|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:36 - |
Különös hely ez. Lebegő kövekkel tarkított part, fel-felcsapó tengervíz, melyben ehető vizilények találhatók. Egy holdja és egy kicsi aszteroidája van, melyeknek köszönhető az apály és dagály váltakozása.
|
[Későbbi] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
-Várlak, Kicsim. -pillant hátra Nantanra. Szerencsére most is meleg van itt, s egy nagyobb kő füstölög is. -Szerinted ha ráteszem, megsütöm, mint a halat? -kérdezi bizonytalanul. ~Annyira törékeny, annyira kecses...~ farkával kisimít egy rózsaszín tincset az idegen leányzó arcából. -Szépséges, igaz? -kérdezi csodálva Yowaikot.
 
|
-Nan, várj! -rohan a fiú után kétségbe esetten. ~Mi ütött belé?! ~ tűnik el a terepről.
|
- Őőő... -hallja fülében ismételten a zajt, amit csak ő, az üldözött hallhat - Atsui... kérlek ne kövess! - löki el és rohani kezd, hogy Atsui nehogy utol érje, nem akarja bajba sodorni, nem akarja ismét átérezni azt, amit a múltkor, amikor Samui ellen harcoltak együtt.
|
-Héka! -rohan a fiú mellé. -Az előbb azt mondtad, csak mi ketten, erre lelépsz egyedül? -furcsállja ezt az ellentétet a fiú. -Mi dolgod ilyen hirtelen? -húzza fel egyik szemöldökét.
|
- Majd megtudod! - kezd nevetni kicsit, majd körbe néz - menjünk oda, ahol nincs senki! Csak mi ketten! - nevet a fiúra, de hírtelen furcsa hangra lesz figyelmes ~ Fenébe... értem jöttek! - gondolja, majd kicsit körülnéz - Atsui, te inkább maradj itt, nekem van egy kis dolgom, de nemsokára jövök vissza - mondja majd elindul, viszonylag lassú léptekkel, hogy Atsuinak ne tűnjön fel semmi.
|
-Mi dehogy nem? -kérdi kicsit értetlenül, majd bólint a fiú kérdésére és körbenéz. -A zugocskánk jó lesz vagy másik helyre menjünk? -kérdezi halkan, hogy csak a fiú hallja.
|
- Dehogynem! - mondja és megfogja Atsui mancsát, huncutul mosolyog majd, kérdő pillantást vet rá. ~~ Megyünk?~~ néz mélyen a szemeibe.
|
-Az égési sérülések gyakran nem tűnnek el soha. -néz mélyen a fiú szemébe, majd nem törődve a két ott lévővel, puszit nyom Nantan karjára, ahol a heg van. -Nem vagyok a tűz fia, de azért van egy-két dolog, amiért jó, hogy a nevem forrót jelent. -kacsint rá utalva a hovatartozására is.
|
- Nantan vagyok! - néz a fiúra mosolyogva, viszont Atsui kezeit kezdi nézegetni - Tényleg! Én egyszer megégettem magam és azóta is megvan a nyoma! - mutatja karját, amin egy halvány barna csík féle látszik. - Egyszer az árvaházban történt, nagyon vörös volt! De már megnyugodott, csak még látszik.
|
-Sz-sziasztok. -köszön a fiú kicsit szeppenten. -Atsui vagyok. -mutatkozik be. -Nem, régen se tudtam irányítani. Sose volt felette hatalmam, csakhogy ezt ő nem tudja. Apánk megtiltotta, hogy ezt bárki is megtudja és megpróbált erőszakoskodni, hogy tanuljam meg ezt a varázst. Egyszer még meg is kergetett egy lángszóróval. -borzong bele abba, amit suttog. -Kicsi voltam... elestem... ő meg rám szegezte azt a vackot. Annyira megijedtem, hogy megéget vele, hogy sírni kezdtem, s akkor anyu berontott közénk és megvédett. De ezt eddig senki nem tudta. -teszi hozzá. -Samui egyszer látta, hogy megégetem magam, de nincs semmi bajom, valószínű, hogy ezért hiszi, hogy irányítani tudom a tüzet. Pedig nem, s az is fáj, mikor megfogtam valami forrót, de nyoma akkor se volt. -mutatja a fiúnak bal mancsát.
|
*Carth az idegenek felé kapja a fejét.*Sziasztok!*köszön vissza kedvesen.*Carth vagyok!És Ti?
|
- Ez butaság, miért gondolt volna ilyenre? Régen tudtad irányítani? - kérdi kicsit halkabban, majd köszön a többieknek - Sziasztok! ~ Vajon ki ez a fiú? Őt még nem láttam - gondolja magában és gyorsan felhúzza felsőjét, sálját is magára kapja, majd figyelmesen várja Atsui válaszát
|
Én sem szeretem a tömeget,de ha megmutatod,hogy hol van az a másik tenger szívesen megyek Veled oda.*mondja kedvesen*~Hm,miért van olyan érzésem,hogy nem akar valamit elmondani?~*gondolja magában.*
|
Atsui kicsit megfagy, ahogy a két másik macska ott terem, de megfordul, hogy szembe nézzen Nantannal. -Igen, a lökött öcsémről beszéltem. Azt akarja az orrom alá kenni, hogy az én hibám, hogy a szüleink meghaltak. Ez persze nem igaz, de ő többrétűen is a nyakamba akarja ezt varrni. -kezd bele a magyarázatba. -Egyrészt, hogy én nem voltam ott, hogy vigyázzak rájuk, másrészt mert nem irányítottam a tüzet addig, míg kijutnak. Marhaság, nem? -kérdi. Cinikusnak akar tűnni, de legbelül azért rosszul esik neki, hogy Samui ezt elvárta volna tőle.
|
- Én csak... bolyongtam. - süti le tekintetét a lány.
- Tudom, hogy most jöttünk, de nem mehetnénk inkább máshová? Van egy másik tenger is, és az a helyzet, hogy én... nem szeretem, ha sok ember van körülöttem. - motyogja.
|
*Carth letörli a könnycseppeket.*Sajnálom!*kér elnézést a lánytól,majd ismét megjelenik egy mosoly az arcán,mikor Alia megpróbálja felvidítani.*És Te hogy kerültél ide?
|
- Bocsi... - mondja és mikor Atsui feláll, ő is feláll, majd mellé lép - Mi a baj? Samuiról beszélsz? Mire jöttél rá? - kérdezgeti, de nem biztos benne, hogy most választ is kap kérdéseire
|
-Nem-nem, Nan, félreértesz. Nincs képességem a tűzet megszelidíteni. Tényleg nincs. -néz mélyen a fiú szemébe. -De nem bánom. Nem szeretem a tüzet. -vallja be. -Ketten. Vagy most vengégeljelek meg én téged? -kérdi mosolyogva és kicsíny csókot nyom a fiú ajkaira. -Jézusom! -kapja el fejét, mintha villám vágott volna bele. -Értem már! Uram Atyám! Ez... tényleg megveszett! -bújik ki a fiú alól és fejét fogva, kerek szemekkel a tenger felé fordul. -Ez... egyszerűen... nevetséges.
|
- Akkor gyakorolnod kéne! Nem vagy gyenge, csak azt mondod, hogy gyenge vagy és ez elveszi az erőd! Én is így tudok kialakítani védőpajzsot, hogy koncentrálok! Neked is biztosan menne! Majd segítek ha akarod! - majd mikor Atsui nevetni kezd, belőle is kitör a nevetés, mikor végre leáll vele a tenger felé néz - Mi lenne, ha fognák valamit? Vagy fognánk... - teszi hozzá és elpirul ahogy Atsui szemeibe néz.
|
-Én leszek is, s te is itt vagy nekem. -csókol vissza a fiúnak. -Nem... voltaképp a neveinket azért kaptuk, hogy a négy elem birtokosai legyünk. Nekem a tűz fiának kéne lennem, de egy szikrát se tudok életre kelteni. Nincs hozzá erőm, vagy képességem, míg Samui a jégy fia, s neki megy is. -mondja mosolyogva. Felül és a fiú csípőjére teszi mancsait. -Nem tudom, hogy milyen ez a karma dolog, de teljesült. -kezd nevetni. -Hiszen meleg vagyok. -tör elő belőle a nagy kacagás. -Tehát... valamilyen szinten... eltalálták a szüleim a nekem való nevet. -rázza a nevetés, majd mikor a fiú a hasára mutat, mancsfejével megsimogatja azt. -Én is éhes vagyok. -pillant körbe. -Mit lehetne enni?
|
[Későbbi] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
