|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:44 - |
Itt a fény megannyi darabra törik a törhetetlen üvegű leveleken. Minden színpompában úszik. Ideális búvóhely is lehet akár, vagy vadászmező, netán romantikus percek okozója.
|
[Későbbi] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
 -Valakit hallok nyuszika-Mondja Motley háta mögé nézve.-Ki van ott?-Kérdezi. |
-Valaki énekel... -néz körül a szép hang hallatán Delsin. -Milyen szép... -lassan feláll és megindul a hang forrása felé, majd egy árnyat pillant meg. -Hát te? -pillant Carthra.
|
| Motley zajra lesz figyelmes egy barna kis nyuszi halgatja mellete az énekét.-Tetszik az énekem kis nyuszi?- Kérdezte töle szerényen. Motley a kezébe veszi a kis nyuszit és simogatja és fojtatja énekét. |
*Carth nagyot nyel.*~A fenébe,mit keres itt ez a vacak bokor?~*kérdezi magában,majd nem szól semmit csak néz maga elé.*
|
Motley csendes léptekkel belép a Színes erdőbe.- Ez az erdő egyszerűen gyönyörű!!!- És motley egy közeli fa mellé ül és elkezd énekelni. |
-A gyümölcs... mikor megszagoltam, elaludtam tőle, most meg... alig tudok mozogni. -kezd nehézkesen felülni. -Eltörni? Hát... nem... nem hiszem. Bár a fejem fáj és a lábam. -dobja el jó messzire a két fél almát. -Az átlátszó almákból ne egyél soha. -mondja, majd hallja, ahogy megrezzen a bokor. -Mi az? Felébredt valaki? -fordítja fejét oda.
|
- Hát ez meg mi volt? - néz hátra ilyedten, meg is látja az alakot, de nem szól semmit, de tekintetét az idegenre szegezi
|
*Carth a fák sűrűjébe kezdett tolatni.*~Hát nem tudják,hogy nem szabad megszagolni az almát?~*gondolja,majd araszolgat hátrafelé,de nem vette észre a háta mögötti kis bokrot és nekimegy.*
|
- Delsin... -szalad oda hozzá - Mi a baj? Mi történt? - kérdi agódó hangon és közelebb hajol hozzá - nem tört el semmid?
|
Delsin lassan felébred. Moccanni nem tud, kezében még ott a gyümölcs. Nézi szeme sarkából. ~Te szemét! Elrejtőzöl, aztán elaltatod, majd megbénítod a macskát. ~gondolja, majd kicsit kiolvad.
-Itt vagyok! -kiáltja el magát.
|
- A lány lassan ébredezni kezd, szemét kinyitja, nem látja Delsint sehol, ezért feláll és keresni kezdi - Delsin! MErre vagy? - kiabál is hátha a fiú válaszol
|
*Carth felriad Delsin zuhanásától és halkan megpróbál elbújni,hogy ne vegye észre.Mikor megérezte a gyümölcs illatát eszébe jutott,hogy már napok óta nem evett semmit.*~Hm,valamit ennem kéne*gondolja és körülnéz élelem után kutatva.*
|
Reggel Delsin előbb felkel, mint a lány. Óvatosan elengedi, majd felpattan és fülét kezdi hegyezni. Pillanatok múlva egy fán terem és újra kémlelni kezdi a környéket. Nem látja meg, amit keres és nem hallja, amit korábban, viszont meglát pár zamatos gyümölcsöt. Átetszőek, akárcsak a fa levelei, de ahogy kettétör egyet, édes illatot érez és virító lila gyümölcshúst lát maga előtt. Beleharapna, de ekkor elveszti egyensúlyát és leesik a fáról. Pont a másik oldalra, ahonnan felugrott.
|
-Jó... majd holnap megkérdezlek, hogy mit tennél. -mosolyog a már alvó lányra, aztán közelebb fekszik hozzá. Kis gondolkodás után megöleli és elalszik.
|
- Igazad van, szokás ide vagy oda, ez nem szép. Nem is tudom mit tennék, ha én is ilyen helyzetben lennék - ásít egyet - Igen... ebben is igazad van, aludjunk... - fekszik le a fűbe és elnyomja az álom
|
-Most nem értek anyukáddal egyet. Ha ott megtanulod mellette, könnyebben veszel rá egy fiút, hogy nálad akarjon vendégeskedni mindig. Tudod... -fekszik el. -A fiúk szeretnek enni. -kacsint rá mosolyogva. -A hercegnők... -neveti el magát. -Ez mindig szokás kérdése, vagy pedig érdeké. Van olyan, hogy egy hercegnőt és egy herceget azért adnak össze a szüleik, hogy ezzel nyílvánítsák ki, hogy békét kötnek, nem fognak háborúzni. Szerintem ez igazságtalan dolog. -teszi hozzá személyes véleményét. -El szokták jegyezni, biza. Hatalmas pompával méghozzá. Nem tudom, milyen gyémánt gyűrű, hintó, hatalmas kajálások, meg ilyesmik. De ezek nem hoznának lázba, így sosem kérnék meg senkit, hogy legyen életem párja. -hunyja le szemeit. -Nekem? De, volt, míg 40 évesek nem lettünk. Mindig is a barátommal lógtam, ő nem érdekelt, hisz lány volt, vele nem lehetett annyit ökörködni és rosszalkodni. Aztán nagyon összebalhéztunk, mikor azt kérte, hogy játszuk el, hogy megkérem a kezét. Kirázott a hideg is a gondolattól. -neveti el magát, majd felásít. -Szerintem lassan aludjunk.
|
- Valamit tudok is! - mosolyodik el - Csak anya mindig kizavart, hogy majd ha férjhez megyek, akkor majd megtanulom... hát persze... mintha könnyű lenne feladni a szabadságot... Jut eszembe! A hercegnőket el szokták jegyezni nem? Úgy hallottam van akit már születésekor vagy mi... de én ezekhez nem különösen értek - jön zavarba mondatától - Neked nem szemeltek ki a szüleid? - kérdi érdeklődve
|
-Naná, hogy szeretnék, különben éhen halok. Nem támaszkodhatok ezentúl másokra, meg kell tanulnom boldogulni magamtól. -mondja, majd még nem látott módon falja be a madarat. -Nem rossz... -nyaldossa meg ujjait. -Hasonlít a szakácsunk egyik specialitásához. Nem vagy véletlen a rokona? -poénkodik és kuncogni kezd. -Egy lánynak valamit tudnia kell összerakni a konyhába. Szerintem. -villantja ki egyik szemfogát az ördögi vigyor.
|
- Semmi baj! - nevet felé a lány és ő is enni kezd - Nem is olyan rossz! Bár én sem vagyok valami ügyes a konyhában. Azért tudok pár dolgot. Majd bele jössz te is, na persze ha bele szeretnél jönni!
|
-Bocs. -szégyenli el magát, hogy még ezt se tudja. -Ilyet nem kellett megtanultam... mindig készen tálalták elém. -vörösödik el, majd szájához emeli. -Neked is jó étvágyat. -mondja, majd kecsesen, mint valami úrfi úgy kezd neki.
|
[Későbbi] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
-Valakit hallok nyuszika-Mondja Motley háta mögé nézve.-Ki van ott?-Kérdezi.
