|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:36 - |
Különös hely ez. Lebegő kövekkel tarkított part, fel-felcsapó tengervíz, melyben ehető vizilények találhatók. Egy holdja és egy kicsi aszteroidája van, melyeknek köszönhető az apály és dagály váltakozása.
|
[Későbbi] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
~Nan! Azonnal gyere fel! Ez nem kérés, hanem parancs, még akkor is, ha nem vagyok olyan helyzetben, hogy parancsolgassak!~ mondja gondolataiban ellentmondást nem tűrően Yowaiko, majd a remegés után azonnal felhúzza mindkét fiút az erejével és a partra rakja őket. -Szia. -köszön futólag az új lánynak. -Jól vagytok? -kérdi a két fiút.
-Gyertek el a parttól. -ébred fel Minako a sírásból. -Atsui... kérlek, ébredj fel. Megkerültem, van egy csodálatos párod, akinek most már itt a barátja is. -kérleli bátyját, aki még mindig nem moccan.
~Kedvesem... ~suttogja gondolatban a fiú Nannak. Hangja halk, gyenge és erőtlen.
  
|
-Amy a remegésre gyorsan letette mellső lábait.Lábait behajlította,és lehajtotta fejét,védekezve a támadás ellen.Majd fölnézett és fölegyenesedett.-
|
Lilyan Yowaikot figyelte mikor hírtelen megremegett a part akkor hírtelen hátra esett /hátsójára/ majd fejét fogva mondja- Áuu na ez fájt... - s ekkor hírtelen elmosolyodott ésa nevetésbe fogott
|
~~ Nincs kedvem... olyan hűs itt minden... olyan megnyugtató... - merül el mégjobban a hűs tengerben, amikor egy óriási fekete valami jelenik meg mögötte, mikor ezt észre veszi a lélegzete is eláll, ez a lény úgy néz ki mint egy bálna, de gyors a mozgása és tüskék borítják végig a testét, csap egyet farkával, mibe bele remeg a part is
- Vááá! - üvölt fel a fiú, majdnem el is esik - Ez meg mi volt? - ilyed meg, majd beugrik Nantan után a vízbe, Arkon a parton figyeli, hogy mi történik
 
|
-Egy idegen macskalény-macskalány sétálgat erre gondolataiban elmerülve.Előre csapja füleit és más macskalények szagára és hangjára lesz figyelmes.Óvatosan és lassan közelít.Kicsit tart tőlük de közéjük akar tartozni.Leült meszebb a többi lénytől ahol nem látták és tanakodni kezdett mi tévő legyen.~Oda akarok menni,de tartok tőlük. Egy próbát megér.Max elzavarnak.~Gondolja magában,majd feláll és közelebb sétál.-Sziasztok!Amy vagyok.Észrevettem hogy erre felé vagytok,és gondoltam ha ti sem bánjátok ide jönnék hozzátok.-Mondja Amy az idegeneknek.-
|
Yowaiko szégyenlősen elmosolyodik. -Sajnálom. Bocsánat. Én Yowaiko vagyok. Nekem van egy kishúgom a világban, de nem ismerjük egymást. A mostohaszüleim és a fiúk meghalt. -mondja most már könnyedén, bár nem tette magát túl még a halálukon. -Ő Atsui. -mutat a fiúra. -Az ő ikeröccse Samui, aki elrohant. Minako a kishúguk. -pillant a fontos macskán síró lányra. -Az a lány, aki elrohant, Zoy, ő Samui barátnője. -a messzeségbe néz. -A világos hajú fiú Shirei, ő nem rég érkezett. A fiú, aki elmerült, Nantan. Ő Atsui barátja. Shirei és Nantan régi barátok. Shirei cicája Arkon. -keresni kezdi a macskát, majd lehunyja szemeit. ~Nan... gyere fel.~ beszél a fiúnak telepatikusan. ~Atsui aggódik érted. Érzem.~
|
- Neked van tesód? Ha lehet elmondanád ki kicsoda? csak mert nem ismerek senkitsem rajtad kívül... - mosolyodott el Lilyan
|
- Találd meg az utat Atsui... kövesd a hangom jó? Kövesd a hangom és vissza vezetlek! - bújik mégjobban a fiúhoz - Nem akarlak elveszíteni... - potyognak könnyei Atsui arcára.
- Nantan itt most nem tehetsz semmit!
- De igen! tehetek! Itt leszek mellette
- Elviszem kicsit lenyugtatni - mondja Shirei és elrángatja Nant Atsuitól
- Ne! Itt akarok maradni
- Nyugodj már meg - dobja be a fiút a vízbe - Na lenyugodtál végre? - kérdi de Nantan még nem jött fel a vízből
|
-Nan... -Yowaiko megfogja a vállát. -Ő most... nagyon mélyen van... Hallja, amint mondtok. -fordul a síró Minakohoz. -De nem tud válaszolni. -fejezi be halkan a mondatot. -Lemennék érte... de neki kell feljönnie... magától. -megsimogatja Atsui testét. -Testvérek bizony. De Samui nem tudta elfogadni a bátyját. Féltékeny és kifordult magából. Ikrek. Érzi, amit Atsui... s most ő is szenved.
|
-Értem... De ők nem testvérek? mert annyira hasonlítanak egymásra... vagy nem?
|
- Atsui... kérlek, mosolyogj rám, vagy nevess, vagy csak egyszerűen nyisd ki a szemed.... hallod? Tudom, hogy hallasz! Azonnal ébredj fel! - öleli át a kandúrt - Ne hülyéskedj hallod? ÉBREDJ FEL! - kiabálja torkaszakandtából
- Nantan...
= Szegény fiú
- Az
|
Zoy Samui után ered nem törődve senkivel.
|
-A két bátyám! Ne! Hagyjátok abba! -kiabál még mindig Minako. Mikor végre szabadulást nyer, lerohanja Samuit és felképeli. -Szégyeld magad! Aggódott érted! -sírja, de Samui mogorván fellöki és elrohan. -Ne menj el! Ne menekülj! -tápászkodik fel a homokból, de a fiú csak addig fordul hátra, míg egy jégszilánkot küld. Véletlen eltalálja a lány karját, az meg ijedtében felsikkant. Visszafordul.
-Ne haragudj. Nem volt szándékos. -mondja húgának, azzal eltűnik a tengerpartról.
-Nézeteltérés volt. -mondja hallkan Yowaiko az új lánynak. Minako sírni kezd és könnyeit először karjára csepegteti, majd Atsui sérüléseit próbálja ellátni ilyen módon, de a fiú sem kedvese hangjára, nem a cseppekre nem reagál.
|
- ööö.... Sziasztok! - mondta kicsit félénken és Yowaikora nézett és megkérdezte tölle - Mitörtént? Miért volt verekedtek?
|
- De... Atsui... - csillognak könnyek a fiú arcán, de hallgat Yowaikora és nem avatkozik közbe - Nem... a háború... a háború nagyon nem jó! - rázza meg fejét - ATSUI! - kiabál és nem bírja tovább, oda szalad, megemeli a fiú fejét és kisimítja tincseit a hajából ~~ Atsui ne haragudj, nem bírtam tovább nézni... Atsui! Atsui! Ébredj! Ha nem ébredsz fel én nem is tudom mit teszek... kérlek, nyisd ki a szemed... könyörgöm neked ~~
- köszi Yowaiko... - vörösödik el a kandúr, majd az újonnan érkező lánynak is köszön egy sziát.
|
Zoy két kiseeb és három nagyobb támadást küld rájuk majd kicsit megrogyik de talpon áll még.
|
Atsuin hat a fejfájásgerjesztés Stello irányába, kap is egy akkorát, amitől földre kerül, de sikerül előtte küldenie egy karomtámadást, ami öccsét is földre teríti. -Samui! -kiált fel, mikor öccse hörög és nem kel fel. Felpattan és fölé hajol. -Jól vagy? -kérdi aggódva és végignézi karomnyomait a fiú testén, aki abban a pillanatban jégököllel mos be neki. Atsui elájul.
-Ne! Meg fogják ölni egymást! -próbál odamenni Mina, de Yowaiko nem engedi.
-Hagyd békén Atsuit. -mondja komor hangon a rózsaszín lány Stellonak. -Ez az ő harcuk. Senki ne szóljon bele. -Nantant és is megemeli egy picit, majd le is rakja őket. -A békét a legnagyobb háborúk hozzák el. -mondja a két viszálykodóra. -Akkor téged is kedvellek. -megsimogatja Shirei fejét. -Szia. -félénken köszön Lilyannak. -Testvérek.
|
Lilyan halk léptekel a parthoz ér ahol 2 személyt lát verekedni s másokat, majd egy macskafélét pillant meg majd arrafelé indult és kedvesen így szólt hozzá -Szia! A nevem Lilyan. És téged ,hogy hívnak? És miért van bonyó?
|
Figyelmesen követi az eseményeket. Mivel nincs támadó képessége ezért nem tudja mit tehetne. Hisz szavai itt úgyse érnek semmit. Most úgy érzi hogy segítenie kéne Zoynak csak még azt nem tudja hogy mivel. Aztán eszébe jut a múltkori eset mikor Samui a sok gondolattól a fejébe szinte megőrült. Tudja hogy ezt az erejét kell most használnia mivel nincs más. Ismét próbál összepontosítani. Összeszedi8 erejét és Atsui fejébe nagy fejfájást próbál idézni...
|
- NE! - áll Zoy támadásának útjába - Gyerünk támadj csak, megvédem Atsuit akármi lesz is... - rogyik térdre, de feláll és szúrós pillantásokkal jutalmazza a lányt - Én nem fogok támadni, mégiscsak lány vagy, de nem is fogom engedni, hogy bántsd azt, akit szeretek!
- Én nem... - feleli Yowaikonak - Én... én is... - nyel egyet - De én nem szoktam kimondani nyíltan....
|
[Későbbi] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
