|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.06. 18:31 - |
Ez a hely a Varázslovakról híres. Minden szépet és jót mesélnek e helyről, amely igaz. De viszont valamikor nagyon kegyetlen lények jelenhetnek meg, amelyek akár ölni is képesek! Innen a lovak nem tudnak elvándorolni.
|
[892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
*Yume elment, most nem volt képes arra, hogy tovább nézze a lányt, már minden porcikája kívánta, jobbnak látta elmenni, amíg Sarasa szomorkodott, hírtelen egy cica bugdácsolt arrafelé, tele volt sebhelyekkel és nagyon vérzett, majd egyszercsak hátrapillanott, s a távolból kibontakozott üldözője, de a kandúr már nem volt képes tovább menni, csendben várta, hogy megtalálják*
  
|
*Sarasa a fiú karja után nyúlt de félúton megállt a levegőben saját keze aztán maga elé bámult és magához húzta a térdeit.*~Nem értek semmit...miért érzem magam most ilyen rosszul a bőrömben,a csók egy dolog volt de most hogy látom így elmenni csak jobban szomorít!~*Tette állát a térdeire.Juki is felállt és gazdájához bandukolt,lefeküdt mellé és kedvesen bököte kezét orrával hogy ne legyen ilyen.Sarasa elmosolyodott és megsimogatta tigrise fejét.*-Bárcsak egyszerű életem lenne...mint a nagymamának volt!*Sóhajtott fel.*
 
|
- Persze... hogy is gondolhattam azt, hogy te is akarod *állt fel* - Ez az egész nem függ össze apuval, semmi köze hozzá a halálának, egyszerűen csak... na mindegy hagyjuk, gyere Sohno... elmegyünk *intett a rókának, aki azonnal mellé szaladt és bandukolni kezdett a fiú mellett*
|
*Sarasa meglepődött a kérdésen,ő ilyesmire még csak nem is gondolt hogy valaha is megcsókolja Yume-t vagy Yume őt.*-Én még ilyesmire nem is gondoltam soha...az igazat megvallva!*Mondta ki ő is hangosan.Nagyon furcsán érezte magát,eddig ha kettesben voltak mindig jól érezte magát de most valamiért máshogy nézet a kandúrra.*~Hogy történhetett ez meg...Remélem senki nem látta...~*Mondta magában kissé elbizonytalanodva.*-Ez akkor is megtörténik ha pa még mindig él...?*Nézett fel rá.Szemeiben csak a mély zavarodottság látszott.*
|
- De mi nem vagyunk igazából testvérek... tehát nem csináltunk semmi bűnös dolgot... *mondta ki hangosan gondolatait* - Mindazonáltal... én... végülis nem bánom ami történt, mert végre megtettem... és bár féltem hogy ezek után hozzám se szólsz majd, ahhoz képest... örülök, hogy nem haragszol rám, csak meglepett... talán... titkon te is akartad?
|
*Sarasa maga elé bámult aztán ismét fel Yumera.Egyik kezével maga előtt megfogta a könyökét.*-Ha ijesztő nem is de meglepett és furcsa volt,én mégis mindig bátyámként kezeltelek és te is engem hugodként...Akkor mégis hogy történhetett ez meg?*Nézett fel rá kiváncsian,egyszer sem mutatott bágyja felé fel semmit hogy szeretné vagy bármi más.*~De azért mégis jó volt nem az mondom....de....mégis miket gondolok én!Ő a bátyám még ha nem is vérszerinti...~*Mondta magában zavartan.*-Most sem utállak csak...*Halgatott el és ismét a földre nézett.*~Másképpen nézek rád ezentúl...~*Folytatta a mondatot magában.*
*Juki eközben keresett magának egy faágat és azon élesített fogait,bár még fél füllel halgatta miről lehet vagy van szó.*
|
- Látom az arcodon, hogy nem tudod feldolgozni.... de mondd... azért jól csókoltam? *vigyorgott* - Neked adtam az első csókomat.... így nem tudom, hogy mennyire volt jó, bár talán inkább ijesztő lehetett a számodra... *gondolatai a csókon jártak, neki jó érzés volt, bár furcsa is hogy megtörtént, leginkább egy álomra hasonlított, ami sosem válhatott valóra, de mégis* - Tudod Sarasa én már rég... már kicsi korunk óta... de nem mertem elmondani, féltem, hogy utálnál
- Hírtelen történt.... *motyogta halkan Sohno, az ő beszédét hallották az emberek is, bár állatnyelven is tudott, igazából minden nyelv ment neki |
*Nagyon furcsán érezte magát,érezte hogy valami ehez hasonló lessz a téma.Megint az a fura érzés hasított bele mikor Yume mondta hogy mindent megadott volna a csókjáért.*~Tehát tényleg szeretne engem...?~*Kérdezte bizonytalanul magában.De most csak kiváncsian fülelt a kandúrra.*-Rendben!*Válaszolta röviden bár nem tudta báttyja hogy és mikor szeretett belé de a csókot valahogy mégsem tudta mire vélni még ezek után sem.Juki megrökönyödve nézte Yume-t,sosem gondolta volna hogy képes ilyesmit tenni Sarasaval.*=Ez igen,erről még én sem tudtam pedig Sarasa legjobb barátja vagyok!Állítólag...*Motyogta maga elé.*
|
- Figyi Sarasa... felejtsük el ami történt, mi testvérek vagyunk... hidd el nagyon bánt ami történt... bár igazából mindent megadtam volna a csókodért....de ez most mellékes... nem szeretném ha a viszony megrolana köztünk... tehát legyünk megint igaz testvérek jó?
|
*Sarasa a kandúrra nézett és pár másodpercnyi habozás után odanyújtotta a kezét és leszállt Juki hátáról és a kandúrra nézett aki megcsókolta mégis akit még mindig báttyjaként szeret.*-Szerintem is...*Nyögte ki és megállt Yumeval szemben,sejtette mit akar mondani de mégis remélte hogy másról lessz szó.Juki kiváncsian nézett Sohnora aztán arrébb sétált és leült kicsit messzebb de azért fülelt.*
|
*Yumeban hírtelen megfagyott a vér, csak nézte Jukit és azt a lányt akit szeret, de a hugának mondható, mégis kezet nyújtott neki, hogy lesegítse a tigrisről* - Azt hiszem... valamit meg kell beszélnünk... *fűzte hozá* - Tudod tartozok neked egy vallomással... |
*Sarasa nem nagyon figyelt hogy Juki merre viszi,magába zuhanva gondolkodott.Vagy ezer dolog kavargott a fejében és mind kérdés volt amikre a választ nem tudta.Juk imegérezte Yume és Sohno illatát és gyorsan irányt váltott és a kandúr felé száguldozott.Nyilván már meghallotta őket mikor közeledtek hisz Juki mancsdobogása közel sem volt valami halk,főleg ha boldog volt vagy csak szimplán jókedvű.Mikor odaért vidáman nézte Yume-t nem is tudván hogy mi történt a fiú és gazdája között.Sara végül valahogy kikeveredett a gondolatai közül és meredten bámult báttyjára aztán Juki bundájára maga előtt.*~De mégis a legfontosabb kérdés mégis az hogy miért történt meg az a....csók...~*Motyogta magában.*
|
- Natane érti! *mosolygott és integetett Sarasanak mad amikor kezdett unatkozni, leült az ágyra, nagyon puhának és kényelmesnek találta, lassan elálmosodott, lefeküdt és pillanatokon belül elaludt*
- Most biiztos utál engem Sohno... bárcsak ne történt volna semmi... *kacsázott egy kaivccsal a tavacska partján*
 |
-Szivesen!*Mosolygott továbbra is.Mintha Nataneban az apját látta volna,de mondjuk nem csoda hisz ő már a vérszerinti lánya.A kérdésen meglepődött de gyorsan rávágta.*-Itt maradhatsz,jól megleszünk mi ebben a szobában igaz?*Kérdezte kiváncsian.Pár perc múlva felállt.*-Elmegyek egy kicsit Jukival!Nemsokára haza jövök!*Simogatta meg Natane fejét.Kisétált a házból és amint megtalálta Jukit felült a hátára.*-Juki,menjünk kicsit levegőzni!*Simogatta meg a tigris fejét aki hatalmas dübögő léptekkel megindult és akaratlanul Yumeék közelében.*
|
- Natane köszöni! *majszolta be szinte pillanatok alatt a sok gyümölcsöt* - Natane itt maradhat? Vagy Natanenak mennie kell megint messzire? *a kislány szemeiben félelem csillant* - natane nem akar kintt aludni megint a fán...
|
*Sarasa halkan kuncogott egyet a kislány kérdésén.*-Te csak maradj itt,hozok neked valamit!*Mosolygott rá és elindult kifelé.Megállt az ajtóba és hátranézett aztán bíztatóan Natanera mosolygott.*-Nem...de megígérem neked hogy meg fogom keresni és akkor bosszút állok rajta!*Ígérte aztán kisétált és összeszedett valami gyümölcs félét a kislánynak aztán bevitte neki.*-Tessék!*Mosolygott rá és letette elé.*
|
*Natane hasa hangosan kezdett korogni, már több napja nem evett, nagyon éhes volt már* - Sarasa... Natane hangja korog, Natane éhes, Natane kap enni? *érdeklődött miközben ő is megölelte Sarasat* - Ki ölte meg a papát? Tudod Sarasa?
|
-Nem,te nem vagy gyilkos.Az a gyilkos aki megölte apát!Te az én testvérem vagy!*Válaszolta és a hideg tekintetet felváltotta a régi kedves.*-Benned is ott él!*Mosolygott.*-Még mindíg benned él!*Ölelte meg ismét Natanet.*
|
- De Natane sajnálja, sajnálja hogy Sarasanak is fájdalmat okozott, és mindenkinek, sajnál mindent, Natane nem akarta, Natane most gyilkos? Mi most Natane? Nataneban is itt van az apukája? *tette kezét ő is a mellkasára*
|
*Sarasa csak csöndesen hallgatja a kislányt,vett egy mély levegőt de sírását már ez sem fogta vissza.*-Apa azért ment el hogy te tovább élhess,megmentette az életedet!*Ölelte meg ő is Natanet.*-Mindenkinek hiányzik de ahogy Shikyo mondja itt él bent!*Tette kezét a saját melkasára és halványan ismételten elmosolyodott.*~Egész eddig haragudtam rá de mostmár tudom hogy tényleg nem ő a hibás hisz neki is annyirah iányzik mint nekem...~*Ismerte be magában.*-Feláldozta magát érted...egy hős csak sajnos mostmár másképpen tudjuk őt megölelni...*Motyogta.*
|
[892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
