|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:36 - |
Különös hely ez. Lebegő kövekkel tarkított part, fel-felcsapó tengervíz, melyben ehető vizilények találhatók. Egy holdja és egy kicsi aszteroidája van, melyeknek köszönhető az apály és dagály váltakozása.
|
[Későbbi] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
- Értem... nekem nem volt családom, tehát nincs is hasonlítási alapom. Nekem csak te vagy... - hangsúlyozza ki a te szót - Valami olyasmi igen.... bár pontosan nem is tudom miért, csak arra emlékszem, hogy ez egy jelzés, amit én nem értek, de van aki igen... - teszi hozzá, majd kuncogni kezd - Hát Samui tényleg eléggé hideg... vajon a szüleitek ezt már akkor tudták... különben azt mondják, hogy bár a nevet a szüleink adják, a karmánk súgja nekik, hogy mi milyen nevet szeretnénk. Vagy valami ilyesmi! Daisuki... tetszik ez a szó! - csókolja meg ismét Atsuit, de most csak lágyan, majd kicsit elhúzódik - Nem eszünk valamit? - mutat hasára - Éhes lettem!
|
-Nem kell pótolnod az igazi családom, nem tudnád, mert a kettő nekem nagyon külön kategória. A családom voltakép elárult, mikor elüldöztek otthonról a hovatartozásom miatt. Tudod... -vesz mély levegőt, majd sóhajtva fújja ki. -Ha szeretünk valakit, nem fontos, hogy hogy néz ki, mit szeret és mit nem, hova tartozik és kik a barátai, csak az számít, hogy szeretjük valamilyen formában. Apám úgy kergetett el, mintha sosem lettem volna a fia, olyanokat vágott a fejemhez, mintha egy utcagyerekkel beszélne... anyám meg csak állt és nézett minket, könnyezett, de a világért nem állt volna egy kicsit se mellém. -egy picit megáll. -Ebből nekem az maradt meg, nem szerettek, vagy ha valaha szerettek, már akkorra nem. -mondja ki végül a megállapítást, ami régóta ott érlelődött fájó szívében. -Ez a jel... nem csak az összetartozás jele ezek szerint... hanem valamiféle megaláztatottságé is? Ezt akarod azzal mondani, hogy mindenki igyekszik eltakarni? -próbál tapogatózni. -Aisteru? -kuncog, majd végigsimogat a fiú arcán. -Tudod, a családomnak japán származása van. A nevem forrót jelent, Samuié pedig hideget. Az aisteru azt jelenti, barátilag szeretlek. De most már azt mondom, daisuki. -csókolja homlokon a fiút. -Ez a szerelemből szeretlek szó.
|
- Nantan csak figyeli a vörösödő fiút és jól esnek neki ezek a gyönyörű szavak, de tudja mire gondol a fiú, ő viszont arra még nem igazán van felkészülve- Tudom, hogy nem pótolhatom az igazi családod, de én mindig melletted leszek, amikor csak tudok! - mondja és mielőtt még Atsui megkérdezné el kezd mesélni a nyakán lévő fekete jelről - Emlékszem, amikor még nagyon kicsi voltam, akkor kaptam ezt a jelet, minden család másmilyen jelet kapott, így tudod, hogy ki kihez tartozott. Bár arra már nem emlékszem, hogy hogyan is volt, de ha minden igaz, akkor a szüleimnek és az esetleges testvéreimnek is ilyenje van a nyakán. Csakhogy ez nem valami jó dolog, így mindenki igyekszik takarni... - fejezi be, majd hírtelen szébe jut valami - Atsui! Mit jelent az a szó, hogy Aisteru? Azóta kiváncsi vagyok rá, mióta mondtad... - kérdi érdeklődve
|
-Család? Igen, a családom vagy, de máskép, mint anyu, apu és a testvéreim. Te a kedvesem vagy. -suttogja félmosollyal. Jól is esik neki, hogy a fiú ennyire szereti, mégis azért fáj, hogy elvesztette a családját. -A halál el tud választani, nem vagyunk halhatatlanok és én hiszek az újjászületésben is, de nem hagyom, hogy bármelyikünk is meghaljon. -néz a fiú szemeibe, s ahogy szinte letámadja őt szerelme, hátra dől és magával húzza Nantan a már felmelegedett partra. A forróság, mely keletkezik köztük kiolvastja annyira mancsait, hogy el tudja engedni a sálat. Leteszi a földre, majd átkarolja Nant. -Kincsem... -szuszogja. -Ha így folytatjuk... -vörösödik cékla színűre. Annyira zavarba jön, hogy egy kis ideig nem is képes a fiú szemeibe nézni.
|
- Most én leszek a családod jó? Te meg az enyém! - mosolyog rá - Nem választhat el tőled senki, még a halál sem! Senkinek sincs ekkora hatalma! - bújik a fiúhoz és szemei ismét ragyognak, már nem hidegek, hanem égnek a vágytól. - Szeretlek Atsui... ezért nem fogom hagyni, hogy bajod essen! - csókolja meg ismét a fiút, most mégjobban szereti Atsuit, mint eddig és vadul esik neki, mint ahogy ez az első igazi csókjuknál volt.
|
-Nem, akkor már megöltem volna, ha gyilkos vagy rabló... -kezd bele a mondatba, de mikor a fiú megcsókolja bátyját, fintorogva elfordul. -Fúúúúj! -ezzel elindul egy másik irányba.
-Nan... -néz fel a fiúra. Boldogan fogadja és viszonozza a csókot, majd Samui felé néz. -Megbolondult. Megkergült. Egyszerűen nem hiszem el, hogy ilyen lett. -mondja bánatos hangon. -Az egyetlen ikertesóm, csak pár perccel fiatalabb nálam. -mondja. -Nagyon anyás volt mindig is... s meghalt a családom... -fogja fel, amit mondott neki öccse. -Nekem fontos ez a sál... fontos, mert tőled kaptam és azért, mert szívből adtad. -néz a fiú zöld szemeibe. -Kiálltál mellettem, megvédtél... köszönöm neked. -összefagyasztott mancsaival átkarolja a fiú nyakát és magához húzza. -Egy pillanatig azt hittem, mikor azt mondtad, hogy a jég ellen jó a tűz, hogy megsütöd a kezem. -mondja kuncogva. -Szeretlek. -súgja a fiú fülébe.
-Ceh! Gusztustalan! Undorító! -pillant vissza még Samui, majd forgó jégviharral eltűnik.
|
- Nem érdekel, hogy kit viselsz el és kit sem! Én én vagyok - hunyja le szemeit - szeretem a bátyádat! És tudod mit? Nem érdekel a múltja, az se számít, hogy mit tett eddig. Lehetne felőlem gyilkos, rabló vagy akármi, nem érdekel! A múlton már nem tudsz változtatni, az vagy aki vagy! - néz mélyen a fekete macska szemeibe - Atsui - kap a fiú után - hagyd! Nem fontos az a sál, próbálja de már késő - Hagyd abba! - mondja majd eszébe jut valami - A jég ellen viszont jó a tűz, nem igaz? - hajol le Atsui mellé és megcsókolja ~ Atsui... ha benned is ilyen érzelmek vannak, mint bennem, akkor az a jég el fog olvadni, tudom.
|
Mindkét macska meglepetten nézi, ahogy Nantan betakarja a földön jégbe zárt fiút. Samui csettint egyet, mire a jég elolvad bátyja testén.
-Nem vagy Semei, tényleg nem. Őt legalább el lehetett viselni. -jegyzi meg szúrós szemekkel. -Semei a barátom volt, átengedtem annak a bolhafészeknek. Már ne érts félre, én nem vagyok olyan, mint ti. -mondja az olyan szót megvetéssel hangjában. -De a korcs bátyám beleszeretett a legjobb barátomba. -pillant Atsuira, aki a földön fekszik remegve és vizesen. -Megérdemli a halált, bármit mondasz. Többet ártott ennek a világnak, mint hinnéd. De persze ezeket nyilván nem mesélte el. -izzik harag a szemében. -Nem leszel mindig mellette, hogy megvédd, és nincs is jogod beleártani magad a mi viszályunkba. -néz mélyen Nantan szemébe. -Az, hogy neked szükséged van rá, engem nem érdekel. Nekem nincs rá szükségem és idegesít a tudat, hogy él. -mondja gyűlölködő hangon. -Nincs veled harcom, nem akarlak megölni, de ha rákényszerítesz, kőkeményre fagyasztalak.
-Nem! -terem ott ázottan Atsui, de lábai nem bírják, összerogyik. Kezében szorongatja Nantan pulcsiját és sálját. -Samui, te megvesztél. -mondja a fiúnak már ülő helyzetben. -Menj a francba innen! -mordul öccsére.
-Játszani akarsz? -fagy meg a kezében Nan sálja. Atsui megijed, s egy pillanatig el akarja dobni a tárgyat, de aztán megmarkolja, hiába fagy a keze felé tovább a rongy. ~Na mi van? Nem ereszted? Hát legyen.~ Csuklóig megfagyasztja bátyja mancsait.
|
- Én nem vagyok Semei! Az én nevem Nantan! Ne hasonlíts máshoz! - mondja és elugrik a jégdarab elől - Neked lehet, hogy nem az, de nekem igenis helyes ez és fontos! - emeli ki a fontos szót - Nem érdekel miket beszélsz, Atsui igen is jó és kedves és nem érdemli meg a halált! Nekem szükségem van Atsuira! - néz félőn a fiúra, aki vacog - Engedd őt el, én akarok harcolni helyette, ha kell meg is ölhetsz, nem félek a haláltól! - néz a macska szemeibe, majd szerelmére és mit sem törődve a fekete további reakciójával Atsuihoz megy és megáll mellette, majd legugol - Atsui... ne félj, itt vagyok, segítek neked, mert te sem hagytál cserben! - mondja arra gondolva, mikor lázas volt és leveszi felsőjét sőt még sálját is mely egy fekete jelet takart a nyakán, kicsit el is szégyenli magát- Ez nem valami meleg, de kitart, tarts ki te is és el ne aludj, mert nem akarlak elveszíteni! - nyom puszit a fiú arcára
|
Atsui döbbenten nézi végig a jelenetet, észre se veszi, hogy teljesen átfagyott a teste és didereg. Félti Nantant, nagyon félti, de mozdulni se tud, már szavakat se igazán formálni.
-Semei-jel is megvívtuk a csatánk, de ő sosem sírt és sosem ütött meg! -lő egy végszilánkot Nantan felé, de nem úgy, hogy ha letalálja, belehaljon, csupán ijesztésnek, eláll, vagy komolyan goldolja a harcot és hogy kiáll szerelme mellett. -Nem mondtam, hogy ami nem tetszik, az nem helyes. De két kandúr nem helyes, ha együtt van. -morogva áll fel. -A bátyám nem érdemli meg az életet, a boldogságot meg pláne. Halált érdemel.
-Samui... megfagyok... -vacogja a foltos macskafiú.
-A bennem való érzéseket felejtsd el, olyan nem létezik. -rázza meg a fejét is. -De mondd csak kölyök... -lép közelebb a fiúhoz. -Mivel lett ennyire fontos neked ez a bolhazsák? -bök bátyjára, aki már a földön fekszik erőtlenül vacogva.
-Olvassz fel... -tátogja a pornak.
|
- És ha az vagyok mi közöd hozzá? - mondja de aztán döbbenten néz Atsuira, majd mikor a fekete rárivall kitörli szeméből a könnyeket, tekintete most ismét hideg - Ha szép szóval nem megy... - mondja és eltűnik. Ő nem tud láthatatlanná válni, de olyan gyorsan tud szaladni, hogy az ellenfél nem veszi észre.Samui előtt terem és öklével belevág a fiúba, aki repül egy kicsit. Szemében a düh, az elkeseredettség és az elszántság jelenik meg. - Mondtam! Ha kell küzdök és nem félek tőled, azt mondod szánalmas vagyok? Azt mondod, hogy ami neked nem tetszik az nem helyes? Nézz magadra, te is csak egy macska vagy, semmivel sem különbözöl tőlünk. Benned is vannak érzések akár csak bennünk, térj észhez és hagyj minket békén - üvölti még a fiúnak, majd lassan lenyugszik, majd valamit még hozzá fűz - Én nyiltan vállalom, hogy szeretem Atsuit és mindennél fontosabb nekem! - néz a fekete szemeibe.
|
Mindkét macska ledöbbenten néz Nantanra.
-Szánalmas! -löki őt el a fekete. -Mi van bátyus, meguntad a passzívkodást, választottál magadnak egy lányos fiút? -kérdi gúnyolódva. Atsuinak eldurran az agya és egy karomtámadást indít testvére felé. Az a meglepetéstől be is nyeli azt, majd döbbenten omlik a földre.
-Öcskös! -szakítja ki egyik lábát. Orra esik a beragadt lába miatt. -Nan... -néz a fiúra aggodalmasan. -Mi lenne a te hibád? -kérdi a fiút.
-Teee! -ül fel hirtelen Samui, majd teljesen odafagyasztja testvérét a földhöz. -Az ő hibája! -pattan fel és mutat rá. -Ha közelebb mersz jönni, nagyon megbánod! -figyelmezteti Nantant megemelve mancsát, amiből egy jégszilánk hegye kezd kiállni. -Nem akarlak megölni, de megteszem, ha packázol velem.
-Nan, maradj ott! -kéri félelemmel szemében Atsui.
|
- Atsui! - kiabálja a fiú és nem törődik most semmi mással, csak hogy segítsen és megpróbálja a fekete macskát elrángatni Atsuitól- Hagyd őt! Kérlek! - szöknek könnyek a fiú szemébe - Ne bántsd! - gyengének érzi magát, nem akarja, hogy bántsák szerelmét hisz ha Atsui meghal ő is biztosan bele halna. Fél, retteg a gondolattól is hogy elveszítheti. - Kérlek! Hagyd őt! Az én hibám, bűntess engem és ne Atsuit...
|
Samui morogva áll fel. Rángatja a labdát, mintha zsineg kötné mancsához, de azt Atsui nem ereszti.
-Örültem, hogy utánam jöttél, erre megtámadsz. -mondja neki a foltos fiú.
-Ott hagytad Semeit.
-Nem. Kirakott, hogy neki nem kell a baj.
-Hazudsz! -kiabálja mérgesen.
-A saját testvérednek nem hiszel?
-Nem vagy a testvérem! -sikerül kirántani a lasztit a ledöbbent bátyja mancsából. Szikrázón néz rá, majd a földhöz fagyasztja Atsui tappancsait. -Ott kellett volna maradnod anyánk mellett. -emeli meg a semmibe néző fehér-fekete macska állát.
|
- Nantan először a lányt teszi ki majd maga is kimászik, mindketten kapkodnak a levegő után, majd Nan félelemmel néz a fekete macskára ~ Miért akarja bántani? Mi lelte ezt a fiút és miért haragszik rám is? - gondolkodik és közben Halona meghúzza a pulcsiját.
- Köszönöm! - mosolyog Nantanra a lány, de mikor megijed a nyakába ugrik
- Hé! Mit csinálsz? - esik hátra, majd gyorsan feláll és védőpajzsot von maguk köré - Nehogy bajod essen megint! ~ Atsui... vigyázz magadra, nem akarlak elveszíteni!
|
-Egy lány? -kérdi, de cselekednie kell. A levegőbe vág, majd négy fehér karomnyom indul meg a kövek felé. Az szétvág pár sziklát, s elég rést nyit rajta, hogy kiférjenek rajta. -Jól vagytok? -kérdezi, de fejbe találja egy labda. Elvágódik a földön, majd fülét fogva néz fel.
-Megbosszulom, amit anyánkkal tettél. -csap újra a lasztival Samui, de testvére kiugrik alóla.
-Elég legyen! Állítsd le magad!
-Nem fogsz nekem parancsolgatni.
-De le foglak állítani! -terem öccse előtt, elkapja a labdát, s másik mancsával bemos egyet a fekete fiúnak. -Befejezted? -kérdi a földön fekvő fiút. Az villámló szemekkel néz rá fel.
|
~Atsui? - gondolja majd ismét telepatikus úton próbálkozik ~~Atsui nincs levegő, ez az üreg meg nagyon kicsi, beszélni sem beszélhetek. Csak egy kisebb nyílást csinálj, hogy kiadjam a lányt, a többit megoldom csak kérlek siess. ~~ aggódik a lány állapota miatt és amennyire tud hátra húzódik, átöleli a lányt, hogy ne essen baja ~~Amennyire csak tudtam hátra mentem~~
|
-Samui... -néz öccsére szomorúan. -Engedj el. Nem az én hibám, hidd el.
-DE! -kap agresszívan testvére felé. Atsui behúzta még a füleit is.
-Utoljára szólok, hogy engedj el! -villan szeme, mikor megérzi, hogy Nantan bajban van. Elege lesz ebből a macska-egér játékból.
-Vagykülönben? -teszi karmait a foltos macska nyakához. Az nem szól, csak elengedi magát, lehunyja szemeit. Megemelkedik a nyakában lévő csengő és bűvös hangként kezd csilingelni.
-ENGEDJ EL. -súgja a levegőbe Atsui, mire öccse megmerevedik és kiolvastja, azzal elhátrál. Feláll és testvérén tartja szemeit, aki még mindig a bűv hatása alatt áll. Leereszti a csengőt, mire Samui magához tér, de mivel bátyja láthatatlanná vált, nem találja.
-Nem mész semmire, az ilyen trükkökkel. Megfagyasztom ezt az egész vidéket, ha kell!
-Nan! Nan! -jelenik meg az üreg előtt. -Állj hátrébb! -mondja neki. -Kevés az időnk, Samui bármikor rám lelhet.
|
- Nantan sokáig keresi a hang forrását, majd egy lányra talál, aki szintén egy kis üregben bújt meg - Hé... jól vagy? - nézi a neki még igen csak aprócska lányt
- A lány bólint és félve néz Nantanra
- Ne félj! barát vagyok! - mosolyog rá és megsimogatja a fejét - Én Nantan vagyok. És te?
- Halona... - mondja vékony kis hangon, a fiú végig néz rajta és meglátja lábán az apró sebeket.
- Mi történt? - kérdi, de a lány az ilyedtségtől csak egy szót szól
- Jég...
- Gyere! - veszi fel a lányt, ahogy ezt az egyik este Atsui tette vele és kirohanna, de az egyik jégdarabtól az üreg hírtelen beomlik, nem sok levegőt hagyva maga után
- Félek... félek... - szipogja a kislány
- Ne félj, nem lesz baj, kijutunk innen! - kezdi karmaival ütni a jéghideg követ, de nem sokáig bírja, miután látja a lány ijedt arcát, magához húzza, hogy megnyugtassa - Ki fogunk jutni innen rendben? Bízz bennem!- néz mosolyogva a lányra - Fázol? - kérdi, de a válasz magától értetődő, a lány szája már lila és vacog ~ Atsui... Atsui... - próbálja alkalmazni a telepátiát, de ez a képessége még nem fejlődött ki igazán ~ Atsui... - Halona... tarts ki rendben? - néz a kis macskalányra, aki egyre szaporábban veszi a levegőt, annak hiánya miatt.
|
Atsui amint elmúlik a védőpajzs, nekiugrik az öccsének.
-Héj! -kiált fel Samui meglepve, majd nagy macskavirnyogás közben végigfetrengenek a földön.
-Mi ütött beléd! -kérdezi villámló tekintettel a földön fekve Atsui. Jégbilincsbe fogja őt testvére, majd leszáll róla.
-Kezdődött ott, hogy titkolóztatok Minakoval... aztán jött az, hogy elzavartak téged a szüleink... folytatódott azzal, hogy mindig veszekedtek... elszöktem... majd felgyújtották a házunk... Miattad! -kiált és bátyja feje mellé lő egy jégdarabot, ami felsérti Atsui arcát, de egyikük se rezzen. A foltos macskát lesújtja a hír, hogy porig égett a házuk.
-És a többiek? -kérdi aggódó hangon. Samui leguggol hozzá, karmát kivillantja, majd gyilkos tekintettel néz.
-Egyedül Minakot nem találták meg... ő vagy porrá égett... vagy túlélte. -jelenti jéghideg hangon.
|
[Későbbi] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
