|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.22. 16:08 - |
Szép hely, de tele van kőszörnyekkel, amik el tudnak rejtőzni a kövek közőtt. Egy kis ösvény vezet be az erdőbe.
|
[821-802] [801-782] [781-762] [761-742] [741-722] [721-702] [701-682] [681-662] [661-642] [641-622] [621-602] [601-582] [581-562] [561-542] [541-522] [521-502] [501-482] [481-462] [461-442] [441-422] [421-402] [401-382] [381-362] [361-342] [341-322] [321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
*Bite érezte Samui erejét, de nem az volt ami hártráltatta, egyszerűen csak nem akart a lányért küzdeni mintha csak valamiféle győzelmi ajándék lenne, ha ő nyert volna persze... azt akarta hogy ezt Zoy magában zárja le* - Bite...
- Mi van?
- Biztosan ezt akarod?
-Mégis mit kellene tennem? Fessem rózsaszínre az eget? Zoy maga irányítja az érzéseit, ha most nem később visszavágyna, ha magamhoz próbálom láncolni attól nem lesz jobb...
- Talán igazad van, mióta vagy te ilyen bölcs?
- Fogd be Jake!
- Pfff...
- Szerintem ez a kandúr ijesztő... *vágja oda Sam* - Na nem mintha ti mások lennétek fiúk... de akkor is...
- Éhes vagyok! *nyögi be Chibi*
   
|
Samuiban nagyon mélyen ott van, hogy jéggé fagyassza ezt az egész kócerájt, már csak a hecc kedvéért is, de tudja, hogy azzal végleg elvágná maga alatt a fát Zoynál. Persze meglepi Bite viselkedése, azt hitte, majd harcolnia kell vele és őszintén szólva várta is, hogy összemérhesse vele az erejét és legyőzze, de Zoy végül másképp dönt. Elindul utána. Érzi, hogy újabb fájdalmat okozott csak a nősténynek, pedig nem akarta. Odamegy a fához, majd hátát nekiveti és fél lábával megtámaszkodik a törzsön. - Nem kerestelek, egyszerűen csak megtaláltalak. - szögezi le. - Tisztába tettem a dolgokat magamban. - mondja csendesen.
|
*Bólint.Ő is megöleli Biteot aztán megindul Samui felé.Amint elmegy mellette ránéz.*-Gyere.*Mondja neki komor arcal.Majd elfordul és tovább sétál,kicsit messzebb a tábortól egy fa mellé áll és úgy néz a kandúrra.Nem tudja,mi lesz de azt is tudja hogy nem fogja Biteot itt hagyni,viszont ezt Samuival meg kell beszélnie.*
|
*Bite végig fürkészi azokat a jeges szemeket, s elszánja magát, kezei ökölbe szorulnak, majd megfordul Zoy felé, átöleli őt, majd háta mögé áll. és kicsit előrébb nyomja*- Meglehet magam alatt vágom a fát... de jobb ha lenne ha megbeszélnétek a dolgokat *lép hátrébb* - Én itt leszek bármi gond lenne, bízhatsz bennem... *mosolyog a lányra, Jake pedig válaszra sem méltatja Samuit, egyszerűen csak legyint rá és Bite mellé áll, látja a kandúr cívódását önmagában, de tudja hogy ha a nőstény menni akar, Bite nem tarthatja ott erőszakkal*
|
Samui rosszul érzi magát most, hogy minden tekintet rátapad. Kényelmetlen, zavaró és fojtó ez a figyelem, tudja, hogy keresik benne még a szálkát is. Figyeli Zoyt, míg Jake szavai el nem indulnak újra. Akkor a kandúrra tekint. - Szóval semmit. Nagyszerű. - mondja jegesen, már-már megvetően neki. - Tudod, én maga vagyok a jég. Friss hajtás, vagy sárgult levél, számomra teljesen lényegtelen, ugyanúgy vagyok képes bánni velük. Lehet, hogy neked ez kegyetlen, de a jég nem csak pusztít, de megóvni is képes dolgokat. Azt pedig kötve hiszem, hogy bármi közöd lenne hozzám, így hát a neked való bizonyítást is semmisnek veszem. - folytatja keményen. - Nem érdekel a véleményed. - közli még vele, aztán lassan ránéz Zoyra. - Akarsz beszélni vagy menjek el? - kérdezi tőle. Más a hang, amin a nőstényhez szól, puhább, óvóbb.
|
*Amint meghallja hangját Bitetól felnéz rá.Érti a kérdést,de most valahogy mégsem tiszta neki.A földre néz,ő sem biztos benne.Nem tudna megszólalni sem,felsóhajt.Régen sem volt egyszerű ha Samui közelébe nvolt,most aztán végképp.Fájdalmasan lapítja le füleit és Samuira néz.Egy biztos,Zoy nem fog kezdeményezni.Ezt elhatározta,nem az ő hibája elsősorban ami történt.*
|
*Ahogy Bite kezét Zoy megérinti, világossá válik számára, hogy a fekete macska egy nem kívánatos személy, mégsem szól semit, meredten figyeli a macskalény minden lépését, mintha csak valamiféle látványosság lenne* - Zoy... *szólítja meg a nőstényt, tudja hogy ez most számára sem egyszerű* - Nem akarsz beszélni vele? *kérdi szelíden*
- A semmi éppen elég... Zoy nem mondott semmit rólad, de azt tudom hogy így bánni egy friss hajtással igencsak barbárságra utal, kövezz meg, de ez a véleményem... ha nem akarod hogy az legyen, bizonyíts kandúr.... *mondja neki komoly hangon*
|
Samui elfintorodik, ahogy azt mondja neki Jake, hogy visszataszítónak képzelte el, sőt... ahogy fogalmaz, azt sugallja vele, hogy még most is azt gondolja, csak még ennél is rosszabbra számított. Vagy talán nem is annyira szörnyű a lény, akit maga előtt lát és ez bosszantja a kandúrt? Samui nem tud efelől dönteni. - Mit tudsz te rólam, vagy a múltunkról?! - kérdezi hangosabban, dühösebben. - Semmit! Könnyű ítélkezni pár információ alapján, de hogy az igazságra fényt deríts, több időt kell szánnod az ügyre, ha egyetalán lehetséges egy kívülálló számára bármit megértenie, egyébként a megvetésed jogtalan. - vesz vissza, de határozott marad és jeges. Érti a célzást, legbelül mélyen felszántja a lelkét, de az arca sem rezzen ezen információra, mintha a hallása szelektív lenne és ez elhaladt volna a füle mellett. Metsző tekintettel néz végig Bite-on, így meglátja, ahogy Zoy megfogja a kandúr kezét. Mindent ért, így hát megáll. Egyetlen pillantást vet Zoyra. Nem hitte volna, hogy viszont látja, hatalmas ahhoz ez a világ, de most... ez a találkozás neki is váratlan és fájdalmas.
|
*Zoy nyugodtan áll a kandúr mögött,ha nővére visszajött,ráadásul Chikoval akkor nem lehet valami nagy veszély.Nem túl ideges,egészen addig amíg Samui be nem lép a látókörébe.Akkor viszont leblokkol.Megfogja Bite egyik kezét,érezni lehet hogy keze hideg lett.Most érzi megint úgy hogy ő most elmenne és vissza sem jönne addig amíg Samui el nem ment.Nem akarja látni,beszélni sem szeretne vele.*
|
- Inkább csak sokkal visszataszítóbbnak... *mondja ki végül ha ez kell a feketeségnek* - Aki így bánik egy nősténnyel, az igazán szerencsétlen lehet az életben... *nyomja el a csikket egy kisebb falapon majd visszacsúsztatja a zsebébe* - Nem régóta, én igazából annyira nem is, ma reggel láttam először kijönni a sátorból, Bite már jobban megismerkedett vele, azóta mosolyog is... *utal arra, hogy Zoy mással töltötte az éjszakát, persze Bite már feláll és Zoyt is maga mögé állítja mire beérkezik Jake és Samui. végigméri a fekete lényt*
|
Samui hátracsapja a füleit, sértik őt Jake szavai. - Nem mintha sok közöd lenne hozzá. - veti oda neki. Figyeli a táborhoz vezető utat, hogy majd szükség esetén egyedül is visszataláljon a járt ösvényre. - Meglepő lenne, hogy idegen kandúr képzelődik rólam? Szerintem az. - morogja oda Jakenek. - Ha szőke herceget vártál, alaposan benézted. - teszi még hozzá. - Mióta ismeritek egymást? - kérdezi, hogy felmérje az ellenséges terepet. Nem tekint ellenségként Jakere, egyszerűen nem tetszik neki, ahogy viselkedik vele. Másrészt Zoyjal elég furán váltak el, ideje lenne kissé átbeszélni a dolgokat, ha még mindig róla panaszkodik másoknak, fáj még a seb, amit Samui akaratlanul okozott neki, vagyis még van esélye begyógyítani. Ugyanakkor nem reménykedik túlságosan, eddig csak testvéreit és idegen kandúrokat látott, úgyhogy nagy esély van rá, hogy Zoyt is egy kandúr társaságában fogja megtalálni.
|
*Zoy kiváncsian néz Bitera hogy mi válthatta ki belőle zt a reakciót,túl jól érzi még magát ahoz hogy érezzen ilyesmiket.Vagyha érzi is,lekösse a figyelmét az ilyesmi.De persze örül hogy Cloey és Chiko is épségben visszatért.KIssé megkönnyebülten mosolyogva bújik Bitehoz*
*Cloey besétált a táborba,kicsit rendbeszedi hugát.Ennyi kaland után elég érdekesen néz ki a kölyök de pár fésülés utána,és perzse tisztogatás után kultúráltabban fest.Egy bólintással nyugtázza és már engedi is játszani,vagy olyasmit csinálni amivel nem kerül messze tőlük és bajba.*
 
|
- Valahogy másképp... *a mozgolódásokra Bite is felkapja a fejét, idegen macskalény szagát érzi, magához húzza Zoyt védelmezőn hiszen nem tudja ki az, de a szaghoz végül társul a hang és a személy is, igaz Bite nem ismeri így fel Samuit, nem tudja ki az* - Sajnos nem gondolkodtam a kinézeteden annyit... amúgy miért vagy ennyire meglepve? Dobsz egy nőstényt és azt hiszed, hogy semmi sem történt, szép kis figura vagy...
|
Amint meglátja a cigit, fintorogva hátrább lép. El sem tudja képzelni, hogy szívható az a vacak. Olyan büdös. Grimaszol is hozzá rendesen. Ránéz Cloeyra. Érzi, hogy utálja őt a nőstény, de nem szól utána. Vállat von magában a dolgon, bár ott van benne a kicsinyesség, hogy utána kiabáljon, hogy talán egy köszönöm alap lenne, de inkább rájuk hagyja, nincs kedve veszekedni Zoy testvéreivel. - Összetörtem Zoy szívét? - kérdezi kissé meglepetten, aztán felvonja a szemöldökét. - Elképzeltél? Mégis hogy? - érdeklődik morcosan. Nem hagyja magát lerázni, pár gyorsabb lépéssel beéri Jaket.
|
*Zoy felvonja szemöldökét.Tán lenne valami a hajában,vagy ilyen furcsa lenne?Nem tudja.Jót mosolyog a dolgon,nem akarja megtörni a csendet ám hallja a tábor felé jövők lépéseinek zaját.*
*Cloey felegyenesedik de en mreagál semmit Samui köszönésére,hidegen viselkedik vele továbbra is.Gyűlöli azért őt amit tett húgával.Kézen fogja Chikot és a tábor felé sétál vele.*
|
*A kandúr elvész Zoy egy hajtincse fürkészésében, mintha a lány valamiféle csodalény lenne. Várja már az éjszakát, ölelni és csókolni akarja minden egyes porcikáját*
*Jake előhalássza zsebéből a cigit, majd rágyújt, mélyet szív a szálba miaelőtt válaszolna Samuinak* - Szóval te vagy az aki összetörte Zoy szívét igaz? Egész máshogy képzeltelek el... *vallja be* - Hát mindent köszönünk.. *fordul el és a tábor fele indul*- Chibi!
- Megyek! *indul meg ő is, hírtelen kis angyalka lett belőle, úgy követi Jaket mintha csak az árnyéka lenne*
|
Meglepődik a kandúron. Fura neki a szemkötő és ez a kedves stílus. Persze rosszul esik neki, hogy félreállították, még csak szóra se méltatják, de nem törődik vele, gyúr egy hógolyót, majd a saját arcába csapja, hogy lenyugodjon. Ezután Jakere néz. - Samui vagyok. - válaszol neki. - A lányokkal régi ismerősök vagyunk. - válaszol is a kandúr költői kérdésére. Végignéz Cloey-on, majd biccent neki. - Üdv. - ő azért köszön, ha kurtán is. Fülei megrebegnek a fején, míg farka idegesen táncot jár. Tudja, hogy valahol itt van Zoy is. A lányokon érzi az illatát és ez a hűvös fogadtatás sem lehetett véletlen Cloey részéről. No meg már hallott Jake is róla, vagyis biztos, hogy a lány itt van, más nem beszélne Samuiról.
|
*Zoy bólint egy furcsam osoly kíséretében,majd visszacsókol a kandúrnak.Nem is sejtve hogy volt párja a közelben bóklászik.*
*Chiko egy sóhaj keretében nyugtázza hogy Samui kapta el,egy része örül egy másik értetlen.Épp köszönne és válaszolna de betoppannak Jake-ék és kis barátja megöleli.Lábain állva ölel vissza a kandúrnak.*-Semmi baj Chibi.*Mosolyog rá kedvesen.*
*Cloey is berohan a kis jelenet végére.Örül hogy huga jól van,Chibivel együtt ölelve sóhajt megkönnyebülten.Ő nem haragszik Chibire,csak hugára.Miután már túl van ezen feláll és meglátja Samuit.Arca komor lesz.*-Samui...*Mondja hidegen a kandúr nevét,nem sorolható be köszönésnek de valami olyasmi volt.*
|
- Nagyon érzékeny vagy... minden téren... *simogatja meg a nőstény fejét, mintha csak megdicsérné érte, aztán pedig maga felé fordítja arcát és lágyan megcsókolja*
- Üdv... örülünk hogy elkaptad... *megy oda Jake Samuihoz sietve, Chibi a nyomában, ha a lány már a földön van át is öleli*
- Kérlek ne haragudj! Sajnálom, sajnálom! *nyüszörög a kis kandúr és el sem akarja engedni*
- A nevem Jake... te ki vagy? *érdeklődik a fekete macskától, mivel nem ismeri nem gondolja, hogy esetleges ellenfél is lehet, testvére számára* - Kőszörnyek támadták meg őket... de már rendben van... Chibi is megtanulta a leckét igaz? *néz a fiúcskára aki bólint, ha a kandúr megmondja a nevét gondolkodni kezd* - Honnan ismerős nekem ez a név?
|
Egyszer csak meglátja az árnyékot a földön, s mire felnéz, pont a kis Chiko száguld felé. Elkapja, hisz bepottyan a karjaiba. Megtántorodik tőle, de állva marad, aztán csak pislog rá nagyokat. - Ezek szerint errefele lányok potyognak az égből újabban? - kérdezi vér komolyan. - Üdv, Chiko. Jól megnőttél. - mondja neki, aztán ha már nem akar a karjaiban lenni, leteszi. - Mi történt? Jól vagy? - méri végig, s meg kell állapítania, egyre csinosabb lesz ő is. Meghallja a kandúrhangot is, rögtön fülelni kezd, hogy ki van még itt, s mit csinál.
|
[821-802] [801-782] [781-762] [761-742] [741-722] [721-702] [701-682] [681-662] [661-642] [641-622] [621-602] [601-582] [581-562] [561-542] [541-522] [521-502] [501-482] [481-462] [461-442] [441-422] [421-402] [401-382] [381-362] [361-342] [341-322] [321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
