|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:36 - |
Különös hely ez. Lebegő kövekkel tarkított part, fel-felcsapó tengervíz, melyben ehető vizilények találhatók. Egy holdja és egy kicsi aszteroidája van, melyeknek köszönhető az apály és dagály váltakozása.
|
[Későbbi] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
- Rendben, akkor legyen felváltva - kezd fröcskölni kezeivel, de nem Yowaikora, hanem a másik irányba és csak kicsiket - Biztos vagy benne, hogy hallani szeretnéd? - állja a lány tekintetét, Arkon eközben bemerészkedik a vízbe és gazdája vállára telepszik.
Nantan kicsit ledermed és hagyja, hogy Atsui kényeztesse ~ Vajon miért álltam le, ez így nem jó, csak kapok és nem adok - hunyja le szemeit ~ Ezek az érzések bennem, ezek csodálatosak - kezével Atsui fülét kezdi simogatni, majd hajába is beletúr kicsit - Én is téged! - susugja a kandúr füleibe - Nagyon nagyon...
 
|
-Nem félek. Csak néha még felkavaródik bennem minden. -örül a víznek. Belemártja kezeit és megmossa benne arcát. -Kellemes. -mondja kis mosollyal arcán. -Nem tudom. Felválta, úgy jó. Nem szeretem, ha úgy viselkednek velem, mint egy királynővel. Bár amit a másik bátyám csinált, az sem volt jó. Sőőt, akkor inkább leszek királyné. -könyökéig belenyúl a vízbe. -Megkérdezhetem, miket? -néz a fiú szemébe.
-Hattalmas tűz. -mosolyog a csók után, s nem is hagyja abba a szájjátékot, csupán nem az ajkakon folytatja, hanem az egyik fület kényezteti el vele, míg egyik mancsával cirógatja Nant. A mellkasára írni kezd valamit: S... Z... E... R... E... T... L... E... K... !
 
|
- Semmi baj - ölelné át, hogy megnyugtassa, de nem tudja az mit váltana ki a lányból, ellökné vagy magához húzná, végül ölébe kapja - Ne félj nem bántalak - mosolyog rá - És mi lenne, ha most a bátyád szolgálna ki téged? - sétál be vele a vízbe majd óvatosan leteszi - Hűsítő nem igaz? - gugol le és nézi a messzeséget - Nem, nem szeretem már, mióta meghallottam, hogy mit mondott rólam másnak...
- Pokol? hatalmas tűz? Mi ketten... valóban jó... - nézi Atsuit, majd mikor az lefekteti kabátjára és fölé helyezkedik kiszúrja magának a kandúr köldökét és kezével körözni kezd körülötte,még a csók sem szakítja félbe mozdulatait
|
-Én bocsi... tudod... még szokatlan ez nekem. -mondja halkan. -Mindig az jut eszembe, ahogy idegen kandúrok kezdték így... aztán... durván és erőszakosan folytatták. -szégyelve magát nézi a földet. -Még nem tudom nem kapcsolni az érintéshez a tapizást. -végre kinyögi, amit akart, bár a két mondat közt hosszú szünetet tartott. -A régi bátyám mindig kiszolgáltatta magát és lealázott mindenki előtt. -kicsit szomorkásan meséli. -Volt olyan, hogy a barátainak is hagyta, hogy... -elcsitul. -Még mindig szerelmes vagy abba, aki azt tette veled?
-Bevallom, élvezem. -mondja színpadiasan és kéjesen, azzal végignyal Nan nyakán, s beleharap izmaiba. -Szerintem a pokol leghatalmasabb tüzébe készülünk. -suttogja gurgulázó búgással. -S az már annyira égető, hogy jó. -matat kabátja után. Mikor megtalálja, ráfekteti kedvesét és fölé helyezkedik. Végignéz rajta. -Nem tudok betelni a látvánnyal. -nyalja meg saját száját, majd megcsókolja őt.
|
Mikor Shirei látja a lány reagálását eldönti, hogy nem fog többé ilyen hírtelen mozdulatokat tenni - Bocsi... nem akartalak felzaklatni vele - kér bocsánatot - Dehogy leszel az adósom! Ha nem tudnád most lettél a fogadott hugocskám és egy jó bátyónak ez kötelessége. Mármint hogy gondoskodjon a hugáról! Egyébként pedig nincs barátom...
- Értettem... - lihegi, majd elmosolyodik - De valld be, hogy élvezed... vagy tán nem tetszik? - kérdi és karmait ismét végig húzza a kandúr hátán - Azt hiszem... a pokolba vagyok, de a mennyben is
|
Yowaiko kicsit elhúzódik, mikor a fiú simogatja az arcát. Kicsit felzaklatja a dolog, aztán valahogy megnyugtatja magát. -Elment. -körbenéz. -Szerencsére elment. De ha itt lenne, akkor se tudna összevizezni, mert a vízen áthalad a keze. -kuncog. -Szerzel nekem fürdőruhát? De akkor adósod leszek. Meg olyan izé, hogy ti szereztek nekem ruhát. Kiszolgáltok és ez fura. -mondja szeppenten. -Neked most nincs barátod?
Atsuira a mélyebb harapások is úgy hatnak, mint a rendesnek mondhatók. Ujjbegyeit erőteljesebben nyomja Nan hátába, ahogy fentről lehúzza őket, majd nem hagyja tovább harapni nyakát, fogai közé veszi a fiú alsóajkát. Egy picit így tartja, hogy mindketten levegőhöz jussanak. -Ne hagyd... -nyeldekel és liheg közbe. -Hogy a szenvedély... e-ennyire... elragadjon... Még csak... a bevezető játéknál tartunk. -kuncog.
|
- Jó megértem... - simít végig a lány arcán - De ott van még, vagy már helyet változtatott? - kérdi, majd feláll és kezét a lány felé nyújtja - Rendben, semmi fröcskölés! - jelenti ki - De azért fürdőruhát majd szerzek neked valahonnan...
- Szerintem már nem sokáig - lihegi és száját egyre sűrűbben hagyják el nyögések, ahogy Atsui "játszik" a testével és mikor a kandúr magához húzza egyszerűen mintha megbabonázták volna és Atsui nyakát kezdi haradálni, persze csak finoman és érzékienm de néhány nem sikerül olyanra és jobban belemélyeszti fogait
|
-Az egykori bátyám sem söpörhetem a szőnyeg alá. Huszonhat évig vele éltem. -kicsit megborzong. -Ővé lett... a... a... a kincsem. -az utolsó szót úgy suttogja, amilyen halkan csak tudja. -Nem tudom, honnan lehetne szerezni. -vörösödik bele. -Mehetünk, de nem sokáig és nem ér lefröcskölni. -mosolyog kedvesen.
-Na ez az. Nem volt meg a kellő nyugi. -nevet, ahogy Nan morog picit. -Az éhezés nekem nem tesz jót... sokáig korgatják a hasam... aztán elém raknak egy hatalmas tálat... én pedig... mind megeszem! -az utolsó mondatrészt hadarja nevetve és játékosan, majd belecsókol a fiú nyakába. -Titookh? -húzza el kicsit a szót, majd finoman megharapdálja kedvese nyakát. -S meddig lesz az? -nyalogatja saját szemfogát, de ahogy vadszenvedéllyel megcsókolja őt Nantan, felforr a vére. Elkapja lábai közül mancsát, de csak azért, hogy mindkettővel odahúzhassa a fiú csípőjét a sajátjához. Érezze csak, mennyire vágyik rá Atsui. Belemarkol fenekébe mindkét manccsal a heves csók közben.
|
- Mi? Nem... dehogy hívjuk a bátyádat - csóválja meg a fejét - Már csak én vagyok a bátyád, az meg egy szellem! - nyújt nyelvet oldalra - Hmm... kéne neked szerezni egy fürdőruhát... na de honnan? - elmélkedik egy kicsit - és ha levelekből fabrikálnánk? Nem nem az nem jó ötlet... - vakarja meg fejét - vagy inkább ne is menjünk a vízbe?
- De... kétszer... csak akkor nem folytatódott nyugisan - mondja kicsit morogva - De legalább már sokkal jobban ki voltam éhezve rád- nyalja meg szája szélét - Secret? Azt jelenti titok! - nyalja körbe Atsui ajkait és kicsit beléjük is harap, ahogyan azt Atsui tette vele, mikor a hetedik fogás megtörténik, hírtelen mintha feltört volna benne valami és vadul csókolja meg szerelmét, talán ennyire még sohasem volt vad és szenvedélyes
|
-Kit hívhatnánk? -ijedten néz Shireire. -Ha a bátyámról beszélsz, akkor nem. -a nemet határozottan mondja ki. -Ha Mináról, akkor oké. -kicsit nyugodtabban mosolyog. Az említett lány a lábát a vízbe lógatva ücsörög és elmélkedik. -Nekem csak ez az egy ruhám van... ha vizes lesz... -pironkodik. Még fehérnemü sincs övön felül testén, így elég kellemetlen lenne, ha a világosrózsaszín matrózbúlz átázna.
-Nem voltunk nyugis és ennyire közeli állapotban. -kacsint, majd lehel egy csókot a srác ajkaira. -Secret? Az micsoda? -kérdi kuncogva a zavartól, hogy valamit nem tud, amit lehet, hogy kéne. S kicsit odavan, hogy Nan csak azért is kibírta. ~Most pedig a hetedik jön.~ gondolja izgatottan. Egy kóbor pillantást vet szerelmére, azzal finoman egészen a combja hajlatába gyúr.
|
- Rendben hugi! - kezd nevetni - Nem megyünk el egyet fürdeni a tengerben? - ül fel, evvel magával húzva a lányt is és megpillantja Minakot - Hívhatnánk őt is... - néz a szikla felé - Még ott van? - kérdi Yowaikot
- De még nem próbálgattuk, hogy kibírom e! - dugja ki nyelvét -Secret! - közli arra a mondatra, hogy mire gondtolt és amikor Atsui a hatodikba vág bele, már alig bírja ~ Már csak egy... de mi lesz utána? - vörösödik paradicsom színre és kezeivel most felfelé kezd menni
|
-Mi az? -kérdi a fiú meglepettségére. Azt is nehezen emészti, ahogy átkarolja és maga felé húzza őt. -Tetszik az ötleted. -mondja mosolyogva, mikor a fiú felajálja, hogy a bátyja lesz. -Nem fogsz bántani, látom a szemedben. -megsimogatja Shirei haját.
-Hát... egy ideje gyakorlatilag csak veled vagyok. -neveti el magát. A hé hozzászólás egy "nyeregben vagyok" mosolyt eredményez nála. -Min gondolkodsz? -villantja ki fogait a vigyorgása. Háta egyre megfeszül, ahogy Nan karmai végigkaristolják. Ívben homorít, majd a hatodik fogásba is belekezd.
|
Shirei kicsit meglepődik ~ Ilyen fiatalon? Jézusom... ezek már nem is érző lények... - gondol azokra, akik Yowaikot bántották - Yowaiko - karolja át és kicsit maga felé is húzza - Mit szólnál ha vigyáznék rád, úgy mintha a hugom lennél? Megvédelek majd mindenkitől, jó? És igérem, hogy én nem foglak bántani... - néz egyenesen a lány szemeibe
- Nem találkoztál még velem! - mosolyog - Hé... - mondja mikor Atsui az ötödikbe kezd ~ Na gyerünk Nantan kibírod, már csak kettő... de miért is akarod te ezt olyan nagyon? - teszi fel magában a kérdést ~ Ja igen, mert szereted Atsuit, vágysz rá és jól esik... - fejezi be gondolatmenetét és kicsit kiengedi karmait, majd avval húz végig Atsui hátán, persze csak finoman, hogy ne sértse fel a kandúr bőrét.
|
-Szerintem nem illetlenség megkérdezni. -kuncog jóízűen. -Én harminchat vagyok. Sokkal fiatalabb nálad. -húzza össze magát szégyenlősen pirulva.
-Mit szeretnél kapni? -mosolyog szélesen. -Nem tudok olyan macskát, aki végig bírta, de ha mégis... -célzó pillantást vet arra, mi vár a kezére a combok végén. Kihívó pillantással néz fel a fiúra, majd felrántja egy pillanatra szemöldökeit és az ötödikbe fog.
|
- Jó, akkor... Yowaiko hány éves is vagy? Bocsi... ne haragudj, hogy megkérdem... tudom hogy lányokat nem illik, de kiváncsi lennék rá. Én ötven vagyok.
Nantan majdnem elneveti magát, ugyanakkor kellemes érzés is tölti el, amiből végül egy nyögés és egy mosoly lesz - Mit kapok ha végig kitartok? - nyal végig nyelvével a száján
|
-Igen. Tetszik ez a hasonlóság. -figyeli, ahogy játszik a macskával. -Mindig olyan egyedül éreztem magam.
-Nekem is. -mosolyog még szélesebben és a negyedik már a fiú combközepénél játszik. Ha Nan még nem feszeng, hát Atsui már igen. Őt már az is izgalomba hozza, ahogy próbálgatja a szárnyait.
|
- Mondtam, hogy hasonlítunk! - simogatja meg a lány fejét - Szerintem a Yowaiko is tökéletesen jól áll! - mondja miközben Arkon farkával kezd játszani és a macska kapkod utána - Ezt nagyon bírom!
- Tudom... - vörösödik el - Tetszik ez a játék és kiváncsi vagyok meddig bírom! - kezdi tekergetni Atsui egyik tincsét, másik kezével pedig a kandúr füle tövét kezdi simogatni.
|
-Szegény... én se sokra emlékszem az igazi szüleimből. Kicsi voltam, mikor elkerültem tőlük. Van a világban egy kishúgom, felfedeztem, ahogy a szellemekkel beszélgettem. -kezd bele meséjébe. -És nem is ez az igazi nevem... illetve ez már csak egy második nevem. Eredetileg Shizukana Mizuminak hívnak. -mosolyog. -Jelentése Csendes Tó. -mondja büszkén. -Japánul van. Azt viszont nem tudom, miért nem maradhattam a rendes családommal.
-Nem azon a hangsúly, kibírod-e. -szélesen elvigyorodik. Kicsit kajánul, s a harmadiknak fog neki. -Csikiz és izgat egyszerre. Mondjuk... nekem a térdem fölött amúgy is érzékeny pontok rejlenek. -kicsit belevöröslik.
|
- Nem tudok róluk különösebbet, csak azt, hogy balesetben haltak meg, pontosabb infókat nem tudok. Azt hiszem volt egy bátyám is, de ő is meghalt. Én maradtam egyedül életben, de akkor még elég kicsi voltam, nem emlékszem rá, bár vannak visszatérő álmaim. És képzeld, Nantannal egyszerre kerültünk be oda!
- Nantan hevesen megrázza a fejét - Én ki fogom bírni! - jelenti ki, bár nem biztos benne - Ha nem hát tévedtem! - teszi hozzá
|
-Igen. -mosolyog. -Én elég régen mosolyogtam utoljára. -teszi hozzá. -Olyasmik jutottak eszembe, mióta voltál az árvaházban, miért kerültél oda, vannak-e tesóid, tudsz-e valamit a szüleidről, nem akarod-e őket megkeresni. De ha nem akarsz, nem kell válaszolni! -teszi sietősen hozzá.
Viszonozza a csókot, majd a második fogást már feljebb gyakorolja. Kétszer finoman meg-megszorítja a fiú combját, közben pedig huncutul mosolyog. -Én a hatodiknál már nem bírtam. -teszi hozzá már kuncogva.
|
[Későbbi] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
