|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:44 - |
Itt a fény megannyi darabra törik a törhetetlen üvegű leveleken. Minden színpompában úszik. Ideális búvóhely is lehet akár, vagy vadászmező, netán romantikus percek okozója.
|
[Későbbi] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
Delsin szemei hirtelen felpattannak, majd elengedi a lányt, felugrik a fölöttük lévő fára és körülkémlel a tájon. Csak utána koppan le neki, hogy eddig békésen aludtak ketten.
-Ne haragudj. -szól fent a lombban még mindig fürkészve a tájat.
|
Miakoda kinyitja szemeit és álmosan néz maga elé, mikor érzi, hogy valaki átkarolta. Nagyon meglepődik, de gondolja, hogy Delsin az és nem akarja felébreszteni álmaiból, inkább rajzolgatni kezd a földbe. ~ Nem volt rémálmom... hosszú idő óta először...
|
Delsin felkuncog, majd átkarolja a lányt, hogy melegítse.
-Jó éjt. -mondja neki hallkan. -Persze, hogy folytatjuk. -hunyja le szemeit. ~Kis bolondos Csupaszív.~ Mélyet sóhajt, majd elalszik.
|
- Nyámi... - húzódik mosolyra a lány szája - Kék? Egy fagyi? Hogyan? na mindegy... ezt majd holnap folytatjuk? - kérdi és ismé lehunyja szemeit - Kezdek álmos lenni, álmaimban majd megkóstolom azokat a fagyikat! Jóccakát! - köszön el és hamarosan már alszik is
|
-A citrom nagyon jó, nem leszel tőle annyira szomjas. Szerintem. -mosolyog. -A grillázs? Hmm... olyasmi, mintha vaniliát, karamelt, mogyórót és csokit kevernél össze. Mármint vanilia alap, mint fagyi, s benne karamelles, mogyorós és egyszerre csokis darabok. Nagyon finom. S most, hogy mondtam a grillázst, eszembe jutott, hogy volt mogyoró, dió, karamell, papja, körte, alma, kiwi és hupikék is. Az azért volt érdekes, mert világos kék volt és befestette a nyelved. De ízre nem volt olyan nyerő, mint színre szerintem. -emlékszik vissza. -A kastélyban volt egy fagyispecialista. Mindig isteni dolgokat varázsolt, persze nem szó szerint. Minden gyümölcs ízű fagyi valódi gyümölcsből készült, s maga a fagyi nem vizetett por volt, hanem rendes, tejkrémes fagylalt. Volt lángoló kehely is. Talán a legkülönlegesebb volt a széles repertoárból. Tényleg lángolt, s akkor kellett enni, mikor kialudt a tűz rajta. Egyszerre volt forró és hideg. Olyan volt, mintha a külsejére rásütötték volna a karamellt, így az forró maradt, míg a beljes megmaradt rendes fagyinak. -meséli csillogó szemekkel a régi emlékeket.
|
- Hú, biztosan finomak lehettek - nyalja körbe száját - Jujj annyira jó lehetett! - nevet a fiúra - Milyen izű a Grillázs? A barackos olyan tényleg mint a barack? - teszi fel a kérdéseket hírtelen és kiváncsian várja a választ - Én még a citromot szerettem, az jól hűsített a forró napokon!
|
-Fagyi? Nyámi. -nyalja körbe száját és lefekszik a talajra. -Nálunk annyi féle volt, hogy csak na. Csoki, vanilia, eper, citrom az alap, hogy legyen egy jó fagyisnál szerintem. De nálunk volt még mangó, grillázs, túrós, meggyes, joghurtos, wiskys, kólás, sárgadinnyés, barackos, sztracsi és még sorolhatnám. -mosolyog az égre. -Nekem a barack és a grillázs a kedvencem.
|
- rendben! - mosolyog Delsinre a lány és gondolkodik, hogy miről is beszéljenek. - Szereted a fagyit? - jut eszébe hírtelen az első gondolat és ki is mondja - Én legjobban a csokit szeretem. Nálunk csak 4 ízben lehetett kapni. Eper, vanília, csoki és citrom volt ha jól emlékszem.
|
-Nem haragszom. -néz rá vissza kedves tekintettel. -Szinte biztos vagyok benne, hogy nem találom már meg. Ez... amolyan megérzés. De abban én is reménykedem, hogy mindkettőnk barátai jól vannak. Viszont beszéljünk valami másról. -kérdi szelíden a lányt.
|
- Ne haragudj! - horgasztja le füleit - De mi van ha mégis! Mi van ha él és rád vár valahol? - kérdi a fiútól - Remélem Sennek semmi baja... remélem nem nyomozták le a barátaim címét meg ilyesmiket - gondolkodik a lány
|
-Kedves és aranyos vagy... deee... -fordítja el fejét. -Nem biztos, hogy él még a barátom. -mondja halkan. -Könyörtelen kutyanép támadt ránk, ezért kellett eljönnöm otthonról.
|
- Tudod mit? - fordul a fiúhoz - Tegyünk fogadalmat, hogy látni fogjuk ismét a barátainkat! És addig küzdünk, míg az be nem teljesül! - mosolyog a fiúra szívből jövőn a lány
|
-Van egy olyan mondás is, hogy akinek nem inge, ne vegye magára. -mosolyog a lányra őszintén. -Én sosem hencegtem a pénzemmel, ezért rám a megnyilvánulásod nem vonatkozik. -kacsint Miakodára. -Nem tudom, hogy rossz volt-e. Néha nem akartam herceg lenni, néha meg el se tudtam volna máskép képzelni az életem. -mosolyog fel a levelekre nézve. -Lett, ő volt a legjobb barátom és egyben a fogadott öcsém. Jó lenne tudni, mi van vele. Lehet, hogy már nem is látom többé.
|
- Hát igen és ahogy hencegnek a pénzükkel - néz mosolyogva a fiúra - Nem bántásnak szántam! - teszi hozzá még gyorsan - Szegény, biztosan rossz lehetett, de mondjuk így legalább lett egy barátod, sőt egy testvéred is nem?
|
-Ez az átka a gazdagságnak. A sok úri fiú, akit megismertem... hú te! Nem tudod elképzelni, azt a sok nyalógépet! S ahogy hízelegtek, meg minden... Wááh! Már rosszul voltam tőlük. -brozg meg a fiú. -Az én barátomat lerakták a palotánk küszöbére, anyu meg megsajnálta és együtt nevelkedtünk.
|
- Ezért nem is lennék sosem gazdag. Lehet, hogy hírtelen sok barátom lenne, de ha elfogyna a pénz és körül néznék már senki sem lenne mellettem. Remélem Sen jól van... el sem köszönhettem tőle. A legjobb barátnőm volt. A barátodat hogy ismerted meg?
|
-Ilyet én is csináltam, míg rá nem jöttem, hogy kihasználnak. Csak a pajtásom nem csinált belőlem komplett idiótát, mikor adtam neki valamit. -hajtja le egy pillanatra fejét. -Lehet. -néz vissza a lányra. -Nekem legalábbis nagyon úgy tűnt. -les a két fiú utja felé, majd visszaemeli tekintetét Miakodára. -Nem tudom, hova rohantak.
|
- Tudod nem is a pénz volt a boldogság, hanem az, hogy együtt megvalósítottuk a másik álmát. Ez olyan jó érzés volt és mindig egütt szórakoztunk rajta. - Hova rohannak ezek? - néz a két fiú után. - Lehet, hogy Atsui megbántotta Nantant?
|
Delsin elmosolyodik és lassan megemelkedik.
-Ha a területünkön lennénk, kaphatnál igazi pénzesőt, amik nem csak értéktelen érmék, hanem nagycímletűek vagy akár papírból vannak. Mivel nekem sosem volt gondom a pénzzel, nem tudom elképzelni, hogy örülni tudjak neki ennyire.
-El... -mondja halkan a futú Nantan felé. -S ez most is bejött. -sóhajtja, majd lassan feláll.
-Nantan! -kiált a fiú után, de hiába. -Eddig Atsuival beszéltek. -néz vissza értetlen a lányra. -Mit mondtál ne... -néz vissza a fehér-fekete fiúra, aki meg majdnem őt löki fel. -Atsui?!
-Bocsesz! -rohan Nantan után. -Várj!
|
- Én régen mindig arról álmodoztam, hogy majd pénz eső hullik az égből - áll fel a lány és kinyújtja kezeit - A barátaimmal gyüjtöttünk sok apró pénzecskét, sőt régi érméket is, amik már nem voltak és feldobtuk őket, tényleg olyan volt mint a péneső, csak úgy záporoztak a szinte értéktelen érmék, de mi boldogok voltunk - mosolyog a fiúra
- Ellöktek? - néz furcsán a fiú szemeibe, hírtelen elpirul, a teste forróvá válik, mintha égne, gyorsan kibújik az ölelésből - Ne haragudj... én... - néz Atsuira kérdőn, majd folytatja - Én... én most... majd jövök! - szalad el gyorsan, mindegy, hogy merre, majdnem fellöki Miát is
- Hé! Ennek meg mi baja? - néz kérdőn Delsinre a lány
|
[Későbbi] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
