|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:36 - |
Különös hely ez. Lebegő kövekkel tarkított part, fel-felcsapó tengervíz, melyben ehető vizilények találhatók. Egy holdja és egy kicsi aszteroidája van, melyeknek köszönhető az apály és dagály váltakozása.
|
[Későbbi] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
-Szia Beno!Én Siam Arn vagyok!-Mondta kedvesen majd megsimogatta ő is Beno buksiját.
|
-Szia!Ő Beno.Ő ilyen farkas meg kutya keverék.Védelmező állat.-Mondta kedvesen a lánynak,majd megsimogatta Beno buksiját.-A nevem Haku.-Mosolygott egyet,bár abbahagyta,gondolta óvatos lehet.
|
Yowaiko Nantanba kapaszkodik, mikor megpillantja az éppen elrohano Apollót, majd kicsivel később Hakut. -Kandúrok... -suttogja fogai közt. Atsui felébred a köszönésre. Álomittasan megdörgöli szemeit, majd felül.
-Szia... sztok. -teszi hozzá, mikor alaposabban körbenéz. -Atsui vagyok. Ő Yowaiko. -biccent a lányra, akin látja, hogy fél, de egy bíztató pillantás után folytatja. -Aki Nantan mellettül.
 
|
-Szia!-Mondta a fiúnak és a kutya felé fordult-Ó dehát ő irtó cuki!-mondta a kutyára.
|
-Haku erre sétál Beno-val és megpillantja az ottlevőket.-Hm..mit gondolsz Beno..szerintem nem fognak minket bántani..vagy mégis??-Kérdezte a hatalmas testű állattól HAku.-Nem..nemhiszem...bár..-Mondja a kedves farkaskutya.-Jól van..akkor menjünk.-Mondta Haku..de azért védekező állásdban tartotta magát,hogy bármikor ki tudja venni a kardját.-Sziasztok!-Köszöntötte bátran a macskalényeket.
|
 Ami végül egy nőstény macskalénnyel sétál szembe köszön neki.Szia! |
-Ez így van meg amúgysem rajongtam a nevelőapámért!-Mondta bal könyökét megfogva.-Rendben!Szia!-Mondta majd tovább sétált.
|
Kicsit meglepte hogy a lány gyilkolt de ettől nem változott semmi. Ő akkor is megbízik benne-Néha mindannyian követünk el hibákat dühünkből. És vannak olyan esetek is amikor ezt nem lehet jóvátenni. De én azt gondolom hogy te nem gonoszságból gyilkoltál.-Mondja halkan majd hirtelen látomása lessz Egy mocsarat lát és benne egy szörnyet. Majd a látomás eltűnik és visszatér a valódi életbe. Látszik rajta hogy zaklatott és aggódik.-A mocsár. Elnézést de mennem kell valaki bajban van-Majd futni kezd a mocsár felé.
|
Hát igazából anyukám meghalt a hugom születésekor!És a nevelőapámat megöltem véletlen dühömben hogy a hugomat nevelőszülőkhöz adta!-Mondta égetve magát majd a földre nézett elpirultan.
|
-Sajnálom-Néz la a földre.-nevelőapád? tehát te se az igazi szüleidnél nevelkedtél?-Ezzel elárulja hogy ő vele is eza helyzet-Biztos neki is hiányzol. Próbáltad megkereseni?
|
-Igen a tesvérem!-Sóhajt egy nagyot-Akkor láttam utoljára amikor megszületett de a nevelőapám egy másik családnak adta,mikor ezt megtudtam mérges lettem és hát...-Itt abba hagyta.-Igen borzasztóan hiányzik!-
|
-A testvéred?-Erről neki is eszébe jut a nővére. Hogy mennyi nyomozás után talált rá. Amikor a szemébe nézett és elmondta hogy ő ki a szemébe gyűlölet és lenézés gyűlt össze. Látszott rajta hogy olyan mint a szülei. Ez a találkozás tette értelmetlenné az életét. Néhány percig elmereng majd viszatár a földre-Elnézést csak kicsit elgondolkodtam. Nekem is van egy testvérem. De róla nem tudok semmit...Mikor találkoztál utoljára vele? Nagyon hiányzik?-Faggatózik.
|
Atsui csak kellemesen a hátára fordul, de Yowaiko felébred. Felül és nézi az alvó fiút. Kilóg a hasa kabátkájából, egyik keze a feje fölött van, a másik meg a hasán. Viccesnek találja így őt a lány, de nem mosolyog, csak feláll, arrébb lép kicsivel, majd nyújtózik. Nantant keresi szemével, de előbb Amit pillantja meg. Gyorsan megtalálja tekintetével a keresett fiút, majd odaszalad hozzá. -Jött még egy lány. -suttogja, majd leül a tenger elé és a hullámokba lógatja a lábát. Picit felcsúszik a szoknyája, amit azonnal és vérpiros fejjel tol lejjebb. Figyeli Nant, amint moccan, ő ugrani tudjon.
|
| Ami a tengerpartra érkezik lát néhány macskalényt de nem köszön nekik inkább másfelé sétál. |
Nantan felébred, s amit megérez maga körül az Atsui. Elmosolyodik és bár a fiú alszik, apró csókot ad szájára, amikor felpillant meglátja Yowaikot, elmosolyodik egy kicsit, a lány amúgy is csodaszép, de ez a ruha főleg kiemeli a szépségét. Óvatosan kibújik az ölelő karokból, majd nyújtózik egyet és a tengerhez sétál, lábát bele lógatja, kicsit pancsol vele, de később bele ugrik a vízbe, megfürdik, teljesen felfrissíti a víz, megpillant valami hínárt, de nem találja ehetőnek, így felmegy a felszínre - tegnap ettünk halat, most valami mást kéne ennünk... - mondja magának és kimászik a partra, körbenéz valami ehető dolog után, de inkább úgy dönt megvárja míg felébrednek és megkérdi tőlük, hogy mit ennének.
|
Yowaiko meglepődik Nantan szavain. ~Biztosítalak téged hogy Atsui nem fog úgy bántani...~ Visszhangoznak fejében a szavak, majd a cserfes nyelvöltésre gondol, amit nem igazán ért, hogy miért, de aranyos volt. -Nantannak igaza van. -böki ki, ahogy hallja a fiú gondolatait. -Néha úgy zavar, hogy hallak. -vörösödik el. Gyorsan behabzsolja a halat.
-Ne haragudj. -kér bocsánatot a lánytól. -Tényleg nem foglak bántani. A húgom is járt hasonló cipőben, bár őt a barátja ijesztette meg annyira, mint még soha senki. Azután sok mindentől félni kezdett, s nekem van olyan elvem, hogy amitől félünk, azzal közvetlen kell találkoznunk, hogy először rettegjünk, majd legyőzzük. -magyarázza. -Jó éjt Kicsim. -suttogja a fiúnak, s mosolyogva végignéz rajta, ahogy elfekszik a homokban.
-Bejött már az elved?
-Igen. Én féltem attól, hogy tényleg belezúgtam Semeibe, egy jóbarátomba, s mikor kettesbe voltunk, beigazolódott a félelmem. Azután azért féltem, nehogy lebukjunk, de persze az élet fintora, hogy amitől félsz, azzal szembe állít. Elzavartak emiatt otthonról, s később leégett a házunk, benthalt mindenki, a szüleim és két kistestvérem, az említett húgom pedig eltűnt, a legnagyobb öcsém pedig gyűlöl és elő se jön, ha csak nem épp azon töpreng, hogyan csinálhatna ki. -meséli el, mire Yowaiko szomorúan lesomja füleit és körmeit pattogtatja. -Most már nem félek, hogy beleszeretek egy fiúba. A lebukás még most is félelmes dolog, de ez természetes. Mint Nan is mondta, a többi macska nem szereti, sőt megveti és utálja leginkább a melegeket.
-Értem. S mit jelent melegnek lenni azon kívül, hogy fiút szeretsz? -kezd kicsit érdeklődni.
-Azt, hogy lányt nem tudsz barátságnál jobban szeretni. Képtelen vagy rá. Nem tudod szeretni szerelemmel és a teste se érdekes, izgató a számodra. -a szavaitól kirázza a lányt a hideg. -Ne haragudj... kevésbé vulgárisan nem tudom kifejezni magam. -kicsit elpirul. -Nem tudom... hogy jó ötlet-e ezt mondani... de tehetsz próbákat... -megvakarja a fülét, fürkészi Yowaiko értetlen tekintetét. ~Ha már belekezdtem, végigmondom!~ Bíztatja önmagát. -Szóval... ha úgy gondolod, megölelhetsz vagy... az ölembe ülhetsz... bár ezek most még félelmetesek lehetnek... -gondolkodik és egyre inkább zavarba jön. ~Miket beszélek? Megint csak megijesztem.~ torkolja le magát. -Vagy megfoghatod a kezem... akármi... Bármit tehetsz, én sosem leszek képes olyat tenni, mint amit mások tehettek veled. Nem csak azért, mert van büszkeségem, tartásom, önértékelésem, gerincem, egyenességem... hanem mert a természet úgy alkotott meg, hogy képtelen vagyok rá. Valamennyire érthető voltam? -kérdi végül, mivel a lány elég ijedt és elképedt arcot vág. Sokáig nem kap választ így Nan mellé fekszik, átöleli a fiút és nyom egy puszit az arcára. -Én őt szeretem. -mondja Yowaikonak.
-Tudom. Látom. Érzem. -kicsit megnyugszik. -S amit mondtál... azt hiszem... értem. -elmosolyodik, majd összekuporodik.
-Ha akarsz, ide is jöhetsz hozzánk. -mondja még halkan Atsui, azzal elnyomja az álom párja mellett. Yowaiko sokáig csak nézi őket, gondolkodik, emészti a fiúk szavait, tetteit, gondolatait, majd összeszedi minden bátorságát és a fejük fölött elfekszik, így hárman egy T betűt formáznak kicsit, ahogy alszanak.
|
- Tudom... - mosolyog vissza rá, majd az előtte lezajló események kicsit megzavarják és amikor Atsui vissza ül hozzá bújik -Biztosítalak téged, hogy Atsui nem fog úgy bántani... - nyújtja ki nyelvét, evvel is oldani akarja a feszültséget, bár nem tudja, hogy evvel jót tesz e - Nyugodj meg és ne is gondolj ilyesmire. - szeretné vállára tenni kezét, de inkább nem teszi, nehogy ráilyesszen ~~ Atsui! halálra rémíted! Meg kell várnunk, hogy bízzon bennünk, ez nem megy egyik pilanatról a másikra...~~ mondja de eszébe jut, hogy ezt hallhatja Yowaiko is - Együnk! - kezd inkább mégjobban falatozni, majd mikor befejezi - Jóccakát! - nyúl el a hűs parton és hamarosan elnyomja az álom
|
-Egyébként vicc volt, csak segíteni akartam. Nem féltem a kezed, ha megint elvágod, kapsz rá puszit. -mosolyog Atsui.
-Nem tudok túrkálni a fejekben. -mondja halkan és szeppenten. -A gondolatokat is csak akkor hallom, ha valaki máshoz intézik őket, tehát ahogy üzentél Atsuinak. Viszont... tudok törölni dolgokat... az emlékeket... de nem tudom, hogyan. -zavarában ujjait kezdi törögetni. -Nem mondom el... s én szeretem őket... ők nem... ők nem. -ezzel zárja le mondatát.
-Ők nem látnak benned potenciális prédát, ugye? -kérdez konkrétan rá, amire Yowaiko összerezzen, s összezárja szemeit. -Ők nem fognak bántani, igaz? -közelebb hajol hozzá, s ahogy a lány egyre jobban törögeti, ropogtajta ujját, ráfog a két kis kézre. Yowaiko erre felsikolt és felrobbant pár követ, de Atsui nem engedi őt el. -Csak bízz bennünk. -suttogja. Belül igen is nagyon megijedt, s Nantant is nagyon félti, sosem bocsátaná meg magának, ha baja esne miatta, de fontosnak tartja kiűzni a lány félelmét velük szemben.
-Engedj! -ellöki a kedves kezeket és összehúzódva szipog.
-Nem tudsz semmit kelteni bennem. De idővel rájössz, mennyire fontosak ezek az apró gesztusok. -mondja halkan és visszaül rendesen. -Nem akarlak bántani, csak ezt értsd meg. A félelem legyőzhető, csak akarni kell. -azzal folytatja az evést. Yowaiko pedig csak meredten ül és néz maga elé. -Egyél, nem csinálok többet ilyet. -lelapítja füleit, s mikor a lánynak megkordul a hasa, nekilát a halnak.
|
- Tudtam! - mondja kicsit szeppenve még a kagylós témára - De végülis... Yowaiko te ugye nem tudsz a múltban kutakodni vagy ilyenek? Mert ha igen, kérlek az én fejemet hagyd ki! - kezd kicsit nevetni és ő is teljesen zavarban van a csók miatt, de amikor meghallja a lány nyugtató válaszát, hírtelen megkönnyebbül - Ezek szerint... akkor... szóval... ugye nem mondod el senkinek! Nem mindenki szereti a melegeket és sokan nem fogadják el őket... - érzi meg Atsui farkát és az övét észrevétlenül hozzá simítja - Pedig mi is ugyanolyan macsekok vagyunk... - néz körül, hogy figyel e még vaaki
|
Atsui alaposan elvörösödik, mikor Nan rá céloz rejtetten. -Jól van na... nem tudtam róla, hogy ilyen képességed is van. -mondja pirulva, de amikor szerelme elpirul, nem bírja megállni, felé fordul, eltakarja száját, s lop egy kicsiny csókot Nantantól. -Direkt nem. -mosolyog, ahogy visszaül.
-Étvágyat. -nyögi ki meglepetten a lány, majd beleharap a húsba. Atsui kicsit aggódva néz rá, de mikor Yowaiko rámosolyog és Nantanra, megnyugszik. -Most már elhiszem, hogy létezik fiú-fiú szerelem. -motyogja.
-Ennek örülök. -farkával Nanét kezdi keresni. Kicsit még pozsgás az arca, hogy nem bírta ki csók nélkül, de Yowaiko előtt nem szégyenli, a többiek pedig csendesen és párolgósak jelen pillanatban.
|
[Későbbi] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Ami végül egy nőstény macskalénnyel sétál szembe köszön neki.Szia! 
