Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:36 - |

Különös hely ez. Lebegő kövekkel tarkított part, fel-felcsapó tengervíz, melyben ehető vizilények találhatók. Egy holdja és egy kicsi aszteroidája van, melyeknek köszönhető az apály és dagály váltakozása.
|
[Későbbi] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
- Én... sajnálom Yowaiko, nem akartalak megijeszteni... - fekszik le hasra, könyökivel megtámasztva magát - Tudod én pont a... szóval a kandúrok miatt váltam azzá ami vagyok
- Nem akartalak a sötétben hagyni! - mosolyog rá, majd leveszi sálját és átveti Atsui nyakán, úgy húzva magához a kandúrt és megcsókolja, közben egyik keze táncot jár Atsui oldalán, a másik pedig a hajába túr
 
|
Sajnálom az öcséidet.Nekem egy báttyám van.-Mondja,megfeledkezve hugáról,aki még kicsi volt,mikor Amy a nagy vilűgot kezdte járni.-

|
-Nekem két kisöcsém veszett oda a tűzbe... és a szüleink is. Samui ezért is Atsuit okolja, mivel neki kéne tudni uralni a tüzet. De Atsuiban nincs meg ez a képesség, csak így kellett volna lennie. Megjövendőlték a falunkba, hogy születik egy ikerpár, akik ellentétek lesznek, az egyik a tűz, a másik a jég fia lesz. De nem jött be, mert csak Samui lett a jég fia, Atsui meg annyiban lett a tűz fia, hogy... -hirtelen elhallgat. -Hogy ő mindig kedves és jószívű, míg Samui nagyon hideg tud lenni a macskákkal. -vágja ki magát.
-Tudod... sokáig nyeltem az ilyesmit... hogy az egyik pillanatban még kedves és aranyos a kandúr, a következőben pedig durva és... rossz. -talál az akaratos és a követelőző helyett egy másik szót. Beleremeg a gondolatba, s az emlékekbe, amit tettek vele. -Elég, ha csak annyit mondok... nem véletlen félek a kandúroktól. -megborzong.
Atsui nem késlekedik, már mászik is be a zugukba. -Köszönöm, hogy vezettél a sötétben. -leül kedvese mellé. Hirtelen nem tudja, mit csináljon, nagyon szeretné érinteni, végigcsókolni egész testét, s minden jóba belevezetni, de ahogy mindez végigfut fején, egyszeriben tétlenné válik. Várja, hogy most szerelme lépjen.
  
|
- Oké... - mondja, de azért még figyeli szerelme lépteit, majd mikor az üreghez érnek megáll, végül belép és leül várva Atsuit
- Sajnálom... - néz a lány után - Most miért mész el? Nem vagyok valami kellemes társaság ilyenkor, mi? - nézi ahogy a lány megsimogatja Arkont - Igen az... majd talán egyszer... de... most még nem... - mosolyodik el ~ Mindig ez van, ha feladom a boldog srác szerepet... - gondolja és nézi tovább Yowaikot
 
|
Az én testvérem nem tudom merre lehet.Mint ahogy a szüleimet se.-Mondja Amy.-De tudom hogy jól vannak.-Mondja.-

|
-Meglehet. Bár a bátyáimnak se volt bajuk vele. -kuncogva visszafröcsköl. -Hűsít. Ilyenkor este is nagyon kellemes benne. Nappal lehűt, éjjel felmelegít.
-Rendben. -a lány egy picit arrébb ül a fiútól. Hirtelen nem jó érzése támad, ez az éles hangulatváltás kicsit elrettenti. -Csak... egy... kérdés volt.
-Csak menjük be a barlangba. Ott már nem számít. -suttogja a fiúnak. Rákacsint. -tud most már menni. -Nincs bajom. -puszit ad a fejére.
-Ha nem akarod... nem mondod el... -Yowaiko sietősen feláll és eltávolodik a macskalénytől. Lehajol Arkonhoz és megsimogatja. -Úgy veszem észre, a gazdádnak ez nagyon kényes téma. -mondja a macskának halkan.
  
|
- Hát... - sápad el hírtelen - Erről most nem szeretnék beszélni... - lesz hírtelen a vidám macskafiúból egy érzelmeket ki nem mutató macska - Ez senki másra nem tartozik, csak rám!
- A barlangban maradt, megkeressük? - kérdi most még pirosabban - Lehet, hogy sokáig el fog tartani - vakarja meg a fejét - Mit szólsz? Ha megyünk, akkor segítsek menni?
= Shirei, miért nem mondod el a lánynak? Legalább más is tudna róla.
- Nem akarom, hogy más is tudjon róla! - förmed Arkonra
= Értem... - motyogja a macska
 
|
Akkor mi lányok ilyen érdekes macskák lennénk?-Kérdi és óvatosan Minára fröcsköl egy kis vizet.-

|
Mina picit meglepődik, kicsit ráfröcskölt a macska, de ez neki nem baj, másképp nem ment volna a vízbe. Kuncogva figyeli a lányt. -Én is szeretem a vizet macska létemre.
-Azt mondtad, te is meleg vagy. -suttogja, mivel emlékszik arra is, hogy nem szokta kinyilvánítani. Leül kényelmesen a földre. -Hogy jöttél erre rá?
-Ne aggódj, ez semmiség. Én emiatt aggódom. -végighúzza ujját az egykori vágáson, ami ugyan nem látszik, de a fiú érzi, hogy van és fáj neki. -Fáj... és sakkban tud vele tartani. -mondja hangosan. ~Égek a vágytól, érezheted, mennyire forró a testem. De ami nagyobb baj... ha nem tűnök el a színről, hamarosan lebukom, mennyire is vágyom rád... nincs nálam a kabátom.~ vöröslik arca, de nagyon. Kínosan nézelődik. A fiú előtt nem szégyelli, de mások ne figyeljenek fel rá, legalábbis ezt szeretné. Gyorsan belemossa orrát a vízbe, küld egy mosolyt húgának, majd fordulnak is vissza Nantannal.
  
|
- Mire gondolsz? - kérdez vissza a lánynak Shirei
~~ Atsui... ilyen állapotban... na jó, te tudod.... mondtam már, hogy... - hajol közel Atsui füléhez - Szóval, hogy nagyon égek már? - pirul el kicsit és elhajol Atsui fülétől, amibe eddig suttogott - De aggódom is miattad...
 
|
Én is.A macskák elvileg nem szeretik a vizet.-Mondja és felül.-De én nem az a macska vagyok.-Mondja és fejest ugrik a vízbe,úgy,hogy Mina elé érkezzen.-

|
~Megharaphatsz. Ahol csak akarsz. ~rámosolyog ravaszul Nanra Atsui. -Ne aggódj, nem vagyok könnyen kiüthető. Oké, Samuinak most erős volt az ütése, pláne, hogy nem számítottam rá, de majd megfizet ezért. Nélkülem. Okolni fogja magát. Ha még nem okolja. -teszi hozzá, azzal Nan segítségével feláll. Megkapaszkodik a fiúban, mikor picit megszédül. Megszívja orrát. -Öö... előbb el kell mennem a vízhez. -kicsit előre hajol és kicsorog orrából a vér. -Bocsánat. -elvörösödve néz körbe. A két lány ijedten nézi őt.
-Ugye nincs bajod? -kérdezi Mina.
-Nem... Csak eleredt az orrom vére. Nagyot kaptam.
-Rendben.
-Azt mondtad... -Yowaiko Shireihez fordul suttogva. -S ezt miből tudtad meg? -elpirul kérdésére.
-Jó a víz, igaz? -Mina az új lány felé fordul, majd csípőig bemegy a vízbe. -Szeretek pancsolni.
  
|
~~ Hmm... tetszik az ötleted - áll fel és kezét Atsui felé nyújtja, vörösen néz szerelme szemeibe ~~ De ha valami lesz veled, én nem is tudom mit teszek veled! - fenyegeti meg, de mosolyog közben
- Már azt hittük nem ébredsz fel pajtás! - vigyorog Atsuira Shirei
 
|
-Amy értetlenül néz.Semmit nem ért mert még új itt és nem gondolatolvasó.Feltápászkodik.~El,a vízbe,vagy maradjak?~Kérdi magától és a vízbe kezdhátrálni.Mellkasig ér a víz,mikor talál egy sziklát.Ráül majd hanyat fekszik és a felhőket nézi.-

|
-Csak az orrom bánta az összetűzést. De tudom, hogy most öcskös nagyon kivan.
-Honnan?
-Ikrek vagyunk, hugi. -lassan felül és megdörgöli húga fejét. -Nincs semmi bajom. Egyedül a tüdőm fáj. -megsimogatja felsőtestén a hajdanán vágott részt.
-Mondtam, hogy jól lesz. -mosolyogva letérdel Atsui mellé, majd óvatosan megöleli. -Láttalak lent a mélyben.
-Nem sok mindenre emlékszem, csak Nan hangjára. -megsimogatja Yowaiko fejét, majd vágyakozva néz kedvesére. ~Utánad, veled bárhova, bármeddig, bármikor.~ suttogja neki gondolataiban.
-Annyira örülök. -Mina megöleli Yowaikot, aki ezek után inkább őt öleli. Pláne, hogy ő hallja a két fiú beszélgetését.
  
|
- Miért nézem? Fogalmam sincs... talán ez a szerelem... amikor nem bírod a másik nélkül... - mondja, majd meghallja Atsui gondolatait
~ De... El tudsz jönni odáig... - vörösödik el a fiú ~~ Biztos nem lesz baj? Nem akarom, hogy bajod legyen miattam...

|
-Köhög párat,majd szóhoz jut.-Köszönöm.-Mondja Amy.-

|
Yowaiko felhozza az új macskalányt a vízből, majd a partra teszi. -Shirei tud az állatok nyelvén, így megbeszélte a bálnával. -kuncog.
-Miért nézed ennyire? -kérdi csendesen Minako Nant. -Jól lesz... tudom. Érzem. -ráfog a fiú vállára.
~Szeretlek...~ mondja a fiúnak gondolatban, majd felnyitja szemét. ~Folytatni akarom... most... bent...~ elvörösödik, s nem is törődik huga ujjongásával túlzottan.
  
|
-Amy csak néz.~Úr Isten!Hová kerültem?Jobb lenne elmenni innen?~Gondolkodik és csak néz.Egy kaland kellős közepébe csöppent,de most sokkal inkább a nyugalomra vágyott.De ha most eltávozik gyávának tűnik.Cselekednie kell.A vízbe ugrik és megpróbál a bálna és a leendő társa közé állni.-

|
- Nantan kicsit meglepődik, majd mikor Yowaiko kiteszi a partra köhögni kezd, de közben meghallja Atsui gondolatait és oda szalad hozzá ~~Itt vagyok... várok rád... Atsui... ne hagyj egyedül... annyira szeretlek... ~~ remeg meg ismét a part - Ez nem adta fel... - szorítja magához a fiút
- Majd én elintézem - Rázza meg a haját a fiú és vissza ugrik a vízbe, beszélget egy kicsit vele, majd pár pillanat múlva feljön - Oké, nem lesz baj, beszéltem vele
 
|
[Későbbi] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|