|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:31 - |
Az örök hó birodalma ez, ahol néha fogvacogtatóan hideg van, hol zord szél, de olyan is előfordul, hogy minden csendes és békés.
|
[880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
Zoy lassan sétálva leindult a Samui készítette ágyhoz majd lefeküdt mert már fájt mindene és a hideg kicsit jobbat tett neki.
|
Ránéz a fiúra és rögtön kiolvassa belső kérdését a tigris szép fénylő szemeiből.- Köszi a kérdést, megvagyok, ha ezt akartad kérdezni.- Fölveszi Yukit az aranyos kis szőrcsomót elnevezése szerint, megsimogatja és szépen lerakja a másik oldalra kicsit messzebb nehogy megint belebotoljon a kis állatba. - Olyan régen láttalak már - mondja aranyos hangon. - Jó hogy itt vagy végre "bátyus" - motyogja a fiúnak de kicsit félve mondja ki a bátyus szót, régebben mindig így nevezte, de jogos is, hisz unokabáttyja, ha úgy vesszük a tigrisbőrbe bújt fiú idősebb nála. Föltérdel majd föláll és még mindig nézi a fiút. ~ Nem tudom elhinni, hogy ő áll előttem. Annyira örülök, hogy végre megtaláltuk egymást, annyi év után. ~
|
Shizukana már egy kicsit messzebb jár mint unokatestvére de most csak előre néz mert azt hiszi hogy Shana a sarkában lohol. De tévedett. Mikor visszanézett akkor látta hogy a lány épp most esik el Yukiban akie gyébként mindíg az útba áll de azért ő szertei akármilyen idegesítő néha. Most teleportálna de ebben az alakban nem tud és a visszalakulás is elég sok energiát vesz igénybe. Ha teljesen elfárad tigris énje akkor úgyis visszalalkul. ERzért most a másik irányba kezd futni és hamar oda is ér a lány mellé. Szemébe néz ismét elmosolyodik. Mivel nem tud beszélni ebben az alakban ezért azt várja hogy kitalálja Shana a szeméből hogy mit akar kérdezni.
|
A lány meglepődik egy kicsit és unokatestvére után szalad de egy kicsit lassabban mint a tigris, mivel neki nincs négy nagy hótaposó lába ezért kicsit ügye-fogyottan botorkál a hóban majd egy hó födte kőben megbotlik és szépen arccal a ropogós hideg hóba esik. Fölnéz a futó fiúra hócsípte kicsit piros arccal és ismét nekiindulna a futásnak ha nem esne el Yukiban a kis szőrcsomóban. ~ Nah ez az én formám ~ gondolja magában és nevet, már nem próbál fölállni, mert tudja megint elesne, amilyen szerencsétlen.
|
- Nem olyan vészes - mondja a lány - de köszönöm. Már most is megtetszett a látvány ^^
|
Sajnálom.Mi történt a kezeddel?*kérdezte,majd elindultak az Unikornisok felé.*Gyönyörű hely.Majd meglátod!
|
- Okés. - válaszol és fel szisszen - bocsi csak a jobb kezem... - mondja a lány és inkább a bal kezével megfogja a fiút - így jobb ^^ - mosolyodik el
|
Mikor én ott jártam zajmentes volt,de majd meglátjuk,hogy most milyen.*megfogja Vomica kezét.*Mehetünk?
|
- Nem... de ugye az nem zajos vagy valami olyasmi? Csak mert az ilyen kaladokból nekem egyenlőre ennyi bőven elég volt - mosolyodik el a lány
|
Nem,nincs semmi bajom.Bírom a gyűrődést.Hova szeretnél menni?*kérdezi kedvesen,majd gondolkodni kezd.*Jártál már az Unikornisok erdejében?
|
- Ugye nem sérültél meg? - kérdezi agódva a fiút - Szerintem inkább mennyünk el valahova máshova. ^^ De csak ha te is szeretnéd.
|
Ha Te nem lennél nem tudom,hogy mi lenne Velem.De ne aggódj!Nem engedem,hogy Meor mégegyszer a közeledbe jöjjön!Ha megteszi akkor velem fog szembenézni.
|
- Hát igaz... - mondja a lány s mikor segít neki Serpent felállni elpirúl s visszacsókol s a fiú hajába túr.
|
*Serpent ismét kedvesen mosolyogni kezd.*Emlékszel?Megígértem,hogy az életem árán is megvédelek!*majd megfogja Vomica kezét és felsegíti a lányt.*Nem a Te hibád.Tudod,ha a rossz tulajdonságokat helyezem előtérbe akkor ez lesz a vége.*majd nyugtatásképpen megcsókolta.*
|
- Nincs mit... Inkább nekem kéne megköszönöm... - mondja a lány és a fiú mellé térdel - Sajnálom... sajnálom ,hogy ennyi bajt okoztam neked... - Vomica sírni kezd de arcáról letörli a könyeket
|
*Meor után kapja a fejét,majd hagyja inkább elmenekülni.*És vissza se gyre,mert legközelebb nem úszod meg ennyivel!*szól utána gúnyosan,majd Vomicára néz.Mikor a lány megcsókolja rázni kezdi a fejét.*Ne,nem teheted!*szól,aztán lassan visszatér a régi kedves Serpent aki eddig is volt.Mikor visszaváltozott térdre rogyott és lihegni kezdett.*Kö...szö...nöm!*nyögte*
|
- Azt akarom, hogy a régi önmagad légy mindig! - mondja Vomica kedvesen és Serpenthez hajol és megcsókolja
|
~ Köszönöm ~ -* néz Vomira majd elszökdécsel és a hold völyg felé veszi az irányt *
|
*Serpent élvezi ahogy Meor-ba mélyeszti karmait,majd mikor a lány odafut mellé és átöleli leveszi a fiú nyakáról a körmét és a lányra néz.*Mit akarsz?*kérdezi,majd leszáll a fiúról ezzel kis előnyt ad a futásra Meornak.Ha ott marad neki annyi.*
|
Zoy itt megállt és letérdelt,ismét fájt minden egyes porcikája a kízástól.-Kellett nekem futnom!-Korholja magát hangosan a lány.
|
[880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
