|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:44 - |
Itt a fény megannyi darabra törik a törhetetlen üvegű leveleken. Minden színpompában úszik. Ideális búvóhely is lehet akár, vagy vadászmező, netán romantikus percek okozója.
|
[1160-1141] [1140-1121] [1120-1101] [1100-1081] [1080-1061] [1060-1041] [1040-1021] [1020-1001] [1000-981] [980-961] [960-941] [940-921] [920-901] [900-881] [880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [Korábbi]
*Másnap reggel Yume korábban ébredt min Sarasa, felült az ágyra és csak godolkodott, nem tudta, hogy pontosan min, de agyán csak úgy suhogott át ezer meg ezer gondolat, majd kikecmergett Sarasa mellől és az ágy végében ült le, legszívesebben kitörölte volna a lány emlékeit ezekről a napokról* |
*A kérdésre csak bólintott,boldgoan sóhajtott fel.*-Jóéjszakát!*Mosolygott még mindig bár már szemei le voltak csukva.A simogatástól elaludt és most a jó álom az jó is maradt.Boldog volt álmában és most nem jött elő semmilyen rossz emlék,ahoz túl jól érezte magát.Talán Yume váltotta ki de ő inkább nem talánozott hanem biztos volt most benne.*
|
- Biztosan akarod? *ült fel, majd lassan fel is állt, a lány mögé feküdt be és hátulról átölelte* - Ne félj... itt vagyok és vigyázok rád, te csak ne félj semmitől... *simított végig arcán* - Jóéjszakát szerelmem! *simogatta a lányt amíg el nem aludt, aztán lassan maga is álomba szenderült* |
*Sara,bármilyen meglepő is volt a nemrég történtek után,lenyújtotta a kezét szerelmének jelezve egész nyugodtan mellé fekhet.Sőt még szeretné is.A kedves mosoly ami eddig nem jellemezte arcát mióta visszatértek most ismét megjelent az arcán.*~Így végre talán sikerül megnyugodnom...Igaza van hisz ő még soha nem is bántott!~*Jött rá magában de arrébb is csusszant hogy a fiú odaférjen.*
|
- Őőőő... szeretnéd ha melletted... őőő aludnék? *kérdezte de ahogy kimondta megbánta* - Felejtsük el mindegy, nem fontos! Aludjunk inkább... pihenned kell, ne gondolj a rossz dolgokra rendben? |
-Igen...de nem értem hogy most hirtelen miért kell rosszat álmodnom amikor elaludtam még minden redben volt a fejemben aztán...csak úgy előtört minden és ami történt elkezdtem megint megálmodni!*Válaszolta aztán halvány mosolyt erőltetett az arcára.*-Nem köszönöm!*Mondta röviden aztán visszafeküdt és párnájára hajtotta a fejét és csak kibámult az ablakon.*-Valahogy véget kell ennek vetni de nem tudom hogy tehetném!*Nézett visszajövetele óta Yume szemébe mélyen.*
|
- Mi a baj? Megint rossz álom? *ült fel Yume, eddig sem aludt, de ezt talán nem is tudta leplezni* - Kérsz valamit inni? Vagy ... mást esetleg? *érdeklődött, bár fogalma sem volt róla, hogy mit kellett volna tennie* |
*Sarasa még aludt bár eleinte jót álmodott de még mielőtt úl rossz lett volna megintcsak felriadt belőle és hirtelen felült,megfogta a fejét.*~Ez így nem mehet sokáig,valami tennem kell!~*Határozta el magát bár még maga sem tudna hogy pont ő akit ennyiszer megkínoztak mit tehet.*
|
*Yume nem tudott aludni, most őt kínózták az álomképek, de maga előtt táncoltak, nem aludt, annyira mélyen érezte az egészet, annyira meg akart fizetni a kandúrnak, aki bántotta Sarasat.... de mégis nem tudott mit tenni, a kandúr erősebbnek bizonyult, ebbe viszont nem akart beletörődni, nem amíg egy halvány szikra volt, hogy vissza fizethessen neki, elhatározta, hogy minden egyes nap edzeni fog, hogy ha törik ha szakad erősebb lesz a a pokol uránál, kamiyánál* |
*Sarasa csöndesen színlelte az alvását mint eddig és halgatta mit mond a fiú.A puszinál nem csinált semmit csak mintha aludna még mindig.*~Szeretném ezt én is csak egy rossz álomnak betudni...~*Mondta szomorúan magában.De pár perc múlva már tényleg aludt és most nem álmodott semmi rosszat,sőt.*
|
*Yume ne tudott már aludni, csak feküdt a földön és nem tudta, hogyan tovább...* - Esküszöm neked Sarasa... megbánja még az akandúr, hogy kezet emelt rád... *motyogta magának halkan, majd felült, nézte egy darabig Sarasat és egy puszit nyomott az arcára* - Aludj jól egyetlen szerelmem... és holnap ébredj úgy mintha ez az egész csak egy rossz álom lett volna... *feküdt vissza, de aludni még most sem tudott, nézte az üres szobát, ami hangtalanul nézett vissza rá, s belepte a csend, körülfonta* |
*Sarasa bólintott de nem szólalt meg és visszafeküdt a párnájára és lehunyta a szemét.Bár még nem aludt csak halgatta mit csinál Yume de igyekezett elhitetni azt hogy alszik.Kiváncsi volt hogy mi lesz ha úgy tudja Yume hogy már alszik.*~És akkor még apát nem is mondtam...~*Tette hozzá szomorúan magában.*
|
- De jöttem... hála a jó égnek... *szorította meg gyengéden* - Már nem lesz semmi baj... itt vagyok... *engedte el lassan* - De addig nem jövök többé közel hozzád amíg te nem akarod... *állt fel és az ágy mellé feküdt* - Itt alszom veled és bármi baj van csak kiálts... nem lesz semmi baj... *beszélt nyugodttan, de belül vadul égett, nem akarta ezt az ügyet a semmibe hagyni de Sarasa előtt nyugodtnak kellett maradnia, elhatártozta, hogy megkersi Kamiyát és ha az élete árán is de megöli azt a kandúrt aki ennyi fájdalmat okozott a párjának* |
*Sarasa bármennyire félt most nem lökte el Yume-t.Bár nem akarta a ifú tuodmására hozni mert attól tartott hogy így elfordul tőle.Vett egy mély levegőt és belekezdett végül.*-Mindegyikünket megkínoztak!Mindegyikük magukévá akartak tenni minket!Miután ezzel végeztek otthagytak minket és semmit nem akptunk a fájdalmon kívül...Kamiya engem akkor büntetett meg amikor megkíséreltünk szabadulni de én húztam a legrövdebbet és félholtra kínzott...Amikor csak megpróbálta velem azt megtenni minden erőmmel azon voltam hogy ne tudja...És ha most utoljára nem jössz...*Halgatott el,nem mert belegondolni mi lett volna akkor tényleg.*
|
*Yume megfordult és leült a lány mellé az ágyra, de nem bírta sokáig magához kellett hogy ölelje és meg is tette, bár lassan, óvaosan, mégis magabiztosan, szorosan fogta* - Ne félj... nyugodj meg és meséld el, én nem foglak bántani, tudod jól... tudod legbelül igaz? Mesélj én itt vagyok és meghallgatlak... *mondta végül* |
*Ezután az álom után örült hogy Yume itt volt vele bár az érintésre kicsit megrezzent a karja.Még mindig maga elé bámult de már nem bírta tovább amikor a fiú elindult ki a szobából csak ránézett.*-El mondom...El kell mondanom vagy beleőrülök!*Húzta magához a lábait és amilyen kicsire tudta összehúzta magát.*
|
*Yume azonnal felriadt ahogy a lány hangját meghallotta és olyan gyorsan benntermett a szobában, hogy még maga sem tudta, hogy hogyan sikerült ilyen hírtelen, szívesen odament volna a lányhoz és átölelte volna, de félt, attól félt, hogy Sarasa majd fél tőle és ellöki, így csak letérdelt az ágy mellé* - Csak egy álom volt... nyuhodj meg semmi baj... itt vagyok... már nem bánthat senki *érintette meg kezével a lányét, majd hírtelen el is kapta* - Ne haragudj, tudom, hogy félsz tőlem... de hidd el én sosem tudnék ártani neked, soha... esküszöm... *állt fel* - Próbálj meg vissza aludni... én nem is zavarlak tovább... *indult meg az ajtó felé* |
*Sarasa álmát rémképek gyötörték.Minden amit ott történt a laborban,újra felszakadt a félig begyógyult seb hogy apját elvették tőle és mit tett vele akaratától függetlenül.De mintha mindezek nem lettek volna elegek jöttek azok az álomképek hogy Kamiya megöli Yume-t és akkor minden elvész amit eddig szeretett az életében.Ki volt kötözve a szokásos kínpadhoz és közben Kamiya Yume-t is ugyanazzal a láncal kínozza amivel őt,áramütésekkel jutlmazza és mindent Yume valamennyire jobban tűri mint ő.A következő pillanatban Kamiya épp leszúrta a fiút akit szeret de ő szerencsére felkelt ebből a rémálmából.*-Yume!*Kiáltotta a fiú nevét miközben fölült és amit még álmában akart de már a valóságban tette meg,arca tele volt a könnyei útjával és még így is homályosan látott mert még mindig sírt.*
|
*Yume leült az ajtó elé, de lassan így ülve nyomta el az álom... őt is eléggé megviselte a nap...* |
*Miután Yume kiment az ajtót bámulta pár másodpercig aztán ismét maga elé.Felállt és a törülközőt az ágyon hagyva ölötzött fel nagynehezen,tényleg jó lett volna a segítség de nem Yumetól...most nem.Miután felöltözött levette a törülközőt és székére dobta és lefeküdt az ágyára kicsit gondolkodni.*~Minden...amit eddig csak lehetett...Apa,Shikyo,és most még Yumetól is félek!~*Sírta csöndesen magához ölelve a párnáját de végülis álomba sírta magát.*
|
[1160-1141] [1140-1121] [1120-1101] [1100-1081] [1080-1061] [1060-1041] [1040-1021] [1020-1001] [1000-981] [980-961] [960-941] [940-921] [920-901] [900-881] [880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
