|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.29. 09:44 - |
A tengeren lévő sziget ahol csend és nyugalom van, éppen egy jó kis kikapcsolódásra való helyszín.
|
[448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
- Persze... ott leszek... *állt fel és elengedte lányát* - Menj aludni... megleszek rendben? *próbált mosolyogni, sikerült is egy kicsit* - Hát akkor... szia Sarasa... ja és ha lehet ne gyere egyedül nehogy bajod legyen, mert azt nem tudnám elviselni... *intett majd hírtelen macskává változozz, nyávogott még egyet majd eltűnt a sötétben* |
-Akkor hát...a tengerparton megtalállak ugye?*Kérdeze csak jobban megölelve Nantant.Most is butának tartotta magát mert félt apjától...így utólag mostmár nagyon rosszul érzi magát hogy megint félt olyasvalakitől aki a rokona és tényleg bántotta.De már utána van és örül hogy megint szereti apját.*
 
|
- Nem ígérhetem... veszélybe sodornálak titeket... nem akarom hogy újból megtaláljanak titeket és hogy bántsanak, nem tudom mit tegyek, olyan üres a fejem... nem értem a saját gondolataimat... és tudom hogy ennek te nem örülsz de lehet hogy nem maradhatok... |
-Fogalmad sincs mennyire honyoztál...és hogy fáj amikor elmentél!*Mondta apjának szomorúan.*-Mostmár végleg vissza jöttél?*Kérdezte mint egy kisgyerek aki folyton utazó apját kérdezi.Juki is odasétált és lefeküdt melléjük de azért fülelt.*
|
*Nan csak feküdt a fűben, nem sírt, csak bámult maga elé a semmibe, de amikor Sarasa megölelte előtörtek szemeiből a könnyek,remegő kezeit lassan fogta át Sarasan, el se hitte hogy ez igaz, a szava elakadt úgy érezte most vissza kapott mégis valamit ami kell a lelkének* - Kö...köszönöm... *súgta neki halkan remegve* |
*Sarasa csöndesen halgatta apját.*-Hidd el ha tudnék segíteni abban hogy bármi mást ivssza kapj rajtam kívül megtenném...*Sóhajtott fel fájdalmasan majd elgondolkodott kicsit.Átgondolta hogy mit tett vele az pja,de abba is belegondolt hogy milyen állapotában tette és hogy ne mvolt a maga ura de mielőtt a döntés megszületett volna Juki megbökte így elengedte a fát és ő maga ment oda Nantanhoz és ölelte meg.*
|
- Érdekes... sose hittem volna, hogy egyszer ide jutok, az életemben sok boldog pillanat volt... amikor Atsui először megcsókolt, amikor rád találtunk... amikor először hívtál apunak, amikor... Atsui visszatért... de azóta nem törénik semmi jó, minden csak egyre jobban romlik és nem értem... nem tudom megérteni, hogy miért veszik el mindenki körülöttem, pedig nagyon félek attól hogy egyedülmaradok... szeretnélek megölelni... de tudom hogy most elszaladnál legjobb esetben ha hozzád érnék *állt fel, ruhája tele volt vérrel, de ő maga teljesen rendbe jött* |
-Tudom...*Nézett maga elé a földre.*-Szeretlek még mindig és mindeki más is!Yume,Natane és Atsui is!*Nézett megint pajára.*~De fájt amit tettél...jobban mint bármi más bár tudom hogy akaratodon kívül tetted!~*Folytatta magában.Juki gazdáját megbökte aki kiváncsian nézett rá majd elmosolyodott halványan.*-És Juki is!*Tette hozzá.*
|
*Nantan lassabban kezdte venni a levegőt* - Nem... nem vagyok jól... azt hiszem valami baj van velem, mindenkit elvesztek akit szeretek... már te sem szeretsz engem, pedig nem tehettem arról az állapotról... Atsui is eltűnt, Yume valahol lófrál... nem is értem... nincs szükség már rám, még Natanenak sem... felnőtt ő nélkülem is...* |
*Sarasa csak nem bírt aludni így felkelt,pár másodpercig gondolkodott hogy tényleg ki is akar-e menni de végül egy halvány erősebb megszólalás belül felállította és elindult ki.Juki szorosan követte gazdáját hogy ne érje őket meglepetés ha esetleg csapda lenne bár ilyesmi azért nem lenne megszokott.Pár percnyi keresgélés utána Sarasa óvatosan előbújt egy fa mögül és aggódóan apjára nézett.*-Jól vagy apa...?*Fülelt kiváncsian Nantan felé a fa törzsét fogva,Juki bátorítóan lépett gazdája mellé.*
|
*Nan tovább lihegett a fűben majd feltápászkodott és gondolkodni kezdett az életén ~ Mindig is egyedül voltam... egyedül maradok most is, nem érdekelek én senkit már a lányom sem szeret... a fiam... azt se tudom merre kószál... Atsui meg... egyszerűen azt se tudom él e még vagy meghalt *gondolkodott* |
*Sarasa inkább lerakta a levelet mert nem bírta elolvasni aztán csak csöndesen vissza feküdt.Juki aggódóan figyelt a gazdájár de csak lefeküdt és megint csak fülelt.*
|
*Minden elhalkult, a kiálltás a semmibe veszett, egy vad szuszogás kavarta fel ennek a zaját, Nan nem halt meg, nem sikerült ismét, talán sose fog mert képességei ezt megakadályozzák, sosem halhat meg, mindig újra és újra ébred, nem létezik számára halál* |
*Sarasa meredten nézett arra az irányba ahol apja távozott és a kiáltásra csak befogta a füleit maga sem tudja miért.Juki abbahagyta a vicsorgást és az ajtóhoz rohant,csak addig mert menni mert nem akarta Sarasa-t és a többieket egyedül hagyni.*~Yume hol vagy amikor kellenél...?~*Kérdezte magában an agymacska az ég felé nézve aztán visszament síró gazdájához.Sarasa erőt véve magán a levélért nyúlt,felbontotta és olvasni kezdte máramennyire könnyei engedték.*
|
*Nan szemei egyre csak zavartabbak lettek, már nem bírta sokáig, vissza vette a kést, majd még Sarasara nézett* - Bármi történjék is mindig is szerettelek, szeretlek és szeretni is foglak... *rohant ki és a sűrű, fekete éjszakában csak egy utolsó elfojtott néma kiálltás hallatszot... Nantan vérzett, mégis mintha a vér már fekete lett volna, a méreg ami belül marta csak marta és égette tovább* - ATSUI! *kiabálta a levegőbe, és a kést mely tévesen talált mégegyszer magába szúrta, de nem hatott... Kamiya még mindig sakkban tartotta akármennyire érezte azt Nan hogy szabad* |
*Sarasa csak nézte hogy apja mit csinál hatalmas szemekkel.Miután Nantan felállt és előrántott egy kést összerezzent megintcsak és lehunyta a szemeit és Juki is vicsorogva nézett a kandúrra pedig ez nála nem volt megszokott,aztán csak meredten nézett hogy mégis mit mondott Nan.Sarasa még mindig hatalmas szemeket meresztett apjára de a kést még mindig nem vette el,nem bírt hozzá nyúlni,nem merte volna megtenni hogy megöli az apját.Ő nem lenne képes rá.*-Én nem tudom megtenni!Ezt ne kérd tőlem...*Húzta össze magát.Juki egy lépést előre tett morogva és vicsorogva látván Nantan szemeit.*
|
*Amint a lány reakcióját észrevette azonnal felpattant és hátrált a falig, majd oda roskadt le, nem szólt semmit, csak elveszett abban a sötétben amit magában érzett, hangokat hallot, furcsa rezdüléseket, káprázatokat mik nem voltak valósak, úgy érezte beleőrül, fejét fogta, majd hírtelen felállt, szemeiben ismét látszott a zavart, semmis tekintet, de küzdött ellene, nem akart Kamiya szolgája lenni, Sarasahoz ment, előrántott egy kést, a lány talán azt hihette bántani akarja de nem* - Vedd ezt... és szúrj le engem! *halványodtak szemei* - Most Sarasa amíg nem késő, ölj meg hogy ne kelljen bábként élnem, gyerünk tedd már meg! |
*Sarasa halgatta a közeledő képteket de minden egyes lépésnél csak összébb húzta magát.*~Így is elment,és azt hiszi hogy még mindig szenvedek...Lassan én is úgy leszek lehet mint te apa...~*Mondta magában de az érintést most valahogy nem akarta,Juki ezt láván csak felállt és aggódóan morrantott Nantannak hogy lehet ezt most nem kéne bár füleit szomorúan hátracsapta részben gazdája miatt,részben pedig azért mert sajnálta hogy az előbb rátámadt.*-Majd...egyszer...valamikor...*Mondta Sarasa,most valahogy nem tudott volna találkozni apjával,nem volt lelki ereje de ha majd megbékél és felejt valamennyit biztosan menni fog.*
|
*Nantan lassan közelebb lépdelt Sarasahoz, amikor az ágy előtt volt letérdelt, nem maradt több ereje* - Értsd meg... belepusztulok... ha te se láthatnád többé Yumet, te is bánatos lennél nem? Sőt... azt hiszem ezt nem kell részleteznem... A szívem valahogy már negsötétült, nem érzem a jót... a szerelmet, én... nem akarlak bántani *nyújtotta a lány felé kezét, hogy megérintse de nem volt benne biztos h ezt Sarasa tűrni fogja e* - éppen ezért kell elmennem de... a tengerparton leszek, ott várok majd Atsuira... ott megtalálsz majd mindig... ha egyáltalán látni akarsz még valaha... annyira sajnálok mindent.. szép életet akartam neked és minden elromlott... sajnálom... |
-Az akkorsem megoldás hogy eltűnsz...ha valaha is vissza kapnád Atsuit és nem talál meg mellettünk máshol hol tudna megtalálni téged...?*Kérdezte halkan apját,direkt hanyagolta a témát a fájdalmakról amit apja okozott neki hisz valamiért most úgy érezte hogyha arra tereli a témát apja megfordul és kínok kínját adja neki ismét.Juki leült és csak nézte Nant.*
|
[448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
