért küzd, ahogy ellenkezik a gyilkos karok ellen, ahogy megpróbálják megszégyeníteni, majd előlép a sötét árny, s egycsapásra kiöli belőle a lelket. - Neeee! - a távolba nyúl kitágult szemekkel, mintha el akarná kapni a gyilkost, alig győzi őt tartani a kandúr, de végül sikerül megfékeznie Amait. Az ő rémképei sem kerülik el, de azokat mindenki láthatja, nem csak Stello és Amai. A szörnyek megjelennek, undorítóak, bűzösek, mocskosak, s féktelen gonoszság árad belőlük.
- Nem hagyom! - elengedi Amait, aki akkor már ájultan rogyik a földre. Előkapja a levelet nyakából, majd kitartja. - Tengo, Kiru, elő! - kiáltja, de nem jelennek meg a lények. Megijed, űzött őzként néz körül, majd kézbe kapja a hosszú hajú lányt. - Bárhova, csak innen el! - s olyan gyors futásnak ered, amennyire csak lábai engedik. Orra bukik, de puha párnákat álmodik maguk alá, majd a hátára veszi Koit, úgy könnyebb vinnie, s elvágtat a területről.
 
|
- Hú... ez aztán gyönyörű... - ámul a madárra a lány - ÉS mióta vagytok együtt?- pillant Silverrre - Na ne aggódj Silver, te mndig is az én kis sárkányom maradsz - mondja, nehogy megsértse az ezüst színű sárkányt
|
[198-179] [178-159] [158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
