|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:36 - |
Különös hely ez. Lebegő kövekkel tarkított part, fel-felcsapó tengervíz, melyben ehető vizilények találhatók. Egy holdja és egy kicsi aszteroidája van, melyeknek köszönhető az apály és dagály váltakozása.
|
[1456-1437] [1436-1417] [1416-1397] [1396-1377] [1376-1357] [1356-1337] [1336-1317] [1316-1297] [1296-1277] [1276-1257] [1256-1237] [1236-1217] [1216-1197] [1196-1177] [1176-1157] [1156-1137] [1136-1117] [1116-1097] [1096-1077] [1076-1057] [1056-1037] [1036-1017] [1016-997] [996-977] [976-957] [956-937] [936-917] [916-897] [896-877] [876-857] [856-837] [836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [Korábbi]
*Sarasa óvatos volt ár Juki felkelt még a simogatásra így nem volt gond azzal hogy leápolják.Miután bekötözte és minden rendben volt bólintott.Az ötlet nem is tűnt olyan rossznak és így jobban megvizsgálva jobb is lesz ha elmennek kicsit másmerre.De azt is eldöntötte hogy fejleszti az erejét hiszen elég rég kisérelt meg valami újat keresni képességei között.* |
*Nantan körbe kémlelt a tájon, minden olyan sivárnak és kopárnak látszott pedig Atsuival milyen szépnek is látta, pedig... a hely semmit sem változott, és az ég is ugyanolyan kék, de most mégis szürkének, fakónak tűnik, kezeire nézett, átkulcsolta őket maga előtt majd lányához ment, lehajolt hozzá és egyik kezét a lány fejére tette* ~ Kívánom... boldogabb életed legyen mint nekem, boldogabb... sokkal boldogabb... - Nekem... azt hiszem van egy ötletem, innen nem messze van egy elzárt terület, mindenkit akit ismerünk és szeretünk oda hívhatnánk, én segítek Yumenak a pajzsban, így sokkal erősebb lesz.... megteszünk mindent, csapdákat állítunk ha kell... boldogok leszünk... akkor is ha törik, ha szakad....
- Apa... *mosolygott Yume, először látta apját ilyen elszántnak és céltudatosnak* - Felőlem rendben... Sarasa? |
*Sarasa bólintott aztán a kis gömbre nézett és megint egy kis halvány mosoly jelent meg az arcán.Csöndesen sarkonfordult és Juki felé vette az irányt,igazából ezen csendesség oka az volt hogy nem tudja mit tehetne.Félt hogy a pajzs nem lesz elég Kamiya ellen vagy valami hiba csúszik a számításukba vagy valami de mire végigrágta volna a dolgot már Juki mellett volt aki még mindig aludt.Mégegyszer megsimogatta aztán megintcsak síri csöndben kezdte el ápolgatni.*~És milyen egyszerű lenne ha tudnám mit tegyek...~*Vett egy mély levegőt.* |
- Ezt nem udhatom, de nem hagyhatjuk ezt neki... elmegyünk és keresünk magunknak egy rejtett helyet, ahova pajzsot fogok felhúzni, ez el fog minket rejteni előle... mást nem tudok tenni, így talán biztonságban leszünk... egyenlőre nem látok más kiutat.... * Nantan abbahagyta a sírást, sőt a szipogást is, fájdalmasan állt talpra, még még élénken éltek benne a kandúr szavai de már nem törődött velük, igazából tudta hogy igaza van, de nem akarta elhinni, s remélte nem ez az igazság* |
-Csak kérdés mit nyer vele ha ezt az egészet az uralma alá hajtja...*Sóhajtott fel megint aztán Yumera nézett és hátracsapta a füleit.*-Nem felejtem...*Válaszolta maga elé nézve.Legszivesebben tényleg elmenne de mostmár az igérete ide köti és nem szökhet meg.Bár legszivesebben a világ másik felére menne.* |
- Igen... valamit tenni kell, nem mehet ez így toovább és ne hidd Sarasa hogy ez miattad történik, ez hatalmi harc, talán nem érted még de ő erre az egész csodálatos helyre pályátik egyáltalán nem érdeekli milyen eszközökkel szerzi meg... nem te vagy ezért a hibás érted? És az igéreted ne feledd... |
*Sarasa kuncogva nézte a kis gömböt aztán megint megsimogatta.ÍGy elnézve a kis fehér gömböt eszébe jutott Juki is.*-Jaj Juki,őt is le kéne ápolni,bekötni a sebeit...*Sóhajtott fel fájdalmasan.* |
- Rendben... Naru... hogy tetszik a név pajtás? *A gömb csak sebesen kezdett száguldozni körülöttük, végül ismét a lány vállán pihent meg és hörgő hangocskát adott ki* |
*Sarasa csöndesen ment a kandúr után és kiváncsian figyelte a kis gömböt.Miután vállára pihent megnézte és elmosolyodott,óvatosan megsimogatta bár nem tudta mennyire volt hozzászokva,hogy viseli.Elmosolyodott és tenyerébe vette.*-Aranyos!*Kuncogott aztán Yum-ra nézet mikor felvetette hogy nevet kéne neki adni.Kicsit elgondolkodott aztán megint elmosolyodott.*-Szerintem legyen Naru,olyan kis aranyos!*Kuncogott megint.* |
- Gyere velem... *húzta alrébb a lányt, Nan közben lassan megnyugodott és elengedte a kandúrt, és már távolabb is ült tőle, nem tudta mit gondoljon csak nézett maga elé bambulva* - Ezt elfelejtettem oda adni... *vett elő egy kis zsákfélét majd kinyitotta* - Ezt neked hoztam... *egy apró kis fényes fehér, szemnagyságú gömb jelent meg a zsákból, körbekémlelt nem létező szemeivel majd körözött Sarasa körül, míg végül a vállára pihent* - Ez egy kis lény, valamiféle kis fénylabda... neked hoztam az egyik edzésem során találtam rá, úgy vélem elszakadt a társaitől... majd még remélhetőleg nőni fog mert még kölyök... de így is nagyoon gyors, a fény sebességével száguld így ha baj van küldd értem... és nem kell félned hogy nem érek oda időben mert ő tudni fogja hogy merre vagyok... neve még nincs én csak Fénylabdának hívtam de ez nem rendes név... szeretném ha elneveznéd valahogyan... |
*Sarasa először csak meglepődött hogy fiú hogy reagált a gondolataira.De igazából nem mutatta ki sőt vissza is csókolt.*~Pedig nem vagytok mellettem biztonságban..~*Mondta magában szomorúan de amikor kérte a kandúr hogy igérje meg nem tudta pár másodpercre hogy mit tegyen.Nem mondhat nemet de igent sem akart mondani.Talán 1 perc múlva válaszolt.*-Megigérem!*Válaszolta valami határozottságot csempészve a hangjába.* |
*Yume olyan szorosan szorította a lányt, hogy testük szinte minden pontja egybe ért, valahogy érezte a lány gondolatait, talán ő is ezt gondolta volna ha Sarasa helyében* - Ne hagyj el soha... különben belehalok... jobban fájna mint a halálos sebek... *csókolta meg a lányt* Igérd meg, hogy velem maradsz mmindig... *kérte* |
*Sarasa csak csöndesen nézte apjat de fél karjával átkarolta Yume derekát másikkal magát előről.Úgy érezte hogy most belőle is előtörne de hogy nézne már ki ha ő is itt sírna,igazából nem tudta mit tegyen mostmár.Maradjon itt Yumeval merthogy megvédi őt.De az úgy nem élet hogy minden percben attól kell rettegnie hogy Kamiya mikor töri rájuk az ajtót és öl meg valakit a családból,és ezek a gondolatok megint előhozták belőle.Meg kell szöknie hogy a többiek biztonságba legyenek.* |
- Nan... *ölelte át Yahto a fiatal kandúrt aki egy pillanatig hagyta majd szinte kiugrott a fiú karjaiból
- Ne érj hozzám Yahto... *kulcsolta össze maga előtt kezeit x formába* - Tudod hogy...
- Igen tudom hogy van valakid, azt is tudom hogy jópár éve eltűnt és fütyül rád, azt is tudom hogy megereőszakoltak és az a kandúr mikor már láttad felcsillani a reményt megint elhagyott...Nan ébredj már!
- Hazugság! *üvöltött és kezeit most fülére tette* - Atsui nem hagyott el engem csak... *itt elakadt a szava, hírtelen nem tudta mit is mondjon, mit tegyen, inkább csak térdre rogyott a puha homokban* - Vissza fog jönni értem.. tudod? Mert ő azt mondta nem hagy el engem soha... és én...
- Te bolond vagy, hogy azt a kandúrt szereted... *Nantan szemeiből sűrűn ömlött a könny* - Különben is... ha megtudná hogy mi vagy, már nem értene meg téged, már nem is szeretne...
- Ez nem igaz! Igenis szeret engem... *Yume csak döbbenten nézte a jelenetet*
- Ne kínozd magad tovább... *térdelt le hozzá és átölelte, a kiskandúr sírása olyan mélyen hasított a levegőbe mint még soha, mancsaival átölelte a fiút, karmait belevésve annak ruhájába, bőrébe... és csak sírt, sírt... ahogy soha se még... |
*Sarasa óvatosan átölelte a kandúrt és fájdalmasan mosolygott.*-Én is!Nagyon...nagyon...*Suttogta remegő hangon hisz kishíján kibukott belőle a sírás,még mindig örült hogy sikerült megint legyőzni a pokolkölyköt.De másrészt meg azért mert legszivesebben elszaladna a világ végére csak ne essen megint a fiúnak baja miatta.Fülei teljesen a fejére simultak de most a boldogságtól perpillanat.* |
*Yume elengedte "apját" és amint Sarasa odaért átölelte, zihálva búgott a lány fülébe * - Megmondtam hogy vigyázok rád... Szeretlek... *hunyta le szemét, a kötés már a szemén volt addigra, így a démon biztonságos helyen volt*
- De ez egyenlő harc volt tlaán sose lett volna vége... *Yahto közelebb lépett Nantanhoz és beletúrt hajába, Nan pirultan és mosolyogva válaszolt eme kedves gesztusra* |
*Sarasa csöndben ült a tigrise mellett miközben simogatta.Sarasa eddig konyult fülei most felálltak hirtelen és meglepetten nézett Yahtora aztán abba az irányba amerről Yumeék érkeztek.Eddig ülőhelyzetéből hirtelen felpattant és gyors futásnak eredt a két alak felé.*~Ilyen nincs,sikerült neki!~*Szöktek örömkönnyek a szemébe.* |
- Hmm... *morgott egyet, majd hírtelen egy távoli ösvény felé nézett és már tudta is* - Egyben vannak mindketten... szerintem eléjük szaladhatnál... *jelent meg két homályos folt a távolban* |
*Sarasa halványan elmsolyodott.*-Tudtam,de nem csak különleges hanem nagyon jó apuka is!Csak kár hogy nem velünk van!*Adott egy óvatos puszit Juki fejére mert a hatalmas hím becsukta szemeit és már halkan horkolt is.*~Aludj drágám...Neked is miattam miket kell kiállnod!Sőt mindenkinek aki a közelemben van...~*Sóhajtott fel.* |
- Na kicsilány ilyet ne is mondj... *mosolygott majd közelebb ment hozzá* - Mondd tudtad hogy az apukád nagyon különleges? *érdeklődött, majd kavicsokkal kezdett kacsázni a sima víztükrön* |
[1456-1437] [1436-1417] [1416-1397] [1396-1377] [1376-1357] [1356-1337] [1336-1317] [1316-1297] [1296-1277] [1276-1257] [1256-1237] [1236-1217] [1216-1197] [1196-1177] [1176-1157] [1156-1137] [1136-1117] [1116-1097] [1096-1077] [1076-1057] [1056-1037] [1036-1017] [1016-997] [996-977] [976-957] [956-937] [936-917] [916-897] [896-877] [876-857] [856-837] [836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
