|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.22. 16:08 - |
Szép hely, de tele van kőszörnyekkel, amik el tudnak rejtőzni a kövek közőtt. Egy kis ösvény vezet be az erdőbe.
|
[821-802] [801-782] [781-762] [761-742] [741-722] [721-702] [701-682] [681-662] [661-642] [641-622] [621-602] [601-582] [581-562] [561-542] [541-522] [521-502] [501-482] [481-462] [461-442] [441-422] [421-402] [401-382] [381-362] [361-342] [341-322] [321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
*Továbbra is csak mosolyog.*-Lehet...de szerencsére te jöttél,és most téged szeretlek!*Mondja neki boldogan,már szinte nyoma sincs a fájdalomnak amit eddig érzett.Bite mellett már teljesen megnyugodott.Csöndben hallgatja a kandúrt,majd halkan felkuncog.*-Hát akkor veled megtudnék tanulni táncolni.*Viccelődik.Egy puszit nyom Bite nyakára.*-De a viccet félretéve,én is hasonlóképp érzek.Csak én nem így fogalmaztam volna meg.*Mosolyog.*
*Cloey bólint.*-Noss,Bite és Zoy kapcsolatát figyelembe véve...nekik elég azaz egy sátor.*Kuncog.*-Rendben,szivesen segítek a barkácsolásban.Az idők során én is megtanultam valamennyire.De persze ha nem szeretnéd hogy egy nőstény belerondítson a munkádba az sem baj.*Vigyorodik el.*
-Ezzel kapcsolatban sosem volt valami bőbeszédű,de mikor boldogok voltak Samuival akkor sem.Első szerelem,semmi kibeszélés vagy mesélés.*Tekint vissza Samre.Halványan elmosolyodik.*-Hát elég furcsa...Talán volt ezzel valami terve a fentieknek.*Tekint fel az égre.*-Hiszek benne.Nem vagyok az a ,két lábbal a földön típus.*Nevet.*
-Benne vagyok.*Vigyorog.*-De akkor ne is menjünk olyan messzire,vagy mindketten megint megkapjuk a magunkét...*Tekint Cloeyék után de nem látja őket.*
   
|
- Lehet, hogy jött volna más... nem igaz? Sohasem tudhatod igazán.. *belesimít a lány hajába* - Én évek óta... nagyon sok nősténnyel voltam, de... mindig úgy éreztem, hogy csak olyasmi ez, mint a tánc... felkérsz valakit egy zeneszám erejéig aztán vége... de úgy érzem.. veled valahogy... örökké csak táncolnék... még akkor ha minduntalan ugyanazt a számot játszanák...
- Hmm nem rossz ötlet, én is gondoltam hasonlóra, csak úgy éreztem hogy mivel még nemrég érkeztünk nem igazán szeretnétek ennyire... társulni hozzánk... *mondja őszintén* - De szerintem ne maradjunk egy helyen, nem biztonságos... inkább sátrakat kellene nekünk is kovácsolni... majd holnap neki is látok... és akkor nem kell egy helyben toporognunk... *ajánlja fel*
- Nektek nem volt hajlandó megnyílni igaz? Kíváncsi lennék vajon Bite hogyan érte el.. *nézett egyenesen a lány szemeibe* - Amúgy furcsa nem? Annyira egybe esik ez az egész... négy testvér.... kétszeresen ráadásul különböző neműek mintha csak... így akarta volna az ég... vagy te nem hiszel a végzetben? *s kissé elpirul*
- Már mindenhol kerestelek! Gyere játszunk valamit! De most ne olyan félelmeteset mint a múltkor! *ajánlja fel*
   
|
*Zoy párjához bújik és csöndesen szívja be illatát h megnyugodhasson.S miután ez sikerült,Bite álla alá fúrja fejét.Ebben a helyzetben a problémái,vagyis csak az egy darab problémája,Samui szitne már valami távoli dolognak érződik.*-Ha te nem lennél...Még mindig egyedül gubbasztanék idebennt,és várnám hogy valami csoda folytán meghaljak és véget érjen ez az egész...*Hunyja le szemeit boldogan elmosolyodva.*
*Cloey örül hogy beszélhet Jake-el négy szem közt,de ez nem olyan titkos dolog.S ezért nem is érti hogy miért vonják félre de nem is akkor probléma.Miután elég távol kerültek testvéreiktől megáll szemben a kandúrral.*-Nem olyan nagy titok,csak gondoltam...építhetnénk valami ház félét hogy békésen elférjünk benne és nektek se kelljen fán aludni.*Veti fel.De mielőtt valamit mondhatna gyorsan megin belekezd.*-Tudom,így elsőre nem hangzik bíztatóan meg minden de szerintem gyorsan készen lennénk vele és mindenkinek kedvező lehetne.*Teszi még hozzá.*
*Trikszy a fiúra néz és bólint.*-Igen...Egyedül talán Bite hozta úgy igazán vissza az életbe.Ő gyógyította be Zoy sebeit.*Ült le a sátra előtt.*-Jó hogy erre tévedtetek,nekünk talán évekbe telt volna vagy én nem tudom...de az első szerelmnél az ekkora csalódás...*Néz megint huga sátra felé.*
*Chiko előbukkan.*-Itt vagyok.*Közli vidáman mosolyogva.*
|
*Bite pedig nem habozik követni Zoyt, nem szól hozzá, talán nem is kell, a csend beszél helyette, a szerelem amit a lány iránt érez, tiszta és csodálatos.... úgy érzi sohasem érzett még ennyire tisztán senki iránt sem... megcirógatja az arcát, s nyugalmat érez, tudja, hogy a nőstény már csak az övé, csak hozzá tartozik... olyan számára ez az egész mintha csak egy mesébe cseppent volna... és nem is tudja, hogy mennyire igaza van, ez az egész csak valaki színjátéka, valaki csak mozgatja őket mint valami bábot... s ha ez kitudódik valószínüleg majd minden idill kép fel fog borulni... de erről Bite nem tud, csak annyit érez, hogy a kétségek és a csalódások közt az egyetlen biztos pont ez a nőstény macskalény.... mégis annyira fáj neki, hogy a szíve tele van még mindig sötétséggel, legszívesebben szétcincálná Samuit, de tudja, hogy ez nem tenne jót Zoynak, így csak hallgat tovább, karjaival védelmezőn öleli a nőstényt*
- Hmm? *néz Cloey felé Jake, majd elnyomja a cigit ami éppen a szájában lóg... nem tudja mit mondhatna, végül csak egy rövid feleletet ad* - Persze... *aztán mivel nem szeretné. hogy mindneki mindnet halljon, még akkor sem ha nem olyan bizalmas, karjával megfogja a lány vállát és alrébb kíséri* - Menjünk távolabbi helyre* kéri, s vezeti őt... kicsit furn érzi magát a nőstény közelében, s mióta látta Bitot és Zoyt így együtt, benne is megcsillant valami... valami olyasmi mint a szerelem*
- Nagyon aggódsz érte? *kérdezte Sam Trikszyt, bár még mindig kimért volt, de a hangjában volt egy kis érzelem... nem mintha nem érezne de nem szeret színt vinni a beszédébe, s így monotonná válik, de most aggódott egy kicsit*- Szerintem nem kell féltened Zoyt... erős lány, törékeny is kicsit, de nem hinném, hogy Bite valaha is bántani merné... úgy tűnik nagyon megszerette...
*Eközben Chibi jól belakmározott, nem nagyon értette a felnőttek ügyes bajos dolgait, de nem is érdekelte igazán, ő csak egy gyerek volt, gyermeki szívvel és lélekkel... Chikot kezdte keresni, hangosan szólította a nevén, s várta hogy az felle neki*
|
*A táborba visszaérve Zoyt letámadja egyből Trikszy,aki szinte fékezés nélkül öleli meg hugát.Pár másodperc utána elengedi.*-Jól vagy?*Kérdi aggódóan végignézve hugán.*
*Zoy bólint.*-Persze,kutya bajom.Hisz itt van nekem mindenki.*Nyugtatja meg.*-De most ha nem bánod...pihennék kicsit...*Mosolyog fáradtan testvérére.Trikszí elengedi és Zoy bemegy sátrába majd lefekszik az ágyául szolgáló matracfélére.S várja hogy Bite is bejöjjön hozzá.Most csak vele akar lenni.Maga mellett akarja tudni,fogni a kezét,hozzá bújni,érezni az illatát és ahogy találkozásukkor is mondta.A védelmező karjait is maga körül.*
*Cloey odaballag a legidősebb kandúrhoz.*-Beszélhetnénk?*Kérdi kedvesen.Kivételesen nem harap a cigiért,békés szándékkal jött.*
|
- Rendben... *mosolyog a lányra, majd kézenfogva kíséri vissza többiekhez*
- Minden rendben van? *kérdezte a legidősebb testvér... a narancskandúr bólintott*
- Zoy velem marad...
- Dejóóóó! *örvendezett Chibi, a fekete hajú csak ült mit sem szólva, de örült a helyzetnek*
|
-Ezzel semmi gond nincs...*Mosolyodik el már láthatóan,tetszik neki az ötlet.Örömmel tölti el,hogy Bite ennyire mellette áll,s vele van.Mindig is ezt szerette volna.Kézen fogja.*-Menjünk.*Bólint beleegyezően és minden unszolás vagy kérés nélkül elindul visszafelé.*
|
- Sajnálom hogy gondot okozok...de... én már.... nem akarlak elengedni többé...* suttogja halkan, s issza a lány szavait, kérőn hívja újabb csókra* - Én mindig itt leszek neked... *susogja* - Gyere menjünk vissza a többiekhez... *mosolyog* - Ne aggódjanak... *vezeti vissza alányt ha az megy vele*
|
*Zoy érzi bőrén a karmokat,de nem szól semmit.Megérti ezt az egészet,hiszen Bitenak sem lehetett és most sem lehet könnyű.Beszívja a kandúr illatát,s ettől megnyugszik valamennyire.*-Veled maradok...*Csókol vissza neki.S a csók végeztével,már kissé jobb állapotban léve a kandúr vállára hajtja a fejét.*
|
*hírtelen öleli át a lányt, karmait szinte belemélyeszti Zoy bőrébe de ez nem tűnik fel neki, arcát eltemeti a lány vállában, mintha csak őt kellene vígasztalni és nem ő lenne a vígasztaló... olyan mint egy gyerek, érzie ezt, tudja de képtelen változni* - Értem... akkor... maradj velem örökre... amíg... ez a világ életképes, kérlek maradj velem... *nyüszörögte, majd az érintései gyengédek lettek, megcsókolta Zoyt. ha az engedte neki*
|
*Zoy sokáig csak maga elé néz.Felsóhajt majd feltekint Bitera.Elnézegeti magának a kandúrt,fájdalmasan elmosolyodik.Odalép és megöleli,halkan próbál dorombolni.*-Nem tudnék vele lenni Bite...Soha többé...*Mondja neki határozottan,de mégis kicsit fájdalmasan.*-Már csak te vagy nekem!*Folytja el könnyeit.*
|
*De Bite megérzi a nőstény szomorúságát és megindul Zoy irányába, amikor megtalálja nem szól semmit, hosszasan nézi őt* - Miattam... nem kellett volna... ha te boldog vagy vele, akkor... engem nem érdekelt volna hogy kit választasz Zoy... *motyogta Bite és a lány elé állt, mint egy rossz csínyt elkövető kis ovodás*
|
*Zoy szomorúan néz maga elé.*-Viszlát Samui...*Néz hátra szomorúan,majd elmegy.Úgy érzi mindjárt bőg.El kell tűnnie most neki is.Valamit tennie kell,de nem eshet megint vissza abba a bús sötétségbe ami rajta volt.A tábor mellett inkább csak elviharzik,végzetes lenne ha most egyedül a sátrába menne.A tábortól messzebb kicsivel,Samuitól pedig rég tisztes távolságban hátát egy fának veti és próbál megnyugodni.Kezei hidegek,füle lekókadt.Ismét rátört a fájdalom.*
|
Samui ideges lesz, amikor Zoy a közelébe lép, farka vége ide-oda kezd csapdosni, a fülei oldalra kifeszülnek. Ujjai is bele-belefúródnak a mancsába, a feszültség rázza az egész testét. Muszáj elmennie, muszáj jégbe falaznia magát, hogy a hűs megnyugtassa. Muszáj elrejtenie magát a világ elől, mert nem láthatja senki, ahogy a jégúr jégszíve összetörik és szétolvad. Zoy átlát rajta, nem akarja, hogy haraggal váljanak el. Vagyis azt akarja, hogy váljanak el, de legyen ez a nősténynek könnyű, fájdalommentes. S Samuiban hirtelen a fájdalom dühbe vált, arra gondol, hogy nem hogy nem könnyíti meg ezt a helyzetet, de még meg is nehezíti. Ám a józan ész azt diktálja, abból csak bűntudat lenne, s nem akar még magára is jobban haragudni. Elfordul Zoytól. - Nem lesz következő! - mondja dacosan. Vissza sem néz a lányra. Olyan mély érzelmeket él, melyeket nem képes lekommunikálni. Amit eddig csak Atsuin látott. És megért egy újabb párhuzamot közöttük. Míg a tűzúr tombol belül, tombol kívül is, ő pedig ha tombol odabent, akkor is jegesen nyugodt marad. Ugyanazt képesek megélni.
|
*Felvonja szemöldökét ám lelke mélyén tudja hogy hamarosan olyan bűntudat fogja letámadni amit még eddig sohasem érzett.Érzi hogy Samui nem gondolja komolyan.*-Nem...egyáltalán nem örülsz.*Mondja Zoy a kandúrhoz lépdelve.*-Nem akarom hogy haraggal váljunk el.Már nem haragszom,csak fáj...*Ismeri be.*-Te voltált az első,és ez történt...*Sóhajt.*-Remélem a következő nőstény szerencsésebb lesz.Vagy Liea...*Ránt vállat,Lieát megveti.De a remény hogy a következő nőstény boldogabb lesz Samuival,az igaz volt.Még utoljára végigsimít a kandúr karján majd felnéz rá.*-Remélem még látjuk egymást,és képesek leszünk beszélni egymással mint két barát.*Mondja neki majd elindult a tábor felé.*
|
A rezzenéstelen arc már elég Samuinak, hogy rájöjjön, hogy már ezt a nőstényt elveszítette. Ha nincs semmi érzelem, miközben ő az igazságról beszél, elmondja, hogy mi történt, mert nagyon el akarja mondani és végre képes is rá, akkor annak a kapcsolatnak már igencsak vége. Elszorul a szíve, ahogy Zoy megszólal. Úgy érzi, mentem megfullad, nem tud nyelni, nem kap levegőt, a szíve lassan leáll, de persze nem fog most meghalni, de szörnyen érzi magát ezekben a pillanatokban. Már nem is hisz neki! Kés a szívbe ez a megszólalás. De aztán Zoy lassan kifejti, hogy miért, s ő elszégyelli magát. - Sajnáltam őt. - vallja be. Nem is mond többet, már menne. - Örülök. - mondja. Igaz és hazug is ez a szó, de többre nem futja.
|
*Csöndben halgatja végig a történetet,egyszer sem vág közbe.Rezzenéstelen arcal néz Samuira.Nem tudja elhigyje-e ezt az egészet.Vívódik hogy miként cselekedjen.Oldalra tekint ahogy Samui elfordítja tekintetét.Felsóhajt.*-Tulajdonképpen engem ez nem nyugtat meg hogy Lieának nem lehet kölyke.*Néz Samui szemeibe,arca komor csak szemein látszik a gyűlölet a másik nőstény felé.*-Nem tudom hogy elhigyjem-e amit mondtál.Hajlok az igen felé de ott van a kicsi is ami nem.Azért ami legutoljára történt.Ha egyszer sem érdekelt Liea,akkor miért védted annyira mikor bevallottál mindent?Csak akkor emelted fel velem a hangodat,soha máskor.Mond meg nekem miért.Miért ért neked akkor többet?*Kérdi.*-A testvéreim megvédenek,és jól teszik,mert csak ők vannak nekem.És Bite.*Próbál kicsit lehiggadni.*
|
- Nem tudom kit vagy mit fog végül választani, de azt igen hogy ha nem engem akkor is elfogadom a döntését, ez az ő élete... akárhogy is nézzük én csak úgy betoppantam ide...
*Chibi valami élelemforrás után kezd kutatni, Sam inkább meg sem szólal, Jake viszont megfogja testvére vállát, így próbálja valahogy lenyugtatni*
|
Az idegesség látszik a kandúron, a farka vége csak úgy csapkod ide-oda, fülei is félig lesomva tartja. - Hát... meg tudtam emészteni a dolgokat... - kezdi ügyetlenül. Zavarba jön, elvörösödik, ahogy arra gondol, ami mindig úgy felzaklatta. - A bátyám által megértettem bizonyos dolgokat a... szerelemről. Ő nagyon szereti Nantant, mégis... tudatában annak, hogy mit tesz... fájdalmat okozott neki. Önző módon csak magára gondolt, s utólag hiába bánta, már nem tudta visszacsinálni és elveszítette Nantant. Általa megértettem, mi történt velem. - néz bele a lány szemeibe. Kínlódik, de megküzd magával, hogy kimondja a szavakat. - Velem egészen más történt. Öntudatlan voltam... ha úgy tetszik, áldozat lettem. Pontosan emlékszem mindenre, maga a bénultság érzését is fel tudom idézni a karjaimban. - ránéz a karjaira, ökölbe szorítja a kezeit és látja, ahogy az inak megfeszülnek. - Egyszerűen nem tudtam tenni semmit, mert mire rájöttem, hogy mi történik velem, addigra már... - összerándul. - Fogalmam sincs, mit tudnak ezek a macskák, de nem akarom, hogy azt gondold, én akartam azt! - löki el aztán a fától magát. - Nem érdekel, ha a testvéreid megvetnek az általuk kreált igazság miatt, de legalább te tudd! Tudd, hogy soha nem érdekelt Liea! Soha egyetlen pillanatra sem. - elhagyja az ereje, elfordítja a tekintetét, melyet az előbb oly tisztán és bátran osztott meg Zoyjal a vallomásával együtt. - Egy kandúrnak szégyen, ha egy nőstény legyőzi, ha ilyet tesznek vele. Nekem is az, sőt... Engem csak a bátyám győzhet le... csak is ő és senki más... - mondja halkan. - Egyébként... Lieából kiszedtem, hogy neki... nem lehet... kölyke. - osztja még ezt meg Zoyjal, aztán elhátrál tőle. - Én nem akarom összetörni újra... a szíved... - néz rá bűnbánón. - Csak a fontos... hogy boldog légy... - mondja elszoruló torokkal. - Hiszel nekem, Zoy? - kérdezi. Úgy érzi, meg kell fagyasztania az egész testét, hogy ne lássa rajta a nőstény, hogy reszket, hogy elgyengül, hogy kínlódik a félelemtől és a fájdalomtól, mert végleg elveszítette a lányt.
|
*Zoy összefonja maga előtt karjait.*-Rendben,és mire jutottál?*Kérdi.Elég rosszul érzi magát,elengedi füle mellett hogy Samui nem kereste.Gondolta hogy ne mfogja hisz ott van neki a másik nőstény.Nem haragszik,egyszerűen csak szomorú.*
*Cloey is előjön.*-Nagy lány,majd eldönti miként cselekszik.De azok után ami történt nem hinném hogy kérdéses hogy mit fog tenni.*Néz Bitera bíztatóan.Ő úgy véli huga a történtek után nem fog Samui karjaiba omlani.*
*Trikszy elmosolyodik.*-Szerintem ne akard látni hó közelben ha itt látod.*Vigyorodik el.*
|
[821-802] [801-782] [781-762] [761-742] [741-722] [721-702] [701-682] [681-662] [661-642] [641-622] [621-602] [601-582] [581-562] [561-542] [541-522] [521-502] [501-482] [481-462] [461-442] [441-422] [421-402] [401-382] [381-362] [361-342] [341-322] [321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
