|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:44 - |
Itt a fény megannyi darabra törik a törhetetlen üvegű leveleken. Minden színpompában úszik. Ideális búvóhely is lehet akár, vagy vadászmező, netán romantikus percek okozója.
|
[Későbbi] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
-Értem. -mondja halkan Atsui, majd hátrább lép eggyel. -Bocsássatok meg. -fordít hátat és megy el a többiektől. ~Most nem jó a sokaság...~ gondolkodik magában és egy fa tövébe leül, s nekidönti hátát.
-Kedves tőled, hogy így pátyolgatod. -mosolyog Miakoda viselkedésén Delsin. -Néha el kell ereszteni, hogy tudd, mik a határaid és milyen szabályok közé kell szorítkoznod. -mondja Takaranak.
 
|
- A Sárkány-hegyen egy varázstanoda van... ott tanulok. - magyarázza, miközben az eget kémleli, és farkával idegesen csapkodja a földet - Túlságosan elengedtem a varázserőmet... nem lett volna szabad. - mondja most már halkan motyogva, és összekuporodik.
|
- Biztosan nagyon beütötte a fejét. Mi volt a hegyen?
- Nantan kicsit furcsálja a fiú viselkedését, de most nem törődik vele, a kis lényre összpontosít
 
|
-Mi-mi-mi-mi? -néz mosolyogva és kérdőn az új lányra. -Mit szúrtál el?
-Hello. Atsui vagyok. -lép oda a fiú is. Hátranéz Nantanra és zavarában a farkával kezd játszani.
|
Zavarodottan bólogat a bemutatkozók felé.
- Nem, nem. Sárkány-hegy... a Mester, jajj elszúrtam! - habog össze-vissza.
|
- Mondd csak merről jössz? - kérdi a kis idegent és felveszi - Biztosan nem sérültél meg?
~ Ez most tényleg ennyire hülyének néz? - gondolja, de inkább vissza kiállt - Megyek! - lép a kis lényhez, aki már a lány kezeiben van - Nantan vagyok!
|
- Hová indultál kis lény, és hogyan keveredtél ide? - kérdezi barátságosan Alia.
|
-Jaj te lány! -megy oda mosolyogva. -De ezek szerint nem ellenséged a kis lény. -guggol le az új macskához. -Delsin vagyok. -mutatkozik be neki.
-Nem szóltam! Nem szóltam! -pattan fel zavartan Atsui. -Nézd! Van egy új macska! -indul meg, hogy ezzel elvágja a témát Nantannal. -Ő adta ki a pukkanó hangot. -mondja még a fiúnak.
|
- Takara. - feleli, és óvatosan, lassan körülkémlel ~ Hova érkeztem? Nem ide akartam jönni. Mindenesetre szép hely... ~ időzik el tekintete a csillogó üvegleveleken, majd tekintete továbbvándorol a többi lényre.
|
- Jaj de édes! - simogatja meg a fejét - Én Miakoda vagyok, téged hogy hívnak? - kérdi érdeklődve a lány
|
Takara megrázza fejét, de még mindig forog körülötte a világ. Megszeppenve pillant fel a macskalényekre.
- Ne... nem. Nem akarok rosszat. - mondja alig hallhatóan.
|
- Mit mondtál? - kérdi - Aisteru? Az mit jelent? - kérdi érdeklődve, majd ő is meghallja a puffanást - Mi volt ez?
- Úgy látszik mintha egy kis macska lenne. Nem sérültél meg? - kérdi barátságosan a kis lényt
|
Atsui a zavarban vagy kérdésre még vörösebb lesz és elfordítja a fejét. -Én ha megfázok, hatalmasra dagad az orrom, alig hallok és mindig zsebi van a kezembe. -próbálja folytatni a beszélgetést, de ahogy a fiú tekinteté magán érzi, egyre inkább kezdi hülyén érezni magát. -Aisteru. -böki ki, de mikor rájön, mit mondott, mancsait szája elé kapja. -Ne' szólta'! -motyogja ujjai között. A hangos pukkanásra pedig összerezzen.
-Ehehehh... -mosolyog pirultan és ahova puszit kapott, megsimogatja arcát. -Kössz a pusszantóst. -Ki van ott?! -ugrik meg a pukkanásra és a lány elé áll.
|
Hangos pukkanás; hirtelen bukkan elő a semmiből, és végigbukfencezik az erdő talaján. Csak akkor sikerül megállnia, mikor kobakja egy fa törzsébe ütközik. Fájdalmában vernyog is egyet. Szédelegve próbál feltápászkodni, de először nem nagyon sikerül neki.
|
- A fiú csak furcsálkodva nézi Atsuit, majd elmosolyodik - Zavarban vagy? - kérdi nyugodt hangon, kezdi sejteni a dolgokat, bár fogadni még nem merne rá - Engem sem szokott megtámadni a megfázás, de ez most így esett, sajnos. Ilyenkor az orrom sem a régi, de a füleim nem hagynak cserben! - hegyezi kicsit füleit
- Köszönöm! - mosolyog a lány és puszit ad Delsinnek - Hát igen, úgy látszik egy cipőben járunk
|
-Én is... én is úgy érzem... -mondja kicsit szeppenten. Nem igazán érti, hogy miért érzi így, s azt se, hogy Nantan, de valahol ez megnyugtató is számára a kis idenkedés mellett. -Megfáztál? Szegény. Én akkor fázom meg, ha vízbe tappancsolok. -mondja kicsit zavartan. Egyik kezét megindítja a fiú felé, hogy megfogja a füleit, de aztán megállítja a levegőben, s mikor megdícséri a frizuráját, mélyen elpirul. Annyira belefeledkezik az ámulásba, hogy elfelejt elfordulni is. A levegőben tartott mancsát gyorsan arca elé kapja és megint úgy csinál, mintha tüsszentene.
-Ez... szörnyű. -térdel megdöbbenten mellé Delsin. -Mi megvédünk, legyen bárki vagy bármi a támadótok. -teszi kezét a lányére. -Idővel talán kiderül, hogy mi célja van a macska-egér játéknak, vagy elcsöndesül ez. Kicsit hasonló cipőben járunk, mert az én is elmenekültem, mikor megtámadtak minket azok a kutyaszerű lények. -mondja együttérzőn. -És te? -pillant Aliara. -Téged is kell valamitől védeni, vagy harcias cica vagy? -húzódik mosolyra szája.
|
Valóban furcsa... de szerintem ne aggódj emiatt, itt már biztonságban vagy. - Mosolyog bátorítóan Miakodára Alia.
|
- Nem tudom... amikor elfutottam sokáig üldöztek, de az az érdekes, hogy nem lőttek rám vagy ilyesmi, egyszerűen csak macska egér játékot játszottak velem. -jut eszébe valami a lánynak - Lehet, hogy akkor direkt hagytak meglógni? Simán megölhettek volna a szüleimmel együtt. De akkor miért nem tették? - teszi fel a kérdést magának is.
|
De hát ki vadászik rád? És miért? Nem tűnsz olyannak, akinek sok ellensége van...- húzza fel meglepetten a szemöldökét Alia.
|
- Elhiszem! Nekem sem megy elsőre, de úgy érzem benned tudnák bízni - mondja halvány mosollyal, majd köhög párat - Kicsit megfáztam! - nevet és fülét kezdi piszkálni - Neked is ilyen érzékenyek a füleid? Mert az enyémek nagyon! Egyébként szerintem nagyon jó a frizud, tetszik! - hajtja fejét oldalra - Hmm... milyen rég beszélgettem így valakivel! - gondolkodik el kicsit
- A lány leül és kezével össze kulcsolja lábait. - A szüleimet megölték... a szemem előtt. - kezdi el mesélni - Aztán én következtem volna, de megmenekültem. Nem mehetek vissza, mert vadásznak rám. - mondja halkan
|
[Későbbi] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
