|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.09. 19:28 - |
A Sárkányok földjére nagyon nehéz eljutni. Itt főként sárkányok élnek. Megszelidíditésükkel lehet próbálkozni, de inkább csak kölyköknél. Mindenféle sárkányok élnek itt. Élszaka, aki erre a földre merészkedik, halál fia. Ha nem bántod őket, akkor van rá esély, hogy ők se fognak téged.
|
[309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
-Megmutassam?Akkor most jól figyelj Pokol kölyök!*Mosolygott a kandúrra és legugolt,tenyerei körül sok kis fekete villám cikázott.Szemeit lehunyta,hosszú haj finoman a levegőbe emelkedett és mint a tenger hullámzott.*~Alvilág teremtményei!A segtíségeteket kérem!Küldjetek egy lelket egy lelket ki már nem bírja a szellemi lét láncait!Halljátok szavam és küldjétek elébem a felszíni világba,teremjen előttem...Most!*Nyitotta ki zöld szemeit és maga elé nézett,zöld szemei most lámpaként világítottak tenyere körül a kis kövek pattogni kezdtek.A sok kis vekete villám a földbe szivárgott majd eltűnt és várta a szellemet.*
|
- Hmmm aligha hinném.. bár minden megeshet... *fülei délcegen és nagyképűen tolták magukat a magasba, mintha semmi sem lenne akadály a macskafiúnak* - Akkor had lássam, mutasd meg mit tudsz? Vagy mégsem vagy rá képes? *hencegett, gúnyolódott, provokált* - Miért figyeltem? Ha azt mondom ennyi idő, hát ennyi volt... a korlátokat meg felejtsd el, nincs határ számomra... *kuncogott s kivillantotta eső két fogát*
|
-Okosabb mint te...Hidd el!*Mosolygott egy másik,nagyobb sziklának dőlve.*-Magad is jól tudod,vagy ha nem akkor elmondom,tudok diskurálni az alvilági haverjainkal!És az ők együttes erejükkel,na meg az én feketemágia képességeimmel semmi sem lehetetlen!*Mosolygott rá.*-Ugyan,pár hónapnál azért kicsit tovább gyógyuló sebet hagytam!És neked is vannak korlátaid úgy mint bárki másnak!*Vigyorodott el.*
|
- Ó drága... hogy is hívnak? *kuncogott magában bár igyekezett ezt komolyra venni* - Na mindegy... ha bármikor hívhatod akkor most hol van? Feltételezem mégsem vagy képes mindenre... sőt! *húzta fel nadrágját ahol egyetlen egy karcolás sem látszott* - Egy darabig megvolt... talán pár hónapig... de aztán eltűnt... *hazudott... a seb nem múlt el könnyedén, évek kellettek hozzá, s akkor is csak nagy fájdalmak árán tudta összeszűkíteni s eltűntetni* - Nem érdekel mit kaptál attól az ostobától hidd el...
(Taly hozzászólása: Mondd el mondd el!!! -By Kamiya LoL)
|
*Ankokuna szemei villantak egyet.*-Hidd el,meg tudom oldani...*Mosolygott Kamiyára mintha nem is hatott volna rá a dolog bár a szive fájt azért mélyen.*-Lehet hogy jobban állt rajta de te is jól tudod hogy ez is tőle van!*Fogta meg nyakörvét ördögien elmosolyodva.*-És ez nem csak dísz!*Válaszolta büszke gúnnyal.*-De az sem jelent túl sok mindent hogy megölted mert az én drága lényeim segítségével bármikor visszahozhatom hogy bosszút álljon rajtad!*Emelte fel kezét amin egy fekete villám futott végig.*-De véleményem szerint neked is megvan a tőlem kapott ajándékod,az a vágás a combodon!Nem éppen múló kis karcolásra sikerült!*Húzta le a kapucniját.*
|
*Az utolsó mondat után Kamiya felröhögött, nevetése belepte a sárkányföldet, megremegtette az egész földet* - Nocsak nocsak... te még mindig azt hiszed, hogy van szívem? Ugyanmár kis butus macska... viszont neked van és sebezhető is vagy... *vigyorgott ördögin* -Mondd csak hogy szeretnéd vissza hozni őket? Amúgy gratulálok a köpenyedhez, kezdesz bele nőni.. *gúnyolódott* - A pasidon jobban állt...
|
-Az már részletkérdés!*Kuncogott megint.*-Mint istennő nyilván megint játszadozik valahol...De hogy őszinte legyek,nem is nagyon érdekel!*Válaszolta unottan,nem szeretett anyjáról beszélni.Amikor Kamiya mögötte termedt nem ijedt meg csak felemelte a fejét így már kicsit látszódhatott arca,és két virító zöld szeme.A fiúra nézett majd állán végighúzta az egyik ujját.*-Az hogy a te emlékeikd kihagynak drágám,az nem jelenti azt hogy én ne emlékeznék rád!*Gúnyoldódott felállva lassan a szikláról.*-De nem fogok meghátrálni ha ennyire nosztalgiázni vágyik a kicsi szived!*Nézett hátra válla felett.*
|
- Nem annyiszor mint én a tiédet.... *vigyorgott, majd meglendítete pálcáját a lány felé* - Nem hiszem, hogy itt kéne játszadoznod... hol van anyuci hmm? Hmmm az emlékeim tudod nem mindig maradnak meg jelentéktelen lényekről... valahogy mindig mintha törlődnének, de úgy látom te elég sokat tudsz *termett hírtelen a lány mögött, s belesúgta a fülébe* - De ha akarod akarod tehetünk egy próbát emlékezés céljából...
|
*Sasori bólintott aztán egy halk morrantás kiséretében eltűnt.*
*Ankokuna továbbra is mosolygott.*-Igen,az egyik ellenségedé...csakhogy emellett még az unokatestvéred is vagyok ha jobban visszaemlékszel Pokol gyerek!És ha még egy keveset turkálsz az emlékeid között az is eszedbe fog jutni hogy hányszor rontottam el a játékodat!*Gúnyoldódott kicsit ő is,nem félve a fiú esetleges támadásától.*
|
- Ccccc... *a nőstény felé nézett, s bár enélkül is tudta ki ő, csak kivillantotta fogait* - Miért ki vagy te? Nem nagyon emlékszem rád... hmmm talán az egyik volt ellenségem csaja.... hmm meglehet... *szemei gúnyosan tekintenek a lányra, mosolya is gúnyolódik, a macskafiú lenézően néz a lányra* - Sasori tünés haza, majd találkozunk *adta ki a parancsot* - Te meg mondd el mi a fenét keresel itt...
|
*Sasori kissé elveszti az egyensúlyát lábai alatt és meginog de utána rögötn a sziklának csapják.Nem csinál semmit csak csöndben tűri de azért halkan felszisszen.Az indáknál is csendben van pedig fájnak neki.Miután végre lenegedték köhögve rogyott a fiú lábai elé.*
*Egy közeli sziklán ült egy nőstény és nézte a kis jelenetet.*-Nézzenek csak oda,úgy látom még mindig nem szereted h valaki ellentmond neked!*Kuncogott angyalian Ankokuna.Talán Kamiyának épp elég ismerős volt unokatestvére gúnyos hangeljtése.*-Semmit sem változtál,mondjuk...*Mosolygott sunyin,arcát féligmeddig takarta köpenye De egyik zöld szeme kivillant az anyag alól.*
|
*Kamiya ide jön, s amint ide érnek Sasori alatt is megrengeti a földet,s egy sziklának csapja* - Engedetlen voltál... mondd mit tegyek most veled? *fogai vicsorognak, indák nőnek a földből s tépik a macskafiú testét, Kamiya meg akarja mutatni hogy vele senki sem teketóriázhat, de nem akarja megölni Sasorit ezért rövid időn belül abba hagyja* - Még nem öllek meg.. de még egy ilyen ok és megteszem!
|
*Ai Yumi óvatosan kikukucsklt egy szikla mögül. Nem emlékszik, hogyan került ide. Félelmetesnek találja helyet, hiszen hatalmas sárkányok repülnek a távolban. Hol lehet a húga? Kilé a szikla mögül, hogy szétnézzen egy kicsit. Nagyon figyel, hogy ne érhesse eglepetés, és elindul néhány a közelben tanyázó sárkány felé.*
|
*Sok év telt el azóta, hogy a Macskalények felfedezték ezt a csodálatos helyet, sok kalandban volt itt részük, míg egy nap, szörnyű csapások érték e helyet, sokan elmenekültek, sokan itt maradtak és sokan bele is haltak... mégis maradtak túlélők, és olyanok akiknek fontos ez a hely, a macskalények földje most ismét felvirágzott, újból nyugalmat, csendet, biztonságot adó. (nem mindenhol, és nem mindenkor XD) A TE macskalényed túlélte? Kezdődjön hát a macskalények életének következő felvonása!* |
*Köhög megint és kicsit mérgelődve hessegeti el a füstöt.Már éppen visszaszólna,amikor megjelenik a színen Kokoro-ismét.Még ránéz a sárkányra,aztán a kandúrra és sóhajt.*- Jó,jó...de mondtam már hogy rám nem hat a méreg,teeeee....fafejű! *Lépked utánna,de azért még hátranéz.* - Viszlát!Szép napot,Ganalykuro! *Integet,hát persze hogy nem jegyezte meg a nevét.Szépen orra is bukik egy sziklában amiért a feje hátul volt és nem elől.Puff.Amikor feláll kicsit megtántorodoik és forog a világ,de lassacskán rendben lesz minden...na de akkor mi volt ez a szédelgés,tántorgás?Megvonja vállát és követ Kokorot.*
|
- NEM! *zúdít rá ismét füstöt* A nevem Gonkuro és nem Füstös és ha nem jegyzed meg akkor kizárt hogy a hátamra ülj, az meg még kizártabb, hogy repüljünk is! Egyébként nem a számon fújom ki a füstöt, hanem az orromon! *jegyzi meg*
*Kokoro lassan vissza sétál* - Gyere már Kirara és hagyd ezt a sárkányt! Ha hatni kezd a méreg, nagy bajban leszünk.. tehát szólj ha fáradsz, hányingered van, szédülsz, szúr a szíved, nem tudod tartani az egyensúlyod és egyebek!
|
*Köhögve legyezget maga előtt amikor füstöt fújnak rá és a nyelvét nyújtogatja,mintha valami rossz ízűt evett volna.Elhátrál kicsit a sárkánytól,majd mikor már nincsen füst felpislog rá fintorogva.*-Büdös a szád...*Aztán megint közelebb óvakodik,meg se hallja Kokorot,most nagyon leköti a sárkány.Még egyszer végignéz rajta,majd ismét belebámul a bestia szemeibe.*-elnevezhetlek Füstösnek? *Vigyorog angyalian.* - És majd felülhetek a hátadra?Soha nem repültem még sárkánnyal...* Nagyon édes,ellenállhatatlan bociszemeket mereszt és lekonyulnak fülei.*
|
- Mérgek ellen... Itt biztosan nem találsz, de nézd meg a mocsárban, általában ott vannak ilyen hókuszpókuszok.... de azt nagyon nehéz ám megtalálni... nagyon ritka...
- De nekünk most szükségünk van rá!
- Ahogy érzed... *fúj egy kis füstöt Kirara, aki éppen pikkelyét nyomagatja, bár nem érzi, de hát azért mégse nyomkodja*
- Gyere kirara! Tovább megyünk! Kössz sárkány! *int és elindul, reménykedve hogy Kirara követi*
|
*Leesik a szikláról és a hátára puffan amikor Kokoro rákiált.Kikukkant a nagy kődarab mögül és hirtelen Kokoro mögé pattan,kihúzza magát.*-Én is tele vagyok méreggel,bizony! *Farka végét bekunkorítja,füleit előre szegezi.Egyáltalán nem fogja fel a helyzet komolyságát.Amikor a sárkány a fiú felé kap ő is ugrik egyet oldalra,aztán a sárkányra néz és farka ide-oda jár.Sose látott még sárkányt így hát kívántsian ugrálja körbe a nagy teremtményt,sőt,egyik ujjával még meg is nyomogatja jobb mellső mncsán az egyik pikkelyt.*
|
- Kirara... FUSS! *kiabál neki, nem igazán tud mást mondani, teljesen ledermed* - Mi... egy... izé...
- Mit akartok a mi területünkön? *küldd újabb füstfüggönyt a fiúra, aki ismét köhög* - De ha már itt vagytok, úgyis éppen valami harapnivaló után akartam nézni *mosolya gúnyos, kárörvendő pillantásokkal nézi a kandúrt*
- Ha megeszel meghalsz... a testem tele van méreggel...
- Na persze, akkor te miért vagy még mindig életben?
- Így születtem... ~ Ezért kerültem az utcára, ezért dobott el mindenki magától... csak a mester nem, ő mindig velem volt... vajon hol lehet most? *gondolkodik el miközben a sárkány mit sem törődve a fiú szavaival felé kap
- Miért nem futottál már el?
- Ha?
- Ez a jó kis szöveg arra van, hogy megijesszem a magad fajta betolakodókat... szóval tűnés innen!
- ááá... szóval nem bántanál minket ugye?
- Nem eszem embert... se ilyen furcsa izét... *gondol evvel a macskafülekre*
- Egy gyógynövényt keresünk... ami a mérgek ellen van... Kirara mérgeződött meg, fontos lenne megtalálni! *mutat a lány felé, ha az még nem szaladt el*
|
[309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
