|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:36 - |
Különös hely ez. Lebegő kövekkel tarkított part, fel-felcsapó tengervíz, melyben ehető vizilények találhatók. Egy holdja és egy kicsi aszteroidája van, melyeknek köszönhető az apály és dagály váltakozása.
|
[Későbbi] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
-Szeretni én is szeretném, ezt érződik minden mozdulatomban. De ez neked az abszolút első és nekünk is, tehát mértékkel kell fordulni most a dolgok felé véleményem szerint. -simít végig gyengéden Nan fülein. -Szeretlek, mindenestől. -magafelé fordítja a fiú arcát és megcsókolja.
|
- Nantan bólint, amikor végighallgatja Atsuit, megérti a szavak lényegét és rájön, hogy Atsuinak tényleg igaza van, mindazonáltal úgy érzi felkészült rá, csak még nem elég tapasztalt - Legyen ahogy te akarod, de én akkor is szeretném ... - fordítja oldalra fejét - Bennem is felmerültek ezek a kérdések, de végülis ez az első nekem és talán azért. - simít végig Atsui arcán, majd fekete tincsével kezd játszani - Szeretek mindent ami rajtad van...
|
-Nem baj, lüke szívesen leszek. A te lükéd meg még szívesebben. -mosolyog, s aztán végighallgatja Nant. -Kicsim... -sóhajtja. Nem tudja, hogy örüljön, vagy lépjen vissza. -Örülök, hogy nem félsz, hogy bízol bennem és hogy fontos vagyok a számodra, ezek kölcsönösek, de a lépcsőn, legalábbis ezen a lépcsőn nem akarok felszaladni. Meglesz minden fok, de még közel sincs meg. -lehel csókot Nantan orrára. -Meg kell ismernünk a másik testét, reakcióit, tudnunk kell, mikor mit érez, mi jár a fejében, mert ha ezek nincsenek meg, hasonlóképp fogod megélni, mint én, s azt nem szeretném. Boldoggá akarlak tenni. -megcsókolja szerelmét. -Szeretlek, akarlak és kívánla. -tapad hevesebben a fiú szájára. -De még nem érzem, hogy szabadna tennem, amire vágyom. -suttogja, mikor elszakad szerelme ajkaitól. -Hosszú lépcsősor van még előttünk, nem is öntöm szavakba, hogy mik. Először játsz te is velem, bátorodj fel és légy biztos a dolgodban. Szívesen megtenném, hogy megmutatok mindent, de akkor mi marad későbbre? És mi lesz, ha ez mégse úgy sül el vagy gyors lesz a tempó? -tesz fel költői kérdéseket, amikre még ő sem tudja igazán a válaszokat. -Másrészt... én tudom, mit kell tennem... tudom, mire vágyom, s hogyan vigyem gyakorlatba a vágyam... de te még bizonytalan vagy, és így hiába vágysz rá, a bizonytalanságod miatt gondolkodsz. Bennem milliomszor megfordult a kérdés, mikor elnyúltam Semei előtt, hogy vajon jól csinálom-e, amit, vajon tetszik-e neki, élvezi-e... s ezek a kételyek kicsit képtelenné tettek, hogy igazán jól érezzem magam. -vallja őszintén be kedvesének. -Ezt el szeretném kerülni. És... eddig én voltam nagyjából a te helyzetedben. A melegeknél nem fiú lány van, hanem aktív és passzív. Én az utóbbi voltam mindig, most pedig aktív vagyok. A helyzet megváltozásához még nekem is el kell jutnom, s bizonytalan vagyok magamban egy picit. Nem azért, amiért Semei mellett, hanem hogy hol vannak a határok, s tudni fogom-e időben észre venni őket. Nem szeretnék túlmenni rajta, mert sokkal nehezebben jutok vissza közéjük. Érted, mit szeretnék ezzel a sok mindennel? Hogy én is szeretném, de nem érzem szabadnak és hogy miért nem?
|
Yowaiko picit mérgesen néz Siamra, amiért elfogadta a sétára való ajánlatot, majd mielőtt elindulhatna, odaszalad hozzá és a kezét megfogja. Pár pillanat múlva ráeszmél, mit tesz, s szeppenten, ijedten elengedi a lány kezét, hátrál, majd fenékre ül. Szoknyája felcsúszik megint, de gyorsan lesöpri, hogy ne lássák, mi rejlik a ruhadarab alatt, ám ahogy ül, mégis be lehet látni.
|
- Lüke vagy... - húzza magához, hogy szemeibe tudjon nézni - Nem fogok se sikítani, se eltolni, mert én is akarom... - húzza végig ujjait a fiú száján - Atsui... végig akarom csinálni, ha már elkezdtük... nem félek, bízok benned, úgy mint senki másban. Fontos vagy nekem... - teszi orrát a kandúréhoz - Már tudom... tudom, hogy megvan az összes lépcsőfok, nem ugrottunk át egyet sem... - engedi el, de előtte még halvány csókot ad szájára
|
Siam amikor felállt bólint a séta kérdésre majd elpirul ő is Yoeaiko kérdésére.~na ez volt az a kérdés amit nem szerettem volna hallani egy ideig!~Mondta elpirulva.
|
 -Sziasztok én elmegyek.-És elindúlt az ismeretlen felé. |
-Persze... mondani bármit lehet. -hangja félénk, de szemében vad tűz lobog. -Mind azt mondják, csak sétálni megyünk... aztán lesz ott még más is. -hátrébb lép, fél azoktól a szavaktól, amit mond, s amik mögötte rejlenek, de rendre is akarja utasítani a fiút. Azt akarja, tudja, hogy őt már nem vezethetik félre, nem játszhatnak vele, nem félemlíthetik meg, nem bánthatják.
|
-Ohm..-Pirul el Haku Yowaiko kérdésétől,majd félénken Siamra néz.-Asszem..csak barátok vagyunk..-Szól,majd a lányra néz.-Igaz..Siam??-Kérdi tőle,de mostmár magabiztosabb.-Miért kérded?
|
Yowaiko eddig egy kő mögött aludt a homokban. Most felébredt, feláll és lerázza magáról a homokszemeket. Körülnéz és meglátja Hakut Benoval. A kőre támaszkodva nézi őt, majd bátorságot vesz, hogy szóljon hozzá. -Elviszed egy olyan helyre, ahol kettesbe lehettek? -kérdi gyanakvón.
|
-Sikonyálni? -kérdez vissza értetlen mosollyal. -Ha eltolsz, megállok. -mondja komolyan. Még feljebb csúsztatja kezét a puha mellkason és megcsókolja a fiút. Másik mancsával felhúzza Nan pólóját, s félig felhúzva tartja, hátha jelet kap, hogy leveheti.
|
-Haku Atsui-ra néz,mikor fölébred.-Szia!Még a tegnapi kérdésedre mondom hogy nem harap Beno.-Mondja moslyogva.-Beno..gyere..megyünk.-Szól,amjd Siam-ra néz.-Van kedved sétálni egyet?-klrdi kedvesen a lányt.
|
- Nem, nem igazán szeretnék sikonyálni.... eltolni?- teszi fel a költői kérdést, azon gondolkodik, hogy Atsui vajon le tudna e állni, ha ő azt kérné tőle, de egyenlőre még ő sem akar leállni, tetszik neki a kényeztetés, de még azt sem tudja, hogy ő hogy kényeztethetné szerelmét.
|
-Hát... ha ordítással akarod jelezni... -mosolyog érdekesen. -Szerintem elég, ha csak eltolsz picit. -kacsint. -Élt... csak nem így. -bebújtatja mancsát Nan pólója alá, fogával pedig picit feljebb húzza. Másik mancsával felkúszik nyakára és finoman magához húzza, hogy megcsókolhassa.
|
- Jelezni fogom... például úgy jó, ha rádordítok? - kezd kicsit nevetni, majd beleborzong az érintésekbe és Atsui hajába túr és hiába van melege, hírtelen libabőrössé válnak karjai - Nélküled... nem élt eddig a testem, nélküled én sem élek igazán...
|
-Édes vagy. -mosolyog a fiú zavartságán. -Csak nem tudtam, miért ismételgeted a nevem. Mert ha meg szeretnél állni, akkor azt jelezd, kérlek. -lehet csókot Nan szemöldökére. Megindul simogatva az a mancsa, mely eddig kedvese mellkasán pihent. Finoman lecsúszik annak hasára, majd újra felfele vezeti kicsit borzolva, ráncolva a pólót, melyen halad. Másik mancsával rátapad arra a kis részre, melyet már nem fed a póló, s gyengén cirógatni kezdi.
|
- Nem, semmi baj... - mondja lihegve - De... a neved... szeretem a nevedet, jó kimondani. - vörösödik el mégjobban - Folytasd... - teszi még hozzá és már annyira zavarba jön, hogy elkapja tekintetét
|
-Mi az Kicsim? -megáll mindenféle mozdulatban, kicsit aggódik, hogy túllép egy lépcsőn, így mélyen a fiú szemeibe néz. -Baj van? -kérdi tőle és farkával megsimogatja kedveséét.
|
- Atsui... Atsui... - ismételgeti a kandúr nevét, mivel más nem jön szájára, a fiú érintéseire mindig rándul egyet a teste, kezeivel átkarolja a fiút, farkával pedig Atsuiét keresi, majd mikor megtalálja körbefonja rajta sajátját, közben arca még mindig vörös és mélyen Atsui szemeibe veszik.
|
Lassan válik el a fiú szájától, de csak kis időre, míg újabb és újabb kicsit puszikat nem nyom az ajkakra, amiért megőrül. Finoman hegyes fogai közé veszi az alsót, de ügyel rá, véletlen se okozzon fájdalmat, nyelvével érzékien végignyal rajta, majd szívogatja picit. Megemeli azt a mancsát, amiben Nan keze nyugszik, s oldalára simítja a kezét, hogy sajátjával újabb helyen kényeztethesse szerelme testét. A fiú térdére teszi karmait és pókként felsétál csípőjéig. -Megőrjítesz. -suttogja mosolyogva.
|
[Későbbi] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
-Sziasztok én elmegyek.-És elindúlt az ismeretlen felé.
