|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:36 - |
Különös hely ez. Lebegő kövekkel tarkított part, fel-felcsapó tengervíz, melyben ehető vizilények találhatók. Egy holdja és egy kicsi aszteroidája van, melyeknek köszönhető az apály és dagály váltakozása.
|
[Későbbi] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
- Gyere velem! - fogja meg a lány kezét és a bokrok felé megy vele - Miért nem mondtad előbb? Nálam mindig van plussz! - vesz elő egy szinte új bikinit táskájából, ami a semmiből tűnik elő - Szerintem kb egyformák a méreteink! - mondja majd a táska eltűnik - Nagyon érdekes, hogy látod a szellemeket! Jó lehet, bár nem mindig!
Nantan nyögni kezd, bár nyögései egyre hangosabbak, az ő szíve is kalapál, átöleli Atsuit egy kicsit, majd el is engedi
  
|
-Tudom, hogy nem vagy szellem. - megy a lány után Yowaiko. - Azok máshogy néznek ki. Én látom őket, hallom és képes vagyok egy fizikális síkon mozogni velük. - magyarázza. - De én igazán nem fürödhtek, mert átázik a ruhám és... átlátszó lesz. - elpirulva mondja végig a mondatot.
-Én is szeretlek. - nyögi a fiú csókja előtt. Viccesnek érzi, hogy az egész belsője remeg, mintha ráznák, a torkában ott dobog a szíve, mégis biztos dolgában és keze nem remeg, lágyan és gyengéden simogatja a nadrágon keresztül, amit elért. Farka összecsavarodik izgalmában.
 
|
- Én nem vagyok szellem, csupán egy képesség - áll fel - én benne vagyok! - lekendezik és a víz felé megy - Jössz Yowaiko? - fordul hátra a lányhoz
= Elkisérhetem a kisasszonyt? - kérdi Arkon a macskalánytól
Nantan felnyög és elpirosodik, majd elfordítja fejét oldalra, végül bele néz szerelme szemeibe és elmosolyodik - Szeretlek mindörökké - csókolja meg ismét szerelmét, hogy bebizonyítsa neki, felkészült rá, bár nem mondja szavakban
|
-Én csinálom. - mosolyog Milára. - Vicces vagy. - nevetni kezd, ahogy bátyja rúgkapál a levegőben, majd ahogy a lány mutat neki valamit, ámulni kezd. - Aztaa. Ilyet csak a szellemek tudnak. Átmenni dolgokon. Nagyon érdekes. - lelkendezik. - Velük megyünk? - kérd a két ifjú kandúrt nézve.
A fiú mintha csak erre várt volna, hogy engedélyt kapon, s mozdulataik eggyé váljanak, úgy kap a fiú szájára. Megfordul fejében, vajon komolyan gondolta-e Nan, vagy ő, de ahogy csókjuk mondanivalóját érzi, tudja a választ. De ha arra gondol, szabad-e, helyes-e, itt az ideje-e meglépni a lépcsőfokot, elbizonytalanodik. Belenéz kedvese szemébe, nézi a reakcióját, mikor megérinti őt legérzékenyebb pontján. Abban a pillanatban jut elhatározásra, megyünk, ameddig jól esik.
|
- Tök jó! - nézi a virágokat, amint repkednek
- ááá! - kiállt fel Shirei és hátra esik, majd meglátja, hogy Yowaiko mancsa van a dologban - HUGI! - néz rá kicsit dühösen, de nevetni kezd, sőt annyira, hogy lábai rugkapálni kezdenek, végül Sioan hangja kizökkenti - Őőő... ja persze, tőlem mehetünk, a kisasszonyok nem jönnek? - kérdi a két lányt
- Ezt figyeld Yowaiko, most én mutatok valamit - nyúl egy virág felé, de az átmegy kezén - hogy tetszik?
Nantan érzi, hogy ez nem csak a dallamra volt a válasz, így jól el is pirul - Én... én is akarom... - mondja lihegve és elnyújtva a szavakat.
|
-Fina Arkon felé fordul.-Itt maradok..kedves uram.-Szólt viccesen.-Azthiszem elmegyek sétálni egy kicsit.-Mondja,majd elindul,de özben csábosan visszanéz Arkonra,majd megnyalja mancsát,és lassan elindul.
-Közben Sioan Shireire néz.-Jah..értem.Nincs kedved egyet fürödni?-Kérdi bohókásan a fiút.-Mert nekem nagyon!-Mondja kedvesen,majd elindul a víz felé,és viszanéz a fiúra.
 
|
-Igen, jól. - kuncog, majd mindkét virágot az égbe emeli lebegtetni, hogy aztán megcserélje és úgy tűzze vissza. Felvesz így még párat és körtáncot kezd járatni velük. - Muris, ugye? - kérdi nevetgélve. - Megviccelem Shireit. - kacsint Milának, majd a szálló virágokat a kandúr orra elé kezdi vezényelni.
-Ha barátkozol, azt nem bánom. Ha valaki szemet vet rád, azt már inkább. - mosolyog ravaszul. Mély levegővételek, hosszú sóhajok váltják egymást Nan játékára. Örül, hogy a fiú bekapcsolódik, ennél bíztatóbb jelzés nem nagyon létezik. -Akarom. - önkéntelenül súgja, s csak utána jut eszébe, ezzel mást is mondott, nem csak egy kijelentő módban feltett kérdésre a választ. Végigcsúszik keze a hosszú combon, belső oldalát kényezteti, néha el-eléri a hajlatot, őrjíti vele tulajdonosát.
|
- Szia! - köszön el Mila a távozó lánytól, majd vissza fordul Yowaikohoz és leül mellé, egy virágot ős megszagol, majd egyet Yowaiko, egyet pedig a saját hajába tűz - Ez is jól áll! - mosolyog a lányra.
- Rendben, vigyázunk rá! - integet a lánynak - Én Nantant kerestem, az egyik barátomat, meg is találtam, de most nem ér rá... - néz az üreg felé óvatosan, majd elpirul és vissza kapja a fejét a fiúra
- Szóval nem bánod? - kérdi kicsit bohókásan, de érzékin és belenyal a fiú egyik fülébe - Biztosan nem? - harap bele óvatosan - Még mindig nem? - megy végig fülén apró harapásokkal - Történjen bármi, veled vagyok, s veled maradok, ha te is akarod - duruzsol fülébe egy dallamot és vissza csókol Atsuinak, amikor az megcsókolja.
|
-Igen, nagyon eltaláltad. - feláll és mosolyogva megpördül. - Nem tudom, akkor nőnek, ha boldog vagyok, vidám és mosolygom. - elnyúlik a virágok közt, majd egybe beleszagol.
-Költői kérdésnek szántam a kérdést. Egyébként nem bánom, ha barátkozol, az csak jó lehet. - nyelvével végigcirógat Nan állkapcsán. - Senki nem mondta... de ne is mondja és ne is jöjjön... - a kijárat felé pillant. - Aki beteszi a tappancsát, összecsomózom. - megpöccinti csengőjét egy mindenre elszánt, ördögi vigyor kíséretében, majd szenvedélyesen megcsókolja szerelmét.
|
-Háth..sziasztok!Akkor én megyek is!-Köszönt el az ottlevőktől,majd Finára nézett.-Méltóztatna jönni,kedves kisasszony?-Kérdezte Dyani a cicától.-Hmm..én is jól avgyok,köszönöm.-Mosolyogtt Arkonra Fina.-NEm,most nem akarok menni.-Mondta makacsul a macska.-Jól van..akkor maradj..de ne menj el sehova..megértetted?!-Figyelmeztette a cicát,majd Shireihez,és Sioanhoz lépett.-Szia..a nevem Dyani.-Mutatkozott be az idegennek.-Shirei..itthagyhatom neked..vagyis Arkonnak Finát?NEm akar velem jönni.-Mosolygott a lány.
|
-Nagyon aranyos cica vagy Arkon.-Mondja a macskának.-S téged mi szél hozott erre?Régóta vagy itt?-Kérdezte érdeklődve a fiú Shireit.
|
- Értem... - mondja és leül a fiú mellé - Én nem vagyok valami jó táncos - von vállat - Erre még nem találtam bárt, de mi jól elvagyunk anélkül is - cirógatja meg ő is Arkont - Igen az enyém. A neve Arkon - válaszol a feltett kérdésekre
|
-Azért mert táncos vagyok.-Hajol meg,majd mutat egy-két lépést a Jazz-táncból.-Ez lennék én.A táncparkett ördöge.S te?-Kérdezte,majd Shireire nézett,és leült mellé.-Ő a te cicád?DE aranyos..imádom a macskákat...-Mondja,majd megsimogatja a Finával beszélgető Arkont.-Mi a neve?-Kérdi a fiútól.
|
- Ó! Hát te vagy az a lány? Örülök a találkozásnak! - néz végig a lányon - Úgy látom eltaláltam a színvilágot, nagyon jól áll! - mosolyog, majd a virágokra néz - Ezek meg... hogy? - értetlenkedik picit
- Értem... -súgja még Yowaikonak mielőtt az elszalad Milához
- Fogalmam sincs - rázza meg fejét mosolyogva - Ki mondta, hogy menni akarok? - nézi vágyakozva szerelmét és ismét átadja magát az érzelmeinek
|
Yowaiko mosolyog az új érkezőkön, de mikor Sioant meglátja, Shirei háta mögé bújik. - Sziasztok. - köszön halkan. - Yowaiko a nevem. - be is mutatkozik, de legszívesebben a homokba bújna az új fiú láttán. ~ Bár? Minek ide bár? Mit akar ez ott? ~ száz kérdés fordul meg tekervényei közt. - A szüleimnek el kellett adniuk. Nagyon szegények voltunk, s csak így volt remény arra, hogy mindannyian élve megmaradunk. - suttogja a fiúnak, közben pedig Sioanon tartja szemeit. - Mila? - beugrik neki a név. - Köszööm! - odaszalad hozzá, majd megöleli. - Tőled kaptam akkor a ruhákat és a nyakláncot. - hátrébb húzódik, hogy szemügyre vehessék egymást. ~ Szép lány. Nagyon is. ~ mosolyog, s körülötte virágok kezdenek nyílni az örömtől. Leginkább színesen, de színük nem erőteljes és élénk, hanem halvány és visszafogott.
-Ilyen nincs. Miért vagy te ennyire népszerű? - pillant a csók után is párszor az üregre. - Tudod, mit? Nem engedlek. Most várnak a sorukra. - azzal mosolyogva megtámasztja Nan fejét és megcsókolja. Másik mancsával felfele kezd haladni combján. Lassan és érzékletesen.
|
- Szia! - köszönt egyszerre Mila és Shirei
- Bár? Nem... nincs, de miért kérded? - kérdi kicsit furcsán, majd bemutatkozik - Shirei vagyok! - áll fel és kezet nyújt az idegennek
|
-Egy idegen macskalény sétált erre.-Hello mindnekinek!-Köszönt kedvesen.-Milyen vidék ez?-Kérdezte az előtte ülő Shireit.-A nevem Sioan.-Mutatkozott be a fiúnak.-Nincs erre felé valahol egy bár?-Kérdezte barátságosan.
|
- Jó reggelt álomszuszékok! - köszön oda Shirei, majd Yowaikora néz - Ugye tőlük nem félsz? - kérdi majd elmosolyodik amikor Arkon a macskalány felé tart, végül meglátja a két új érkezőt - Sziasztok! - köszön
= Szia! Hogy aludtál? - mondja és a körbejárja a macskát = Köszi én jól vagyok, különösen azért, mert végre tudok valakivel beszélgetni - ül le a macskalánnyal szembe
- Egy macskalényt keresek, a neve Nantan, ismeritek? - kérdi kicsit dühödt hangon
- I...igen... de ő most... nem ér rá... - vörösödik el parányit Shirei vagyok - mutatkozik be
- Mila vagyok, igazából Milashiro, de csak a Milát használom! Értem... akkor it megvárom - ül le ő is a partra
|
-Dyani felébred,majd meglátja a többieket,és köszön.-Jó reggelt..-Mondja halkan,az ő szerény stílusán.-Szia Fina!-Köszön macskájának is.
-Szia Dya!-Köszön a furfangos és szép cicalány,majd Arkon felé fordul.-Jó reggelt Arkon!-Mosolyog rá halványat.-Hogy vagy?-Kérdi,majd pislog egyet igéző szemeivel.
|
- Hé Mila várj meg!!! -kiabált utánna és oda szalad hozzá ~ ő lenne Nantan? vagy melyik? Na mindegy. ~ -Sziasztok! - Köszönt illedelmesen Sora
|
[Későbbi] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
