|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:36 - |
Különös hely ez. Lebegő kövekkel tarkított part, fel-felcsapó tengervíz, melyben ehető vizilények találhatók. Egy holdja és egy kicsi aszteroidája van, melyeknek köszönhető az apály és dagály váltakozása.
|
[Későbbi] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
- Mi? Ja igen! - pattan fel és kezét a lány felé nyújtja - Félsz még megérinteni? Ha igen mondd meg nyugodtan... - húzza kicsit vissza a kezét, de azért még mindig a lány felé tartja - Mindenféle szellemmel tudsz kommunikálni vagy csakvelük? Bántani akartak? - teszi fel kérdéseit, nagyon aggódik Yowaiko miatt - Ha... bármi baj van, nekünk elmondhatod
|
-Elment... -suttogja, majd percekkel később újra megszólal. -Leszálltok rólam?
-Jah! Persze! -a fiú gyorsan felugrik, eddig teljesen eltemetkezett a reményben, hogy nem lesz senkinek semmi baja. -Ki ment el?
-Itt volt a bátyám... őt... én... és itt volt a szelleme... látom őket... hallom... és fizikai kapcsolatban is állok velük... -motyogja az orra alatt.
 
|
- Yowaiko! - törli le a lány könnyeit - Hé kislány, sose vagy egyedül, ezt ne feledd és nem hagyjuk, hogy valaki bántson... - hunyja le szemeit és reméli, hogy a lány már bízik bennük
|
Yowaiko csak sikít, de nem robbant fel semmit. Belemarkol Nan pólójába, beleharap hegyes fogaival vállába és szorítja tovább magához. Atsui felpattan és odarohan, átöleli a két macskát, összeszorítja szemeit, Nantan farkára csavarja sajátját és rimánkodik magában, hogy nem fogja felrobbantani a lány egyikük se. Sokáig maradnak így, mire Yowaiko megnyugszik és elengedni Nan vállát. Sírva értelmetlen szavakat motyog és mindkét fiút magához öleli.
|
- Nyáú! - aggódik a lány miatt és nem tud tovább várni, vissza alakul és átöleli, nem érdekli, hogy felrobban e vagy nem - Yowaiko nyugodj meg nem bántunk, hagyd abba! - hullanak könnyek a szeméből - Kérlek hagyd abba, nem bírom ha egy barátom szenved! Kérlek szépen Yowaiko, könyörgöm!
|
-Itt a bátyám... -sírja a lány Nantannak, akit már gyengébben szorít a nagy nyávogás után. -Hagyj békén! Hagyj! Ne érj hozzám! -sikítja, eldobja a macskát és hátrálni kezd.
-Nincs itt senki. -néz körbe aggódva Atsui. -Senki se bánt. -próbálja nyugtatni szavaival, de mikor a lány úgy fekszik el, mintha valaki fölé helyezkedne és a nyakát fogná, megdermed. Nem tudja mire vélni, közelebb lépdel hozzá.
-Neeee! -robban ketté a távolban egy hatalmas szikla, majd mielőtt még a földe érnének a darabok, milliom szilánkra szakadnak, s így még pár. Atsui rémülten néz szerelmére. Felrobban mellette valami, mire elvágódik és fejét fogja meg ijedtében.
|
- Nyáú... - dönti fejét oldalra, az erős szorítástól, de tűri. - Nyáú! - néz a lány szemeibe és füleit bánatosan leengedi, majd Atsuira vet pár pillantást, még maga sem tudja mit tegyen, de fél attól, hogyha a lány rájön, ő a macska abban nem lesz köszönet inkább ő szeretné elmondani, óvatosan teszi mancsát a lány vállaira ~~ Yowaiko nyugodj meg kérlek, nincs baj... senki sem akar bántani és te sem fogsz ártani senkinek, rendben?~~
|
Yowaiko csak azt fogja fel, hogy egy fekete cicus hozzábújik. Magához öleli és farkával megtörli szemeit, majd simogatni kezdi.
-Yowaiko! -kiszalad, de még időben megáll. -Jól vagy? Mi baj van?
-Apa... a bátyám... -sírja és szorosan kezdi ölelni Nantant.
|
- Igen... szerintem majd ezt máskor bepótoljuk - veszi fel felsőjét és sálját is a nyaka köré tekeri, de mielőtt kilépne a barlangból, vissza húzza Atsuit és megcsókolja, utána kilép és a lányhoz szalad, de nem akar hozzá érni, hiszen megfogadta, hírtelen eszébe jut valami, fehér fény veszi körül és Nantan helyén már egy macska áll, így már oda mer menni a lányhoz, óvatosan hozzá bújik és dorombolni kezd, hogy nyugodjon meg. Arról nem volt szó, hogy macskaként nem érintheti.
|
-Ezek után nem nagyon tudjuk folytatni... mindketten aggódunk. -kis csókot lehet Nan ajkaira, majd a barlang bejárata fele kezd menni. -Remélem, nem bántották.
-Nem akarlak megölni... -zokog egyre inkább lélegszaggatóan. -Bátyám... apum... -emelgeti a két nevet.
|
- Atsui... én is, de aggódom... nekem... szóval... folytathatjuk majd máskor is... - hallja meg a lány sírását - Sír... - hunyja le szemeit ~ A fenébe, nem tudom folytatni, túlságosan aggaszt, hogy mi van Yowaikoval - Atsui... - néz rá ismét tanácsot kérve tőle
|
Atsui is a barlang szájához néz. Fáj a szíve, de a lelkiismerete nem hagyja nyugodni. ~Bunkóság lenne itt hagyni Nant... pláne, hogy már belevágtunk... s hogy ő be is akarja fejezni...~ gondolkodik, s aggódva néz szerelmére, majd kis csókot nyom szájára. -Nem akarok menni. -suttogja.
-Nem... nem akarlak megölni... -térdeire rogyik és sírni kezd. Kezeivel eltakarja szemeit, dörgölgeti, a fátyolos könnyek pedig csak peregnek a homokba. -Bátyus... apu... -szipogja és a zokogás rázni kezdi testét.
|
- Nantan kicsit elpirul, amikor Atsui végigméri, majd meghallja a kövek robbanását, ez kicsit felzaklatja, de nem szeretne kimenni megnézni, mégis azért félti a lányt, így inkább Atsuira néz kérdőn, hogy mit tegyenek
|
Nem tudja miért hátrál tőle Yowaiko. Aztán mikor felrobbant egy követ megijed és megint megállítja az időt.-Hát ez meg mi volt?-De aztán észreveszi hogy csak magában beszél mert mindínki áll körülötte. Egy lépést tesz hátra majd az idő újra visszaáll-Ez mi volt? Meg akarsz ölni?-Kérdezi a lányt. Aztán odanéz de már Siam elment.
|
-Erről beszéltem abban a hosszú monológban. -csókolja meg a fiút, mielőtt megszabadítaná pólójától. Falánk mosollyal néz rajta végig, körbenyalja száját is, majd alsó ajkába harap.
|
- Igen, de mindennek eljön az ideje! - mondja és bólint Atsuinak, hogy leveheti róla a felsőjét
|
Yowaiko sürgősen hátrálni kezd, ahogy meglátja Apollot. Kezeit kinyújtja felé, s ahogy fél, nem messze felrobbant egy követ. -Maradj ott! -kiáljta ijedten. Fülei lelapulnak, farkával idegesen legyez, s kezeit hárításként a levegőben tarjta tenyereivel Apollo felé. -Ott van. -mutat Siamra, aki Hakuval készül sétálni menni.
|
-Nagyon szép éjszaka volt. -hagyja kibontakozni a fiút. -Bontogasd. A kismadárnak is idő kell, míg szárnyra kelhet. -simogatja a fiú karjait. -Levehetem? -fogja egyik mancsába a pólóját.
|
Apollo a mocsári harc után visszatér a tengerpertra hátha még ott találja Siamot. De bárhogy nézte nem látta. Egyszer csak megpillantja Yowaikot. odamegy hozzá halkan.-Szia! nem láttál errefelé egy Siam nevű lányt?-Kérdi meg tőle miután odaért hozzá
|
- Szeretlek mindörökké... - mondja még mielőtt Atsui megcsókolná, viszont mikor vége szakad a csóknak még hozzá teszi - Visszagondoltam arra, amikor először aludtunk együtt itt... - rajzol köröket a fiú hasán - Még mindig próbálgatom a szárnyaimat! - mosolyog szerelmére - De lassan szeretnék felrepülni is, bár az még messze van
|
[Későbbi] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
