|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:36 - |
Különös hely ez. Lebegő kövekkel tarkított part, fel-felcsapó tengervíz, melyben ehető vizilények találhatók. Egy holdja és egy kicsi aszteroidája van, melyeknek köszönhető az apály és dagály váltakozása.
|
[Későbbi] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
- Nantan engedelmeskedik és kiengedi, de ő maga nem vesz fel védőpajzsot, eddig sem magának tartotta fennt. Hírtelen egy kislány hangját hallja meg és a segítségére siet.
 
|
-Nem Nan. Ő az öcsém, nem fog bántani. -ad puszit a fiú fejére. Pillanatok múlva egy kő összeroppan ahogy dühében Samui megfagyasztja. -Nem fog mirelitet csinálni belőlem, de te maradj a gömbben. -nézi elszántan a fekete macskát.
-Most mi van? Odabújsz a fiúd mellé és ki se jössz a biztonságos nadrágjából? -jelenik meg gonosz mosoly Samui arcán.
-Most engedj ki, Nan! -jelenik meg harag Atsui szemében. Macsait ökölbe szorítja és vigyázban áll. Várja, hogy kiengedje őt a fiú.
 
|
- Igérd meg, hogy nem fogod bántani! - néz rá dühösen fehér szemeivel - Addig nem fogok megnyitni a gömböt! - szúrós szemekkel néz a fiúra - Atsui... - néz mostmár szelíden szerelme szemeibe - Nem akarom, hogy bajod essen. Ha kell én harcolok is! - jelenti ki
|
-Engedd ki! -villan szeme. Nem emeli meg hangját, egyszerűen csak parancsol. -Nem fog egy kölyök beleszólni az ügyeimbe.
-Nem fog bántani, Nan. -teszi a fiú vállára mancsát. Bíztatóan néz a szemébe, majd a fekete fiúra emeli a tekintetét. -Engedj ki hozzá. -figyeli, ahogy a védőgömb körül megjelennek a jégszilánkok.
|
- Mirelitet? Nehezen! - mosolyog és szeme szinte fehérré változik, s Atsui és maga körül egy védőpajzs jelenik meg. - Addig nem tudod megtenni, amíg ez a pajzs itt van! ~ Megvédelek Atsui... igen, mert szeretlek! - gondolja és közben nézi Samuit - Egyébként is mi bajod velem, még nem is ismersz! - kiállt oda a fiúnak és füleit hegyezni kezdi
|
Megáll a fiú előtt vagy öt lépésnyire, majd végigméri őt.
-Ez? Komoly, hogy ez? -néz vissza testvérére.
-Mi az, hogy ez?! -ragadja meg villámló szemekkel Samui gallérját, aki durván ellöki magától.
-Semei legalább a barátunk volt. -ugrik ki a két macskafiú közül. Amint földet ér tappancsa, megfagyasztja a földet. -Amelyikőtök közelebb jön, abból mirelitet csinálok.
-Mi ütött beléd?
-Miattad... -sziszegi a fiú, majd fúj Atsuira. -Meg Semei miatt! -kiált fel. Atsui ijedten és értetlen néz.
|
- Nantan tekintete hideget sugároz és úgy néz a fekete fiú szemeibe, fél egy kicsit, de ezt jól leplezi ~ Felém közeledik, vajon mit akarhat tőlem? Ha kell én harcolok is! - gondolja és szúrós pillantást vet a fiúra
|
-Ne aggódj, nem kell tőle tartani. -mondja vissza se nézve a fiúra. -Samui. -mosolyog a fekete macskára, aki jéghideg tekintettel megáll előtte egy lépéssel. -Hát utánam jöttél? Én úgy örülök! -meg akarja ölelni, de az idegen hátra lép. Eltolja magától a foltos fiút.
-Ne érj hozzám. -szólal meg ridegen, kikerüli a ledöbbent Atsuit és megindul Nantan felé.
|
-Atsui ki ez? - kérdi mostmár félelemmel és hangosabban - Mit akar tőled? - néz a fekete fiúra, majd mikor Atsui elindul, ő inkább ott marad és figyeli mi történik
- Egy kölyök lép a partra, de amint meglátja Nantanékat inkább csendben marad és meghúzódik az egyik szikla mögött.
|
-Igen... -válaszol az első kérdésre. Keresi tekintetével az idegent. -Gyere elő! -mondja a semminek. Elkezd megfagyni a tenger, majd egy fekete alak jelenik meg a közepén. -Tudtam! -mosolyodik el csillogó szemekkel Atsui és a fagyó víz felé kezd lépdelni. Lassan az idegen is ballagni kezd Atsui felé.
|
- Samui? - néz érdeklődve, majd ő is kilép - Ki az a Samui? - kérdi suttogva Atsuitól ~ Lehet, hogy Semeien kívül volt neki más is és már nem aakr többé velem lenni? - aggodalmaskodik magában
|
Atsui alaposan meglepődik, ahogy a fiú kiugrik a kezeiből és eltűnnek belőle az érzelmek. Egy pillanatra elgondolkodik, hogy egyetalán léteztek-e, de mikor ránéz és visszagondol a reggelre, már tudja a választ, IGEN.
-Van... s tudom is ki. -lép ki a hidegbe. Összehúzza kabátját és körülnéz. -Samui... gyere elő! -kiáltja, mire felenged a jeges idő.
|
- Nantan nagyon meglepődik, sőt a csók után már hevesen ver a szíve is. Mikor Atsui rémült arcát látja fülelni kezd - valaki van ott kinnt... - ugrik Atsui mellé, szemeiben már nem látszódnak az érzelmek, csak az a jeges tekintet, ami első találkozásukkor is volt a szemében, mintha érzelmek nem is lennének a fiúban
|
Sarkon fordul vele a fiú, méghozzá úgy, hogy egy picit perdüljenek is, majd megindul tartva őt mancsait összefűzve alatta. -Most? -kérdi rejtélyes hangon, majd megcsókolja a fiút. Hirtelen süvít egyet a szél, aztán elhallgat. A hóesés is abbamarad, de a hideg nem akar szünni. Atsui megszakítja a csókot és kicsit ijedten néz ki.
|
- Nantan bele remeg a csókba és megteszi amit Atsui kér - ÉS most? - nézd rá érdeklődve
|
-Szívesen megyek majd a hóba veled, csak most meg vagy fázva. Tee... macskafiúk macskafiúja. -nevet és ad egy puszit a fiú ajkaira. Nantan karjait a saját nyaka köré fonja, majd átkarolja derekát. -Kapaszkodj és ugorj fel. -kacsint rá.
|
- A fiú lehajtja füleit, hogy nem jön vele Atsui - Szeretem a havat... amikor esett, mindig kimehettünk játszani, bár nem sokáig. Csináltunk macskaangyalt meg mindent! Építettünk hómacskát is! - meséli felbuzdulva és Atsui szemeibe néz - Ha már nem meggyünk a hidegbe, akkor kérek egy csókot! - mondja és durcásan néz Atsuira
|
Atsui ijedten húzza őt vissza.
-Tegnap még össze vissza prüszköltél és köhögtél, most meg mennél játszani a hóba? -kérdi kicsit leszidón, majd magához öleli. Ő is kinéz. ~Hirtelen jött a hó... tegnap még nyári meleg volt majdnem.~ lenéz a fiúra, s egyből megnyugszik.
|
- Nantan tekintete az üreg kijárata felé kezd táncot járni - Esik a hó! - kiállt fel örömében és majdnem ki is szalad - Jössz Atsui? - kérdi mosolyogva és izgatottan, szemei csillognak, nagyon szeret a hóban játszani vagy csak a pelyheket elkapni nyelvével
|
-Érdekes egyébként, mert kint látszik is, hogy jég hideg van, míg itt bent jó és kellemes a klíma. -állapítja meg. Ahogy Nantan a mellkasára fekszik, mancsával simogatni kezdi a fiú arcát. -Mit meséljek? Van egy mesém, de azt ketten írjuk. -pillant le a fiúra.
~Hmm... úgy látom, nincs egyedül... Hát ennyit bírt Semei mellett? És ez az én... ááh!~ gondolkodik egy ismeretlen alak. Dühétől még inkább jeges lesz a szél, még a hó is elkezd esni.
|
[Későbbi] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
