|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:41 - |
Két kastély található ezekben a hegyekben. Az alsó lakatlan, míg a tetőn láthatóban már uralkodik egy rém. Az oda vezető úton sok szörny és veszély vár, ahogy a lombok is rejthetnek meglepetéseket.
|
[215-196] [195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
- Igen. - motyogja a nagyon fáj kérdésre. - De túl élem, ha elmúlik a vérzés. - megnyugszik, bár már megint egy kisebb gödör közepén ücsörög, ahogy a maga körüli erő elhordta a földet. Fájós keze ismét Mila lábán köt ki, ahogy elengedi annak izmait. Felszisszen a fájdalomtól, amit annyira nem akar kimutatni. - Ő elment. - motyogja.
|
- Nem fontos... - mondja még a lánynak és átkarolja, de vigyáz arra, hogy ne okozzon fájdalmat - Nagyon fáj? - kérdi a robbantások előtt, majd végigsimít arcán - semmi baj... itt vagyok... - túr bele a lány hajába és igazgatja a rózsaszín tincseket
|
- A ruhád! - nézi, ahogy eltépi az anyagot, majd kezére teszi és rákötözi. Fáj neki, hogy szorítja karját a kötés, de inkább az, minthogy elvérezzen. Belekapaszkodik Milába, hideg kezét nem tudja megemelni, így az véletlen a lány lábára csusszan, míg másikkal szorosan fogja a nőstény ruháját és bújik is hozzá. A kandúr pofátlanul lebeg közelebb, majd végighúz Yowaiko hátán kezével. A kisnőstény annyira megijed, hogy fájós karjával is átkarolja Milát, majd maga körül felrobbant egy csomó mindent. Eron azon nyomban eliszkol.
|
Mila először leveszi a régebbi kendőt és ruhájából tép le egy kisebb darabot, össze hajtja és a sebre teszi, majd ismét beköti a kendővel - Talán ez már jó lesz - törli le a lány könnyeit - tudom, de egyenlőre nem tudok többet tenni... - komorodik el picit, majd a fiú nevét hallva magához húzza Yowaikot - Tűnj el!
|
- Azt én se akarok. - előrébb ül, s félig a lány felé fordul, hogy kézre álljon neki karja. - Fáj... - motyogja, s könnyét bal vállába törli, ám jobbról csorog tovább, ami Mila felé áll, s amelyik karja sérült. - Eron... - felnéz a szellemkandúrra, ami egyenesen orra előtt lebeg. Nincs ereje és tudata felvonni a palyzsot, csak mered a volt bátyjára.
|
- Igen, az arra jó, hogy leszorítja a vérzést. Így nem vesztesz annyi vért. - mosolyog és kicsit megsimogatja arcát - Mutasd ide, megcsinálom, nehogy elvérezz itt nekem!
|
- Igen... az. - motyogja szeppenten. Mikor Mila átkarolja, hirtelen levegőhöz sem jut, keze elereszti sebét, szemei kicsit kikerekednek és előre merednek, szíve pedig vadul kezd kalapálni. Végigfut rajta a hideg és a forróság egyszerre. Libabőrös lesz. - Nyomó... kötést? - kérdez vissza alig hallhatóan.
|
- Vérszegénység? - kérdi meglepetten, majd a lány mögé megy és átkarolja, kezeit a lányéra teszi - Jéghidegek... - mondja és kicsit dörzsölgetni kezdi, hogy melegedjenek a lány ujjai. - tegyek rá inkább nyomókötést? - kérdi pár perc múlva
|
- A sok vérveszteségbe bele lehet halni. - motyogja, majd könnyezve néz Mila szemeibe. - Vérszegény vagyok egy kicsit... és... - lesüti szemeit. - Nehezen apad el a vérem. - szorítja sebe vérzésének központját a kendőn keresztül. Hiába fáj neki oltárira, sokkal jobban fél attól, hogy elvérzik, így el nem engedné a világ kincséért se. Az anyag picit átázik, s Yowaiko ujjai is hidegebbek lesznek sokkal. - Meg... megfogod a... kezem? - kérdi alig hallhatóan, s nézi hidegebb ujjait.
|
- Nyugalom, semmi baja sincs, nem halsz bele, csak kérdeztem - nyalja végig a lány sebét ügyelve, hogy ne okozzon fájdalmat és utána bekötözi - Kész is! Ha gondolod a kendőt megtarthatod... persze ha csak akarod! - mondja mosolyogva, majd füleit hegyezni kezdi - Yowaiko... mintha egyre több szellemet éreznék...
|
- A nyálad ellen? - kérdi meglepettt ijedtséggel. Egy picit elhúzza karját, de aztán megnyugszik. - J-jó... - egyezik bele. Fél szemét becsukja, füleit lelapítja. Kicsit fél is, bár nem tudja, pontosan mitől.
|
- Mutasd... - megy oda Yowaikohoz, majd megvizsgálja a sebet, elővesz egy kis kendő féleséget - Fertőtleníteni is kéne... van ellenvetésed a nyálam ellen? - kérdi még mielőtt megtenné amit akart.
|
- De... - akkor veszi csak észre, hogy nem csak megütötte magát, de meg is sérült. Karján végigvágott valami, ami kiállt a földből. Mély barázdát vágott, amely vérzik is. Ijedten kap a karjára, ami most már őrülten fáj neki. Térdre ereszkedik, majd könnyei is kicsordulnak. Ideje sincs körbenézni az egyre sokasodó szellemeken.
|
Mila követi Yowaikot, de ő nem esik bele a gödörbe, mert sikeres kapálózás után hátra puffan inkább. - Yowaiko, nem ütötted meg magad? - kérdi mikor feláll és leporolja magát, viszont egyre több szellemet érez maga körül - Yowaiko... nem vagyunk túl sokan?
|
A szellemek ide vezetik Yowaikot. Körülnéz, de nem látja bátyját. A szellemek megnyugtatják, hogy már visszaért a tengerpartra, de érzi Kiyoki szagát, így ahelyett, hogy megfordulna, bemerészkedik kicsit a börtönbe. Sikerül beleesnie abba a gödörbe, amiben Shirei volt, mivel a lány nem a lába elé nézett. Csak halkan puffan, hang valahogy nem jön ki torkán. Morogni kezd, majd kiemelkedik onnan. - Érzem... ha most nincs itt... majd lesz... de minden esetre volt.
|
Ace a várbörtönből vérszagot érzett befutott de nem talált senkit ezért tovább futott Myrian után.
|
-Kiyoki pillanatok alatt kivédte a támadást,így vállának semmi baja sem lett.-Átkozottak..nem léphettek meg!!-Mondta,és gonoszan nevetett.
-Helaku minden erejét összeszedve behúzott egyet a fekete fiúnak,majd felkapta SHireit,és szaladt vele,majd megbújt egy kis lyukban a fiúval.-Psszt..-Mondta neki,hátha nem veszi észre őket a kandúr.
-Helaku!Úgyis elkaplak te szerencsétlen!!-Üvöltötte,és köddé vált.-Helaku a tengerpart felé vitte párját.
 
|
- Helaku... - nézte a fekete fiút, majd kezével végigsimított arcán és megcsókolta, sebesülései ellenére felállt, bár ehhez szüksége volt minden energiájára - Helaku menekülj innen! - súgta halkan - Nekem már mindegy, de neked nem akarok sebeket és fájdalmakat... azt akarom, hogy sértetlen maradj! - állt a fiú elé, az életet adó nedü közben szivárgott vállából, de ő csak azt látta maga előtt, hogy meg kell védenie szerelmét
|
-Helaku megijedt a kígyótól,de amnikor látta hogy Shirei szerelmemnek szólítja,és KIyoki elé állt már nem annyira félt.-Shirei!Ne..ittmaradok Shirei helyett..kérlek ne...hagyd őt..Shirei vigyázz..-Mondta könnyes szemekkel a törékeny fiú.
-Háhh..csak nem képzelted hogy egy kígyótól félek?-Kérdzete kacagva,majd amikor a fiú fenyegetni kezdte és ócsárolni így szólt.-Asszem ezt nem kellett volna.-Mondja,és beöklöztt Shireinek egy hatalmasat,amitől a fiú megperdült,majd a földre esett,majd odament hozzá,és belerúgott egyet,de ebben a pillanatban a vasháló eltűnt,és Helaku szeretete nagyon nagy volt,ezért,majd kikapta a fiú kardját,és beleszúrta a vállába.-Shirei!!Kiáltozott,amjd a fiúra nézett,aki a földön feküdt.-MEgölted őt?!MEgölted Shireit??!!-sír,és belerg egyet ő is a fiúba,majd kihúzza a vállából a kardot.-Te gyilkos!!-Monjda,és Shireihez lép,és maga felé fordítja az arcát.-SHirei ne!!NE hagyj itt..ne hagyj itt engem..szükségünk van rád..én szeretlek...-Mondja,és megöleli a fiút,mivelk azthitte meghalt.
|
- Helaku... - nézi rémülten a fiút - Őt engedd el! hallod? - kiabál, majd abba hagyja, csend lesz, földre teszi két kezét és próbálja felderíteni, vajon vannak e erre élőlények, végül egy hatalmas kobraszerű lény tör fel a földből, Shirei meghajol előtte, a hatalmas kobra pedig kiviszi őt pontosan a férfi elé, Shirei köszönésképp mégegyszer meghajol és a kobra amilyen hamar jött, olyan hamar el is tűnik - Engedd el a szerelmem! - néz a fiú szemeibe dühösen, észre sem veszi, hogy kimondta a "szerelmem" szót. - Velem van bajod, hát engedd el őt! - vicsorog rá, karmait kiengedi. - A piszkos kis dolgaid nélkül semmi sem vagy, igaz?
|
[215-196] [195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
