|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:44 - |
Itt a fény megannyi darabra törik a törhetetlen üvegű leveleken. Minden színpompában úszik. Ideális búvóhely is lehet akár, vagy vadászmező, netán romantikus percek okozója.
|
[Későbbi] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
-Köszi. -csinál úgy, mintha tele lenne az orra. Megdörgöli egyik mancsával, majd visszafordul Nantanhoz. -Szénanátha. -füllenti. -Részemről oké a kölcsönös bizalom. De nálam ez nem megy csettintésre. -néz bocsánatkérőn a fiú szemeibe. -Kell, hogy legyen alapom. S tudod... már nem tudom, mi ez az alap, ami segít, hogy megbízzak valakiben. Azt hittem, hogy a szüleim szeretnek, ez volt az alapom, erre úgy üldöztek el, hogy többé be se merjem tenni a területre se a tappancsom. -bámulja a színes földet szomorúan. Hangjában is ott a bánat, a keserűség csengése. Ami történt, mélyen szántotta a lelékben a sebet, ami nem hajlandó beforrni.
-Miért kellett elhagynod a szülővárosod? Persze, csak ha szabad tudni. -csóválja meg farkát mosolyogva, amit a macskák ugyan nem nagyon szokás, Delsin mégis barátságosságból teszi.
 
|
- Hát például bízhatnál bennem. Kölcsönös bizalom megfelel? - kérdi, majd nézi a macska furcsa viselkedését - Mi bajod? - nézi még mindig és észre veszi a zavartságát, de inkább nem szól, nem szeretné megbántani - Egészségedre... - mondja az imitált tüsszögésre
- Mi sokszor használtuk ezt a szót a barátaimmal. Kár hogy el kellett hagynom a szülővárosom - mondja halkan és zavartan a fiú szemeibe néz - Igen, vagy a jég... de akkor is szépek - mosolyog ismét
 
|
-Majd kiderül, hogy melyikünknek volt igaza. -mondja, majd ahogy Nantan hátradől a nevetéstől, szélesen elmosolyodik. -Vicces? Egyre jobb. -kuncog finoman. -Te meg aranyos és bohókás. -nyújtja ki egy pillanatra nyelve hegyét. -Szorongnék? Hát... azok után kiben bízzak, ha a szüleim elzavartak? -teszi fel a költői kérdést, s ahogy a fiú végignyal a száján, kikerekednek szemei, hatalmas levegőmennyiséget szív be hirtelen, majd elkapja a fejét, hogy ne lássa Nan, még el is pirul picit. Egyik mancsát az orrához emeli, majd tüsszentést imitál, hogy ezzel leplezze az egészet.
-Még nem láttam ilyen levelet, nem tudtam, hogy nem szabad letépni. -néz rá fel Delsin, majd inkább feláll, hogy ne a lány szoknyája alól nézzen rá fel. Kis zavartság jelenik meg arcán, de egy kedves mosoly eltűnteti azt. -Furcsi? Ezt a szót mé nem hallottam. De tetszik. Bohókás. -simogatja meg ő is az egyik levelet. -Olyan hideg. Nekem mindig az üveg jut róla eszembe.
|
- Hát meglehet... - gondolkodik el a fiú szavain Nantan - De nekem annak tűnik! Hát mert nem is tudom... - nézi a fiút és hírtelen nevetni kezd, ahogy felhúzza szemöldökét, hátra is esik - Vicces is vagy! - tápászkodik vissza ülő helyzetbe - Olyan mintha szoronganál valamitől, mintha nyomná valami a lelked, na persze ezt megint csak én érzem így - nyalja meg száját
- Tényleg az volt - áll fel a lány és egy levélhez ér, de nem szakítja le, csak megérinti, hírtelen mosolyra görbül a szája - Nagyon jó érzés és furcsi is!
|
-Nem tudom, hogy úgy tűnik-e neked. Nekem ismerkedésnek látszik, nem udvarlásnak, de mindenkinek mások a szokásai. -mondja újra Delsint nézve. -Furcsa? -pillant Nantanra, majd megemeli egyik szemöldökét. -Miért gondolod, hogy furcsa vagyok? -próbál mosolyogni.
-Engem egyetlen egy macska hívott Delnek. Volt egy gyerekkori jóbarátom, akit a szüleim magukhoz vettek, mikor a kastély elé tették. Nem sokkal fiatalabb nálam. Kíváncsi lennék, vajol hogy van. Remélem, jól van. -sóhajt fel a fák üvegleveleinek. -Egyébként tudtad, hogy tök olyanok a levelek, mintha üvegből lennének? Megmutatom. -nyúl zsebébe, amibe eltette a letépett levelet, mikor ide érkezett, de mikor előveszi, az már sár színű. -Húha... ezek szerint letépni nem szabad. -dobja el a levelet, ami azon nyomban foszforeszkálva kánforrá válik. -Ez szép volt!
|
- Miért, nem úgy tűnik? Különben meg csak 2 percel ismerem előbb, mint te! - jelenti ki Atsuinak - Eléggé furcsa vagy tudod?
- Szerintem is szép - mosolyog Miakoda, majd még hozzá teszi - Egyébként elég ha csak Miának hívtok, a barátaim is mindig így hívtak rég. A Miakoda eléggé hosszú
|
-Udvarolni? -kérdezi halkan a fiút. -Hogy profi-e azt nem tudom, te ismerted meg előbb. -mosolyodik el és nézni kezdi a szóban forgó fiút.
-Nantant meg a szél fújta. -nevet és leül ő is. -Szép ez a hely, olyan különleges. Messziről csak egy nagy színes foltnak láttam, ezért jöttem ide.
-Szerinted tényleg udvarol? -néz vissza a fiúra Atsui.
|
- Hát... ez jól elkezdett udvarolni! - súgja Atsuinak Nantan - Vérbeli profi talán? - kuncog
- Én... csak úgy jöttem. - jön zavarba a kérdéstől, de az igazi okot nem is akarja elmondani, leül ő is a fűbe és alaposan végig méri Delsint.
|
-Cél nélkül? Hm... ez érdekes. -nézi nyiltan a lányt mosolyogva. -Széles a repertoár, már van egy szökött fiúnk, egy elkergetett ezen kívül. -vigyorog Nantanra, majd Atsuira, aki épp elmerült gondolataiban.
|
- Szépnek tűnt ez a hely, azért jöttem erre, cél nélkül. Már egy ideje csak cél nélkül kószálok. - Alia összeszorította a száját, és egy pillanatig makacs tekintettel nézett előre. - S te? - Fordul gyorsan ő is a másik kérdezett felé.
|
Delsin mindkét lányt jól megnézi magának, majd elmosolyodik rejtélyt sugallva. ~Szépek. Alia ügyes, Miakoda pedig nagyon visszahúzódó.~ gondolja egyre szélesedő mosollyal.
-Baj van? -kérdi érdeklődőn Atsui a fiút. -Vagy csak gondolkodsz?
-Mi járatban erre, leányzók? -dől háttal egy fának Delsin.
|
- Akkor én azt sem szeretem! - böki ki és a lányok felé néz - Sziasztok! - köszön semmilyen hangon és csak nézelődik másfelé
- NEm ilyedtem meg... annyura. - mondja mosolyogva és a fiúkra néz - Sziasztok!
|
A nevem Alia - válaszolja a lány még mindig fejjel lefelé lógva, aztán eszébe jut, hogy furcsán festhet, és leugrik az ágról. - Nem akartalak megijeszteni - mosolyog Miakodára.
|
-A nyafogás tényleg szánalmas, de ha valaki elmondja a problémáit, vagy hogy mi fáj neki épp, az nem az szerintem. -fordul vissza Nantanhoz Atsui. -Ha valaki folyton sipákol, azt én se szeretem. -teszi hozzá mosolyogva. -Egyébként... nem tűnt úgy, mintha siránkoznál. S életre való macska vagy, ha meg tudtál lógni.
-Szép neved van. -mondja Miakodának Delsin. -S te? -néz a másik, még ismeretlen lányra.
|
- Szánalmas dolog! - jelenti ki - Utálom ha valaki nyafog! Meg különben is mire jó? Csak sajnáltatja magát az ember! Tudom, hogy én is úgy tűnök, de én csak elmesélem és nem bánom a múltam. Ezért vagyok még mindig életben! Volt egy barátom, még régebben. Na ő aztán tudott vircsaftolni, de nem is keveset. Együtt szöktünk meg, de őt elkapták.
- Sz..szia! - köszön a lánynak nem kis ilyedtséggel - Te ki vagy? Az én nevem Miakoda! - mosolyog rá végül
|
-Jéé... egy lány. És még egy. -mosolyog rá a két lányra Delsin. -Sziasztok. -köszön nekik barátságosan. -A nevem Delsin. -mutatkozik mindjárt be nekik. -Titeket, hogy hívnak?
-Lányok? -fordul oda Atsui is. -Sziasztok. -emeli meg mancsát, hogy integessen is nekik. -Atsui vagyok.
|
-Siránkozni? Ki siránkozik? -pattan fel hirtelen Delsin. -Én nem siránkoztam! -húzza fel orrát és indul meg arra, amerről korábban Alia csapott halk neszeket.
-Hát ebbe mi ütött? -kérdi értetlen Nantant a fehér-fekte macska. -Miért nem bírod a siránkozást? -kuncogja el magát, ahogy kicsattant Nantan.
|
Alia fája alatt egy lány jelent meg, ő is az eseményeket figyelte. Nem látszott fenyegetőnek, ezért úgy döntött megszólítja. Lábaival tartva az ágat, amelyen addig ült, lehajolt a lányhoz. - Szervusz.- köszöntötte.
|
- Jaj ne siránkozzatok már, nem bírom! A múlt az a múlt, nem lehet rajta változtatni. Ez van és kész! - mondja kicsit hangosabban a két fiúnak - Én eléggé jól tudok harcolni, bár annyira nem...
- A fák sűrűjében egy lány alakja bontakozott ki, elbújt a sűrűben és figyelte a 3 fiút. Egyenlőre még nem mert elő jönni
|
-Tudod... most elég egyedül érzem magam... Mármint itt vagytok ti, de az mégse ugyan az, mintha anyu vagy apu lenne itt. Érted? -kérdez rá a biztonság kedvéért. Atsui ugyan tudja, hogy nem neki szólt a kérdés, mégis bólint a fiú felé.
-Tudom, mit érzel. Bár kicsit más a történet, a lényeg valahol hasonló.
-Jah. Ez így van. -mosolyog Delsin.
-Érdekes neved van. Delsin, a tied mit jelent?
-Fogalmam sincs. -mondja vállrándítva és mosolyogva.
-Ja, oké. -mosolyog rá Atsui. -Nem rossz. Ha már nem tudok karddal bánni, valami tűzorkánt csiholni vagy ilyesmi, legalább elbújni tudjak, nem? -neveti el magát. -S azért bújtam el, mert érdekelt, mit beszéltek, de nem akartam belefolyni. Meg kis biztonságérzetet adott, hogy míg nem láttok, megismerlek titeket. -magyarázza kis zavartsággal.
|
[Későbbi] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
