|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:33 - |
Fákkal, bokorkkal övezett mocsár ez, aminek vizében különféle lények élnek. Nem árt vigyázni velük, mert nincs kizárva, hogy veszélyesek is tudnak lenni.
|
[448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
*Nem ébred fel a rázogatása.A szívverése és a légzése lassú,ijesztően lassú.A virág leve végigfolyik nyelőcsövén,s hamarosan hatni kezd,fe még nem ébreszti fel a kölyköt.Az arca békés,távolról.Jobban megnézve azonban kissé meggyötört a fájdalomtól és az ijedtségtől részben.Tehát viszik a tengerpartra...*
|
- Kirara! *rázza meg kicsit a macskalányt* - Ne aludj... itt a virág... *veszi ki hevesen annak méregtelenítő folyadékát és Kirara szájába csepegteti* - Mostmár... talán jó lesz... *veszi fel Kirarat és elindul vele a tengerpart felé*
|
*Magatehetetlenül hallgatja csak Kokorot.Nem tud tenni semmi ellen semmit.Nem látja mi miatt fogja cikizni.Amikor a fának döntik csak nézi azt,amerre a feje csuklik.Szívesen fordulna Kokoro irányába,hogy figyelje mikor bukkan fel,de nem teheti a méreg miatt.Múlnak a percek.Bumm,bumm,bumm...mi ez? Bumm.Ez olyan mint...Bumm.A szívverése? Bumm.Nyugtató és riasztó ritmus egyben.Hallja.Lassan,de biztosan egyre hosszabb időközönként hallja azt a tompa Bumm-ot.Mindezek ellenére nyugodt.Sőt.Álmos.Mennyivel egyszerűbb lenne lecsukni a szemét és...aludni...egyet...elsötétül előtte a világ,lezáródnak szemhélyai.*
|
*Kokoro feláll Kirarat szorosan tartja, teljesen sáros lett nadrágja és szinte az egész teste, de Kirara sem úszta meg ezt egy kis sárfürdő nélkül* - Mi legyen most... mit tegyek... hogy segítsek??? *bukik ki belőle a kérdés, fél hogy nem tud segíteni és Kirara meghal a kezei között... már éppen feladná, amikor egy nagyobb fa oldalánál meglátj a virágot... csak egy kis gond van, a fa előtt elterül egy bugyogó nem túl bizalomgerjesztő lötyi féle, sőt még büdös is - Te jó ég... *pillant a lányra* - Ezért a szagért még napokig sőt hetekig vagy hónapokig fogsz cikizni... *teszi le Kirarat egy fának döntve ismét és beugrik a... szóval abba!
|
*Nyekken egy nagyot amikor landolnak,jobban zihál mint Kokoro,pedig egy lépésnyit sem futott.Lassan a zihálása szuszogássá válik.A fájdalom lassan elmúlik nagy megkönnyebbülésére.Feltápászkodna,ám nem érzi a végtagjait.Átfut rajta a jeges rémület és minden követ megmozgat azért hogy megmozdulni tudjon -hiába.Még szólni se tud,a testében minden izom lebénult.Teljesen.*
|
- Hol a fenében van már? * kétségbeesett rohanásba mennek át léptei* -Kirara tarts ki! * mondja még a lánynak, de ahogy fut, megbotlik egy kiálló indába és a földön találja magát Kiraraval együtt, de igyekszik minnél jobban védeni Kirarat* - Hol van már... hol van már az a rohadék virág?
|
*Összerándul ahogy Kokoro felkapja.Valahogy csak rosszabb,amikor mozog.Nem szól semmit.Fáj..remeg..talán még fél is.Elképzelhető,hogy végre ráébredt a helyzet komolyságára.Nyöszörögve bólint,s bár látása homályos,nézelődni kezd miközben a fájdalom ellen viaskodik.Belemarkol Zokni vállába,szerencsétlennek eléggé meg is szorongatja.Kiislogja szeméből a felgyülemlett fájdalomkönnyeket,de nem ez az oka a homályos látásnak.Talán a méreg...de meglehet a fájdalom vakítja el csupán.*
|
- Kirara! *rohan oda hozzá és felkapja* - NE játszd a hőst! Most szépen viszlek és nem ellenkezel! * néz rá dühösen, de szemei már nagy aggodalmat is tükröznek* - Hol lehet ez a nyomorult virág... Kirara nézelődj azért... egy fehér növény!!! És szólj ha úgy érzed, mintha az egész tested bizseregne vagy lemerevedne... rendben?
|
- Bírom,bírom *Inti le Kokorot,bár magában kezdi érezni,egyáltlán nem bírja.A mozgás,fáradozás csak rásegít a méregnek.Valósággal a kezére játszik.Nade azt már nem engedheti meg magának,hogy Kokoro cipelje...még mit nem! Méghogy a nagy Kirarat...Eltelik fél óra,egy...eredménytelenül bandukolnak.Amikor Kokoro ismét hátrapillant már mondja is a szövegét,mielőtt még bármit is kérdezhetne a kandúr.*-Bírom,bí....*Elakad a lélegzete és kikerekednek szemei fájdalmában.Elviselhetetlen nyillalás,szúrás a mellkasában...nem is a mellkasában..a szívéhez kap és megremegnek a lábai,nekitántorodik egy fának.Zihál,levegő után kapkod,a fa kérgébe mélyeszti egyik mancsának kis karmait.*
|
- Jó... rendben... Ha te a fejedbe veszel valamit, úgysem lehet róla lebeszélni *int és hagyja, hogy Kirara kövesse, de 10 mp-enként vissza pillant, hogy nincs e komolyabb baj* - Bírod még? Szólj ha nem és inkább elcipellek magammal!
|
-Hééé...*Reagálja le amikor Kokoro a nyakába veszi.Ránéz a fa tövéből ahova aztán később tette.Szeme villan.* - Dehogy maradok,jól vagyok!*Pattan fel,sápadtsága és a hideg verejték ellenére,melyet a láz okoz valóban úgy néz ki ismét jobban van.Elszántan néz a kandúrra.Ilyenkor nem érdemes Kiraraval veszekedni.Körülnéz,aztán ismét Kokorora,s csak vár.Ha végre elindulnak ő szívesen megy utána.Többször is forogni kezd vele a világ menet közben,ilyenkor kicsit lemarad,megtántorodik,de azért csak követi szorgalmasan a fiút,mint egy mini utánfutó.*
|
- Gyere... *fogja meg a lány karját és átveti a nyakán* - Kapaszkodj! * mondja és lassan elindul Kiraraval egy fa mellé, lassan leülteti és megfogja homlokát* - Úgy érzem lázad is lesz... van... *feláll* - Maradj itt, megkeresem azt a növényt!
|
*Megrázza fejét,hogy nincs baja.Körülnéz,majd...*-Labarintuuuuus!Imádo a labarintusokat!!! *Elkezd rohnni az egyik ösvényen.Szalad,szalad,szalad,szalad...bumm...potty...placcs.Valami ilyesmi hangok hallatszottak amikor szembetalálkozott egy fával,elesett fenékre,majd bebukfencezett a vízbe.Golyózó szemekkel mászik ki a mocsár langyos,poshadt vizéből és megrázza magát,hogy lerázza magáról a vizet,majd legnagyobb meglepetésére öklendezik egy sort,majd hamarosan ismét megcsodálhatja reggelijét.Száját törölgetve néz kicsit remegve saját hányására...talán mégis fog rajta a méreg?Lehetséges,hogy mégsincs jól?Na dehát eddig olyan jól bírta...akkor most miért romlik ilyen gyorsan a helyzete?Feláll,de először megszédül.Egy fa törzsébe kapaszkodik hogy megtartsa magát,aztán Kokorora néz és a képére erőltet egy vigyort.*
|
- Kirara... nem kéne így beszélned egy sárkánnyal... még a végén feldühödik és tényleg felfal... *néz hátra és pont látja, ahol Kirara megszédül * - Nincs bajod? *kérdi, aggodalom csillan a szemeiben* - Van egy olyan érzésem, hogy ez már a méreg hatása... lépnek be a mocsár területére* - Na de itt most hogyan tovább? Ez egy kész labirintus...
|
Rendben!Láttam már a Tengerpartot.Az nincs olyan messze!*majd futni kezd a lánnyal.*
=Mutatom az utat!=*szélsebesen repül,majd pár pillanat múlva megjelenik a Tengerpart.*=Itt lennénk!=
|
Kisara nem moccan, még a szemei sem rebbennek = Akkor keressük meg gyorsan!
|
Valaki segítsen!Kisara megsérült!*majd sietni kezd egyenesen és reménykedik,hogy nem lesz semmi gond.Közben figyeli a lányt,hogy ad-e életjelet.*
=Ahito!Ne használjam az erőmet?=*kérdezi,majd egy gyógyítóra koncentrál és megjelenik Carth képe.*=Ez a Tengerparton van és a neve Carth!=
|
= Keressünk egy gyógyítót! Nem ismertek véletlenül? - kérdi és nagyon aggódik Kisara miatt
|
Ennek örülök,de csak pihenj!*mondja kedvesen,majd mikor Kisara elájul karjaiba veszi és körülnéz.*Gyertek!Keresni kell valakit aki tud segíteni!*majd elindul a feje után.*
=Gondolkozom rajta...=*majd felröppen mikor Ahito szól.*
|
- Sokkal jobban... - mondja, bár ruháját a vér áztatja, de nem törődik vele, örül neki, hogy a kandúr is így érez iránta, elmosolyodik és eszméletét veszti
= Kisara! - ijed meg Silver - Mork! Nem tudsz ilyen sebekre gyógyító növényt? Félek, hogy ez most komoly!
|
[448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
