|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.06. 18:31 - |
Ez a hely a Varázslovakról híres. Minden szépet és jót mesélnek e helyről, amely igaz. De viszont valamikor nagyon kegyetlen lények jelenhetnek meg, amelyek akár ölni is képesek! Innen a lovak nem tudnak elvándorolni.
|
[892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
*Natane sétálni kezdett, majd hírtelen vissza ment az ablakhoz, beugrott és átölelte Sarasat, szemeiből ömlöttek a könnyek* - Natane szereti a papát, a papa miért hagyta magára? Natane sokat sír, akkor is ha papa ezt nem akarná, miért nem Natane ment az égbe az angyalokhoz? *szorította Sarasat*
 |
*Sarasa átvette a sálat és meglepetten nézte a ruhadarabot a mancsában és közben halgatta hogy mit mond Natane.Lehunyta szemeit aztán kinyitotta és pislogott párat hogy ismét elfolytsa növekvő sírás vágyát.A kislány után nézett és fájdalmasan elmosolyodott.*-Köszönöm...*Mondta halkan Natanenak,mikor hallotta hogy apja mit akar csak hátracsapta füleit.Mióta megtudta hogy meghalt azóta csak sírt mikor egyedül volt a szobájában.Pedig nem egyszer mondták hogy azt akarta az apja hogy ne sírjon.*
|
*Natane közelebb ment hozzá, letekerte nyakáról a sálat és a lánynak nyújtotta* - Papa azt mondta, hogy Sarasanak nagyon tetszett a papa sálja, Natane elhozta Sarasanak, mert Natane szereti Sarasat! *mosolygott , majd amikor oda adta kiugrott az ablakon* - Papa nagyon szerette Sarasat, Yumet és Natanet, papa nem akarja, hogy piros legyen a szemed! *célzott a könnyekre*
|
-Sarasa zért haragszik Natanera mert miatta nincs már apja!Ez az egyik dolog amiért nagyon!*Válaszolta mérgesen és a párnát letéve az ágyra állt fel.*-Miért jöttél ide?Mit akarsz itt?*Kérdezte a lányt,észrevette hogy furán beszél bár úgy emlékszik hogy mikor még "elment" normálisan beszéltek egymással.*
|
- Sarasa haragszik Natanera? Nagyon dühös Natanera? Mit csinált Natane h Sarasa ilyen vele? *Amióta Nantan meghalt, Natane nagyon furán kezdett beszélni, teljesen zavart lett és nem tudta feldolgozni a történteket, lassan sikerült bemászni az ablakon* - Natane szerint itt nem változott semmi! *ment oda Sarasahoz*
|
*Sarasa először csak füleit fordítja az ablak felé aztán felült és a lányra nézett.Meglátta a sálat és meglepetten nézett rá,először az ismeretlenség hasított bele de aztán tekintete hideg lett.*-Szia...*Csapta hátra a füleit,illatáról a nőstény felismerte és legszivesebben neki ugrott volna de tudni akarta mit akar itt.*
|
*Egy lány kukucsgál be az ablakon, füleit hátra hátra mozdítja, figyeli Sarasat és ő mindent hallott és látott, nagyon rég látta Sarasat de nem felejtette el, valahogy be akart jutni hozzá, de még nem tudta, hogy hogyan, végül úgy dönött, hogy köszön neki, nyakában ugyanolyan sál lógott mint amilyen Nantannak volt* - Szia Sarasa...
|
*Sarasa megint egyedül maradt.Ismét lefeküdt és a falat bámulta,nem értett semmi.Megtudta hogy meghalt az apja,Yume megcsókolja.A tulajdon báttyja.Aztán pedig elviharzik.Benne pedig olyan furcsa érzéseket és nyomokat hagy hogy azt sem tudja mit tegyen.*~Te tudtad mindenre a választ mindig amikor kérdeztem és pont most nem vagy itt...~*Beszélt magába Nantanhoz.*
|
- Értem... hát jó ha nem akarod elmondani nekem akkor nem kell.. gyere Pao menjünk! Kapsz valami finomat enni! *Pao vakkantott majd örvendezve ugrándozott gazdája után*
|
-Igen,de most történt valami,igazából csak fáradt vagyok és egy apróságon felkaptam a vizet.De tényleg semmi komoly...*Mondta el röviden és burkolva.Félt,ha elmondja bárkinek is az előbb történteket ő majd tovább mondja valakinek,az a valaki is bárkinek és valahogy végül Halona fülébe jut aki lehet nem örülne neki és még a balhét is kiverné.*
|
- Dehát... ti sosem veszekedtetek, mindig jól megvoltatok egymással... mi történt ilyen hírtelen? *ült le Sarasa mellé, Pao is bemerészkedett a szobába és felkéreckedett gazdája ölébe, majd figyelmesen hallgatta, hogy mi fog ebből kisülni*
- Testvérek vagyunk... ez nem is lehet igaz
- Nem a valódi testvéred
- De mindig is hugomként kezeltem... most meg... hogy nézek így majd a szemébe? vagy egyáltalán rá?
|
*Sarasa meghallotta Ukiyo hangját és gyorsan megtörölte szemeit és felült az ágyon.A lányra nézett de aztán a földre és megint magához szorította a párnáját,nem tudta megmondja-e a vagy sem azt ami nemrég történt.Még mindig nem értette ő maga sem hogy történhetett ez.*-Semmi...nem történt semmi érdekes csak egy kicsit összekaptunk...ennyi az egész!*Talált ki gyorsan valamit.*~Hát még ha csak az történt volna...~*Tette hozzá magában.*
|
*Ukiyo látta amint Yume kirohan, bement Sarasahoz, nem akart zavarni, de Sarasa szinte a testvére volt* - Sarasa... mi a baj? Történt valami? *Ukiyo semmit sem tudott alról, hogy kiderült Nantan halála és persze a csókot sem látta így nem tudhatta hogy mi lehet a baj*
*Yume szaladt, annyira, hogy szinte a végére már alig kapott levegőt.* - Egy marha vagyok Sohno...
- Ezt eddig is tudtuk... *vigyorgott, de hamar a képére fagyottt* - Nem bírtad ki, hogy ne csókold meg ugye?
- Nem... nem bírtam ki... *suttogta*
|
*Sarasa még mindig falfehér,hitetlen arcal néz a kandúr után.Miután pár percig az ajtót nézte maga elé bámult és végül ő is megfogta a száját,ekkor tört elő belőle a halk sírás.Ismét elfeküdt az ágyon és a párnát magához ölelve nézte a falat,homályos,könnyes szemeivel.*~Ez ne...nem történhetett meg!Yume a bátyám...!~*Győzködte magát.*
|
- Én most megyek... mielőtt még mégnagyobb balhé lesz... sajnálom! *mondta, majd kiviharzott, Sohno pedig csatlakozott hozzá amikor kilépett a szobából* ~ Te jó ég... mit tettem... ezt nem lett volna szabad...
|
*Sarasa meglepetten nézett Yumera mit is művel valójában most.Vele.Barna szemei hatalmasra kerekedtek.Életében nem csókolta még meg senki de hogy még az is a saját báttyja legyen,még ha nem is vérszerinti,de akkor is fura volt.Nem értett semmit,talán Yume beleszerett volna de ezt azért mégis lehetetlennek tartotta.*
|
*Yume Sarasa szájára tévedt saját szájával, s megcsókolta, nem tudta miért, de amint észbe kapott, hírtelen ellökte magától Sarasat* - Ne haragudj! *fogta meg saját száját* - Nem tudm, hogy hogyan történhetett, bocsáss meg nekem...
|
*Figyelmesen halgatta báttyját,lassan kezdett megnyugodni és nem volt már annyira rossz állapotban bár még lelkileg eléggé fájt amit hallott nemrég.Legszivesebben sírt volna de most visszatartotta és csak halványan elmosolyodott Yume kedvességére bár ő mindig is ilyen volt amióta ismerte.Átölelte a fiút és kicsit jobban érezte magát,tudván hogy van egy báttyja és mégsincs teljesen egyedül.*
|
- Sarasa figyelj... apa... szóval ő mindig azt akarta, hogy boldogok legyünk, nem akarná, hogy miatta szomorkodj, gondold azt, hogy figyel minket és hogy milyen szomorú ha te is az vagy! *törölte le a lány könnyeit* - Ne sírj... *húzta lassan magához és puszit adott homlokára*
|
*Sarasa felült az ágyon a párnát magához ölelve.*-Igen!*Válaszolta miután a báttyja leült az ágyra.Látszott mind a kettőjükön hogy mennyire megviselte őket a dolog.Most talán a lány mindkét eddig boldogan csillogó szeme elvesztette fényét és boldogságát.Kiváncsian nézett báttyjára hogy mit szeretne.*
|
[892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
