|
Témaindító hozzászólás
|
2008.07.21. 00:09 - |
Ez a terület csodálatos, egyetlen bökkenő csak az vele, hogy láthatatlan, védőburok veszi körbe amit Nantan és Yume emelt fel, és csak a tiszta szívű macskalényeknek van egyenes út ebbe a védett világba. Biztonságot nyújt mindenki számára, aki képes belépni.
|
[563-544] [543-524] [523-504] [503-484] [483-464] [463-444] [443-424] [423-404] [403-384] [383-364] [363-344] [343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
A vakkantásra Renji úgy megijed, hogy a szíve majd kiugrik a mellkasából. Ahogy Ukiyo átöleli, még jobban megriad, jobbja szorosan ráfonódik kardjának markolatára, majd a lány angyali hangja megnyugtatja kissé. Felsóhajt és elereszti a kardot. - Megijesztettetek. - sóhajtja, de szíve még mindig vadul kalapál. Megcirógatja Ukiyo karját, mielőtt a nőstény elengedné. Szembe fordul aztán vele. - Igazad lehet. - egyezik bele csendesen. - Csak... alighogy hazajöttem, máris megjelent Shikiyo szerelme, s Szelecske megint eltűnt. - mosolyodik el azért, hiába kicsit szomorú. - Neked is van udvarlód? - kérdezi kedvesen. - Doragon kicsit váratlanul ért... kicsit nagyon. - teszi hozzá kuncogva. Nayong felnyög, azzal átfordul a másik oldalára. Renji csak mulat rajta. Kezd megnyugodni. Int Paonak, hogy jöjjön hozzá oda, ha szeretné, hogy kicsit megsimogassa, megvakargassa a füle tövét.
- Nem nyugtat meg, hogy még te sem tehetsz sokat. - sóhajtja őszintén, gondterhelten Samui. Nem akarja megbántani Halonát, nem is érzi, hogy amit mond, az esetleg mégis megsértheti valahogy a nőstényt. - Nem fog egyhamar felébredni. - tudósítja. - Nagyon messze érzem innen. - teszi hozzá csendesen. - Sziasztok. - köszön el a párostól komoroan a jégúr, aztán feláll, hogy ne csak tétlenkedéssel töltse az idejét. - Hozzak valamit? Nem mehetek messzire, hogy hűteni tudjam a bátyám, de a házon belül elboldogulok. - mondja, mert nem bírja tovább ülve. Liea azonban megfogja a kandúr farkát, aki erre megdermed. Pillanatok telnek el teljes mozdulatlansággal, mire Samui meg tud fordulni. A lány elengedi, s ezzel feloldja a kandúr bénultságát. Esetlenül néz rá, míg Ameliea elmosolyodik.
- Vigyáztál rám? - kérdezi rekedtes hangon. A fiú kurtán bólogat. - Köszönöm.
- Nem tesz semmit! - hadarja Samui, azzal gyorsan Atsui mellé térdel és közelebbről kezdi hűteni. - Lassan lenyugszik a forróság. Le kéne szedni róla ezeket a ruhadarabokat. De előttetek nem akarom.
- Átmegyek a másik szobába. - mondja Liea, mire megfagy felette a takaró, hogy ne tudja megmozdítani.
- Ott maradsz és pihensz! - mordul rá Samui. - És nem is nézel ide! - teszi hozzá határozottan, aztán visszavonja a jeget a takaróból. A nőstény alá bújik, hogy jelezze, nem fog odanézni. A jégúr Halonára pillant, megvárja, míg ő is biztosítja róla, hogy nem fog kukkolni, azzal nagyon óvatosan elkezdi leszedni Atsuiról kabátkáját. A foltos macska fintorog, arcokat vág, beleráng és felszisszen, de ezek nem tudatosak nála. Az égett kabátka a földre kerül. Ezután az olvadt nadrág jönne, de Samuinak megakad a tekintete a felsőtesten esett régi hegen, amit még kölyökkorában szerzett Atsui. Kikerekedett szemekkel húz végig rajta, amíg egy sebig nem ér, amit nem bánt, majd saját mellkasán is végigvezeti pólója felett mancsát. Az eredeti vágásheg az ő testén van, Atsuival viszont annyira közel voltak egymáshoz, hogy amit az egyik szerzett sérülést, azt a másik is magán viselte egy bizonyos szinten. - Megvan! - kiált fel, mire Liea megugrik az ágyban. Atsuiról közben lecincálja a nadrágját, alaposan megszenved vele, pláne, hogy nem lehet durva, erőszakos, mert azzal csak fájdalmat okoz bátyjának. Megszabadítja minden ruhadarabjától, majd hóval fedi be kandúrságát, hogy senki ne legeltesse rajta szemeit. A nadrág koppan a padlón. Samui elcsodálkozik, majd kutatni kezd a megmaradt zsebekben, mígnem ráakad Nantan naplójának kulcsára. Nem tudja, mi az, ezért a saját zsebébe süllyeszti, nehogy elkallódjon. - Még azt nem tudom, hogyan hozzuk rendbe Atsui ruháit, illetve mit viseljen helyette. - jelenti ki, s lopva Ameliea felé pillant. A nőstény érdeklődve nyújtogatja nyakát, de ahogy észreveszi Samui rosszalló tekintetét, visszahúzódik a takaró menedékébe.
- Nem láttam semmit... - motyogja vörösödve.
~~ Nem haragszom rád. Szeretlek. ~~ mondja ki először a szót, mióta visszatért, legalábbis úgy hiszi. Kicsit szenilis lett a megrázkódtatásoktól, amiről nem nagyon tud. ~~ Én is féltelek téged. ~~ mosolyodik el. ~~ Nem akarlak többé elhagyni. Veled szeretnék lenni. ~~ suttogja, nehogy a kimondott szavak valamit elrontsanak. Megfogja Nantan kezét, majd végignéz magán. Hirtelen megégett kabátkája és megolvadt nadrágja lesz rajta, nem a rendes állapotban lévő öltözéke. Testén ezer seb jelenik meg, ijesztő látvány maga számára is. ~~ Ez... ez én voltam? ~~ kérdezi döbbenten. Annyira elveszítette a fejét, hogy nem tudja, mit tett. Sokkot kapott. ~~ Csak... arra emlékszem... hogy majdnem beleőrültem abba, amit láttam... ~~ motyogja rémült tekintettel. Kutat Nan szemeiben, hátha ott megnyugvásra, békére lelhet. ~~ Félek visszatérni. Nem tudom, mit tettem, mondtam és milyen vagyok. ~~ megszorítja Nantan kezét, beleborzong égett teste látványába.
   
|
~ Apa... dehát... *csóválja meg a háttérben fejét a lány, mire Pao felvakkant, amit lehet, hogy Renji meg is hall, de mielőtt bármit is tehetne Ukiyo átkarolja hátulról* - Apu... ne aggódj emiatt... hiszen bármilyen sok idő is telik el.... azt hiszem a mi családunk örökké együtt tud majd maradni mert... ennyi idő után te visszatértél... én... nagyon örülök, hogy itt vagy és... Nayongnak is nagyon örülök... *engedi el Renjit*
- Nem merem Samui... ilyennel még nem volt dolgom... félek, ha bármit is teszünk olyan sérülést okozunk, ami megöli.... próbáld csak hűteni... ha felébred akkor talán tudunk tenni valamit, de lehetséges, hogy olyan fájdalmai lesznek ami le is bénítja azonnal... Nantannal meg nem tudom mi történt... olyan sápadt... egyszerűen nincs más választásunk mint, hogy várunk...
*Sohno és Yume bólint, majd Sohno mintha erősen koncentrálna, aztán megszólal* - Nekünk most haza kell mennünk, ha bármi baj lenne itt vagyunk a szomszédban... de Sarasa már biztosan aggódik! Sziasztok! *köszön, Yume integet, a nőstény csak bólint nekik*
~~ Akkor ne keressünk felelőst... de én szeretnék bocsánatot kérni amiért... azt mondtam megöllek... én én nem gondoltam komolyan, csak azt akartam, hogy... hogy ez ami most megtörtént, ne történjen meg... anynira féltelek Atsui... jobban mint bárkit ezen a földön, bár már nem vagy kölyök... és a naplóm... nem bánom ha elolvasod, ha minden egyes részt elolvasol benne... csak... ne tűnj el megint, mert azt már nem tudnám elviselni... *kezet nyújt a macska felé* ~~ Atsui... vissza kéne térnünk... de lehet, hogy az fájdalmas lesz... miért égetted meg magad... olyan bolond vagy... ha most tehetném olyan barackot kapnál a fejedre, hogy jobban fájna bárminél... *morog* ~~ De akkor is vissza kell mennünk... minél hamarabb mert csak aggódnak értünk... ki fogod bírni, hogy mellettem maradj? |
Renji csalódottan bólint szerelmének. Nem tudja, mennyire haragszik rá párja, de majd szeretne vele beszélgetni a történtekről. Kikullog a szobából, megkeresi Nayongot, majd leül az ágya mellé. A pici már az álmok világában jár, mélyen alszik. - Tudod, öcskös... - sóhajtja. - Az élet egyre nehezebb lesz. De talán egyre több boldogságot is tartogat. - felnéz a plafonra. Ha Ukiyo ott van, őt még nem vette észre, annyira elvan a saját gondolataival. - A lányaim felnőnek lassan... Shikiyo már szerelmes, viszonzottan... Hamarosan kirepülnek és én folyamatosan azt érzem, nem akarom ezt. Nem akarom elengedni egyiket sem, pedig ez nagyon önző dolog tőlem.
- Semmi baj. - felel Samui a nősténynek. Hálás, amiért így törődik mindenkivel, de erről nem beszél. - Hagyd Atsui hűtését, azt majd én ellátom teljesen. - szól a nősténynek, aztán kis jégcsík kúszik át a foltos kandúrhoz, ami mint valami gyökér, többszörösen körbefonja bátyját. - Fertőtleníteni kellene a sebeit, nem? Vagy akkor az akkora fájdalmat okozna, hogy a halálból is visszahozná? - kérdezi aggódva. Nem tudja, mit tehetne még, mit tanácsoljon vagy kérdezzen. Annyira butának érzi magát, pedig nem tartja magát annak. Shonohoz és Yuméhoz fordul inkább. - Mióta ismerem, voltak ilyenek. Eddig... ez aaa... hetedik ilyen alkalom maximum. - mondja kis gondolkodás után. - Lehet, hogy baja van? - kérdezi aggódva a levegőbe. Feláll Lieától és keres egy takarót, mert a nőstény eléggé lengén van öltözve és nem akarja tovább formás idomain legeltetni a szemeit, mikor Ameliea ilyen kiszolgáltott helyzetben van vele szemben.
~~ Szerintem én vagyok a felelős. ~~ szólal meg újra Atsui gondolataiban. ~~ Egy napló magán dolog. Nincs hozzá nekem sem és nekinek sem semmi köze... ~~ motyogja. ~~ Nekem ezt tiszteletben kellett volna tartanom. ~~ sóhajtja bánatosan. ~~ Igazad van... fel kell ébrednünk majd. Egymásért, hogy újra ölelkezhessünk. És másokért, akik aggódnak értünk és segítettek nekünk. ~~ bíztatja a fiút. ~~ Te vagy akkor az én démoni kis angyalom. Mit számít ez? ~~ mosolyodik el és hangja is sokkal vidámabb tónust vesz fel. ~~ Mindketten olykor viselkedünk hülyén. Nehezen kezelünk dolgokat és megvannak a gyengepontjaink. Hibázunk, amiért bocsánatot kérünk és próbáljuk kijavítani őket. Ez az élet rendje. ~~ küld puszit Nantannak. ~~ Hogy érzed magad? ~~ kérdezi, majd távolabb lép és leül a semmibe. ~~ Én nagyon kikészültem a láttottaktól... Fájt minden, ami fogadott. Tudtam, hogy nehéz, tudtam, hogy borzasztó lesz, de ez... minden számításom felülmúlta. ~~
|
*Halonának most esze ágában sincs veszekedni vagy csak beszélni, hallja amit Renji mond, felnéz rá és elmosolyodik* - Bízd csak rám... menj keresd meg a lányokat, legyél velük kicsit, ha lesz valami munka mindenképpen szólok! *tesz újabb hideg borogatásokat Atsuira* - Ne haragudj Samui... ki is ment a fejemből, hogy mire vagy képes... eléggé sokkoló ez a látvány azt hiszem... *sóhajt fel hangosan, s csak pakolja ajéghideg kötéseket Atsauira amik egyre inkább forrósodnak, közben Yahto csak nézi Nantant, nem tudja miért de nem kát jövőképet a fejében, ez kicsit megrémíti... Doragon és Shikyo kint maradnak, a férfi nem társasági lény és tudja jól, hogy nem is szeretnék igazán ha bemenne*
- Shikyo... képes leszek megváltozni? nem hiszem, hogy fel tudom dolgozni a régi sebeimet...
- Ha folyton csak a régi hegeket nyalogatod, nem is fog történni semmi... bíznod kéne magadban... na gyere! *ragadja meg a férfi karját, s szó szerint berángatja az ajtón, Chimei le se veszi róla a szemeit, mintha csak oda tapadtak volna*
~~ Meg kellett volna mutatnom... és ha rákérdeztél volna meg is tettem volna... nem hiszem, hogy ezért te lennél a felelős... annyira pedig nem fontos ez az egész... Igazából... én voltam az önző, aki üldözött téged, aki nem hagyott neked levegőt és megfújtott... én... még mindig csak egy kölyök vagyok talán sosem változok, mégis azt szeretném ha velem lennél mindig... a szüleim... azért nem tudok meghalni mert az apám egy démon, anyám pedig egy angyal... a szárnyaim... *töpreng el* ~~ A szárnyaim ezek feketék... bár elég furcsa, hogy ezek csak úgy előjöttek a semmiből... *amint Atsui kimondja, hogy nem akar felébredni, valami éles fájdalom keríti hatalmába* ~~ De... ha te nem akarsz felébredni... akkor én sem akarok többé... én csak veled akarok lenni mindig... ez az egyetlen amit akarok, ez az egyetlen amit valaha is akartam... *Natane csak ült egy kóbor széken, s egyszer apját, másszor Atsuit figyelte, mindkettőjükért nagyon aggódott*
- Mégis... mióta vannak ilyen tünetei? Csak egyszer tapasztaltad? *kérdi Sohno Samuit, s kíváncasian várj a a választ*
|
Renji nézi, ahogy Doragon belép a védőpalyzs mögé, majd elrohan Halona után. Nem biztos benne, hogy helyesen cselekszik, de ha a kandúrban nem is, lányában meg kell bíznia teljes mértékig. Vagyis majd kiált, ha szüksége van valamire. Futtában felkapja kardját és a hüvelyébe dugja, aztán megérkezik szerelméhez. Bocsánatkérően pillant rá, majd szörnyülködve a többiekre. - Mit segítsek? Nem értek sok mindenhez, de ha hozni kell valamit... bármit, gyorsan itt leszek vele! - ajánlja magát, miközben eszébe jut Ukiyo és Nayong. Nem tudja, hogy együtt vannak, ezért mindkettőért kicsit aggódik. Sokfele kellene lennie, de úgy érzi, párja mellett a helye.
Samui a vizes lepedőre teríti eszméletlen bátyját. - A hűtést megoldom. - szól csendesen, azzal a rongyot kellemes hideggé változtatja egy érintéssel. - Az a baj... hogy nem tudom, mit lehetne tenni vele... Még sosem történt ilyen és... nem is hittem... hogy lehetséges. - bámul meredten Atsuira. Egy pár pillanatig még kesereg felette, aztán átrohan Lieához, hátha ott többet tehet. - A történtek... szörnyűbbek voltak. - mondja Shononak és Yuménak, azzal megsimogatja Liea arcát. - Már... korábban is történt ilyen. Megtámadtak minket a Havason... elnyelte a hó... s mire előkerült, kimúlt minden támadó, amiről azt sem tudtam, állat, yeti, vagy más... Aztán elájult és órákat aludt. - szomorúan néz a sürgölődő Halonára. - Lehet... hogy van egy... önpusztító képessége?
~~ Hallak. - szólal meg Atsui. Hangja távoli, s úgy hat, mintha csak visszhang lenne. ~~ Miért gondolod, hogy a te hibád? Hisz... az egész... minden... az én hülyeségem és gyengeségem miatt történt. Nem kellett volna belelesnem a naplódba... nem kellett volna eltűnnöm... nem szabadott volna hagynom, hogy elmenj... Annyi mindent rosszul csináltam... Nem tudtam méltón harcolni érted sem... ~~ léptei zaja töri meg a beálló csendet. Közeledik gondolatban Nantan felé. ~~ Bocsáss meg nekem, amiért annyiszor hagytalak cserben. ~~ kéri, azzal lélekben átöleli a kandúrkát. ~~ Kik az igazi szüleid? ~~ kérdezi csendesen. Érdekli nagyon, még akkor is, ha talán mindennek vége, a világ elveszik körülötte, ő nem is él már, csupán a szelleme lézeng. Öntudatlanul fekszik a hidegvizes lepedőn, sebei tátongnak, fájnának, ha érezné, de hálás lehetne, ha tudná, hogy milyen kínoktól menti meg őt a kóma. Áldott kóma... van ilyen? Most van, akkor is, ha nem tudja senki. ~~ Visszaadom a kulcsod. A nadrágom belső zsebébe rejtettem. Amint felébredek, visszaadom neked. ~~ ígéri. ~~ Nem volt jogom ilyet tenni... de annyira vágytam rá, hogy ismerjelek tudatosan téged is és a múltam is... Sajnálom. Annyira sajnálom, hogy ilyen önző voltam... ~~ suttogja komoran. ~~ Nem akarok többé felébredni. ~~ sóhajtja végül.
Yowaiko némán követi a lányt. Titkon hálás amiért elviszi őt innen, amiért van benne elég bátoság és határozottság, hogy kihúzza a Pokol fenekéről, s magával vigye bárhova, akár a Mennybe is. Esetlenül botladozik mögötte, könnyeit már nem nagyon tudja visszatartani, azok utat törnek az akaratán át és elerednek, akár az eső. Mossák a bőrét, áztatják ruháját, s a virágok körülötte becsukódnak, lehorgasztják fejük, ugyanolyan szomorúak és reménytelenek lesznek, mint maga Yowaiko.
|
*Míg a többiek el vannak foglalva a sebesültekkel, Doragon belép az Édenbe, igazán szépnek látja ezt a helyet, csak azt nem tudja, hogy ő maga mit keres ebben* - Shikyo... miért hazudtál? Én... nem csak szavakkal ártottam enked...
- Nem hazudtam... azok... nem bántások voltak igazából és... én értem már... eddig nem értettem, de mostmár minden világos... te is csak egy áldozat vagy... olyan vagy mint én... de mégis... ebben a hatalmas felfordulásban, csak te magad váltál magányossá... *A férfi elveszi a lány kezéből a vasmancsokat, s karjára erősíti őket*
- Átlátsz rajtam... ez egy kicsit zavaró... de... be fogom tartani az ígéretemet apádnak... legalábbis minden tőlem telhetőt emg fogok tenni... *kapucniját mégjobban fejébe húzza, hogy senki se lthassa meg és a tömeghez mennek, a sok ismeretlen macska közül csak Yahto, Nantan és Yume ismerős neki a lányokon kívül. Kissé feszengve érzi magát*
*Halona már rég nincs ott amikor Renji rápillantana, dühös rá egy kicsit de most nem ér rá, lekötik a sebesültek, s ráér még megbeszélnie ezt férjével, bevizez egy lepedőt, s Samuira néz* . Erre fektesd rá... talán hűvösen tartja de ilyen esettel még nem volt dolgom... Yahto te csak tedd le Nantant... *Yahto az egyik ágyra helyezi a macskafiút, Atsui mellett, Yume is lerakja a macskalányt*
- Összeeset.. Yume még idejében elkapta... de ennél többet mi sem láttunk... bemutatkozott, majd azt mondta, hogy tesz olyan dolgokat amit nem magától csinál... végül fáradtnak érezte magát és most itt van vele Yume... reméltük hogy már vissza tértetek... de ilyen látványra nem számítottunk...
- Yowaiko... *kapja el a lány karját* - Gyere.... gyere mutatok neked egy nagyon szép helyet... ott csak ketten lehetünk és később majd vissza jövünk... nyugpdtan kisírhatod majd magad a vállamon rendben? A fiúkkal már minden rendben lesz... gyere... *avval elvezeti a pajzson kívülre, ha a lány bele egyezik*
- Ugye nem halnak meg Halona? *Natane szemei könnyesek lesznek, s csak nézi mindkét kandúrt, a családját... * - Nem halhatnak meg igaz?
- Natane... menj szépen játszani rendben? Szólunk ha bármit megtudunk... *simít végig a lány arcán de nincs most ideje vele foglalkozni, borogatást hoz Atsuinak, s egyet Samunak is ad, hogy a lányra ügyeljen, Nantant nem látja olyan sülyosnak, ezért őt most csak hagyja pihenni, Yahto viszont szemlélni kezdi a kis tojást, s a fiú mellé fekteti*
- Nem tudom mi ez... de jó alapos magyarázatot fogok kérni tőled... amikor felébredsz... *simít végig a fiú homlokán* - Tüzel a homloka... Halona nekem is adj borogatást! Vajon mi történik vele? Olyan furcsa dolgok történnek ma... te nehogy elégj itt nekem, mint Atsui... vagy még a tűzbe is követni akarod? Bolond macska!
~~ Atsui... nem hallasz engem igaz? Azért én... mégis szeretnék neked elmondani valamit... az hogy most mindketten itt fekszünk... az én hibám... kérlek bocsáss meg érte... képzeld... meg tudtam, hogy kik az igazi szüleim... ezt is szeretném beleírni a naplómba... de nálad van a kulcsa... mond emlékszel még az első csókra? bennem örökké nyomot hagyott... olyan bolondnak érzem magam, hogy neked beszélek de... jelenleg nem akarok mással beszélni, igaz nem is tudnék csak így mint most veled... de.... ez csak a te kiváltságod...
- Vigyázni fogok rá... avgyis fogunk mivel Pao is itt van... ne aggódjatok... a pajzsot nem tudják betörni, itt bizonságban van! *integet még mielőtt a lények eltűnnének* - Pao... ne beszélj ezekről a lényekről senkinek rendben? Ez a mi kis titkunk és remélem Natane se kotyogja majd el... *simogatja meg a kutyát*
*Chimei eközben mérgesen méregeti Doragont, ő is raboskodott nála... igaz nem pont nála, hanem Kamiya keze alatt, de nem fűzik hozzá szép emlékek ezért ideges fújtat rá, Szelecske igyekszik nem útban lenni senki számára, de hírtelen azt veszi észre, hogy nagyon sokan lettek ebben a kis házban* |
- Elmondtam, ha bárhogy bántod a szeretteim, Isten sem ment meg a bosszúmtól, kegyelem nélkül végzek veled. - szólal meg komolyan, bár nem érti, miért mondja azt Doragon, hogy hasonlít, vélhetőleg a lányára, vagy a lánya rá. Renji kissé megnyugszik, ahogy a markában érzi a macskaférfiét, s apró mosollyal megszorítja azt, majd elengedi. Csak nézi, ahogy Shikiyo boldogan a kandúrhoz rohan, s ettől az ő, Renji szinte szerelmes szíve megtelik örömmel. Úgy érzi, jól döntött, még akkor is, ha Halonával kénytelen lesz megtárgyalni majd mindezt négyszemközt, s talán még bocsánatot kell kérnie érte, esetleg kiengesztelni a nőstényt. De nem bánja, mert így, ha minden jól megy, a káposzta is megmarad és a kecske is jól lakik. Ahogy Shikiyo megszólal, ránéz. Örül, hogy Doragonnal egy szinten vannak. Bólint a lánynak, majd hátrafordul Halonához, hogy lássa, a nőstény mit szól mindehhez. Kicsit fél, de bátran viselkedik. Amint a harcos brigád visszatér, aggodalommal pillant végig Nantanon, a szomorú arcokon, végül Atsuit, s megretten a látványtól. Min mehettek keresztül? Mi történhetett? Ért volna ő bármit is, ha velük tart? Túlélte volna, ha ők ennyire megsínylették az ütközetet? Nem gondolkodhat ezen, beengedi helyette Doragont a burokba, hogy ha kedve támad, ismerje meg Shikiyo új lakóhelyét, a családját és barátait.
- Még biztosan találkozunk. - mondja bíztatóan Tengo. Kiru az ágyra teszi a csöppséget. Tengo int a farkával Ukiyonak, azzal visszabújik a lélektartó levélbe.
- Vigyázz rá nagyon. - kéri a kandúr a lányt. - Nagyon fontos az élete, s nem csak nekünk, nektek is. - Kiru is lassan árnnyá válik. - Még látjuk egymást. - szól utoljára, azzal ő is eltűnik a levélben.
- A bátyám megégett! - közli aggódva Samui, mikor Halona megvizsgálja gyorsan a foltos kandúrt. - Saját magával tette ezt! Nem tudom, hogyan... egyszerűen nem értem, mi történt... Ugye... ugye tudsz rajta segíteni? És... és hol van Liea? Rendben van? - szinte ki sem ejti a mondatot, mikor meglátja Yume karjaiban a nőstényt. Hirtelen nem tud mit tenni, nem dobhatja el a bátyját. - Yume! - kiált a fiú után. - Mi történt?!
Yowaiko csöndesen leválik a társaságtól, egy félreeső zugot keres Milával, hogy kiönthesse neki a szívét, akár sírjon is, ha úgy adódik, de mindezt senki más ne lássa, mert nem akarja tudatni a világgal, mennyire megtörte őt ez az ütközet. Reméli, hogy a lány vele tart. Ha nem, ő mindenképp félrevonul, mert már nem sokáig bírja magában tartani a visszafojtott érzéseket.
  
|
*A férfi csak áll, s csak nézi Renjit, nem tudja mennyire gondolja komolyan amit mondd, de kikerekedik szeme, amikor a konyhában lévő kések és a család biztonsága jön szóba aztén valahogy mégis jól esik neki, s elmosolyodik rajta* - Mindez ellenére amit felsoroltál... mégis képes vagy közel engedni engem a családodhoz, tényleg nagyon hasonlóak vagytok... ennek örülök... *elgondolkodik azon, hogy kezet fogjon-e Renjvel... egérdemli ő ezt a bizalmat? ~ Család... mit jelent? Elvesztettem ennek a szónak a jelentését.. megtalálhatom még? *kezét Renjiével fonja össze* - Én... mindent el fogok követni, hogy a bizalmad ne rendüljön meg bennem...*szeme Shikyora téved, aki egyenesen ránéz, lendül a kandúr keze a lány felé, s az hírtelen kiszökken anyja karjaiból, s egyenesen Doragonhoz megy* - Shikyo én... meg tudsz nekem... *nem tudja befejezni mert Shikyo közbeszól*
- Már rég megtettem... ne aggódj... igazából... sose tudtalak elfelejteni... *fordul apjához* - Apa... köszönböm neked... és szeretnék elmondani valamit... *vesz nagy levegőt* - Doragonnak nincs más fegyvere csak ezek... pont olyan mint te és a kardod, ezek nélkül védtelen... *veszi fel az eldobott fegyvereket* - Igazából... ellenem sose használta ezeket... és amit tett... nekem sose okozott fájdalmat semmivel... szavakkal bántott, de erővel sosem... *nézett most Doragonra aki közben összecsuklott... Shikyo átölelte*
- Hiányozni fogtok... mindketten... de remélem még találkozunk... *búcsúzik Ukiyo és megsimogatja Pao fejét* - Ne aggódjatok... mindent megteszek majd a gazdátokért... nem lesz baja... *mosolyog, Pao óvatosan vakkant egyet, eközben Natane elgondolkodik, s intha nem is hallaná a sárkánymacska válaszát, kirohan*
- Apu! Apukám! *kiálltja, s az érkezők felé rohan, valahonnan megérezte a közeledésüket, Halona feláll és az érkezőkre pillant, el is felejti most Doragont, oda szalad hozzájuk, Szelecske követi*
- Mi történt? Fektessétek be őket a szobába... gyorsan... *nézi gyorsan meg a sérüléseket, de egyenlőre nem tudja mit tehetne*
*Yume elkapja a nőstényt mielőtt az a földön csattanna, s gyorsan ahogy csak bír ő is elviszi a lányt Halonához és Samuihoz*
|
Renji figyelmesen hallgatja a férfit. Megérti a macskaférfit, az ő anyja is Nayong miatt halt meg, hogy életet adhasson az öccsének, de ő sosem tudná gyűlölni ezért azt a csöppséget, akit hazavitt. Egyszerűen azért, mert ő másmilyen természet, mint Doragon. Ám ahogy meghallja, hogy bántotta lányát, kicsit megkeményszik szíve. Bántotta az ő vérét? Bántotta és ezek után képes itt lenni?! Meg kellene ölnie, most azonnal. Halonát, s most még azt is bevallja, hogy Shikiyot is bántotta. Ez... ez nem tűrhető helyzet. Követi a kandúr tekintetét Shikiyo felé. Szereti a lányát, nem? Ha pedig szereti, s tud vele úgy bánni, ahogy azt a fiatal nőstény megérdemli, nem kell megbüntetnie a múlt miatt Doragont. Hisz ő is bántotta a szerelmét, bár nem úgy, ahogy a macskaférfi Shikiyot, csupán a távolságával, s azzal, hogy szegény Halonának aggódnia kellett miatta folyton, s várnia rá. Komolyan hallgatja a másik szavait, közben pedig lázasan gondolkodik. Vajon tényleg azért kapta vissza a lányát, mert ez a macskalény féltette, nem akarta, hogy bántódása essék? Visszaadta neki, hogy biztonságban tudhassa, most pedig, mikor már elült a veszély, visszakéri? Helyes ez így? Méregeti Doragont, miközben a gondolatok átcikáznak a fején. Nem tudja, mit tegyen, egyezzen bele abba, hogy Doragon újra magához vegye Shikiyot, s ezzel akár el is veszítse lányát. Nem akarja elveszíteni, ezt be kell vallania magának és majd szép lassan mindenkinek. - Nagy dolog ezek fényében arra kérned, hogy bízzak benned, adjam a kezedre a szeretteim életét, miközben nem vethetem el a hasonlatot, kígyót melengetek a páncélomban. - szólal meg töprengő hangon végül. - Nincs értelme elvennem a fegyvereid, aztán szemmel tartani minden lépted. Nem ismerlek, így nem tudom, milyen levetkőzhetetlen erőd van. Talán nem is a fémek jelentik a legnagyobb veszedelmet benned. - utal az eldobott fegyverekre, s hogy biztosra menjen, odabiccent feléjük. - Nekem semmilyen képességem nincs a mesteri kardforgatáson kívül, így amint elvesztem a kardomat, védtelenné válok. - magyarázza tovább kimérten. - Továbbá... Ha kint is hagynád a fegyvereid és nem lenne más képességed sem, a konyhában kések várnak, vagy üvegszilánkok egy kitört ablak nyomán... Igen, ismerem az elme határtalanságát, s azt is, ha egy macska elszánja magát a cselekvésre, ami nagy célt tükröz, nem válogat az eszközökben. - taglal, majd elhallgat. Újra végigméri a macskaférfit. - Szeretnék benned bízni. Szeretném hinni, hogy egy oldalon állunk és a céljaink, ha nem is közösek, de nem ütik egymást. - szólal meg ismét, immár teljesen őszinte hangon. - Adok esélyt. Cserébe annyit várok el, hogy mindig igazat mondj, s had ismerhesselek meg. És még valami. Tudnod kell, hogy ha a családomról van szó, nem félek a haláltól sem. - lesz komoly a kandúr arca. - Így is elfogadod a döntésem? - kinyújtja jobbját, hisz egy vérbeli kandúr a szavát mindig a mancskomával és/vagy a vérével nyomatékosítja. Képes lenne a vérével aláírni a szerződést, miszerint ő elfogadja Doragont, mint lánya párját, megbízik benne, cserébe a macskaférfi őszinte lesz hozzá, szeretni fogja Shikiyot és soha többé nem bántja a családját, vagy szeretteit.
Kiru átveszi a kicsit, majd a vállára fekteti, hogy az böföghessen egy nagyot. A macska fintorog, de kötelességtudóan simogatja Nayong hátát, hogy ezzel segítse a levegő visszajövetelét és az emésztés kezdetét. A kicsi nem sokára a vállán elalszik, ezért Ukiyora néz, hogy menjenek vissza lefektetni őt.
Tengo csak pislog a lányra, nem tudja mit felelhetne neki. Felnéz a foltos kandúrra, de az csak a bébivel foglalkozik, így nem tud segítséget kérni tőle. - Nem tudhatom. Csak érzem, hogy képes vagy másra is, nem csak létezni. - válaszol végül Natanénak. - Lassan vissza kellene térnünk a helyünkre, Kiru. - fordul a nagymacskához a másik válasz megadása helyett. A foltos lény kelletlenül bólint. - Szerinted biztonságban van a gazdánk?
- Valamelyest igen. Ha pedig szüksége lesz ránk, hív minket. - felel halkan Tengonak, azzal visszaindul a szobába, ahonnan jöttek, hogy lefektethesse Nayongot.
- Az én nevem Ameliea. - mutatkozik be a lány csendesen. Nem takargatja magát, csupán pislog a párosra. - Fáradt vagyok. - suttogja elhaló hangon. - Nagyon... - s térdre rogyik a kimerültségtől. - Valamit... akaratlanul... teszek... ami elfáraszt... - kissé összegömbölyödik. Próbál ébren maradni, de egyre álomittasabban pislog a fiúkra, mígnem eldől és elájul.
|
- Remek akkor ogjunk valamit! *kapott a hal után de az elúszott, s a legtöbb követte ezt a példát XD* - Lehet, hogy ez mégse olyan jó ötlet? Áhh.... béna vagyok... neked hogy megy? *érdeklődött Nikkotól* |
-Hát a nagy szökésben nem volt időm reggelizni,foghatunk halat!*Bólintott szélesen vigyorogva.Juki úgy döntött hogy amíg a fiúk halat fognak ő lefekszik kicsit.Lefeküdt,mancsaira hajtotta a fejét és próbált szundítani kicsit.* |
- Hát még nem tudom pontosan... mondd csak éhes vagy? Mert itt a tóban tudunk fogni halat. Mit gondolsz hmm? *érdeklődött, s megnyalta szája szélét, mert ő biza éhes volt* |
-Mehetünk!*Vigyorgott barátjára.KIváncsian nézett a fiúra azért mégis.*-De merre?*Érdeklődött.Mert azért mégis,olyan messzire nem akart elmenni mert ha esetleg bajba kerülnek vagy valami.Bár úgy volt fele félig-meddig hogy Juki megvédi majd őket.Juki is kiváncsian fülelt hogy mégis merre mennek,kicsit ismerős a helyen.* |
*Inferno ismét a fiú hangjára kelt* - Jóreggelt Nikko! *örvendezett, s a fiúhoz pattant* - Van kedved egy kis felfedező kalndra menni? Jöhet Juki is! *paskolta meg a fiú vállát* - Hmm? |
*Nikko napja továbbra úgy telt hogy elvolt szokásához híven.Szülei körül sertepertélt,Jukival játszogatott aztán eljött az este így aludni is elment.Szokásosan Jukira fekve aludt.Reggel előbb kelt mint szülei és Jukit is magával cibálta.Nikko először azért gondolkodott hogy szülei aggódnak majd érte,de látván hogy Juki sincs sehol majd rájönnek hogy biztonságban van.Így a tigrist ismét megkérve kezdte el keresni Inferno-t.Mikor meglátta elvigyorodott.*-Inferno!*Kiáltotta el magát miközben Jukival odaügettek.* |
*Doragon mosolya komolyabbá változik* - Nem vagyok jó... talán sose voltam az... az anyámmeghalt amikor az öcsém született... aztán az apánk elhagyott minket, én pedig nem tudtam megbocsájtani az öcsémnek... üldöztem őt éveken át, harcoltunk aztán egy napon az öcsémhez került Shikyo... kölyök volt még... elszökött onnan, de akkor én kaptam el és magammal vittem... bántottam... igen bántottam, de tanítottam is, már ügyes a kardforgatásban... *nézett most a nőstény felé* - Bár... még azért ráférne a csiszolgatás... *nézett vissza Renjire* - Egy bűnbanda tagja voltam, nem léphettem csak úgy ki, dfe elértem, hogy Shikyot is megbecsüljék mellettem... akkor küldtem el amikor úgy éreztem, veszélyes mellettem lennie, hiszen kiléptem Kamiya hatásköréből, s ez bosszút ígért, a lány biztonságban volt itt...s most hogy már Kamiya felhagyott az üldözésemmel, és az öcsémmel lehettem... valahogy nem tudtam megszabadulni Shikyotól a fejemben... látnom kellett őt.. ezért vagyok itt... hát dönts és én elfogadom... akármit is mondasz... *a három macska testhelyzete nem változott, Chimei még mindig türelmetlenül járkált fel s alá* - Az igaz, hogy bántottam a családod, erre nincs mentségem... *teszi még hozzá* - de... ha akarod tarts ellenőrzés alatt... nem fogok semmit sem tenni ellenetek...
- Tényleg? Mire? *néz kiváncsian Natane, s elkapja a sárkánymacska farkincáját* - Olyan érdekes lény vagy... neked van més képességed is? *kérdezgeti, eközben Ukiyo oda adja Nayongot Kirunak, s csak nézi a kis "párost" *
- Igazán aranyosak vagytok együtt! *neveti*
*Yume csak most veszi észre a lányt, mivel nagyon leköti őt az, hogy Sohno visszatér hozzá* - Szia... te ki vagy? Az én nevem Sohno és ő itt Yume *ugrik a fiú vállára* - Nem vagy jól? *érdeklődik* |
A mosolyra Renji kicsit felenged, de még nem hagyhatja figyelmen kívül azt, amit párjától hallott. - Előbb tudnom kell, hogy ki vagy, honnan jöttél, miért akarsz Shikiyoval lenni, mi történt a múltban és még rengeteg kérdésem lenne hozzád. - szavai kissé mereven hatnak, fogalma sincs, hogy kezelje a dolgot. - A lányom még nagyon fiatal, s én úgy tudom, elraboltad őt, s bántottad a párom. Tudsz ezekre bármi magyarázatot adni nekem? - kérdezi férfias erővel a hangjában. - Hiszek abban, hogy a macska megváltozhat, ezért ajánlottam jobbom. De tudnom kell, ki voltál régen és ki vagy most. Sokat mulasztottam a családom életéből, s megesküdtem nekik, hogy ezután nem így lesz. Megértesz engem, ugye? - kissé izgatott, izeg valami a belsőjében. Szeretne valamire leülni, hogy kényelmesebben tudjon beszélgetni a különös kandúrral, de egyelőre nem akar távolabb merészkedni sem családjától, sem pedig kardjától. Bízik Doragonban, annak ellenére, hogy vérszomjas gyilkos hírében áll, aki veszélyt jelent mindenkire, de úgy érzi, a békejobb és a fegyverletétel elegendő egy férfias, apa-kérő beszélgetéshez. Nem adná szívesen a lányát, pláne nem azonnal, de vendégül látná a kandúrt, ha megbizonyosodna róla, hogy tiszta szívű, szándékai is ilyenek és jó szívű. Egyelőre vár, jobbat nem tehet. Csak vár és reménykedik benne, hogy nincs olyan támadás a másik zsebében, ami ellen nem tud védekezni. Ő felajánlotta voltaképpen az életét azzal, hogy kard nélkül lépett ki a védelmező palyzs mögül, s nem akar könnyelműségből meghalni. Felkészült rá a kilépés pillanatában, hogy magához rendelje fegyverét, de nem biztos benne, hogy ez olyan gyorsan menne, mint ahogy lecsap rá mondjuk egy villám. Vak szerencse kell ehhez a beszélgetéshez? Vagy netán türelem és kellő óvatosság, nehogy megsértse Doragont? Még nem tudja, de eltökélte, hogy ezt kideríti. Minél előbb. Egy-egy pillantást vet családjára. Párját nyugtatgatja, Shikiyot bíztatja, Chimeit még mindig megcsodálja, ha ránéz, Szelecskét csak ellenőrzi, hogy helyén van-e. Nem akarja, hogy bárki csatlakozzon kettősükhöz. Az egy-egy elleni küzdelemben hisz, s most úgy fest, normalizálódott a helyzet. Fél, ha kilép bárki, azzal sarokba szorítva érezheti magát Doragon, vagy őket szoríthatja sarokba. Fura paradox kettősség ez, bizalom és kétkedés, felkészülés a legjobbra és a legrosszabbra. Ezek kínozzák kissé Renjit, de állja a sarat, mert ez a dolga. - Mondj el mindent, amiről úgy gondolod, egy apának tudnia kell. - kéri kedvesebb hangon a kandúrt.
Az üveg visszalebeg Kiru kezébe, aki épp csak megfogja, mielőtt még Nayong elengedte volna. Leteszi egy konyhabútorra, majd még mindig ámulva néz gazdájára. Nem hisz a szemének, szeretné megkérdezni, hogy a többiek is azt látták-e, amit ő, de aztán Nayong kapálózni kezd, ezért kinyújtja kezét, hogy átvehesse Ukiyotól. Tengo megszaglássza a durcás Natanét.
- Úgy érzem, te is képes vagy valamire. - mondja neki bíztatóan. Valójában egyetalán nem biztos benne, de le akarja kicsit nyugtatni a nősténykét.
Ameliea Yuméval és Shonoval tart. Kimerült ismét, trikója enyhén átlátszik, ezért azt tervezi, ledől pihenni, hiába szeretne csevegni ezzel a párossal kicsit.
|
*Doragon is ledöbben, s amikor végre eltűnik a jég, csak nézi az előtte álló kandúrt* - Tudom... hasonlítotok egymásra... még a modorotok is... *mosolyodik el* - Tehát ezért fehéredett ki Shikyo haja... sose tudtammegfejteni ezt a rejtélyt eddig... *nem beszélt pimaszul, inkább visszafogottan* - Kérlek... engedd meg, hogy Shikyoval maradjak... *Halona átkarolta lányát, nem értette Renji viselkedését, az otthonába engedne egy gyilkost? Méghozzá Shikyo elrablóját?*
- Renji... *halkan suttogja maga elé, a lánya még különben is csak kölyök volt még... egy férfival hogy lehetne mégis... nem értettea kandúrt, nagyon nem, Shikyo átkarolta anyját, s elmosolyodott, boldog volt, hogy apja nem látja rossznak Doragont..., Szelecske csak pislogott maga elé, majd ő is anyjához sétált, Chimei lassan lenyugodott, a károgás abbamaradt, Yume és Sohno pedig ott maradtak immár az új pajzs ismét biztonságos volt.*
- Váó.... *kiálltottak fel egyszerre a lányok, s mindketten csak figyelték az apróságot*
- Miért van az, hogy mindenki képes valamire csak én nem? *dúlt fúlt Natane, Pao megcsóválta farkincáját* |
Renji örül neki, hogy Doragon békés szándékkal érkezett. Mikor meglátja a jégkristályokat, értetlenség jelenik meg arcán, az utolsó pillanatig néz a férfi szemébe. Nem riasztja meg sebhelye, nem ítéli el, nem sajnálja érte, mert úgy érzi, nem érdemli meg, hogy ennyire kegyetlen legyen vele. Tiszta marad az arca.
Samui amint meghallja, hogy bátyja élet-halál közt való lebegését, ledermed, azonnal abbahagyja a fagyasztást, sőt, egy darabon vissza is csinálja. - Bocs, de most azonnal elmegyek a bátyámhoz! - mondja gondolkodás nélkül és kézen fogja Milát. A jeget visszaszívja rohanás közben a palyzsról, amibe Ameliea is besegít, a kandúr tudtán kívül természetesen. Kezét a palyzsra teszi és elszívja belőle az energiát, amit Samui tett bele jégként. - Azonnal vezess hozzá! - kiáltja Milának. - Hogy éghetett meg?! Ő a tűzmester! Nem éghették meg! - aggódik, teljesen kétségbe esik, ami tőle szokatlan, de valahogy túlfeszülnek idegei. Tudja, hogy Liea is beteg, Minako még nincs sehol, a palyzson belüliek sincsenek biztonságban, s mindez úgy zuhan rá, mint egy nehéz köpeny.
Renji megnyugszik, mikor eltűnik a jégburok a palyzsról. Gyorsan cselekszik, kardját a földbe szúrja és kilép a palyzson kívülre. - Nem tudom, bízhatok benned, de a fegyvered letétele és az esküd kezdetben elég lesz ehhez. - mondja magabiztosan. - A kardom a palyzson belül hagytam, más fegyverem nincs. Így egyenlőek a feltételek. - teszi hozzá kimért hangsúllyal, azzal jobbját a kandúrnak nyújtja. - A nevem Renji és Shikiyo apja vagyok. - még mindig tartózkodó a tartása és hangja, nem akarja elereszteni a komoly küllemét, nehogy ne vegye elég komolyan a másik macska.
Nayong nem nyugszik meg, sír egyre keservesebben. Mikor kiviszi őt a szobából Ukiyo, Kiru és Tengo felszabadítják füleiket. Azonnal mennek is utána, nehogy ne legyenek ott, mikor lecsap az ellenség. Tengo int Natanénak, hogy kövesse őket.
- Gyere, velünk nagyobb biztonságban vagy. - mondja neki, hogy jobban értse őt a lányka. - Keresünk enni Nayongnak.
- Fogalmam sincs, mivel etethetnénk meg. - mondja a foltos kandúr. Kajaillat után megy, ezért kinyitja a hűtőt. Ott azonnal ráakad a tejre, amit keresett. - Ezt kell megmelegíteni neki. - veszi ki az üveg tejet.
- Majd én. - ajánlkozik Tengo. - Legalább láthatnak a kölykök egy kis érdekességet. - elvigyorodik, s mikor Kiru lecsavarja az üvegről a kupakot, s kitartja maga elé, a sárkánymacska neonkék lángokat fúj rá. Nem tudja, hogy az üveg nem bírja olyan jól a forróságot, de a mutatványával Nayongot is megnyugtatja. A kicsi vidoran figyeli a dolgot, mintha sose sírt volna azelőtt. Aztán egyszer csak az üveg felrobban, mielőtt még megmelegedhetne a tej. Ám a szilánkok nem repülnek szanaszét, Nayong aprócska kezei a levegőben vannak és finom hullámmozgással a levegőben tartják a darabokat és a tejet. Nevetni kezd, vigyorogni, mint a vadalma, majd a tejet magához vonja, az üveget pedig úgy összegyúrja, mintha nem robbant volna fel sosem. A tej, mint gravitációt vesztett, fura anyag lassan a kicsi szája felé áramlik, majd belefolyik a szájába, s megissza azt. A védelmező lelkek csak ámulnak a Nayong tettén, nem gondolták volna, hogy ilyenre képes.
|
*A férfi először a kardra mered, már kapna saját fegyvere után, amikor rájön, hogy ő lehet Shikyo apja, még sosem látta, de ahogy végigméri látja, hogy igen erős, ahogy a szavakat hallja, elgondolkodik... pár pillanat múlva csörren a két vasmancs a talajon, s egy tőr is előkerül a férfi oldaláról, ami ugyanúgy a többi mellett végzi* - nem akarok ártani nektek... főleg nem Shikyonak.... nem támadok, ígérem... *a macska most Renjire emeli tekintetét, épp annyira hogy az meglássa megcsonkított arcát, s egyik füle tövének régi helyét, ekkor hírtelen átfut Mila kicsit messzebb a pajzson, s mögötte hírtelen be is záródik a jégréteg, az ezüstös kandúrt így kizárva a helyről*
- Samui! Samui! *kiabál Mila, sokáig rohan mire megtalálja, észre sem veszim hogy a pajzs eközben befagy* - Siess Samui, Atsui megégette magát, nem merük hozzá érni, élet halál közt lebeg, segíts kérlek, szükség van rád! *Mila remeg már annyira gyorsan rohant, hogy szinte levegőt is alig vett, gyorsan hadarja mondandóját*
- Do... Doragon! *sikoltja a lány mikor a férfi eltűnk előle, Szelecske csak bámul Shikyora, nem érti meg a lányt, Halona csak Renjit nézi, de bízik benne, hogy tudja mit csinál*
- Rendben Samui... elengedheted! *mondja közben Sohno, mivel Yume újra alkotta eközben a pajzsot a jégréteg alatt, így továbbra is láthatatlan maradt a gonosz erőknek, s nem is kellett bele nagyobb energiát fektetni* - Köszönjük... és nincs harag... *teszi hozzá, de nem biztos benne hogy Samui hallja is mivel Mila ekkor lép be*
- Ne sírj nayong... *simogatja meg Ukiyo a fiúcska fejét, majd gyorsan kisiet vele a konyhába* - Vajon... mit eszik egy ilyen kis kölyök mint te? Tudod nem nagyon volt még ilyen kis tesóm... csak amikor én is kicsi voltam... * - Hé Kiru nem mondanád el, hogy mit eszik ahelyett, hogy veszekedtek? *Natane eközben Pao hátára mászik, s ha Kiru nem hallaná Nayong sírásától a lányt, kicsit megrángatja a nadrágját, hogy figyeljen* |
[563-544] [543-524] [523-504] [503-484] [483-464] [463-444] [443-424] [423-404] [403-384] [383-364] [363-344] [343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
