|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:36 - |
Különös hely ez. Lebegő kövekkel tarkított part, fel-felcsapó tengervíz, melyben ehető vizilények találhatók. Egy holdja és egy kicsi aszteroidája van, melyeknek köszönhető az apály és dagály váltakozása.
|
[Későbbi] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
- Csak annyit szerettem volna kérdezni, hogy te miért kerültél más szülőkhöz? Ha nem akarsz tényleg nem kell válaszolnod!
- Nem! - mondja, majd ő is kiabálni kezd - Nantan! - de választ nem kap, viszont meglátja a két beszélgető macskalényt és oda megy hozzájuk - Sziasztok! - köszön rájuk Mila
Nantan felnyög amikor Atsui belé harap, majd meghallja nevét - Ezt... nem... hiszem... el - nyökögi és feltámaszkodik, majd a kis üreg kijárata felé néz, majd vissza Atsuira mosolyogva - Nem... nem érdekel! - csókolja meg a kandúrt, majd egyik kezével a hajába túr, míg a másikkal támaszkodik
  
|
-Persze, hogy kérdezhetsz. Bátyó. -kuncog az utolsó szót kimondva. -Mindig kérdezhetsz... s ha nem szeretnék rá válaszolni, megmondom, miért nem... vagy ha nem tudok, azt is megmondom... hazudni nem fogok vagy válasz nélkül faképnél hagyni... nem szokásom. -kacsint, majd folytatja a rajzot.
Fel-felpillant, hogy vajon a fiú miért hívja, baj van, szeretne mondani valamit, vagy csak jól esik neki hallattni a kandúr nevét. Dorombolva harap feljebb, kíváncsi ezt kibírja-e a fiú úgy, mint a hét fogást.
 
|
- Sziasztok! -kiabált vissza Milix-nek és Felix-nek és közben integetett nekik- Akkor indulás! - Mondta Sora Milának és elkezdett szaladni
Végül mindketten a tengerparthoz értek. -Mila? Látod valahol Nantant? - kérdezte levegő után kapkodva
|
- Oké, akkor ezt megbeszéltük - megy a lány mellé és leül - Kérdezhetek én is tőled Hugica? - kérdi miközben a rajzot is szemügyre veszi
- Atsui... Atsui... - susogja halkan, elveszik ezekben az ölelő karokban és ezekben az érintésekben.
|
-Igen, most már te. -kuncogja. -Nem, tényleg nem kell. -leül a homokba és rajzolni kezd egy olyasféle macskát, mint Arkon.
Újra felkúszik egy kis csókért, hogy lefele menet végighúzhasson Nan testén tincseivel. Beáll lábai közé, s ugorva egy nagyobb részt a fiún a térde fölötti részbe harap finoman, míg egyik mancsával azt a lábát cirógatja, másikkal meg a fiú hasán köröz.
|
- Dehogynem, én! - ölt nyelvet - Oké, ha nem hát nem! - legyint és felveszi felsőjét - Yowaiko, viszont ha szeretnéd tényleg oda adom! - próbálja kicsit győzködni, de ha nem hát nem.
- Nem csodá...lom... - lihegi szaggatottan és kezével épp eléri Atsui fülét, amin végighúz lassan, kicsit a füle tövénél is eljátszadozik, majd áttér szerelme hajára, ahol a tincseket kezdi tekergetni, közben igyekszik Atsui szemeibe nézni.
|
Kuncog ezen az udvarias formán. -Még senki nem beszélt velem így. Nem is hívtak kisasszonynak. -megöleli a fiút. -Fürdőruha, az kevesebbet mutat. Viszont nehéz felvenni. Mindegy, nem válogatok. -legyint játékosan. -Nem kell, köszönöm. -mosolyog szégyenlősen.
-De... egy ideig... aztán nem volt hozzá kapacitásom. -kuncog köldökébe. -Elragadott az érzés és elveszett az értelem, a hely, az idő, minden... csak az létezett, akivel voltam. -nyalja körbe az egykori táplálót. Néha lopva felnéz, hogy lássa, milyen arcot vág szerelme. A hasrándulásait nagyon jó jelnek érzi, el is mosolyodik halványan. Ujjbegyeivel végighúz Nan mellkasán. ~Letépném rólad...~ méri végig kedvese nadrágját.
|
Shirei elmegy ingéért,majd vissza sétál és leül a lány mellé - Na kérem... azt még én sem tudom kisassszony, de amint megtudom szerzek kegyednek! - nevet és még hozzá teszi - Bikinit vagy a fürdőrucit szereted inkább? - jut eszébe valami - Ezt nem tudnánk megcsinálni neked őőő bikinifélének? - gyűrögeti az anyagot majd töprengeni kezd, de szinte már hallja maga előtt hogy a lány válasza nem lesz. - Akkor nem látszana át és majd vissza adod, ha megszáradt...
- Te nem agyaltál rajta régebben? - teszi fel hírtelen a kérdést, majd belefeledkezik, viszont eszébe jut még valami ~ Atsui nagyon lágyan ér hozzám... jók és kellemesek az érintései, vajon ő is ugyanezt kapta régebben? Nantan megkéne kérdezned tőle! Furcsa, hogy ez most eszembe jutott... de miért is társalgok én folyton magammal? - rándul össze picit hasa, amikor Atsui a köldökéhez ér és ez vissza zökkenti gondolataiból
|
Nevetni kezd, ahogy az én szót kiemeli a fiú. Majd a csikizés méginkább megspékeli a nevetését. Vissza is csikál Shireinek. -Kíváncsi leszek, honnan szerzel fürdőruhát nekem. -kuncog.
-Ne agyal rajta. Majd jön. Idővel. Érzéssel. -kacsint, majd végignyal a fiú állkapcsán. -S amit nyújtasz, az mind jó. -újra elindul lefele kalandozni. Újból felderíti a már kissé megismert területeket. Megint végignyal mindenen, de már egy picit lejjebb is merészkedik. Egészen a hasig, a köldökig, amiket folyamatosan simogat nyelvével.
|
- Nem tudom, de hogy nagy az biztos... ja és akaratos... - teszi hozzá nevetve, majd felül - Ja tényleg... még nem szereztem neked fürdőruhát, de ne aggódj megoldom! Az ÉN kis hugom ne szenvedjen hiányt semmiben! - csikálja meg kicsit, szereti ha a lány mosolyog.
- De... jó érzés... - csókol vissza - Csak még nem tudom hogy adjam vissza... - nyalja végig a fiú egyik fülét lassan, közben keze a kandúr másik fülét cirógatja
|
Yowaiko kuncogva igazítja meg haját, majd figyeli, ahogy Shirei vadászni indul. Mikor a fiú kimegy lihegve, gyorsan követi. -Én ugyan nem. Mondtam, hogy átlátszana a felsőm. -elpirultan leül mellé. -Amúgy mi van odalent?
-Élvezd csak. -végignyal szegycsontján, végig a nyakán, az állán, a szájáig, s megcsókolja. -Nem baj ha zavarban vagy. Nekem jól esik csinálni. -végigtúr a fiú haján. -De ha nem akarod, nem csinálom.
|
- Mondtam én, hogy nem érdemelt meg téged! - áll fel és össze kócolja a lány haját, majd leveszi felsőjét és kidobja a partra, pár perc múlva már bennt van a mélyebb vízben - Ezt megtiszteltetésnek veszem! - merül le élelem után kutatva, de ahelyett valami elkapja hátulról, kicsit megilyed, de miután szótért a polip szerű lénnyel, sikeresen kikecmereg - Yowaiko oda le... te ne menj - lihegi és elfekszik a sekély vízben
- A...Atsui... ez egy kicsit... - vörösödik el ahogy a kandúr játszik testével - olyan... zavarba ejtő... - nyökögi kicsit erőtlen és beletúr Atszui hajába
|
-Nekem is jól esik. Régen sosem meséltem élő macskának a dologról. A halottakkal meg nem ugyanolyan beszélni. -körbenéz, hogy hány szellem hallotta a mondatot, de nem lát hallótávolságban senkit. -Annál a ha csaaknál arra gondolt, hogy csak akkor érdekelném, ha... ő is azt akarná tenni velem. -megborzong picit. -De rendes volt tőle, hogy később se jelentkezett. Akkor nagoyn rossul éreztem volna magam. -kicsit olyan az ábrázata, mintha az ürömben egy kis örömre lelt volna. -Vicces lehetett az a jelenet. -kuncog.
-Rendben. -visszatér egy ujjabb csókra, majd a fiú mellkasát kezdi kényeztetni. Csókokkal halmozza el, összenyalja, körbejárja a bimbókat, bekapja, megszívogatja, finoman megrágcsálja felváltva mindkettőt, míg a másikat cirógatja.
Mina pedig eltűnt a területről.
|
Zoy lihegve Minako után fut és futáss közben bólint egyet.-Igen!Ott van!_Mondta futás közben és már elpirult a sok futástól és sípolva vette a levegőt.
|
- Yowaiko... - mosolyog vissza rá - Ez olyan... jó érzés, hogy meghallgatjuk a másikat! Az a fiú meg nem érdemelt meg téged, ha ilyeneket mondott! Hmm... én egyszer, amikor ezt megtudtam - kezd kicsit kuncogni - Tök véletlenül a fejére önöttem a vázában lévő vizet, ami véletlenül a kezembe akadt!
- Igen... - rázkódik meg Atsui érintéseitől - Szólni fogok... - mondja halkan
|
-Ez nagyon szemét dolog volt tőle. Én is voltam már egyszer szerelmes, de az a macskafiú a képembe vágta, hogy örömlányokkal ő szóba se áll, ha csaak... itt elrohantam, s azután nem is láttam egy ideig. Mikor megint láttam, már barátnője volt. S történt velem valami fura is... amit nem értek még mindig... -elgondolkodik, majd megcirógatja Shirei arcát. -Ne bánkódj, ilyen tahó miatt nem szabad. -kedvesen és finoman mosolyog a fiúra. -Nekem nem volt barátom, néha volt egy-egy macska, aki meghallgatott, de egyébként magányos voltam leginkább. És én is kaptam pár verést. Néha elejtettem ezt-azt... vagy felbuktam a küszöbben... -mondja szégyenkező arcon.
-Szép vagy és jól áll ez a szín. -cirógatja meg arcát és lehelletnyi csókot nyom a fiú ajkaira. -Bármi van, szólsz... ugye? -kérdi dorombolva. Végignyaldos a kulcscsontokon, finoman megcirógatja fogaival. Egyik mancsával simogatja Nan hasát, másikon támaszkodik.
|
- Hát a lényege az volt, hogy én csak egy kis senki vagyok, akit ki tud használni és hogy én még örömmel is követem a parancsait - csillan szemén egy apró könnycsepp, de azonnal kitörli és a lányra mosolyog. - Arkont nemsokkal azután találtam és jó barátok lettünk, onnantól nem követtem a férfi parancsait sem. Hát a testem bánta, de már jól vagyok! - simogatja meg a cicát
Nantan elgyengül az érintésektől és amilyen vad volt, most olyan szelíddé vált és mikor Atsui lent ügyködik olyan pirossá pirul, mint még soha
|
-Mi?! -ébred a lány révedéséből. A korábbi lanyha mosoly eltűnik arcáról és átadja helyét aggodalomnak. -Mi történt vele?! -gyorsan talpra ugrik és ijedten néz Zoyra. Ahogy egy magasságba kerül a lánnyal, megérzi a bajt. Összerezzen és hátrább lép, majd félelemmel néz rá. -Ha engem hív, nagyon nagy baj van. -kezd rohanni arra, amerről Zoy jött. -A hegyvidéken van?! -fordul még hátra.
|
Zoy lihegve megáll a tengerparton és Mina-t keresi a szemével majd amikor megtalálja odasétál hozzá.-Mina!Samui bajban van vérzik a melkasán egy seb és szegény nagyon rosszul fest!Segítened kell neki és mondta hogy téged hívjalak oda!-Mondta Zoy lihegve Minának.
|
-Igen. Biztos. -bólint lassan. -Nekem is mondtak sok csúnyát, főleg az idegenek. Mikor épp... akkor szerettek káromkodni. -vöröslik arca, s hogy ezt elrejtse, újra megmártja arcát a vízben.
Atsui dorombolással felel, s halad lejjebb nyelvével, végig a fiú nyakán. Finoman megszívogatja, de úgy, hogy lila foltot véletlen se okozzon. Nagyon vágyik Nantanra, de úgy érzi, ha hagyja eluralkodni, talán megijeszti vele. S nem is kell feltétlen a vadság és a szenvedély, a szeret és a szeretgetés ugyanolyan, ha nem jobb. Kicsit térdein egyensúlyoz, míg mélyen párja szemébe nézve ki nem gombolja nadrágját és le nem húzza sliccét.
|
[Későbbi] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
