|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:36 - |
Különös hely ez. Lebegő kövekkel tarkított part, fel-felcsapó tengervíz, melyben ehető vizilények találhatók. Egy holdja és egy kicsi aszteroidája van, melyeknek köszönhető az apály és dagály váltakozása.
|
[Későbbi] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
-Yama mondanom kell neked valamit...-Szánja rá magát végre Myr a vallomásra ami kissé kínos lesz-Én...Na hogyis mondjam...Szóval félek a..-Aztán hirtelen látja hogy a fiú térdre rogy-Yama!-Kiáltja aggódva és gyorsan térdre vágja magát aztán hirtelen mikor a fiú eltűnik, a nő kétségbeesetten szétnéz-Ne! NE!-Kezd el ordibálni kétségbeesetten és mintha megőrült volna tapogatni kedzi a homokot maga körül hogy hol lehet a fiú-NE! EZ NEM LEHET! YAMA!-Kezd el sírásban kitörni. feláll és rohanni kezd végig a tengerparton. Aki látja biztos azt hiszi hogy nincs ki mind a négy kereke. Még félelmét is képes legyőzni és egyenesen belegázol a tenger habjaiba-NE! GYERE VISSZA! HOL VAGY!-Aztán még beljebb fut a tengerben hátha megtalálja szerelmét. Már a víz derékig ér neki és a nagyobb hullámok már az arcába csapkodnak.-KÉRLEK SZÉPEN! Gyere vissza!-Mondja az utolsó szavakat suttogja mert kiáltását úgyis elnyelik a végtelen habok. Most fontolgatja hogy öngyilkos lesz és sírja maga lesz a mély tenger de nem. csak áll ott a vízben és könnyei gyarapítják a tenger vizét. Egy belső hang megállítja terve megvalósításában és inkább némán, könnyekkel áztetott arcal megy a part felé. Mikor kiér ismét térdre esik majd összekuporodva sír a földön egész éjel.
Majd hajnalban, mikor az első napsugarak felszárítják könnyeit, felkel és lassan elindul vissza a színes erdőbe.
|
- Igen, tényleg az! - mondja Yamaneko, de szemét nem veszi le a lányról. Ekkor hírtelen éles fájdalom hasít a fejébe, térdre rogyik és kezét maga előtt x-ben átkulcsolja - Ne... -suttogja halkan - MYR! - kiálltja, majd hírtelen semmivé válik
|
-De csodás hely!-Ámul el Myrian amikor Yamaneko idevezeti.-Ez téyleg nagyon szép hely.~csak annyi a baj vele hogy egy csomó víz van itt és biztos jó mély is. Mégis hogy mondjam el hogy félek a víztől? Eddig még ezt senkinek se árultam el nehogy röhögjenek rajtam. Na mindegy nagylevegő. reméljük hogy nem kell bemennem a vízbe..~Gondolkozik Myr és körülnéz ezen a helyen.
|
- Na itt is vagyunk... szép hely, igaz Arkon?
= Az... úgy látom vannak itt páran... de a haverod nem igazán látom, bár nem ismerem csak a személyleírásodról
- Én sem látom... - mondja kicsit leverten, majd elkiálltja magát - NANTAN! - Nantan fülei hegyesednek, az ismerős hang hallatán.
- Ez... nem hiszem el! - mondja dühösen, mert mindig félbeszakítják őket, kinéz és meglátja Shireit, de annyit változott, hogy nem ismeri fel, viszont a vele lévő Samuit igen - Atsui itt van Samui... - mondja - Meg még két lány, őket nem ismerem... de ez a fiú... ismerős valahonnan - kezd gondolkodni, hogy ki is ő.
- NANTAN! - kiabálja Shirei ismét a nevét - BLACKY! - kiálltja el magát, Nantan hírtelen azt se tudja mit tegyen
- Ez... ez Shirei! - szalad ki, majd a fiú előtt megáll, méregetik egymást egy darabig, majd Shirei Nantannak ugrik örömében és megöleli
- Nantan! Semmit sem változtál, pont olyan vagy, mint rég
- Te viszont elég sokat változtál...
- Igen, tudod én még ott voltam 30 évig! - néz rá kicsit megrovó pillantásokkal
- Sajnálom!
- Már nincs mit! EZT NEM HISZEM EL! Megtaláltalak! - szorítja össze
- Shirei... azért... kérlek... hagyj... életben...
- Ja bocsesz! - vakarja meg fejét - Ja igen, Ő Arkon! - mutat a macskára - Olyan mint te, csak nem fekete!
- Na most állítsd le magad!
- Miért is? - nyújt nyelvet a fiúra, de annak pillantása most mást keres
~ Merre lehet Atsui?
 
|
A kandúr alaposan meglepődik, hogy Nan csak így simán magára húzza, de mivel Yowaiko előtt nem szégyelli magát, szenvedélyesen viszonozza.
-Igen. Forró. -kuncog a lány a csókon. -Mondtam én, hogy öö... zavarok. -lassan feláll. -Kényelmes, köszönöm. -lassan megpördül benne. -Kint őrködöm. -kacsint, majd elindul a partra. Atsui hálás pillantással jutalmazza őt, mivel a csók máris visszahevítette.
 
|
- Nem érdekel! - húzza magához Atsuit és megcsókolja, mintha ebben a csókban adná ki minden dühét - Ne modjanak ilyet a barátaimról - lihegi és durcásan a falnak dől - A levegő? Őőő... hááát... - pirul el a fiú - Mire gondolsz? Tényleg, még nem is mondtad... kényelmes a ruha? - próbálja terelni a témát
|
Beviszi a lányt, majd kabátjára ülteti.
-Itt... forr a levegő. -mondja csendesen Yowaiko. -Én... izé...
-Érthető, hogy kiakadtál, kicsit én is felhúztam magam, de vannak olyan mondatok, amit el kell engedni a fülünk mellett. -ad puszit a fiú fejére.
|
- Csak megmondtam a véleményem! - mondja a fiú és a kis üreg felé megy, kicsit elpirul amikor vissza gondol a nemrég történtekre. - Jó azért lehet, hogy kicsit durván fogalmaztam... - pillant vissza, de közben megy tovább és mikor az üreg elé érnek, megvárja, hogy Atsuiék menjenek be előbb
|
-Nan... -küld egy "büszke vagyok rád" és egy "azért ezt nem kellett volna" egyvelegű mosolyt kedvese felé a kandúr. -Nem ismeri Yowaikot, nem tud róla semmit.
-És nem is fog. -pillant a lányra. -Nem akartam bajt. Bocsánat. -kér elnézést mindenkitől. -Nem szóltál rossz szót. -nézi Apollot. -Csak kandúr vagy, ennyi. -teszi hozzá félénken suttogva.
-Pihenj le. -mondja a kandúr, majd felveszi Yowaikot. -Gyere. -biccent fejével a zuguk felé Nantannak, majd egy kacsintással spékeli meg. Ugyan még ő sem tudja, hogyan térhetne vissza a folytatásra, pláne a lánnyal a kezében, de morfondírozik a megoldáson. Nem sikerült igazán lehűlnie, s néha fel-felrémlenek benne az eddig történtek. Körbenyalja száját, ahogy kedvese meztelen felsőtestére gondol, aztán megrázza a fejét. -Ugye nem láttad? -ijedten pillant a kezében tartott macskalányra.
-Nem. Mit?
-Amit gondoltam.
-Nem. Nem figyeltem.
-Helyes. -mosolyog, azzal pár lépést hátrál a kis barlang felé.
|
- Ugyan Yowaiko, mi a barátaid vagyunk és bármit tettél is, mi akkor is azok maradunk - mosolyog a lányra, majd szúrós pillantást vet a másik nőstény macskalényre, aki számára durva dolgot mondott a lányról, kibontakozik a lány öleléséből és oda megy hozzájuk - Miért mondod, hogy veszélyes? Nem is ismered, ha te is ezeken mennél keresztül, neked jól esne? Szégyelhetnéd magad! - lesz nagyon dühös és inkább elfordul, majd visszasétál Atsuiékhoz
|
Őt én sem ismerem de ezekszerint veszélyes!-Mondta Siam kicsi félősen.-Egyépként semmi gond útközben találkoztam én a hugommal!-Mondta vigyorogva Siam.
|
-Miért kicsoda ő? És miért akart felrobbantani?-Érdeklődik Siamtól ha már szóbakerült.-pedig én egy rossz szót se szóltam. Vagy mégis? -Próbál visszaemlékezni-Na mindegy. És jobban vagy már? Bocsi hogy itthagytalak csak...Az geyik képességem hogy látomásokat látok a jövőről. És láttam hogy a mocsárnál bajban vannak. Mégegyszer bocsi.
|
-Hehe...én is!Azzal a lánnyal vigyázz!-Mondta Yowaikora mutatva majd amikor látta hogy semmi veszély kiállt Haku mögül és sóhajtott egy nagyot megkönnyebbülten.
|
-Én nem akartalak bántani..Na de mindegy..~Mennyivel könnyebb lenne ha láthatatlan lennék.~-Aztán meghallja Siam hangját aki Haku mögött rejtőzik. Odamegy hozzá most lassan nehogy ő is felrobbantson valamit vagy hasonló.-Örülök hogy újra látlak.-Aztán a fiúra néz-Szia! te ki vagy?
|
-Most biztos azt gondoljátok, hogy ez nagyon gyalázatos... félelmetes vagyok. -próbálja eltolni Nant és Atsuit, de igazából azt szeretné, ha mindörökké ölelnék őt.
-Nem... ilyenről szó sincs... Yowaiko... nyugodj meg. -Atsui nem hagyja magát ellökni, biztosan öleli a síró lányt. -Amit tettél, már nem változtathatod meg, Nannak igaza van... de a jövőd még alakíthatod.
-De ezt nem tudom eltörölni... é-én... öltem. -felhagy a fiúk eltolásával és gyakorlatilag beleomlik karjukba.
-Féltél... bántottak.
-Igen... féltem... bántottak... -suttogja elszorult torokkal.
|
- Nyugodj meg... - bújik a lányhoz nyugtatólag - Már elmúlt... nincs semmi baj... a múlton már nem változtathatsz, de a jövő még előtted áll.
|
-Tudom... büszke is vagyok rá. Csak félek is. A bátyám... visszatér... még most is... nem hagy békén. -szipgja. Atsui is leguggol hozzá.
-Már másodszorra kezdtél bele valamibe, Yowaiko, de most sem fejezted be. -megsimogatja a lány arcát, az pedig mindkét fiút átkarolva sírva fakad.
-Megöltem a bátyám és az apám... nem igazi rokonaim, de megöltem őket. -zokogja és több szót ki se lehetne húzni belőle.
|
- Dehogy nézünk annak - rázza meg a fejét nagy hévvel Nan - Azokkal meg ne foglalkozz, egyszerűen csak nem tudták elviselni, hogy ők nem képesek rá. - gugol le a lány mellé - Inkább emeld a fejed a magasba - fogja meg kicsit a lány állát - Légy büszke a képességeidre és ne hagyd, hogy eltiporjanak. A napot is szokszor takarják felhők, de egy idő után mindig felbukkan. - mosolyog a lányra őszinte mosollyal
|
-Nem félek. -megfogja Nantan kezét és hagyja magát felsegíteni. Nem is engedi el Nan kezét. -Tőletek nem félek. -néz a két zöld szempárba.
-Ennek örülök. -megsimogatja mindent feledve a lány fejét, aki elsőre megrezzen, de hogy Atsui nem kapja el kezét, lassan megnyugszik.
-Mindenfélével tudok. Nem kell ismerjem, elég ha felveszi velem a kapcsolatot, vagy én is be tudom tájolni őket. -motyogja. -Ugye hisztek nekem?! Ugye nem néztek bolondnak?!
-Nem, persze, hogy nem. -mosolyog a fiú. -Mások megtették?
-Igen. Nem is egyen. Pedig én bíztam bennük. -szipogja. -Egyszer egy szellem elvezetett a testéhez, amit addig senki nem talált meg. Nekem köszönhették, hogy meglett a test és hogy nem vált gonosz szellemmé az a lány, erre megvádoltak vele, hogy én öltem meg, majd szemtanuként kezeltek. De amikor azt mondtam, a lány szelleme vezetett el a testhez, kinevettek. -szégyenkezőn lesüti tekintetét, de a nyílt mosoly, amit Atsui sugároz felé megnyugtatja. Felnéz rá, majd Nantanra. -Jók vagytok együtt.
-Nan kérdezte, hogy bántanak is?
-Nem. Csak apa és a bátyám. Őket én... megtámadtak! -hirtelen leguggol és minden érintkezési kapcsolatot megszakít a két fiúval. Atsui kérdőn néz szerelmére.
|
Siam visszanéz ilyedten majd bebújik Haku mögé ismét és onnan néz vissza majd megpillantja Apollo-t-Szia Apollo!-Mondta halkan a fiúnak Haku mögül ilyedten.
|
[Későbbi] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
