|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:36 - |
Különös hely ez. Lebegő kövekkel tarkított part, fel-felcsapó tengervíz, melyben ehető vizilények találhatók. Egy holdja és egy kicsi aszteroidája van, melyeknek köszönhető az apály és dagály váltakozása.
|
[Későbbi] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
- Nantan nem tudja visszatartani nyögéseit, akárhogy is akarja azok előtörnek szájából, kicsit kínosnak érzi, mégha Atsui azt is mondta, hogy evvel őt dicséri. Édes kín keríti hatalmába és nem akar szabadulni ettől az érzéstől - Egymáséi vagyunk! - makogja kicsit erőtlen, majd mikor Atsui megcsókolja, már nem bírja tovább, vadul tapad a fiú szájára, mintha még sosem érintette volna
|
Atsuinak hirtelen bukfencet vet a gyomra, s egész borsónyira szorul, mikor a fiú azt mondja, az övé akar lenni. Nem tudja, hogyan érti, de jól estek a szavak. -Én már a tied vagyok. -felel neki mosolyogva, majd a fiú nyakáról megindul a mancsa szép lassan, hogy kínozza picit fele a fiút lefele. Megcirógatja kulcscsontját, egyik ujját végighúzza szegycsontján, rásimítja tenyerét mellkasára, majd megcsókolja Nant.
|
- Nantan hírtelen azt se tudja merre van, a lágy érintések, a szép szavak teljsen megzavarják, egyre jobban forrósodik fel teste és egyre jobban nem tudja, hogy mit tegyen, szinte elég, mikor érzi Atsui kezét, keze enged a szorításon és Atsui mancsát kezdi keresni, végül megfogja mintha sosem akarná elengedni - A tiéd akarok lenni, örökre a tiéd... csak a tiéd- súgja halkan
|
-Ha egyetlen óra lenne az élet, az utolsó percét benned tölteném. -énekli halkan egy szám utolsó két sorát. -Van ebben valamit. -belenyaldos az eddig kényeztetett fülbe. Egyik mancsával Nan állkapcsát simogatja végig néha érintva a fiú nyakát, másikkal ökölbe szorított kezét cirógatja. -Én így szeretnék meghalni, a szerelemem ölelésében, a tűzben, amit támasztunk.
|
- Szép halál lenne - motyogja - Nem fázom... inkább melegem van - teszi hozzá, majd amikor Atsui a füleihez ér, teljesen megborzong és teste megfeszül, egyik kezével még mindig Atsui haját markolja, másikat pedig ökölbe szorítja
|
-Csak lassan. Még megfulladsz. -ad kicsin csókot Nannak. -Nem hiszed el, mennyire gyönyörű vagy. -suttogja neki mosolyogva. Belép a fiú lábai közé, s ráül sarkaira, így felszabadul másik keze is. -Ha kényelmetlen vagy hideg a fal, odaadom a kabátom mögéd. -mondja halkan, miközben az említett ruhadarabot leveszi. -Nagyon melegített. -teríti maguk mellé. Őrült tűzzel néz végig szerelmén, nem is tudja megfékezni a lángolást, megemelkedik és nyalogatni kezdi a fiú füle szélét.
|
Tami idefutott és lihegve néz körbe majd odasétál Haku mellé de nem arra az oldalra ahol Saim van hanem a másikra majd észreveszi és a nyakába ugrik.-SIAM!Jajde örülök hogy láthatlak nővérkém!-Mondta Tami feldöntve nővérét.
-Én is nagyon örülök neked!Nem is tudod mennyire!-Majd megölelte testvérét és felálltak.-Ő is Tamara vagy Tami ahogy én szólítom!-Mondta mosolyogva Siam már boldogan.
 
|
 Ami egy közeli sziklára leül és nézi a tenger hullámait. |
- Nantan ettől csak mégjobban elpirul és lélegzete is egyre szaporább lesz, már szinte azt hiszi álmodja ezt az egészet, szíve csak úgy kalapál, mintha ki akarna szakadni a helyéről, keze remegve túr Atsui hajába, de talán nem is félelemből, csak magától a zavartól és a tehetetlenségtől, hogy nem tudja mit tegyen, ilyen helyzetben még sose volt és eszébe jut, hogy Atsuinak nem is ez az első.
|
Atsuit ezek a könyéges csak mégjobban lázba hozzák. Hevül a bőre, valahol biztos benne, hogy ha ez olyan láz lenne, amit a betegség okoz, már lemondanának lassan róla az orvosok. -Gyönyörű vagy. -nézi végig a fiú arcát. -Nem kell eltakarnod. -csókot nyom a fiú kezére. -Ezzel dícsérsz is. -rámosolyog a nyakán lévő kezét pedig bátran Nan hajába túrja. Egyik lábával helyet kér Nan térdei közé, hogy másik keze is felszabadulhasson.
|
- Nantan szájából halk nyögések törnek fel, majd egyik kezét szájára tapasztja, kicsit zavarban van, egy kicsit talán fél is, egy kicsit talán nem biztos magában, nem tudja mit szokás ilyenkor, ő mit tehetne, de egy valamit biztosra tud,bízik... bízik Atsuiban és ez elég neki, teljesen Atsuira bízza testét, lelkét... mindenét.
|
-Ott van a szemedben a szó. Ég, mint a tűz. -fogadja a csókot. Egyik mancsán támaszkodik, a másikkal pedig Nan nyakát kezdi cirógatni. -Szerintem megolvasztanánk az öcsémet. -kuncog. -Kevés lenne a jég is, amit készít. -kacsint, majd mivel megkapta a jelet, amit várt ráhajol Nantan nyakára és finoman harapdálni és nyalogatni kezdi.
|
- Hát nem tudom, te érzed... mindenesetre én mindig melletted leszek, jóban és rosszban egyaránt. - súgja halkan - tudom, tudom hogy az a szó is kell, de ha rád nézek, úgy érzem nincs szükségem se neked se nekem szavakra. Nekem csak rád van szükségem - csókolja meg a kandúrt, de csak finoman, belül még mindig ég és ezt az érzést most semmi sem csillapítja - Azt hiszem most kéne ide Samui, hogy lehűtsön... - mondja mosolyogva - de csak átvitt értelemben! - teszi még hozzá
|
-Igen, azt. -bólint lassan. -Nem bíztunk a másikban és most már azon se csodálkoznék, ha kiderülne, hogy Semei számára csak egy kis kaland voltam. -mondja már a szép szavalat után, azzal mosolyogni kezd. -Ez így van. De ki sosem mondja ki a bűvös szót, az nem is érzi tisztán, lüktetően, lelket remegtetően. Van egy dal, amiben szerepel egy olyan sor, a szeretet néma csendben jár. -teszi hozzá. -Én csak az igazat mondtam. -nyom puszit a fiú arcára. Szeretne neki többet is adni, nem csak egy puszit, nem százat, nem ezret, hanem mást is, de nem tudja, eljött-e az ideje, így még vár vele.
|
- Akkor ez azt jelenti, hogy nem szerettétek egymást olyan nagyon igazán? - kérdi, de nem várja meg a választ, mégjobban magához húzza Atsuit - Egyszer hallottam egy olyan mondást, hogy ki azt mondja imád, sose hidd el szavát... ki azt mondja szeret, talán igaz lehet... de ki nem szól csak hallgat, nem beszél, em szavalgat, annak add egész szívedet, mert az tisztán és hűn szeret... ezért én most nem mondok semmit... - majd mikor Atsui azt mondja, hogy ő mindehol gyönyörű, vörösödni kezd - Ne mondj ennyire zavarba ejtő dolgokat - fordítja el fejét pirultan
|
-Sosem hagyjuk el egymást. -mondja Nan szemébe nézve. -Tudod... én szerettem Semeit... s ő is engem... de én közel se szerettem őt így, mint téged... ő pedig közel se szeretett annyira, mint én őt. -vallja be. Most már nem érzi kínosnak, hogy kimondja azt, amivel tudatosulnia kellett. -Ő tisztában volt vele, hogy számomra ő az első... mindenben... mégis kihagyta a lépcsőfokok egy részét... és korán belevágott abba, amivel várni kell, ha azt akarjuk, hogy a másik ne féljen... én féltem... mégis megtette velem... -vöröslik, de végre el akarja mondani, hogy Nantan is tudjon róla, s ő is le tudja zárni. -Úgy nem volt jó... s az igazi szeret illetve szerelem hiánya miatt később sem lett igazán jó. Ezt... el akartam mondani, mert már kérdezted, hogy mit értettem valami alatt. -Nan kezére csókol, mely a jelet takarja. -Rajtad minden gyönyörű. -súgja neki. -Nincs olyan dolog, amit szégyelned kéne. Itt senki nem tudja, mit jelent a jeled, s te nem is mutatod senkinek. -ad újabb csókot a kézre, majd egyik ujját végignyalja. -Nekem nem tudsz olyan dolgot mutatni magadon, amit ne szeretnék, amit szégyelned kéne előttem.
|
- Lehet, hogy nekik az és nem fogadnak el minket, de én mindig melletted leszek és... Atsui ugye elhiszed, hogy sosem hagylak majd el senkiért... - kap nyakához, ami úgy tűnhet, hogy hadakozik, de csak a jelre fog rá - Szégyenfolt, nem akarom, hogy megint lásd... - mondja halkan, teste lángol, égeti a tűz, kínozza és nem akar apadni.
|
-Én is szeretlek. -lassan a fiú szájához hajol, miután végighallgatta, majd ajkait az övéhez érniti és végignyal rajtuk. -Én is ezt érzem, vágyom rá, hogy megérintselek és kínlódom, hogy nem vagyunk kettesben, hogy megtehessem. Sajnos én már tudom, mit tesz ez másokban. Undort vált ki és a leggonoszabb énjüket is előhozza, ezért nem bátorkodtalak ott helyben megcsókolni, s nem érintettelek meg. Pedig vágytam rá... nagyon... égetően fájt, hogy nem tehetem meg. -suttogja Nantan fülébe, majd megfogja sálját és megkísérli levenni, de figyeli, hogy szabad-e.
|
- Semmi... szeretlek... - súgja a kandúr füleibe, majd hozzá teszi - Atsui, nem érdekel senki véleménye... a lelkem szenved, ha nem vagy velem... a testem meg beleőrül ebbe a kínba... - vörösödik el egy kicsit, de csak egyenesen néz Atsui szemeibe
|
-Mi az? -kérdi kicsit szuszogva. El se tud távolodni a fiútól. -Lehet, hogy ezt mások nem értik, vagy nem tolerálják, de... megőrülök érted. -a de után egy kis hatásszünetet tart, hogy így még inkább kihangsúlyozza, mennyire vágyik a fiúra. -Nem bírom ki, hogy ne érjek hozzád. -vallja be. Már nem fél attól, hogy Nantan becsapja, játszik vele, vagy csak megzavarja őt Atsui érzései, tudja, hogy nem fogja csak úgy elhagyni, bízik benne és így már nem nehéz kifejeznie, mennyire szereti és vágyik a fiúra.
|
[Későbbi] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Ami egy közeli sziklára leül és nézi a tenger hullámait.