|
Témaindító hozzászólás
|
2008.07.21. 00:09 - |
Ez a terület csodálatos, egyetlen bökkenő csak az vele, hogy láthatatlan, védőburok veszi körbe amit Nantan és Yume emelt fel, és csak a tiszta szívű macskalényeknek van egyenes út ebbe a védett világba. Biztonságot nyújt mindenki számára, aki képes belépni.
|
[563-544] [543-524] [523-504] [503-484] [483-464] [463-444] [443-424] [423-404] [403-384] [383-364] [363-344] [343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
-Ne mozogj...*Kérlelte Sarasa és gyorsan kicserélte a fiún a hideg borogatásokat hogy láza teljesen eltűnjön.Ajkába harapott és továbbra is magát okolta.*-Sajnálom hogy összevesztem veled...Nem akartam...nagyon aggódtam és amitt...*Fogta meg a kandúr kezét.*
*Nikko nagyokat pislogott barátjára aztán Juki hátára felpattanva utána ugrottak,bár Juki nem akart kimenni innen.*-Állj már meg!*Szólta fiúra mikor kilépett a burok alól.* |
*Yume egyre jobban lett és a láza is kezdett apadni, ereje lassan - lassan vissza szállt belé, de még mindig nem volt elég, csak annyira, hogy felnyithassa szemeit, s megpróbálja erőtlen felemelni kezét, ami végül nem sikerült hanem vissza csuklott a puha ágyba*
- He... te tényleg nem vagy kíváncsi? Ugyan mi bajunk eshet? Senki sem bántana gyerekeket főleg ha Juki velünk van nemde? *állt fel* - De... rendben van ha te inkább hazamész, a szüleid biztosan aggódnak érted, én megvagyok az enyémek nélkül szóval nem kell aggódnod! *paskolta meg a fiú fejét, majd egy lágy mosoly keretében kilépett a védőburokból* |
*Sarasa szeme könnybe lábadt de úgy döntött nem adja fel.Mivel házuk fából épült néhány gyökeret kivont belőlük amik gyengéden megfogták a fiút és valahogy beügyeskedték a helyére,a hálószobájuk ágyába.Sarasa addig egy lavorba hozott hideg vizet és hideg borogatást rakott Yume homlokára,lehámozta róla az ingét is mellkasára is rakott egyet,kettőt.Aztán készített teát ami csillapítja a lázat egy picit.Amint kész volt bevitte és várta hogy hüljön.Mindeközbe aggódóan fürkészte párját.*-Yume...*Motyogta fájdalmasan és már bánta hogy veszekedett vele.*
-Eddig úgy érzem jó nevelést kaptam!De elmesélték hogy mik történtek velük míg fiatalok voltak,és nem egészen tetszik a kinti élet,a burkon kívüli dolgok...!*Motyogta Nikko Juki fejét simogatva.* |
*Yume egy darabig nem felelt, majd résnyire nyitotta pilláit, de hamarosan vissza zárta... ~ Sajnálom Sarasa.... *küldött még utolsó gondolatmenetet kedvesének avval ismét álomba zuhant, mint akit belekergetnek*
- Ugyan már Inferno... te jó ég! Mit csináltak ezek veled? Azt sem tudod, hogy mi az a kaland igazam van? *csóválta meg a fejét* - Egy gyereknek szüksége van kalandokra, jó dolgokra különben elfelejt élni.. és ezt a szülők is gyakran elfelejtik... *morogja* |
*Sarasa néhány perc múlva megnyugodott,tudta hogy csak álom volt.De mégis..olyan közel érezte Kamiya hangját...olyan rettenes volt számára.Már kissebb korában megtapasztalta a fiú erejét és haragját,mindezek mellett a bosszúját is.A lány lemászott az ágyról és kiment a konyhába ahol megtalálta Yume-t az asztalon fekve.Odaszaladt hozzá és aggódóan rázni kezdte.*-Yume!Ébredj fel!*Kérlelte,de érezte hogy teste forró a láztól.*
*Nikko vidáman dőlt hátra,már tele volt a hasa.Juki is kapott azért a halból,kisgazdája őt sem hagyta ki a szórásból.Elégedetten hajtotta le fejét és ide-oda lengette farkát.A kisfiú kiváncsian nézett Infernora.*-Nem lesz abból baj?Éppen azért vagyunk alatta hogy ne legyen semmi!*Ült fel.* |
*Yume nem hallotta a sírást akármilyen erős is lehetett, mélyen magába zuhant, s álmai izzadtságcseppeket martak arcára, neki sem volt kellemes de nem ébredt fel rá, kínok gyötörték de édesebb volt így is aludni... mint ébren érezni a felemésztő kínokat*
*Infernoék eközben sikeresen elfogtak pár halat és befalták, majd Infernonak valami ravasz és veszélyes terv jutott az eszébe* - Nikko mi lenne ha kimerészkednénk a pajzs alól és keresnénk valami kalandot? *intézte a fiúnak a kérdést* |
*Sarasa álmában kétségbeesetten menekült Kamiya elől,úgy érezte meghal ha nem rohan el mentem,de a kandúr hangja mindenhova követte.Úgy érezte sehol sincs biztonságban tőle,akárhova bújik,akárhol rejtőzik.Aztán mikr elhalkult a fiú megkönnyebbülten sóhajtott.Indult volna el de a fiú ott állt előtte és ismét rásúlytott pálcájával hogy megölje,de mielőtt elérte volna az áram felriadt.Sikítva ült fel ágyában.Remegve kibújt a takaró alól,úgy érezte akármit tesz ő akkoris fázni fog és egyedül érzi magát.Remegő kezeivel magához vonta lábait és halkan sírni kezdett.Nem értette álmát,de remélte soha többet nem álmod ilyet.Gondolatai még mindig a fia körül cikáztak,sírása egyre erősödött.* |
*Yumenak nem volt ereje, hogy másik szobába esetleg aludni menjen, teste megfeszült a sok leadott energia miatt, az asztalra dőlt csak, s ott nyomta el az álom, ruhástól... láza lassan felemelkedett, s lázálmok gyötörték... de jobb volt ez így, mint hogy bevallja Sarasanak... elvesztette erejét s nem mer most harcolni...
|
*Lassan rájuk esteledett de Sarasa csak nem ment ki,csökönyösen szobájukba maradt és duzzogott.Mindeközben fiáért is aggódott,de egyedül nem mert kimenni fia után.Láttak már csodát hogy Kamiya a semmiből jön elő,és nem akar megint a kezei közt szenvedni.Még fürödni sem ment ki,levette ruháját és fehérneműiben bebújt a takaró alá.Volt még másik két szobájuk ahol Yume lefekhetett aludni mert Sarasa haragja most elég nagy volt.Nagynehezen elaludt.* |
~ Yume te hülye.... *morogta, s ezeket a hangokat már nem biztos, hogy Sarasa meghallotta, Yume azonnal egy székre huppant amint a lány becsapta az ajtót, lihegve próbáld levegő után kapkodni, kezét a szívére szorította, de így is nagy fájdalmakkal küzdött, s már csak abban tudott reménykedni, hogy a kölyöknek tényleg nem esik baja* |
-A mi esetünk más...és ha jól emlékszem az is azért volt,és azután lett hogy meghaltam és visszatértem!*Fonta össze maga előtt karját aztán hátracsapta füleit és inkább lenyelte amit ki akart mondani.Bement szobájukba és leült az ágyra,ajtó csak úgy csattant maga után.Haragja az aggodalomból lángolt így felTanácstalanul ült az ágyon.* |
~ Velem is telepatikusan beszélsz nem? De csinálj amit akarsz... *Rég nem látta Sarasat ilyen dühösnek, tán soha sem* ~ én bízom a fiamban, hogy nem esik baja... *rántott vállat*
|
-És szerinted hogy hvjam haza Jukit ha nem tudok vele beszélni?És ha már olyan messze vannak úgyse hallana belőle semmit!Egyedül Nikko képes beszélni vele és ő nincs itt!*Csattant fel.* |
*Yume sose vallotta volna be a lánynak, de most annyira legyengült a pajzs miatt, hogy járni is alig tudott nem pedig még elmenni és kutatni a kölyküket, esetleg harcolni* ~ Nem lesz baaj nyugodj már le... nemhogy inkább haza hívnád Jukit... biztos haz hozná a fiiúnkat! |
-Ha Kamiya támadja meg mindegy hogy ki van vele...úgyis elsöpör mindent az útjából...saját bőrünkön tapasztaltuk meg!Emlékezz vissza hogy hányszor is!*Morogta ökölbeszorítva a kezét.Szemében harag tükröződött.Túl sok fájdalmat éltek már meg hogy most csak ennyitől megnyugodjon.Sehol sincsenek biztonságban attól a macskától.* |
~ Nyugi... azt se tudja, hogy a mi fiúnk... ne aggódj ennyit... meglátod semmi baja sem lesz... *ölelte át Sarasat* ~ Nem lesz semmi baja, hagyjuk élni egy kicsit, Juki vele van nem lehet baja! |
*Sarasa aggódóan hátranézett amerről jött.*-Annyira féltem Yume...Tudomvele van Juki is,de mi van ha Kamiya megtalálja őket!Emlékezz velünk mit tett...Sosem bocsájtom meg magamnak ha lesz vele valami...*Kezdett egyre idegesebb lenni.* |
*Yume felkapja a fejét, mikor Sarasa szólítja, s amikor meghallja amit párja mond, elgondolkodik, hogy fiúk még sose tett ilyesmit* ~ Ne aggódj, a kölyköknek megvannak a saját csínyeik, Nikko is kölyök, ideje volt már, hogy ilyesmiket tegyen, nem kéne mindjárt rosszra gondolnod... *mosolygott a lányra* |
*Sarasa aggódóan kezdte el keresni fiát a házban,nézte szobájukban,konyhában,hátul a kertben,kicsit másfelé de sehol sem találta.Szépen lassan úrrá lett rajta a kétségbeesés.Jukit sem találta sehol.Gyors léptekkel megindult vissza a házhoz és Yumehoz sétált.*-Yume!Nikko eltűnt,és Jukit sem találom sehol!*Mondt a aggódóan.* |
- Bocsi apu... nem akartalak megijeszteni... ne aggódj Szelecske miatt, ő mindig olyan... szeles... és mindig ott van ahol akar... mint a szél... neki sincs senkije... ahogy nekem sincs... Shikyo... amíg el nem rabolták olyan jó testvérek voltunk és utána valahogy... minden megváltozott... aztán Doragonnal ment önként... mintha tudta volna, hogy ez lesz a vége... de nem értem őt... azt hiszem sose fogom... *Pao nyüszögve megy oda Renjihez, s oldalával a lának dörgölőzik*
- Sajnálom... ilyen esettel még nem volt dolgom... *Samui nem igazán figyel Yahtora de ő is elfordul, ahogy Halona sem oda figyel, hanem valami kenőcsfélét próbál összehozni és hátra nyújtja Samuinak amikor kész* - Ezt kend rá... talán hasznos lesz és gyorsabban összeforrasztja a sebeket, de hűtsd le közben... *ajánlja, s Nantan borogatásait is cserélni kezdi, Yahto a tojást kémleli... vekopog rajta, mire az furcsa mód vissza kopog* - Bent vannak tiszta ruhák... talán nincs pont ilyen mint az övé, de azt tudunk neki később szerezni.... talán lesz az ő méretében de maradj, szólok Renjinek... *avval kisétál és megkeresi Renjit, kicsitharagos Doragon miatt, de most leköti az aggódás* - Renji... *nyit be, s becsukja maga után az ajtót* - Keresnél Atsuinak valami tiszta ruhát? Talán pont eltalálod a méreteit is... *kéri*
~~ Én is szeretlek Atsui... *a test hírtelen megváltozik, de ahogy Atsuié, úgy Nantané is... testén látszani kezdenek a sérülések nyomai, sok ezernyi horzsolás, heg... a sima bőrön szinte egyetlen egy hely sem marad, zúzódások nélkül.* ~~ Bármi történjék Atsui... mindig veled leszek... csak veled... nekem... mindig is csak te léteztél... *öleli át óvatosan, ha Atsui hagyja, nem tudja hogy érzi e a sérülések súlyát* ~~ Atsui én sem emlékszem pontosan... azt tudom, hogy megpróbáltalak elküldeni de te mérges lettél rám és... én megijedtem, próbáltalak megállítani de nem sikerült aztán már csak azon vettem észre magam, hogy a szüleim előttem állnak... aztán Yahto betakart valami ruhával... másra nem emlékszem... de bármi is történik velünk Atsui... sose engedd el a kezem... *szorítja meg a kandúr mancsát* ~~ Tudom, hogy fájdalmas lesz de együtt túl fogjuk vészelni... segítek neked mindenben amiben csak lehet.. és majd... együtt el is olvashatjuk a naplóóm, hiszen mindent amit beleírtam rólad és rólam szól... |
[563-544] [543-524] [523-504] [503-484] [483-464] [463-444] [443-424] [423-404] [403-384] [383-364] [363-344] [343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
