|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:44 - |
Itt a fény megannyi darabra törik a törhetetlen üvegű leveleken. Minden színpompában úszik. Ideális búvóhely is lehet akár, vagy vadászmező, netán romantikus percek okozója.
|
[Későbbi] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
- De neked legalább voltak szüleid, nem mintha nekem hiányoznának vagy valami! - javítja ki magát és Atsuihoz fordul - Igen, Nantan! Szóvivőt jelent. - vakarja meg fülét - Huh, annyira jó lehet... de miért bújtál el előlünk?
|
-Igen, sokan vettek körül és kiszolgáltak. De rengeteget is kellett tanulnom. Ahhoz, hogy valaki jó király legyen, elég sokat kell tudnia az irányításról, a rendszerről, a módszerekről és taktikákról. Erős markúnak, biztosnak, határozottnak, mégis visszafogottnak, megfontoltnak és figyelmesnek kell lennie, s persze nem maradhat el az igazságosság se. -magyarázza nagyban a fiúnak, majd ő is füleit forgatja meg. Fejét oldalra biccenti és úgy hallgatózik.
-Nem tudom... képesség, Nantan. Ugye így hívnak? -kérdez rá a biztonság kedvéért. -Egyszer nem találtak meg kiskoromban, pedig még a ruhájukat is meghúzkodtam a szüleimnek. Akkor derült ki. -mondja kedvesen.
 
|
- Húha! - ámul Delsin válaszán a fiú - Herceg... biztosan jó életed lehetett - mosolyog rá és fülelni kezd. Hall valakit, de nem tulajdonít neki nagyobb figyelmet. - Atsui... hogy tudsz te láthatatlanná válni? - kérdi hírtelen felindulásból Nantan
|
-Aranyos fiú vagy. -mosolyodik el kedvesen Atsui, ahogy ránéz a macskára. -Hülyeség ide, hülyeség oda, elzavartak. -válaszolja meg egyszerűen a kérdést. -Nekem akkor lett volna rájuk a legnagyobb szükségem, mikor elüldöztek... Nem tudnám elképzelni, hogy milyen lett volna, anyu vagy apu nélkül... de a jövőt se már velük. Viszont most, míg az átmenetben ülök, hogy már nincsenek, de még azért hiányoznak... így fáj. -mondja halkan.
-Ezt meg tudom érteni. -szól közbe Delsin. -Nekem menekülnöm kellett. Megtámadtak minket, ezért anyukám egy batyuval útnak indított. Mikor visszanéztem, három karommal találtam szembe magam... elrohantam. -teszi hozzá, majd búslakodva lelapítja füleit. -Egy herceg vagyok... messze földön.
-Egy herceg?
-Igen... ahol én éltem, ott királyság volt, s édesapám volt a király. Most azt sem tudom, él-e még, hogy áll a csata, ki győzött.
|
Alia érdeklődve hegyezte a fülét, a társalgás felkeltette a figyelmét; egy kicsit az ág vége felé is csúszott, amiről hallgatózott. Még nem akarta felhívni magára a figyelmet, először meg akarta állapítani, hogy a három fiú vajon veszélyes -e rá nézve. Alia
 /képet ne felejts el tenni ;) /
|
- Ezért? Ez hülyeség már ne is haragudj! - jelenti ki Nantan és hátra puffan, nézi a leveleket melyek még mindig gyönyörű színekben játszanak - De tudod Atsui... az sem olyan jó, ha nincsenek. Bár - ül fel gyorsan - nekem sosem volt még úgy szükségem rájuk. Tényleg Delsin te honnan jöttél? Nem meséltél még különösebben semmit. Mondjuk én sem! - nyújtja ki nyelvét bohókásan, de nem a fiúknak szánva.
|
-Igen, Atsui. Forrót jelent. -mondja Nantan kérdésére. -Valahol egyet értek veled a szülőkkel kapcsolatban, valahol meg piszkosul fáj, hogy így elbántak velem. -mondja és leül ő is.
-Oké... én is hallottam, hogy reccsent az ág. -ismeri be nagynehezen Delsin, hogy a fiúnak igaza volt és leül mellé.
-Nem hiszem, hogy könnyű az életed. Sőt, voltakép még nem sokat tudok rólad, de ha választanom kéne, hogy soha ne legyenek szüleim vagy egy idő után elkergetnek, én azt választanám, hogy ne legyenek egyetalán. -mondja őszintén, majd a levelekre néz és felsóhajt.
-A bundád miatt? Miért? Mi van a bundáddal? -értetlenkedik illetve gyanakszik Delsin.
-A bundám? -kérdez vissza zavartan. Megvakarja fültövét, elgondolkodik, majd a fiatalabb fiú szemeibe néz. -Hát... -elkapja tekintetét. -Elvekben feketének vagy barnának kéne lennem... erre fehér vagyok fekete foltokkal. -veszi ölébe farkát és kezd lesütött szemekkel játszani vele. -Mindenki olyan, csak én vagyok ilyen. -mondja végül.
|
- Atsui? - néz értetlen a fiúra - A szülők csak bajt kevernek, kinek kellenek! - jelenti ki, bár titkon mindig is szeretett volna családot. Ebben a pillanatban eszébe jut még valami - Mondtam, hogy van itt valaki! - ujjong a fiú, sőt még mosolyra is húzza száját, s ha már úgy is marad, leül a fűbe - És miért cserélnél velem? Nehogy azt hidd, hogy nekem olyan nagyon könnyű az életem! - húzza ki magát és a fiú szemeibe néz - Szerintem semmi baja a bundádnak!
|
Delsin hátralapítja füleit, ahogy a fiú dühösen a szemébe néz. Belátja, hogy igaza van, mégis szokatlan a számára, hogy kiabálnak vele. Értetlenül néz és kezét még egy ideig a levegőben tartja, majd leengedi.
-Nem parancsolgattam... -mondja alig hallhatóan. -S ha érdekel, valószínűleg nekem sincs senkim. -most már füleit is szomorúan horgasztja le. -Egy messzi helyről tévedtem ide... menekültem. Most talán keresnek. Ez is közös. Nem tarthatlak vissza. -lép hátrébb, ezzel jelezve, hogy ha a fiú menni akar, elmehet.
-Nekem vannak szüleim... -szólal meg az árny, majd lassan láthatóvá válik. -De én inkább cserélnék veled. -néz egyenes Nantanra.
-Hát te meg ki vagy? -kérdi érdeklődve az új fiút.
-A nevem Atsui és a messzeségről, a tengereken túlról jöttem. Elzavartak.
-Mert?
-Nem tetszett nekik a bundám színe.
|
- Nem vagy az apám, hogy parancsolgass nekem! - rántja el magát a fiútól és dühösen néz a szemébe. - Nekem nincs se apám, se anyám! Nem parancsolgat nekem senki! Tehát ha menni akarok akkor megyek! - fordul meg és készül arra, hogy induljon, de mégse megy. - Amikor még kicsi voltam elszöktem az árvaházból, ezért keresnek már rég... - fordul a fiúhoz - Te honnan jössz? - kérdi mostmár nyugodt hangon.
|
Delsin nem tűri, hogy csak így lerázzák. A fiú után szalad és elkapja a vállánál fogva.
-Hello, nem így van ám az! -fordítja maga felé. -Végre van itt valaki, s most meglógnál? Hova mennél? Mit csinálnál? -kérdezgeti költőin. -S hogy-hogy szökésben vagy? Ki elől menekülsz és miért? -kapja fel a témát. Atsui csak áll és nézi őket, meg se nyikkan, meg se moccan.
|
- Érzem valakinek a jelenlétét! Kell itt lennie valakinek... na mindegy. Az előző kérdésedre felelve a lábam hozott. És azért jöttem ide, mert szökésben vagyok! Már lassan... hmm... hány éve is? Egész kölyök korom óta már!- Válaszolja minden nyugodtsággal a fiú - Na én megyek is tovább, szép napot! Neked is idegen! Sziasztok! - mondja és elsétál, szeretne vissza nézni, itt maradni, barátságokat kötni, de nem lehet.A fiú nyugodt tekintettel sétál tovább, mintha mi sem történt volna.
|
Az új jövevény lelapítja füleit. ~A fene! Lebuktam!~ húzza picire össze magát. Farkát maga alá kapja, kezeit maga előtt összekulcsolja és meg se moccan.
-Mit láttál? Hallani hallottam valamit én is. -kérdi Nantant a fekete hajú macska. -Nem látok semmit, csak furán törik ott meg a fény. -mutat a láthatatlan Atsuira. Még közelebb megy hozzá, mire a foltos fiú még a lélegzetvételeit is korlátozza.
~Nem vagyok itt! Nem vagyok itt! Menjetek innen! ~sipákol gondolataiban a láthatatlan fiú. ~Édesek vagytok, aranyosak vagytok, de maradjatok inkább távol.~
|
-Nantan füleit mozdítja a reccsenésekre. Jól a reflexei, így minden apró mozgásra figyel - Ki vagy? - kérdi a fiú, amikor kirajzolódni látja az alakot
|
-Én is most járok itt először. Különleges, ahogy a levelek megtörik a rájuk eső fényt. -nyújtja égbe a kezét. -S merről fújt ide a szél? -kérdi mosolyogva. Távolabb tőlük furcsán megtörik a levegőben a fény, majd ágreccsenés hallatszik. Delsin odakapja a fejét. -Valaki vagy valami van ott. -mondja érdeklődőn figyelve a fura fénytörést.
|
- Szia! A nevem Nantan... - mosolyog egy kicsit a fiúra - Igen. érdekes kis hely ez, de nagyon szép. Most járok itt először. - mondja és állja a fiú tekintetét
|
Felfigyel a lépések zajára. Forgatni kezdi füleit, majd az új fiú felé fordul. Végignéz a fiún, majd megindul felé.
-Szia. Én Delsin vagyok. Téged hogy hívnak? -kérdezi barátságos mosollyal. -Érdekes ez a terület. -néz szét még egyszer, de most látványosan, hogy a fiú tekintete rá szegeződjön.
|
- Nantan erre téved, a hűs szél kicsit elkapja fülét, csodálkozva nézi a leveleket, melyek mindenféle színben pompáznak. Észre vesz egy fiút, de nem tulajdonít neki különösebb figyelmet, lépdel tovább
|
Egy fiú lépdel óvatosan és fülelve a színes erdőben. Szemeit a milliomnyi színen legelteti, csak ámul, hogy mire képes a fény. Kinyújtja kezét, hogy elérjen egy levelet. Megtapintja, az hideg, mint az üveg. Leszed egyet és elteszi. ~Nincs itt senki? Hát ez szörnyű.~ keres tekintetével egy lelket.
|
Itt a fény megannyi darabra törik a törhetetlen üvegű leveleken. Minden színpompában úszik. Ideális búvóhely is lehet akár, vagy vadászmező, netán romantikus percek okozója.
|
[Későbbi] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
/képet ne felejts el tenni ;) /