|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:36 - |
Különös hely ez. Lebegő kövekkel tarkított part, fel-felcsapó tengervíz, melyben ehető vizilények találhatók. Egy holdja és egy kicsi aszteroidája van, melyeknek köszönhető az apály és dagály váltakozása.
|
[Későbbi] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
- Macskának lenni nem olyan egyszerű... például nem tudok beszélni és így nem ismernek meg mások... - néz kicsit szúrós, de mosolygós tekintettel szerelmére, majd mikor az így néz rá, vörösen fordul a másik irányba ~ Megakarom csókolni... nem... nem... mások előtt nem lehet, nem szabad... mások szerint ez undorító, nem nem... Nantan azonnal verd ki ezt a fejedből! - gondolja és inkább enni kezd - Finom! - mondja mosolyogva és a kagylóról más is eszébe jut - Most direkt nem adtad a kezembe mi? Ja jut eszembe! Jó étvágyat! - teszi hozzá
|
-Szeretem az erőm. Így nem kell megégetnem az ujjam, ha meg akarom forgatni a forró halat. -pillant cserfesen Atsuira, aki erre elmosolyodik. -Neked is jó képességeid vannak. -mondja a fiúnak, mikor meghallja, hogy macskává tud alakulni. -Ehetünk. -ő is a hal mellé telepszik.
-Hmm... -nyalja körbe a száját Atsui. -Nagyon jól illatozik. -megkeresi a korábban használt vágóköveket, megmossa őket a vízben, majd háromfelé vágja a húst. -Jó étvágyat. -mondja és a porciókat odaadja a tulajdonosuknak. Yowaiko félénken veszi el a részét, majd elkapja, ahogy Atsui szerelmeteges pillantást vet kedvesére. Gyorsan a halra néz, picit elpirul, meglengeti a farkát és elkuncogja magát. -Mi az? -pillant kicsit szeppenten a lányra, aki csak megrázza a fejét.
 
|
- Hogy ilyen erőd van! Az állatos dolgot azért kérdeztem mert... izé ... - hajol kicsit közelebb a lányhoz, de nem ér hozzá - Mert én át tudok változni sima macskává ... szóval ezért! nehogy megijedj majd! - megy távolabb, majd folytatja - Mert barát vagy és nem hagyjuk, hogy megfolyson egy nyaklánc! - kezd nevetni, majd a halra néz - Együnk! - kiállt fel és a hal mellé telepszik - Szerintem hagyjuk a témát! - mondja és vizsgálni kezdi a sült halat ~ jaj! elfelejtettem! Atsuinak nem mondtam, hogy mit üzent Mila... hát... majd... elmondom! - gondolkodik, majd ismét a halat kémleli
|
-Hát igazából a hugom miat szomorkodok mert nemtudom merre lehet!-Mondta Siam kicsit szomorkásan.
|
Látja hogy Siam felfigyel rá és bemutatkozik. Közelebb lép egy lépéssel majd ő is megszólal.
-Az én nevem Apollo-Muatatkozik be majd meghajol a nő előtt. Látja szemén a könnycseppeket-Valami baj van?-Kérdezi meg tőle. Valamiért úgy érzi hogy benne megbízhat másképp szóba se állt volna vele-Segíthetek valamiben?
|
-Mi tök jó tök jó? -kérdezi egy kicsit szeppenten Nant. -Miért nem hagynátok, hogy megfojtson? -megvizsgálja a nyakláncot, majd a helyére teszi. -Állatoktól? Hát... a kígyótól. Miért?
-Hoztam egy nagyobbacska levelet. Erre majd rátehetjük a halat. -teríti a földre. ~Aranyosak együtt. Úgy látom, Nantan is jól megvan a lánnyal. Viszont nem hagy nyugodni ez a dolog, hogy az apja és a bátyja bántotta őt, s hogy emiatt ennyire fél.~
-Megsült a hal. -azzal megemelkedik, majd a leterített levélre száll az étel Yowaiko jóvoltából. -Nem az igazi apám és nem is az igazi bátyám... mostoháim. Valójában árva vagyok és van egy húgom a világban valahol. -néz a fehér-fekete fiúra. -S ne agyalj ezen, hallom, amit gondolsz. -újra szégyen ül arcára.
|
- Tök jó! Tök jó! - lekendezik, majd a lányra néz - szerintem nem... de úgyse hagynánk, hogy az a csúnya, rossz lánc megfolytson - nevet kicsit, mint egy kölyök - Mi nem erőltetjük! nekünk is vannak titkaink! - mondja majd hírtelen eszébe jut valami - Az állatoktól is félsz?
|
Siam felfigyel majd megáll a kandúr előtt-Szia!A nevem Siam arn,és te?-kérdi kedvesen.
|
-Jó dolog mozgatni valamit úgy, hogy nem érsz hozzá. -mondja a fiúnak Yowaiko. -Nekem is tetszik ez a tudás. De olyankor nagyon rossz, mikor nem használhatod. -lenéz, s követi a lánc útját. -Remélem, nem fojt meg. -kezét nyújtja és átveszi. Kicsit hozzáér Nantan kezéhez, de az nem hoz frászt rá.
-Kérdeztelek, Yowaiko. -mondja neki Atsui kedves hangon. -Ők bántottak?
-Igen, de erről ne kérdezz tőbbet, kérlek. -szégyenkezik.
-Rendben... ha nem tudsz, vagy nem akarsz róla beszélni, nem kell.
|
- Szerintem nincs... csak egy sima nyaklánc... nekem is kell ilyen erő! - nevet és a láncért nyúl - Nézzük csak van rajta egy macsek medál alakban, ami szintén, tök véletlenül rózsaszín és pár kisebb kő díszíti, szerintem nincs varázsereje - nyújtja a lány felé - Nem kell hozzám érned, hiszen ott a képességed, elveheted avval! - mondja mosolyogva
|
Atsui megnézi mancsait, majd a botot, de mire a húshoz fordul, az már lebegve a másik oldalára helyezkedik, majd visszafekszik a forró kőre. Visszanéz Yowaikora, majd elmosolyodik. -Köszke. -mondja neki. A lány csak biccent. Meglepődött azon, hogy Nantan még meg is hajolt előtte. Kezd bízni a két fiúban.
-Nem fogok engedélyt adni. Szerintem... illetve nem tudom. Ti mások vagytok, mint apa és a bátyám volt. -motyogja a lány. -Köszönöm. -nézi a nyakéket, de nem nyúl érte. -Van valami varázsereje? -a fiú szemeibe néz.
-Yowaiko... -kezdene bele valamibe Atsui. -Az apád és a bátyád... szóval ők... ők bántottak téged?
|
Látja hogy Siam felé közeledik. Egy kicsit hátrál majd úgy gondolja nem az a legjobb megoldás ha menekül. A növények azt susugják a fülébe hogy ő tudja irányítani a föld erőit. Nem mindíg hisz nekik de ilyesmiben nem tévednek. Amint meglátja hogy egyre közelebb ér megszólítja.
-Üdvözöllek!-Köszön rá halkan hogy meg ne ilyessze-Mi a neved?
|
- Nem akartam... - áll fel a fiú és meghajol - Bocsánat! - megy most a hal felé és Atsuira néz - Te vagy a szakács... forgass te! - mondja és a lányra néz - Nem érek hozzád többé... amíg meg nem engeded jó? De esetleg ha épp egy sziklaperemen készülsz leesni, akkor azért nem gondolkodnák, hogy megengeded e... vagy akkor is kérjem ki a beleeggyezésed? - kérdi nevetve - Jut eszembe! - vesz ki zsebéből egy nyaklánc félét és a lány elé teszi - Mila azt mondta, hogy egy lánynak ilyenekre is van szüksége... szóval ez is a tiéd, csak elfelejtettem közben.
|
Siam szipogva felállt letörölte a könnyeit majd Apollo felé sétált de nem tudott róla mert csukva volt a szeme karperecei csörögtek ismét.
|
-Nem, nem zavar. Épp ellenkezőleg. -mondja, de mikor Nanta hozzáér, összerezzen és felrobbant egy követ ijedtében. -Ne érj hozzám. -ellöki magától félelmében a fiút és ő felborul.
-Nantan! -gondokodás nélkül átkarolja a fiút. Csak utána kap észbe, hogy nincsenek egyedül, de nem engedi olyan gyorsan el, csak szépen lassan. -Mi a baj Yowaiko? Nan nem bántott. -visszakacsint felelet nélkül a fiúra, de inkább aggódva néz körül.
-Csak ne érjetek hozzám. -kéri és lassan feláll. -Odaég a hús. -tereli a témát.
|
Egy kandúr sétál a tengerpart felé. A fák között vezet át az útja. Hallja a pletykálkodó növények beszélgetését ahogy a fülébe suttogják hogy a tengerpart felé emberek vannak. Követi a fák útmutatását majd megpillantja a fura tengerpartot. Aztán észreveszi a többi macskalényt. Megáll és próbál feltűnésmentesen állni és hallgatni a beszélgetést.
|
- Miért, zavar? - kérdi hátra nézve, majd mosolyog - Jól áll! Tényleg nagyon jól áll! Gondoltam, hogy jó lesz a rózsaszín, illik a hajadhoz! - áll fel örömében és két karját a lány vállára teszi, majd gyorsan el is kapja - Ne... ne haragudj... csak hírtelen felindulás volt, szóval tényleg jó... - sétál Atsui mellé ~~ oké, hogy ő hallja, de más nem! ~~ kacsint a fiúra
|
- Kame mosolygot és megfürdöt a Tengerben- Nem jösz be a vízbe? Kérdezte
|
- Catboy- felelte és átölelte a lányt
|
-Ezzel én is így vagyok. -mondja Yowaikonak intézve szavait Atsui, majd feláll és Nantanhoz megy. -Találtam is. -mutat fel egy villás végű botot mosolyogva. -Nem haragszom. Tudod... nekem nagyon rossz emlékeim vannak ilyesmiről... ha már csak a szüleimre gondolok... szóval... érted, ugye? Egyébként Yowaiko hallja a gondolatokat vagy mi. -mondja érdekes arckifejezéssel.
-Ilyen is létezik? -terem kicsivel mögöttük már felöltözve a lány.
-Jól áll. -mosolyog rá Atsui. Kapott Nantan segítségével Milától egy rózsaszín matróz blúzt és sötétrózsaszín szoknyát.
-Vicces, hogy létezik ilyesmi, de örülök, hogy nem kell félnem tőletek. -utal Yowaiko arra, hogy egymást szeretik a kandúrok. Leül és nézi őket, ahogy sütnek.
|
[Későbbi] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
