|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:36 - |
Különös hely ez. Lebegő kövekkel tarkított part, fel-felcsapó tengervíz, melyben ehető vizilények találhatók. Egy holdja és egy kicsi aszteroidája van, melyeknek köszönhető az apály és dagály váltakozása.
|
[Későbbi] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
-Siam hátracsapta füleit a fejére majd homlokát a térdére helyezte.
|
-Kame- Téged?
/A neved csak akkor kell ide írnod, ha Taly nevében írsz. ;) / |
-Szia!-köszön vissza Siam a kandúrnak majd lehuppant a földre és megölelve térdeit farkát szorosan a lábaihoz húzta.
|
- Catboy a tengerben megmártozik és látja hogy arra jár egy lány megkérdezi töle- Hogy hívnak?
|
- Nem... engem nem érdekelnek a lányok, tehát nem is leslek meg... - mondja még, de már háttal és nem is fordul meg - Szólj ha kész vagy... - kezdi vakargatni füleit - Atsui!!! gyere addig süssük meg - kapja fel a halat és a gőzölgő kőre rakja - De... most szerintem pálcával kéne megfogni és nem a mancsoddal... - teszi hozzá ~~Semmi baj, végülis nem igazán tudhatja más... csak... nekem ez még furcsa, ne haragudj...~~
|
Atsuinak bűntudata támad, ahogy kedvese kiszáll az öléből. Vetekedik benne az érzés, hogy jól magához ölelné, megcsókolná és el se engedné azzal, hogy fél. Elég számára, hogy elzavarták hovatartozása miatt a szülei, hogy megveti emiatt az öccse. -Sajnálom, Nan. -suttogja a fiúnak lehorgasztott fülekkel.
-Sült hal... hmm... -nyalogatja a száját a lány. Nagyon régen evett ilyesmit. Megnyugtatólag hat rá, hogy nem les elmondása szerint a fiú. -Miért esküdözöl? Előbb-utóbb te is megszeged... -bíbelődik.
-Te csak így a parton öltözöl? Gondoltam, elbújsz vagy valami. -nézelődik zavartan Atsui. Fusztrálja, hogy simán ott öltözik a lány, még akkor is, ha ez nem kelt benne különösebben semmit. Egyszerűen csak hülyén érzi magát.
 
|
- Amint a "Volt itt egy lány..."- t kimondja Atsui ő azonnal felpattan a fiú öléből és mivel nem tudja, hogy Yowaiko is tud róla, ezért elpirul és fülei lekonyulnak - Igen, a szavamat adtam! - mondja végül, majd a halra néz - TUDTAM! Megsütjük vagy akkor most mi lesz? -fordul el a fiú, amikor a lány vetkőzni kezd - Nem lesek, esküszöm!
|
Atsui elmosolyogja magát, ahogy Nantan is kicsit kilép a sodrából. Nézi, ahogy elmegy halászni, de mikor az ölébe ül, megijed és zavartan körülnéz. -Volt itt egy lány... -nem tud tovább másra figyelni, csak az jár a fejében, hogy baj lehet belőle, ha így maradnak.
-Jó... de... a szavad adtad... -egy pillanatra Nantanra néz. Furcsa látványnak találja, ahogy a fiú egy másik kandúr ölébe ül, mint valami lány, de mulatságos és aranyos is. Hátat fordít nekik, majd nekiáll vetkőzni. -Igen... éhes vagyok... -motyogja halkan, félénken.
|
- Pedig... ááá mindegy - dobja a lány elé a ruhát - neked hoztam, nekem nem kell - veszi le felsőjét, de salát nyakában hagyja - Megyek halászni! - ugrik a vízbe, hogy lehűtse magát, pár perc múlva kihoz egy kék halat és vissza ugrik, majd egy kis idő múlva visszatér, megrázza magát és Atsui ölébe ül - Ha ő nem kér, akkor mi azért eszünk? - fonja karjait Atsui nyaka köré és kérdőn néz rá - A kő még megvan! - mutat rá nevetve - De most komolyan Yowaiko... biztosan éhes vagy! NEM KÉRÜNK ÉRTE SEMMIT ÉS SEMMIT SEM AKARUNK TŐLED! - hangsúlyozza ki a mondatot
|
-Nem érek hozzá se. -emeli fel a ruhát a képességével, majd Nantan fejére borítja. -Ismerem ezt, nem fogok kérni, parancsolok vagy elveszem... -mondja halkan.
-Héj kislány, mikor fogod már fel végre, hogy nem valami cselédképzőben vagy? -kérdi most már picit kibillenve a sodrából Atsui. -Megmentjük az életed, próbálunk segíteni, s te rosszat feltételezel rólunk. -mondja a lánynak. -Szép emlékek... -lágyul meg a fiú. -Mila igazi jóbarát Nan, igazán megérdemli, hogy néha foglalkozz vele.
|
- Csak miattad mentem el a ruhárt, csak próbáld fel legalább... kérlek! - néz ré nagy és kérő szemekkel - Pedig foghatok ám neked, itt a tóban van finom kék hal, szép emlékek fűznek hozzá! - kezd kuncogni - Igen elmondtam, hogy kit találtam és egy kis csodálkozás után rábólintott és megértett. És Yowaiko - teszi szívére a kezét - megigérem, hogy semmit sem kérek érte, rendben? Szia! - köszön ő is az érkező lánynak
|
-Huh... köszi Nan. -mosolyog kedvesére Atsui. Megvizsgálja a ruhácskát. -Nekem tetszik.
-Én pedig nem fogom felvenni. -kuporodik össze. Picit vágyódva nézi a szövetet a fiú kezében, de aztán elkapja tekintetét.
-Miért? Mi bajod vele? Maradsz inkább abban, amiben vagy?
-Igen. Ha elfogadom, az adósod vagy a szolgád leszek.
-Ez butaság. -legyint és a lány mellé teszi a ruhát. -Örülök, hogy Mila jól van. A medálról majd beszélünk, remélem, Yamaneko nem tud vele ártani másoknak. -jegyzi meg halkan. -A határozottságod és egyenességed pedig dícséretre méltó. Mondtad neki, hogy ki életed párja, vagy csak azt, hogy megtaláltad? -kérdi kis huncut mosollyal. -Ennyi rohangászás után nem csoda, ha fáradt vagy. -nevet, ahogy a srác ledől egy picit.
-Yowaiko. -feleli kurtán a lány Nantannak. -Nem kérek semmit. -átöleli térdeit és meg sem moccan.
-Szép neved van. -mosolyog rá Atsui. -Tudod is, hogy mit jelent?
-Tudom. -elfordul sértett arccal.
-Az én nevem Atsui. -mutatkozik be, majd hatalmas szemeket mereszt az új lányra, Siamra. -Szia. -köszön neki halkan és meglepetten.
|
Siam felé hangokat hoz a szél aki a tőlük nem olyan messze állt majd rájuk néz kicsit komolyan végül megindul feléjük karperecei csörögnek séta közben csukott szemmel ment feléjük de végül ellsétált mellettük.~Merre lehetsz hugi?~Kérdi magától kicsit szomorkásan évgül megállt és felnézett az égre.
|
- Pár óra múlva Nantan vissza tér, liheg és ruhája kicsit koszos, de egy lány ruhát tart kezében - Mehoztam! - teszi le a halvány rózsaszín ruhácskát - tetszik? - kérdi a lánytól - Mila küldi neked... az a lány semmit sem változott, kedves mint mindig... - néz Atsuira - Megtettem pár km-ert de siettem amilyen gyorsan csak tudtam. ja és megtudtam pár dolgot a medálról, majd elmesélem, hogy mit... megigértem neki, hogy még vissza megyek meglátogatni, de megmondtam, hogy megtaláltam életem párját és csak barátok leszünk. - hadarja majd hátra "esik" és elterül a földön - hehe... kicsit elfáradtam... - hunyja le szemeit - ja Nantan vagyok... benned kit tisztelhetek? Kérsz valamit enni? - néz fel a lányra
|
Kihúzza a partra Yowaikot, leül és az ölébe veszi. Nincs jobb ötlete, a kabátját nem szeretné összevizezni, mégsem állhat a kezében a lánnyal, míg Nantan vissza nem ér. Elsimítja a rózsaszín tincseket a szép arcból. Körül néz és csak akkor veszi észre a hatalmas leveleket. Ráfekteti az ismeretlent, majd mellé ül. ~Kíváncsi volt, mit reagálok? Ezt nem egészen értem. Kételkedett bennem? Vagy mi? Na, majd erre rákérdezek... Nem tudom, hogy reagálhattam volna másképp. Picit megijedtem, hogy azt gondolja, hogy találtam egy olyan lányt, aki tetszik és hogy felhagynék az eddig szépen és nehézkesen kialakított életemmel. Marhaság, hiszen szeretem. Nagyon.~
-Miért mondta neked az a fiú, hogy szeret? -szólal meg a lány. Szemei még csukva vannak és vacog is.
-Mert úgy van. -válaszolja természetesen, aztán csak utána esik le neki, hogy Nan nem mondta, hanem telepatikusan gondolta. -Te ezt meg hogy...?!
-Hallom a szellemeket, ha akarom. Ezt miért ne hallottam volna? -felnyílnak szemhéjai. Mereven fekszik, meg se mer mozdulni, de Atsuit nagyon nézi, aki totálisan ledöbbent a hallottak miatt.
-Nem lehet könnyű neked. Idehozom a kabátom. -feláll és a fehér-fekete foltos ruhadarabért megy, de mire visszafordul, Yowaiko már két lábra állt és igyekszik elmenekülni. Gyengesége miatt állni is nehéz számára, így a fiú könnyedén beéri és betakarja kabátkájával, majd felemeli és egy meleg kőre ülteti. -Nem bánt egyikünk se Nantannal, mi ástunk ki a hóból.
-Persze... mindig ezt mondják, nem bántalak... de ami számukra nem bántás, az nekem az...
-Mivel bántanánk?
-Csak maradj távol és ne érj hozzám. -újra megemeli Atsuit, majd pár lépéssel arrébb lerakja. -Ti azzal a másik fiúval egy pár vagytok, hogy szeretitek egymást? -kérdezi ártatlan hangon. Atsuiban egy pillanatra megfagy a vér.
-I-igen... de erről még nem sokan tudnak... kérlek, tartsd titokban.
-Miért?
-Mert nem általános és elfogadott, hogy két kandúr alkot egy párt. A többi macska rossz szemmel nézi ezt, megvetnek, esetleg valami rosszat okoznak nekünk. Meg tudjuk talán tartani az álcánk, de ha elárulod a titkunk, akkor semmikép se fog menni.
|
- Hé, mi nem, nem akarunk bántani! - emeli fel a kezét - Megadjuk magunkat! - mosolyog a lányra, majd mikor elmerül ő is megilyed, de akkor már Atsui teszi a dolgát. Gyorsan keres pár óriás lapulevelet, amire ráfektethetik és még gyorsan valami ruhafélét is szeretne találni ~~ Atsui értem, nyugi, csak kiváncsi voltam mit reagálsz! Atsui nemsokára jövök, addig vigyázz a lányra, elmegyek kérek valakitől ruhákat neki, meg közben elintézek pár dolgot, addig is vigyázz rá! Szeretlek!~~
|
A lány fújni kezd a vízben. -Ti is csak olyanok vagytok... hagyjatok békén... -kéri szipogva a fiúkat. Kitartja kezeit, ahogy Atsui lassan közeledni kezd felé. Hátra pillant Nantanra, majd Yowaiko szemébe néz.
-Milyenek vagyunk? Mi baj? Ki bántott? Vagy miért félsz ennyire? -kérdezi nyugtatóan, de amint megérinti a lány kezét, az megemeli és kidobja a vízből. Atsui csurom vizesen köhög a parton, ahogy felül. -Tud valamit... -néz fél szemmel kedvesére.
-Nem akarom, hogy hozzám érjetek. -suttogja. Könny gyűlik szemébe, elfordítja a fejét, füleit lelapítja, amennyire csak tudja, farka mereven hátrafele áll.
-Szerinted is reszket? -figyeli a remegő lányt. -Nagyon gyenge lehet. -s amint kimondja, Yowaiko visszasüllyed a tengerbe és elmerül. -Mondtam! -veti utána magát Atsui. ~Egyébként elbűvölt. Ne érts félre, nem tudnék mit kezdeni vele, hisz lány, én pedig lányok terén idegen vagyok, de szívesen gondoskodnék róla. Van benne valami számomra megmagyarázhatatlan, ami vonz, akár a vas a mágnest. Már nem úgy, mint hozzád... wááá... nagyon össze-vissza beszéltem vagy azért értettél belőle valamit?~ intézi gondolatait Nantannak. Ugyan nem biztos benne, hogy a fiú hallotta őt, azért reménykedik benne.
|
-Igen... Atsui... miért mondasz nekem ilyeneket egy lányról? - kezd durcáskodni, persze közben vigyorog, majd mikor lezajlanak az események, pislogva nézi a lányt - Hé, semmi vész, nem bántunk kislány! - mondja halkan és zavartan - GYere ki és törölközz meg... hátha jobban leszel. - mondja kedvesen, de eléggé halkan
|
-Inkább ne tegyük vízbe, bár... jó... ez jó ötlet. Már így is csurom víz. -indul meg a tenger felé. -A levelet is kérném, a kövön megszáríthatnánk. -veszi le Nan korábban a lányra terített pulcsiját. -Köszönöm. -nyújtja vissza tulajdonosának. -Csodaszép... valósággal megbabonáz ez a lány. Ritka, hogy ilyen hatással van rám egy leányzó. -lép a tenger elé, de még mielőtt bármit tenne, Yowaiko felnyitja szemeit és felsikítva ugrik ki Atsui kezeiből egyenesen a tengerbe. -Héj! -a fiú gondolkodás nélkül ledobja kabátkáját és a lány után ugrik, aki félelmében felrobbant egy halat a vízben. A foltos macska megdermed. -Nan... maradj távol. -hátra se pillant, de a hangja remeg. Nem érti, mi történt, csak a kitörő vizet és húscafatokat látta, amik megijesztették. -Nem akarlak bántani... -nyel nagyot, de lány csak lebeg a vízben szótlanul.
|
- Itt vagyok! mi lenne, ha a vízbe tennénk, az kellemesen langyos.... vagy esetleg keressek egy nagy levelet amit alá teríthetünk? őőő...igen... szép! - mosolyog rá szerelmére
|
[Későbbi] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
