|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:44 - |
Itt a fény megannyi darabra törik a törhetetlen üvegű leveleken. Minden színpompában úszik. Ideális búvóhely is lehet akár, vagy vadászmező, netán romantikus percek okozója.
|
[Későbbi] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
-Például ezt el se tudom képzelni, hogy valamit ne kaphassak meg, ami megtetszik. Az én szüleim mindig nagyon elfoglaltak voltak. Apu folyton a királyi tehendőivel volt elfoglalva. Köszi, hogy nem látsz bennem beképzeltséget. Szerintem se vagyok az. Ahhoz túl sokszor kellett bebizonyítanom, hogy ugyanolyan fiú vagyok, mint bárki más.
-Igen... -mondja pislogva, hogy sírva ne fakadjon a meghatottságtól. -Ilyenkor mindig ellöktek a többiek... -bukik ki belőle, hogy némi magyarázatot adjon a fiúnak viselkedésére. -Bízom. Annyira már bízom, hogy ezt csináljam. -néz a fiú szemébe. -Nem mindenki szemébe merek belenézni. -magyarázza.
 
|
- Hát mi nem voltunk valami gazdagok, de a szüleim nagyon kedvesek voltak és a barátaimmal mindig is összetartottunk. Én nem láttam azt benned, azt mondják a szem a lélek tükre és én nem látok benne beképzeltséget meg ilyeneket.
- Atsui... -pislog a fiú, nem érti miért viselkedik így, nem szokott oda bújni senkihez, most mégis tűri a fiú ölelését - Kérdezhetek valamit? - kérdi, de amint meghallja a szavakat mosoly húzódik szájára - Nekem? Ez azt jelenti, hogy már bízol bennem? - kérdi reménykedve és csillogó szemekkel - Mert...én bízok! - mondja halkan
 
|
Atsui meglepetten néz vissza a fiúra. ~Nem lökött el... nem mondta, hogy ő nem fog buzulni... helyette azt mondta, puha, mleeg és jó illata van...~ Száján rés keletkezik, alig hisz a füleinek, minden szó nélkül, megöleli a fiút. ~Köszönöm, Nantan... azt hiszem... visszakaptam valamit... amit elvesztettem nem olyan rég...~ lehajtja fejét, nyugodtan elengei füleit, amire azok finoman hátrafordulnak, lecsukja szemeit. -Hálás vagyok neked. -suttogja.
-Neked könnyű lehetett barátokat szerezni, hisz aranyos vagy, kedves és csupaszív. Nekem meg kellett küzdenem, hogy ne csak egy hülye, beképzelt úri fiút lássanak bennem, s hogy kiszűrjem azokat, akik a hatalmam miatt keresnek. Míg neked azért kellett küzdeni, ami nekem az ölembe hullott. Ilyen az élet, amit az egyiknek megad, a másiktól elvesz. Rossz volt? Nem tudom... ha tudnám, milyen volt például neked, meg tudnám mondani.
|
- Nantan mosolyra húzza száját és átöleli Atsuit - Puha, meleg és jó illata van - mondja halkan - Biztosan nem baj? - néz fel a fiú szemeibe
- Ez eléggé rossz lehetett - nyitja ki szemét a lány - Nekem eléggé sok barátom volt, de az már a múlt, itt most megint vannak - mosolyog kedvesen a fiúra
|
-Bolond. -mondja neki mosolyogva, majd fél perc gondolkodás után, magához öleli. -Ha a kabátom nem kell... De ne érts félre! -köti ki vér vörösen. Kalapál a szíve, nagyokat nyel, de igyekszik nem törődni vele. -Nem vagyok beteges típus egyébként.
-Vigyáznék rátok az álmotokban is, de sajnos korlátos képességeimmel erre nem vagyok képes. -mondja szeppent mosollyal. -Majd itt leszek melletted, ha sikítasz. S hiába vagyok herceg, nem vagyok se piponya, se pedig úri, hogy ne ragadjam meg minden eszközt, ha baj van és segítsek. Mindenki azt hiszi, a hercegek öntelt alakok, de én nem érzem magam annak és mindig is azért küzdöttem, hgoy ezt megértessem másokkal. A gyerekkori pajtásom megértette, ezért volt ő a legjobb barátom. A többiek a címem miatt barátkoztak velem nagyrészt.
|
- Köszönöm, de nem kell, jól vagyok. Meg egyébként akkor rajtad nem lenne semmi felül - világosítja fel picit - és akkor te is megfáznál - tüsszög egyet és folytatja - A nyomomra bukkantak és elrejtőztem a vízben egy kis barlang félében, ott voltam vagy 2 napig - prüszköl újra
- Hát ez elaludt! - mosolyog - Én még nem vagyok álmos... bár... - mondja és lefekszik - Ha sikítva ébrednék nézzétek el nekem - néz szégyenlősen Delsinre és lehunyja szemeit, de még nem alszik
|
-Kezeskedem, hát. -mosolyog elégedetten. Leül és figyeli az alvókat.
|
- Hát ha a herceg úr kezeskedik érte.... - mosolyog félálomban.
 |
-Jó éjt lányok. -nevet fel Delsin. -Én majd őrzöm az álmaitok. -mosolyog szélesen. -Nekem nincs kifogásom senki maradása ellen. Atsui meg békés és csöndes, neki se fog semmilyen vizet zavarni a dolog szerintem.
|
- Hát ez jól elfáradt a kóborlásban - kacag fel Alia, de a nevetésből ásítás lesz.
Ejha, úgy látszik elkaptam... - kuncog.
|
- Ó, köszi. - pironkodik - Szerintem... egy nap erejéig még biztosan maradok, a mai éjszakát gondolkodásra szánom. - határozza el, miközben egy nagyot ásít. Nem sokára már mélyen alszik.
|
- Igaz, mindünknek menedék ez a hely, s ha akarod a tiéd is lehet. Amilyen kis cuki vagy, nem hiszem, hogy bárki ellenkezne. Miakoda biztosan nem. - figyeli nevetve a lányt.
|
-Nem ismerem a mestered. Ha szereted és szeret téged, szerintem megéri visszamenni, de ha csak kényszerűségből voltál ott, ne menj vissza. Neked kell tudnod, hogy akarsz-e még találkozni vele, de itt mindesetre szerintem szívesen látunk. -mosolyog rá.
|
-Biztos? Nem fázol? Odaadom a kabátom, ha akarod. -mancsolja meg a szegélyét. -Hogy tudtál így megfázni? És hol? -érdeklődik.
-Hehe. -nevetgél Miakodán Delsin. Mosolyogva figyeli a lányt. ~Nagy szíve van. Nem is! Hatalmas! ~
|
Takara halványan elmosolyodva felpillant Miára, majd újból Delsinhez fordul.
- Erre még nem is gondoltam. Talán tényleg nem elég megértő. Szerinted megéri visszamenni? - pislog tanácsot várva Delsinre.
|
- Nem, semmi bajom. - mosolyog majd ismét köhög - Voltam már rosszabbul is, nem kell aggódnod. Kitartó macska vagyok! - nyújtja ki nyelvét oldalra
- Ki tudna bántani ilyen kis aranyost? - dörgöli orrát a furcsa teremtményhez
|
-De, nem erről van szó. A sokaságot nem szeretem. -mondja zavartan. -Tudok valamit segíteni? -kérdi aggódva Nantant.
-Szerintem ezért nem érdemelsz bűntetést. Az túl szigorú lenne. Még sokat kell gondolom tanulnod. Lehetne belátóbb a mestered. -mondja nagybölcsen Delsin.
|
- Mi a baj? - terem Atsui előtt Nantan - Nem szereted az ilyen lényeket? - kérdi tőle - vagy csak a társaságot? - ül a fiú mellé és hírtelen köhögni kezd elég sokáig - Úgy látszik most tényleg jól emgfáztam - mondja kicsit orrhangon
- De mikor olyan aranyos! - nevet és kicsi magához is szorítja az apró lényt - Delsinnek igaza van! - helyesel Mia
|
- Az igaz. Csak én félek, hogy ezért büntetést kapok. Pedig mondta a Mester, hogy erősen kell koncentrálni. - csóválja fejét - Csak azt nem értem, hogy miért kerültem el ilyen messzire. Általában nem szokott ennyire menni a teleportálás... - nevet, bár szeme aggodalmasan csillan meg.
|
- De vissza tudsz jutni, nem? - kérdezi a Takarát, de aggódva néz Atsui felé. ~ Vajon mi lehet vele? -gondolkodik.
|
[Későbbi] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
