|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:36 - |
Különös hely ez. Lebegő kövekkel tarkított part, fel-felcsapó tengervíz, melyben ehető vizilények találhatók. Egy holdja és egy kicsi aszteroidája van, melyeknek köszönhető az apály és dagály váltakozása.
|
[Későbbi] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
- Azt hittem ma felfedezünk egy két területet... de ma is elmarad - szomorkodik egy kicsit és fejét Atsui mellkasára fekteti - Hát... akkor még úgy látom várnunk kell - sóhajt fel kicsit - Mesélsz addig valamit? - kérdi mosolyogva
|
-Nincs semmi baj. -mosolyog és megfogja a fiú kezeit. -Nem baj, ha próbálgatod a szárnyaid. -lassan visszateszi mellkasára őket. -Hideg? Hisz tegnap tényleg jó idő volt. -pillant ki. -Akkor nincs nagyon mit tenni, várni kell vagy megfagyni. -kuncog.
|
- A...Atsui... én csak... - lesz hírtelen nagyon vörös és távolabb húzódik - Hideg van kint, pedig tegnap eléggé meleg volt... most meg mintha jégben lenne minden! - rázkódik meg kicsit a gondolattól is
|
Ahogy megérzi a fiú ujjait, kicsit mélyebben kezdi venni a levegőt és farka rejtélyes táncban kezd úgy emelkedni, mint valami kobra amikor furulyáznak neki. Nem bírja sokáig megállni, hogy ne mosolyogjon. Lassan felnyitja szemeit és rámosolyog a Nantanra. Nem szólal meg, gyomra összeszorul erre a bizsergető jóra, lélegzetei mélyek lesznek, néha beleremeg, háta ívbe feszül, mosolya szélesebb lesz.
-Látom... illetve érzem, próbálgatod a szárnyaid. -puszil a fiú orrára.
|
- Nantan felébred, óvatosan megdörzsöli szemeit és kibújik az üregből, de nagy meglepetésére jég hideg van odakinnt - Háttt ezz megg? - vacogja és vissza bújik Atsuihoz - Nagyon hideg... - mondja és a fiúhoz bújik, ahol lassan ismét felmelegszik a teste. - Vajon miért van most ilyen hideg odakinnt? Tegnap még szinte nyári idő volt, most meg mintha tél lenne... - motyogja halkan - Így nem tudok fogni reggelit sem... - bújik mégjobban Atsuhoz ~ Most viszont unatkozom, de őt nem szeretném felkelteni... - gondolja majd végig méri Atsui felső testét és rajzolni kezd rá, íveket köröket és vonalakat. Persze csak simán az ujjával, evvel is elűzve az unalmat és persze nem rossz az sem, ha megismeri a fiú testét.
(Lia elfelejtettem, hogy ma megyek leltározni, így nem tudok feljönni délután, csak este felé. Hát sztem kb 8-9 fele... de még ez sem biztos!) |
-Hmm... -dorombolja, majd elhalkul, hogy hagyja pihenni a fiút. -Jó éjt. -ad puszit a hajába. Még utoljára beleszagol, aztán elalszik ölelve Nantant.
|
- De irritál! - mondja szájával a fiú nyelve után kapva, persze csak játékból - Maradjunk az elsőnél! - bújik a fiúhoz és mielőtt elaludna még halvány csókot ad neki - Jó éjt... szép álmokat! - mondja és ásít egyet, pár perc múlva már csendesen alszik, csak a szuszogást hallani.
|
-Ha leharapod, nem valószínű, hogy lesz még részed ebben a mennyei dologban. -rántja fel mosolyogva szemöldöket egy pillanatra, majd megemeli a fiút. -No meg tartogatok jó sok mindent még, amihez kellene a nyelvem és beszélni is szeretnék. -dugja ki egy pillanatra incselkedve a fiúval. Beviszi a barlangba és az ölébe ülteti, ahogy leül. -Nekem egyszer egy lány azt mondta, hogy a csókra két megfogalmazás létezik, a szerelem beszédje, ami szerintem tökéletesen igaz. Viszont a másik... kopogatás az emeleten... -mutat közbe a fiú szájára. -hogy kiadó-e a földszint. -marad helyben a keze, de mutatóujja lefele irányul. Elvörösödik és huncut mosoly jelenik meg arcán. -Persze utóbbit nem célzásból mondtam, ne érts félre. Csak eszembe jutott.
|
- Igen, az és kezdem érteni! - kacsint vissza a fiúra - egyszer még le fogom harapni a nyelved! - mondja kuncogva, majd kicsit megilyed, de megkapaszkodik - Igen! - feleli és Atsui bőréhez simul
|
-Mennyei? -mosolyodik el boldogságában. -Igen. S most már érted, hogy nem lehet elrontani. Ugye? -kacsint Nanra, majd picit kiölti a nyelvét. Gyorsan vissza is húzza. -Kapaszkodj. -mondja, s a fiú alá csúsztatja egyik kezét, másikkal pedig megtámasztja a hátát. -Fogódzkodsz?
|
- Nantan liheg és ő is Atsui szemeibe néz - Ez... mennyei volt... - mondja és átkarolja Atsuit - Álmos lettem egy kicsit... - súgja neki - Nem megyünk be abba az üregbe? - kérdi - nem szeretném ha megfáznál
|
Atsui picit nagyon meglepődik, ahogy Nantan mohón megcsókolja. Nem tudja belevinni az iránta érzett szenvedélyt, hévet amit ez a csók végképp felszabadít benne. Egyik mancsával belemarkol a fiú pulcsijába. ~Mit teszel velem? Ha ezt így folytatjuk... NEM! Atsui, legyen eszed!~ szakítja finoman meg a csókot. Kicsit fújtat és nagyot nyel, majd elmosolyodik. ~Bátor vagy és heves. Vajon bírok majd veled, ha igazán beindulsz?~ gondolkodik el, s csak néz Nan gyönyörű szemeibe, abba a két hatalmas tengerbe, ami magába öleli és nem engedi onnan.
|
- Nantan teste megint forró lesz és az ő szíve is kalapál ~ Meg akarom csókolni, de most igazából... igen! Meg fogom tenni! - gondolja és meg is teszi, mohón kap a fiú szájára
|
-Igen... most nem átok. Most nem az. -ismétli meg valami fájó csengéssel a hangjában. Kicsit kifordul, hogy teljesen szembe tudja hozni arcát a fiúéval. -Én is szeretek a szemedbe nézni. Nyugalmat, békét és szeretetet találok benne. -gyengéden a fiú arcára fog és olyan közel hajol arcához, hogy orruk össze-összeérjen. -Igen... szeretlek. -hunyja félig le szemeit. Gyomra hirtelen összeszorul az izgalomtól, a szíve ismét hevesen kezd verni.
|
- De te azt mondtad szeretsz, én is szeretlek téged, akkor nem átok! - mosolyog mégjobban - Semmin, csak szeretek a szemedbe nézni! - mondja félhangosan
|
-Szeretni és szeretve lenni... ha betartják a körforgást, áldás. Ha csak egyik teljesül, valamelyik félnek átokká válik a szeretet. -mondja. A puszira mosolyra húzódik szája. -Min mosolyogsz? -kérdi sugárzó tekintettel.
|
- Szeretet? - gondolkodik el a szó jelentésén - Azt hiszem meg tudnám szokni a szeretetet! - mosolyog fel Atsuira és karjaival lehúzza a fiú fejét és puszit nyom arcára, de nem engedi vissza, inkább csak nézi halvány mosollyal
|
-Ja igen. Erre azt hiszem rá is kérdeztem, bár akkor már szerintem aludtál. -kuncog boldogan. -Hogy nem fázol? Itt bent? -mutat mellkasára mosolyogva. -Vagy úgy általában? -neveti el magát. -Persze csak piszkállak ám. Nálam ez a szeretet jele. -súgja az utóbbi mondatot a fiú fülébe, majd belepuszil. -Én is inkább maradni szeretnék. -mondja csendesen.
|
- Mondtam hogy vállalom, hogy... - néz a fiúra, de a szeretlek szó nem jön szájára. Nem akarja elkapkodni, most fél hogy egy álom és mindjárt felébred, inkább csak Atsuihoz bújik. - Elég volt és már nem fázom. Hé... azt is mondtad, hogy elmegyünk megnézni majd a területeket - mondja, de aztán inkább mégjobban a fiúhoz bújik - De most inkább maradjunk így - csukja le szemeit
|
-Hanem? Akkor mire értetted a tegnapi dolgot? -kérdi érdeklődve. -Biztos él még. -nyugtatja a fiút. -S szerelmesnek lenni vagy bírni valakit nem butaság. -dörgöli arcát a fiúéhoz. -Az idő nem zavar, nem veszem nagyon figyelembe, bár kölyökkel nem kezdenék. -kuncog csukott szájjal. -Fázol? -öleli hátulról át. Mancsait a fiú kulcscsontjánál összefűzi és fülébe dorombol. -Szólj, ha szeretnél valamit. Bármit. A kaja elég volt? -pillant a szétszedett halra.
|
[Későbbi] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
